Békés Megyei Népújság, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-31 / 25. szám

1969. január 3L 5 Péntek Új bemutatóra készül a gyermekszinház Toronyóra lánccal Hamarosan megkezdődnek a bé­késcsabai gyermekszínház máso­dik bemutatójának próbái. A Me­gyei Művelődési Háztól kapott információ szerint a „legkisebbek színháza” a nagy sikerű Mátyás ki­rály juhásza után ismét zenés da­rabbal lepi meg az ifjú közönséget Arthur Fauquez: Toronyóra lánc­cal című művét viszik színpadra a művészek Vas Károly rendezé­sében, Tamási Zdenkó zenéjével. A darabot néhány évvel ezelőtt már nagy sikerrel játszották Bu­dapesten, a békéscsabai premier előreláthatóan február végén lesz. A Toronyóra lánccal egy lusta fiatalemberről, Mandulinóról szól, aki nem szereti a pontosságot, s emiatt igen sok bonyodalomba keveredik. Javult az egészségügyi ellátás a szeghalmi járásban (Tudósítónktól) A szeghalmi járásban az elmúlt években lényegesen sokat javult az egészségügyi ellátás. A járás­ban működik egy tbc-kórház és -gondozó, ezenkívül három szülő­otthon, melyek közül a szeghalmi 20 ágyas. A jobb egészségügyi el­látást biztosítja a 13 körzeti or­vosi rendelő, valamint a kilenc gyógyszertár, 6 fogorvosi rendelő és egy mentőállomás is. A kismamák felvilágosítását szolgálja a 11 anya- és gyermek- védelmi tanácsadó, és a gyerme­kes anyáknak sok segítséget je­lent, hogy a járásban öt állandó bölcsőde működik, melyekben 140 gyermeket tudnak elhelyezni. Ezenkívül két önálló bölcsőde is van, az egyik Bucsán, a másik pedig Szeghalmon, ahol 40 gyer­mek kap helyet Az idős, magukra maradt em­berek megfelelő ellátását bizto­sítják az öt szociális otthonban, amelyekben közel 400-an nyernek elhelyezést. Ugyanakkor az öre­gek napközi otthona is létrejött már három községben: Körosla- dányban, Vésztőn és Körösnagy- harsányban. Ezekben összesen 60 idős emberről gondoskodnak. Az egészségügyi intézmények­nél az idén új és igen hasznos szokás alakult ki: az egymás se­gítése. Nátor tések arról is beszámoltak, hogy sikerült bemérni a félrevezető rádió helyét és a rendőrség máris útban van, hogy lefülelje a tetteseket — No, maga is lemarad min­denről, nemcsak én! — mondta a rádióriporter a rendőrnyomo­zónak. De Galambos főmérnököt ez sem tudta megvigasztalni. Mit segít az rajta, ha el is fogják a szélhámosokat? Az ősz feltaláló aggódva gondolt gépére és gyer­mekeire, akikről reggel óta is­mét nem volt semmi biztos hír. Hová méhettek? Hová tűnhettek el itt a nagy óceán felett? Le­zuhantak talán, vagy fenn jár­nak valahol, nagy magasságban, a felhők felett? Vagy talán már haza is értek? Nem, hiszen nem is hazafelé mentek. De miért nem jelentkeznek, mi okuk van, hogy nem igyekeznek haza? Fél­nek talán a büntetéstől, vagy világkörüli útra indultak? Vagy újból összevesztek és a tengerbe veszejtették magukkal a gépet is? Üjból ezek a gyötrő kérdések amelyek már tegnap óta annyit kínozzák. És hiába ment el a felhívás a világ összes rádió- és megfigye­lő állomásaihoz. Egyetlen egy sem jelentkezett, hogy látta, akár csak tudott is volna vala­mit a Ratoplanról. Eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. * * • Pedig nem tűnt el, csak ke­gyetlen harcot vívott a termé­szet tomboló erőivel. Ma délelőtt illést lart a TIT megyei elnöksége A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Békés megyei elnöksége ma délelőtt tart ülést a békéscsa­bai Érelmiségi Klubban. A napi­renden szerepel a szervezet 1988. évi második félévi munkájának ismertetése, az ismeretterjesztés hatékonyságának elemzése a me­gyei ipari munkásság körében, valamint egy beszámoló a TIT mezőkovácsházi járási szervezet tevékenységéről. JCapcsatiuU a Petőfi rádiót A reneszánsz ember és termé­szetszeretet egyik szép, fennma­radt csillaga a madrigál, a ked­ves hangú, csattanóé költemény, a muzsika világában pedig a XVI. századtól a világ zenei fő műfaja. Legnagyobb mesterei olaszok: Marenzió, Palestrina, Monteverdi. És még valamiről nevezetei: így hívják az orosházi művelődé­si ház kis kórusát, mely 10 éve ala­kult, karnagya Szokolay Bálint, és sikereik egyre szembetűnőb­bek. Régen túllépték a város ha­tárait, túl a nagyobb provinciáét is, hírük országos. Hétfőn és csütörtökön este a zeneiskolában gyülekeznek a kó­rus tagjai. Próba van, állhatatos, nehéz, művészetet érlelő. Szokolay Bálint ismétli a hírt, ámít már napokkal ezelőtt hal­lottuk: A Magyar Rádió „Kórus­pódium” című műsorának (mely­ben kétszer is szerepeltek) zsűrije I mindazt, amit körükben érez az úgy döntött, hogy a Madrigál is f ember: .,3s akinek szép a leiké­részt vesz február elsején délután ben az ének, az hallja mások éne­5 órakor a szezonzáró nyilvános budapesti hangversenyen. Tizen­négy énekkart hívtak meg az 1968-ban szereplő 150 közül, ilyen szűk mezőnybe bejutni több, mint "dicséretes. A Pamutnyomóipar művelődési háza ad otthont a hangversenynek, melyet helyszín­ről, egyenes adásban közvetít a Petőfi rádió. „Ügy érezzük, egész Békés megyét képviseljük, mond­ja a karnagy, nagy megtisztelte­tés és nagy felelősség egy műsor, ban szerepelni a KISZ Központi Művészegyüttesének kórusával, a veszprémi városi vegyeskarral, a HVDSZ Szilágyi Erzsébet kama­rakórusával, hogy csak a legjob­bakat említsem.”,. Tiszta zengésű, dramaükusan megkapó éneklés: ez a Mádrigál sajátja ' Két évvel ezelőtt, egy Babits-Idézettel jellemeztem két is szépnek." A karnagy intése a pillanata. varázslat Okleveles juhászok ^Nem lehet, hogy az egyszerű tudósításba ne vegyüljenek lírai hangok, ha a Madrigál énekel. A lírai atmoszféra, ámít a művek megszólaltatásakor azonnal meg­teremtenek, meglehet, hogy ez a lényege annak, amit csinálnak. Ha kórust hallgatok, öt perc után esküdni mernék arra, hogy a rohanás, a sok-sok idegesség, felcsattanó türelmetlenség legha­tásosabb gyógyszere a dal. Ott volt az ember első művészi meg­nyilatkozásai között, a munka fá- j radtságának űzője, a lélek üdítő- í je. A Madrigál már kétszer nyerte el az Aranykoszorút, a minősítő versenyek legmagasabb kitünte­tését. *• • SS Két évig ugyanis csikós voltam. Reggeltől estig a szabadban ta­nyáztam, mehettem a Bogánccsal. Mert így hívják a kutyámat — kezdi némi nosztalgiával idézni a múltat Juranics Árpád, aki Ba- konypölöskéről jött el a Tiszán­túlra, hogy a Gyomai Mezőgazda- sági Szakmunkásképző Iskolában „kitanult” juhász legyen. Az or­szágban mindössze négy helyen képezik a fiatalokat e nagy ha­gyományú mesterség fortélyaira, így többek között hazánk legfia­talabb mezőgazdasági iskolájá­ban, Gyomén is. A baromfitenyésztő és a juhte­nyésztő szakon február 1-én vált­va egymást, négy-négy osztályra való fiatalember tanul. Az öthó­napi elméleti ismeretanyagot hat hónapon át a szerződtető üzemnél a gyakorlatban konkretizálják a leendő baromfi, és juhtenyésztő szakmunkások. Bár az iskola még nagyon fiatal, mondhatnánk azt is, hogy gyermekcipőben jár, de | Vámos László igazgató szerint már kinőtték ezt a cipőt. A kol­légiumnak 175 lakója van, lenne több is, hiszen még az ország másik végéből is eljönnek ide szakmát tanulni. Bodó Kálmán, a Veszprém me­gyei Nyirádot hagyta ott, ha rö­vid időre is. Meg azt a félezres falkát, amelyet még szinte gye­rekfejjel terelgetett a dimbes- dombos tájon. — Furcsa ez az Aföld — mondja mosolyogva —, itt minden olyan lapos és hiá­nyoznak a fenyvesek is... Otthon érzi viszont magát az eleki Szívós Jóska. A Lenin Tsz- ből küldték ide tanulni. — Az­előtt az eleki gulya dudása vol­tam — vallja be nem kis büszke­séggel hangjában. Amikor arról kérdezem, hogy mennyit keres majd, ha okleveles juhász lesz, habozás nélkül válaszol: két és fél ezer, háromezer forintot ha­vonta. Meddig tartott ez a harc, ez a hatalmas küzdelem, azt ma­ga Gábor sem tudta, pedig a gép mellett ő volt a másik fél, akinek ezt az erőpróbát ki kel­lett állnia. S bár sokszor úgy érezte, hogy nem bírja már to­vább, az utolsó pillanatban min­dig eszébe jutottak egyik tanó­ránk szavai: „Fiaim, mindig csak akarni kell!” — és ez mint. ha új erőt adott volna neki. Igen, akarni, erősen akarni!” — ez a titka mindennek. Ezt isme. telgette magában állandóan, és egyszer csak azt vette észre, hogy feltűnt előttük a száraz­föld. Közvetlen a tengerparton ugyan még egy utolsó kísérletet tett az óceán, hogy elragadja őket (Olyan dühösen támadt rájuk, mint aki észreveszi, hogy biztosnak hitt zsákmánya mene­külni akar, és mindent elkövet, hogy azt megakadályozza). Gá­bornak csak az utolsó pillanat­ban sikerült annyira megemel­ni a gépet, hogy nem ütköztek a _ parti sziklákhoz, így a hulla- ; mok csak azokba martak bele tehetetlen dühükben fehér, hab­zó tajtékukkal. S amint eltűnt a haragvó tenger, amint a hullámhegyeket és völgyeket felváltotta alattuk a szárazföld, Gábor egyszerre biztonságosabban érezte magát Pedig a szárazföld sem ígért sok jót. sziklás, kopár vidék látszott mindenfelé. De mégis szárazföld! (Folytatjuk) I . , ... felmérés sze­Egy korábbi ríntaGyomán végzett fiatal agrárszakemberek 90 százaléka a szakmában dolgo­zik és fizetésük semmivel sem marad alatta az iparban dolgozó­kénak. Juhtenyésztőnek lenni különben is „kifizetődő” mester­ség, mert a mezőgazdasági nagy­üzemek egyre-másra keresik a ta­nult juhászokat. A régiek lassan kiöregszenek. A fiatalok veszik át a nagyapák, apák örökségét; a kampót, a subát, a pitykés mel­lényt és persze a bicskát is, mert anélkül a juhász egy lépést sem tehet. Romantikus és olykor bi­zony lebecsült mesterség ez, de a biharugrai Tóth Jenő például kö­zépiskolai érettségi bizonyítvány- nyal a zsebében ült be az iskola­padba, hogy két év múlva, mint a jó hírű és sok irányú tevékeny­séget folytató biharugrai halgaz­daság brigádvezetője legyen. Amikor a szakmáról beszélget­tünk a fiúkkal, rövid tanácskozás után megállapodtunk abban, hogy az állattartás, elletés, terelés csín. ja-bínja a kisujjukban van, hi­szen közülük csaknem mindegyik közelről ismeri az állatokat. A geszti Tóth Miska is bojtárként kezdte és juhász lesz. Érdemes megjegyezni néhány mondatát. — Nem árt az, ha az ember is­meri az irodalmat és a történel­met. Meg aztán a szakmai kérdé­sekben is hall itt sok érdekeset. Nem lehet ma már jó juhász az, aki írni, olvasni is alig tud. A nagygazdaságok a mesterséges megtermékenyítés, a korszerű ta- kormányozás meg a juhfejőgép korában ...! ! A gyomai iskola hírét szerte­viszik az országban ezek a fiata­lok. Február 1-től ki-ki visszatér szűkebb hazájába: Németh Sanyi a Somogy megyei Vadaspusztára, a Juranics-testvérek Bakonypö- löskére, Tóth Jenőt pedig Bihar- ugrán várja Kicsi nevű pulija. | A* Iskola tanárai Azt hiszem, soha, e?vetlen per­cig sem pihentek meg az Arany­koszorú babérjain. Tovább, to­vább, a dal szárnyakat ad, és örö­kös rpni'i1<j‘grp esáhft . Újsághírben, egészen egyszerű- j eh fogalmazva: az esztendő prog- I ramja kész, a dal, a muzsika új I ünnepeit tervezik. Első ez évi ön­álló hangversenyüket a város műemlék evangélikus templomá­ban rendezik,- Orosháza alapítá- sának 225. évfordulóját ünnepel­ve. A 150 éves orgonát Kistétényi Melinda orgonaművész szólaltat­ja meg. A városi szimfonikus ze­nekar és a Madrigál közös hang-, versenyt tervez tavaszra, az ősz pedig a kórus jubileumi hangver­senyét hozza: egy évtized a jubi­leum. Kétnapos eseménysorozat­ra készülnek, első nap a vendég­énekkarok hangversenyeznek, a második napon pedig a karnagy hírneves fiának, Szokolay Sándor­nak szerzői estje az országos ze­nei esemény. A város köszönti fiát, a Vérnász és a Hamlet ünnepelt zeneszerző­jét, és a fiú köszöpti a Madrigált. ha a hathónapos gyakorlati fog­lalkozás idején is a kollégium la­kói lennének a diákok, és úgy tervezik, hogy a következő tanév­től már a gyomai Győzelem Tsz- nél „politechnikáznak” a diákok. Igaz, hogy így a hazautazás ha­tárideje messzebbre tolódik. De a kis közösségben együtt eltöltött idő nem száll el nyomtalanul, és nemcsak szakképesítést ad, ha­nem embert is formál. Es ez nem kis dolog! Az ősi mesterségét a régi juhászok leszármazottai mű­velik tovább, de nemcsak a ha­gyományos eszközökkel, hanem korszerű ismeretekkel, általános tájékozottsággal is.. . Befejezé­sül, idézve a folklór-filmek pazar színekkel megjelenített vörös naplementéjét, a puszta titkokat rejtegető határtalanságát, az óriás-szúnyog gémeskutakat, hol­mi juhásznóta kívánkoznék. De egy édes-bús dal sehogy sem il­lene abba a képbe, amelyhez ezek az ízig-vérig mai fiatalok ültek modellt. Brackó István _Nem elzárt, elefántcsont-világ ez a “kórus. „Mi is népművelők vagyunk”, mondja a karnagy, és érvénr sorakoztatja. Közreműkö­dünk az általános iskolai és gim­náziumi énekkarok kórusvezetői­nek" továbbképzésén. Mi vagyunk "a zenei illusztráció. Olyan műve­ket énekelünk, amelyet az iskolai kórusok is könnyen előadhatnak. Vitát is kezdeményezünk a be­mutatott művek előadását, beta­nítását, ‘értelmezését illetően. Iz­galmas összejöveteleik ezek.” Szombaton délután 5 órakor ta_ lálkozhatunk velük a Petőfi rá­dión. Az élet szépségeiről, az örömről, a szerelemről énekelnek. Nevükhöz méltóan, és a mi büsz­keségünkre. Mert „akinek szép a lelkében a dal..azokat szeretni kell. Sass Ervin Pályázati felhívás! Pályázatot hirdet a BÉKÉS MEGYEI VENDÉGLÁTÓIPART VÁLLALAT a Békéscsabán épülő ÜJ SZÁLLODA NEVÉNEK megállapítására. A névnek lehetőleg Békéscsaba vagy Békéscsabá­hoz fűződő jellegűnek kell lennie. BEKÜLDÉSI HATÁRIDŐ: 1969. február 12-én 12 óráig. BEKÜLDÉS HELYE: Békés m. Vendéglátóipari Vállalat, Békéscsaba, Gutenberg u. 3. Az elfogadott név benyújtójának 1200, —Ft dilat fize'ün* Ui. BÉKÉS MEGYEI VENDÉGLÁTÓIPAR! V. VEZETŐSÉGE Horgászok téli szórakozása A Békéscsabai Építők Horgász Egyesülete a januárban megtar­tott tisztújító közgyűlésen a Kö­rösvidéki Sporthorgász Egyesület elnevezést vette fel. Az új veze­tőség elnöke Tóth János, társel­nöke Perdi Béla, titkára Paulik Mihály. Az egyesület a klubnapokat to­vábbra is minden kedden este 6 órai kezdettel tartja a Trefort ut­cai Munkácsy Mihály Kultúrott- honban. Hogy a horgászok a téli időszakot jobban kihasználják, február 4-én horgászfilm szóra­koztatja majd őket, 11-én, 18-án és 25-én pedig szakemberek dia­filmvetítéssel kísért hal-biológiai előadásokat tartanak részükre. A klubestéken szívesen látnak min­den érdeklődőt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom