Békés Megyei Népújság, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-31 / 25. szám
M69. január 31. 4 Péntek Irány a Vénusx! A Vénusz bolygó behatóbb tanulmányozására január 10-én a Szovjetunióban felbocsátották a „Vénusz 6” űrállomást. A „Vénusz 6” a már január 5-én fel- bocsátott „Vénusz 5”-tel összehangolva végzi tudományos megfigyeléseit. Az új automatikus űrállomás május közepén sima leszállást hajt majd végre a bolygó éjszakai oldalán — ugyanúgy, mint a „Vénusz 5”. A második űrállomás felbocsátása nemcsak a kutatások ki- szélesítését jelenti, nemcsak „tartalék" arra az esetre, ha az első űrállomásban valamiféle zavarok keletkeznének. A bolygóközi térben és a Vénusz légkörében mindkét űrállomás méréseket végez. Ha az egyes paraméterek egybeesnek, úgy az eredmények megbízhatók, hitelesek. Ha viszont a mérések eredményei nem egyeznének, s az eltérést nem lehet természeti okokkal magyarázni, világossá válik, hogy az eredményeket még korai lenne besorolni a tudomány „fegyvertárába”: azok kiegészítő ellenőrzésre szorulnak. Két kísérlet egyidejű lefolytatása, történjék az akár laboratóriumban, akár a kozmoszban, összehasonlíthatatlanul nagyobb követelményeket támaszt a kísérletet irányító és segítő „személyzettel" és a biztonsági eszközökkel szemben. A „Vénusz 5” és a „Vénusz 6” automatikus bolygóközi állomásokat a Nagytávolságú Kozmikus Kapcsolatok Központja és a Koordinációs Számító Központ irányítja. A Szovjetunióban 1965. novemberében már fellőttek két automatikus bolygóközi űrállomást a Vénusz tanulmányozására: a „Vénusz 2”-t és a „Vénusz 3”-t. Akkor a két fellövés között néhány nap telt el, s az űrállomások igen közeli röppályán haladnak a Vénusz felé. Annak idején a földi irányító központok ragyogóan megoldották a feladatot. A technika természetesen fejlődik — az űrtechnika pedig különösen gyorsan — és a „Vénusz 5” és Vénusz 6" űrállomások még sokkal tökéletesebb műszaki-tudományos berendezést visznek magukkal, mint azok, amelyeket több mint három évvel ezelőtt bocsátottak fel. Erről tanúskodik az űrrállomások megnövekedett súlya is. Két automatikus űrállomás fellövése a Vénusz felé a szovjet űrtechnika, elsősorban a hordozórakéták nagyfokú megbízhatóságáról tanúskodik. Elegendő, ha arra gondolunk, hogy az Egyesült Államokban már kétszer szakadt meg hasonló kísérlet — éppen azért, mert a hordozórakéták hibásakká váltak. Az 1962 nyarán a Vénusz tanulmányozására felbocsátott „Mariner 1" és „Mariner 2" űrállomások közül csak a második rakéta tért rá a bolygó felé tartó röppályára; az első űrállomás hordozórakétája elvesztette a kapcsolatot az irányítóközponttal és az állomással együtt fel kellett robbantani. Az 1964. novemberében a Mars tanulmányozására féltőt „Mariner 3” és a „Mariner 4” közül a bolygót ismét csak a második űrállomás közelítette meg. Az első, a hordozórakéta pontatlansága miatt, más röppályára tért és elvesztették vele a kapcsolatot. A „Vénusz 5” és a „Vénusz 6" szovjet űrállomásokkal folytatott bonyolult kísérlet megkezdődött. A Vénusz légterében az űrállomás sima leszállása során végzett közvetlen mérések végrehajtása még előttünk van. Jurij Marinyin az APN tudományos kommentátora Nem mindennapi tárgyalás kezdődött a zürichi esküdtszéken. Ha az ember nem tudná, hogy a XX. század utolsó harmadában, az atom- és rakétakorszakban vagyunk, azt hihetné, hogy a középkor elevenedett meg újra. A vád: halált okozó súlyos testi sértés. Josef Stocker volt szerzetes, a szekta feje. A fővádlottak Josef Stocker, volt szerzetes és szeretője, Magdalena Kohler, Mindketten német származásúak. Mellettük négy svájci ül a vádlottak padján. A vádiratból elképesztő történet bontakozik ki. Stocker és Kohler Dél-Németország egyik kis helységében szektát alapított, amely az „ördögűzést és a világvége túlélését” tűzte ki céljául. Mikor különböző manipulációik miatt a nyugatnémet rendőrség érdeklődni kezdett a szekta dolgai iránt, a szektafőnök, Stocker és helyettese Svájcba tette át a székhelyét. Hillikon faluban egy jámbor parasztcsalád, Josef Hasler és felesége menedéket nyújtott nekik. A naiv és bigott emberekkel hamarosan elhitették, hogy ők kiválasztottak, akik a nemsokára bekövetkező világvégét túlélik majd. Persze csak az esetben, ha az ő utasításaikat mindenben betartják. Hamarosan nagyon is világi dolgokra terelődött a szó, és Sto- ckerék közölték a házaspárral, hogy nagyobb összegű pénzre van szükségük a szekta számára. Josef Hasler ma erről így beszél: „Szentül hittük, hogy Magdalena Kohler rendszeresen üzenetet kap az égből. Mint jámbor emberek tisztességes életet akartunk élni”. Először csak a készpénzüket szedték el, majd amikor ez elfogyott, Hasler eladta a földjének a nagyobb részét. Végül két fiatal és csinos leánykáját is a szektafőnökök rendelkezésére bocsátotta, hogy azokat a Németországban levő „Noé bárkájában” minden bűntől megszabadítsák. A rendőrség újra a nyomukban volt, mire Kohler és Stocker a svájci Ring- willbe tette át ismét a székhelyét. Itt folytatták aztán az ördögűzést, amelynek során a fiatal lányokat a legsúlyosabb lelki gyötrelmeknek vetették alá, majd miután — szerintük — vezeklésük nem járt eredménnyel, áttértek a „testi nevelésre”. Ebben különösen Kohler asszony járt az élen, akinek parancsára Stocker és négy szektatársa rendszeresen verte a 17 éves csinos Bernadette Hasiért. Hogy a fiatal lányt megóvják „a végső kárhozattól”, az ütlegelések egyre kegyetlenebbek lettek, s végül is kioltották a fiatal lány életét. A zürichi esküdtbíróságon rendkívül nagy az érdeklődés a per kimenetele iránt. A tárgyalásra Ml Az áldozat, a 17 éves Bernadette Hasler. egy egész sor világlap küldte el képviselőjét. A vádlottakra a svájci törvények szerint 20 évig terjedő fegyházbüntetés szabható ki. —gáti— A TÁRGYALÓTEREMBŐL: A Füttyös fináléja A bírósági tárgyalótermekben sok furcsa figurával találkozhat az ember, de ez a magas, szikár férfi még tud meglepetést okozni. Az ítélethirdetés után nem elégszik meg azzal, hogy a védőügyvédjével tanácskozik, hangos szóval igyekszik bevonni az eszmecserébe a terem végében ücsörgő idős barátját is. Aztán afölött kezd sajnálkozni, hogy ha belenyugszik az ítéletbe, azaz a gyógykezelésbe, akkor nagyon sokáig nem találkozik majd a „tisztelt bíró úrral”. Miután azonban az ügyész, a népi ülnök és a bíró is hosszasan bizonygatja neki: — Jó lesz ez magának, Sándor! Legalább gondját viselik — színpadias mozdulattal beleegyezését adja. De utána ismét tragikus képet vág és a közelgő tavaszról kezd szónokolni, amit ugye ő, ily módon nem élvezhet majd. Orosházán sokan ismerik a 42 éves Bracsok Sándort, de általában nem a valódi nevén, hanem csak így: „A Füttyös”. Bracsok ugyanis különösen jó zenei érzékkel van megáldva. Ha jó kedve volt, akárkinek elfütyült akár egy egész operettet, a nyitánytól kezdve az utolsó áriáig Mondják, hogy egy alkalommal, amikor valamelyik színtársulat zenés darabbal szerepelt Orosházán, Füttyös óriási patáll- át csapott. Szidta a zenekar bőgősét, aki — szerinte — többször faisot fogott Részben fütty-tudományának köszönhette azt is, hogy az állomás egyik melegedőjében kegyelemszállást kapott a rakodómunkásoktól. Kevéssel beérte, elégséges bútorzat volt számára a sarokba állított rossz vaságy. Időnként dolgozott is, vagont rakott. Ilyenkor azonban napok alatt elitta a pénzét. A tárgyaláson azt mondta, hogy felesleges lett volna spórolnia, hiszen nincs senkije. (A szóbeszéd szerint valami jómódú ember és a cselédje viszonyából származott) Sajnos, az alkohol teljesen átformálta, dühöngővé tette ezt a józan állapotban valcereket fü- tyürésző, nagy darab embert Az elmúlt években kétszer állították a bíróság elé garázdaság és egy ízben hatóság elleni erőszak miatt Legutóbb november 9-én részegedéit le, és ekkor alaposan ráijesztett azokra, akik késő este találkoztak vele az állomás felé vezető úton. Kesében késsel, hangosan káromkodva rohant, kapukat döntött be, rolettákat hasogatott szét. Meggyűlt vele a bajuk a rendőröknek is. Az elmeorvos véleményének a meghallgatása után, az ügyész elejti a garázdaság vádját. Javasolja viszont Bracsok Sándor gyógykezelését zárt intézeti megfigyelését Hasonlóan dönt a bíróság is. Füttyös tehát sokáig nem riogatja részegen az orosháziakat A Budapesten levő Országos Büntetésvégrehajtási Intézet Elmemegfigyelő és Ideggondozó Intézetbe küldik. Itt alkohol-elvonó kezelésben részesül, és egy év után döntik el az orvosok, hogy ki lehet-e bocsátani, nem ismétli-e meg részeg ámokfutásait, amelyekkel békés járókelők nyugalmát sőt életét is fenyegette. A tárgyalás befejeztével, hosszasan búcsúzik egyetlen „rokonától”, aki tulajdonképpen csak munkatársa volt. Finoman meghajlik a bíróság pulpitusa felé, s a fegyőr oldalán haladva, a folyosón hal lean egy operettfiná- lót kezd fütyülni. Békés Dezső Magdalena Kohler a bíróság előtt még mindig arra próbál hivatkozni, hogy „az ég parancsára” cselekedett. 23. RÉSZ Mindenki helyeselt Benedek mérnök már hozzá is kezdett a terv gyakorlati kivitelezéséhez. Az „önzetlen jótevő” mit sem sejtve jelentkezett. Most is olyan készségesnek mutatkózott, mint eddig, bár egy kicsit zavarba jött, amikor a kérést meghallotta. De azért vállalta. Előbb a fiúkat szólították fel, hogy váltsanak át távirányításra. — Szeretnénk meggyőződni, hogy a fiúk teljesítették-e utasításainkat — közölte aztán Galambos főmérnök és bekapcsolta a távirányítót. — Kérjük, figyeljék meg, milyen mozgást végez most a Ratoplán. — Hmm, hogy is mondjam, innét a nagy magasság miatt nehéz megfigyelni a mozgást. Lehet, hogy megindul a gép, de biztosan nem állíthatom, hogy merre megy — hallatszott a kitérő válasz az éteren át. — Ravasz vagy, öregem — gondolta a főmérnök —, de majd lerántjuk rólad a leplet. — Azt tessék megfigyelni, süllyed-e a gép, mert most lefelé irányítjuk! — adta fel a nagy kérdést a főmérnök, és ugyanakkor magasba irányította rádión a Ratoplant. — Igen, igen. Most már látom. A gép mozgása most már határozottan megfigyelhető. A sebességet nem tudnám megmondani, de az biztos, hogy a Ratop- lan süllyed. — Jól van, öreg, bekaptad a horgot! — kacsintott a főmérnök Benedekre, és még egy próbát csinált. — Köszönjük! — mondta hangosan a mikrofonba. — Most megállítjuk a gépet. Szíveskedjék megfigyelni, hogy a Ratop- tan automatája teljesíti-e a rádión át továbbított irányítást. — Nagyszerű! Pompás! A Ra- toplan megállt a levegőben. Gratulálok — színészkedett a hang, mert hisz Galambos teljes sebességre kapcsolt, és kelet felé kormányozta a gépet. Ha tehát a megadott helyen lett volna a Ratoplan, annak most kelet felé kellett volna szágul- dania. De Benedek integetett, hogy a radar nem jelez semmit. — Igazán nagyon köszönjük szíves útmutatását, és remélem, lesz még alkalmunk személyesen is találkozni, mert szeretném „önzetlen” és jóindulatú” útmutatásaiért nagyon, de nagyon megszorítani... a kacsakeltetés Szarvason A Szarvasi Haltenyésztési Kísérleti Állomáson — ahol évekkel ezelőtt meghonosították hazánkban a halastavi pecsenyeka- csa-nevelest — megkezdődött az idei keltetés. Az első gépeket csütörtökön rakták meg friss tojásokkal. Szarvason ebben az esztendőben mintegy 230 ezer kiskacsát keltetnek. A kacsafarmon egyébként az elmúlt évben országosan legjobb eredmény volt tojáshozamban de kiváló volt a kacsaértékesítés is. Egyedül Jugoszláviába 18 060 kacsát exportáltak, ami 1 millió 200 ezer forint bevételt hozott ...a nyakát! Mondja csak ki bátran! — szólalt meg most Fe- renczy a másik rádiófülkéből kilépve. Mindnyájan kíváncsian tekintettek reá. — Itt a havannai rendőrség válasza. Már kezdet óta figyelték beszélgetésünket, és a megadott helyre azonnal televíziós riportereket küldtek, hogy helyszíni közvetítést adjanak a fiúkkal való találkozásunkról. Legnagyobb meglepetésükre azonban nem találtak rá a Ra- toplanra, sőt érdeklődésükre a légierők megfigyelőállomásai is közölték, hogy a rendes utasgépek és a D—24-en kívül semmiféle repülő nem közeledik az amerikai partók felé. Így tehát a Ratoplan nincs az amerikai partok közelében. Már épp figyelmeztetni akartak bennünket, amikor hívtam őket. Galambos főmérnök szólni sem tudott dühében. Két órája repülnek már hely. télén irányba. De még ez Is megbocsátható lenne, ha tudna valamit a fiúkról. De most teljesen tájékozatlan volt. Itt repültek az óceán felett, és azt sem tudta, merre forduljanak. — Kedvem volna lefülelni ezt az ipsét! — mondotta Feren- czy. Ügy látszott azonban, hogy erről már lekésett. New York most közölte a botrányt Az adó követelte, hogy kutassák fel a szélhámos bandát, amely Galambos Jánost így félrevezette. Sőt, későbbi jelen-