Békés Megyei Népújság, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-12 / 291. szám
1968. december 12. 3 Csütörtök EtÉerizelsóilen Befejeződtek a pártcsoport vezetők újraválasztásai szerte a megyében. Üzemek, gazdaságok, intézmények számos alapszervezetében sok száz kommunista kapott felelős megbízatást. Elvtársai, munkatársai bizalmából a párt legkisebb szervezeti egységének, sejtjének a párcsoportnak vezetője lett, illetve az utóbbi két esztendőben tanúsított munkája alapján megerősítettek tisztében. A békési járásban például 193 pártcsoport-bizalmit választottak, közülük 44-en most töltik be először ezt a tisztséget. A szeghalmi járásban 339 bizalmit választottak újjá, 74 esetben történt személyi csere. A választást a mostanig tevékenykedő pártcsoportvezetők rövid beszámolói és — a legtöbb csoportnál — termékeny, élénk vita előzte meg. A beszámolók többsége, ha dióhéjban is, igyekezett számot adni az elmúlt két esztendő olyan fontos kérdéseiről, mint a kommunisták részvétele az adott munkahely termelésében, a pártmeg- bízatások teljesítése, az egyéni példamutatás, a pártfegyelem esetleges problémái egy-egy csoport tagjainak körében. Hogy a csoportok munkáját a párttagok magukénak érzik, hogy egyáltalán nem mindegy számukra, ki s hogyan látja el a bizalmi tisztét, arra jellemző: például a szeghalmi járásban több mint 760-an nyilvánítottak véleményt, szóltak hozzá a bizalmiak választásához. Figyelemre méltó témákat pendítettek meg, érdekes problémák kerültek a felszínre, ezekben a felszólalásokban. Volt, ahol kemény bírálatot kapott a pártcsoport korábbi vezetője. Másutt az alapszervi vezetőség egyes tagjait kritizálták az oktatás hiányos szervezése miatt, esetleg a gazdasági vezetők által elnézett lazaságokra hívták fel a figyelmet. A felszólalások nyomán hangot kapott a kívánság: helyes lenne, ha a csoport tagjai időről időre számot adnának közvetlen munkatársaik előtt pártmegbízatásaik teljesítéséről. Volt, aki azt kifogásolta, hogy az alapszervi vezetőség munkatervének összeállításakor, az új tagok felvételekor nem támaszkodik eléggé a pártcsoportok véleményére. Egyes javaslatok szerint célszerű lenne, ha az adott munkahely felelős vezetői részt vennének néha a pártcsport összejövetelein, s válaszolnának a felmerülő kérdésekre. Az összkép az általános benyomás, a pártcsoportok közéleti felelősségét, tevékeny törekvéseit jelzi. Mondanunk sem kell, azokon a helyeken volt a legnagyobb , hőfokú az aktivitás, ahol a csoport tagjai egyben munkatársak is. közös munkahelyen dolgoz-, nak. Tegyük hozzá: vannak még pártcsoportok, ahol ma sem ismert pontosan, nincsen egészen a „helyén” akár a csoport, mint közösség, akár a pártbizalmi tevékenysége. Az egyik véglet az, amikor a bizalmi munkáját leszűkítik a tagdíjfizetés adminisztratív ügyintézésére, esetleg a taggyűlésekre való mozgósításra. A második véglet valamiféle eltúlzott, misztifikált jelentőséget tulajdonít a pártcsoportvezetőknek, különleges követelmények elé állítaná a pártcsoportot. Holott a legkisebb szervezeti egység akkor dolgozik jól, ha a tömeghangulat igazi mércéje, a párttagok hétköznapi fóruma tud lenni. Ahol elvtársi, munkatársi kötetlenséggel, «szinte emberközelségben szót érthetnek legidőszerűbb problémáikról, s továbbíthatják véleményüket a vezetőség felé. V. J. Ifjúsági lapterjesztési ankét Battonyán Kedden este a Battonyai KözMár a kővetkező ülésszakra készülnek megyénk országgyűlési képviselői A Hazafias Népfront megyei titkárságán Békésasabán, december 12-én tartja következő értekezletét az országgyűlési képviselők megyei csoportja. Megtárgyalásra kerül az országgyűlés soron következő ülésszakának a napirendje és a megye képviselőinek ezzel kapcsolatos álláspontja. Az értekezlet előadója Varga Zsigmond országgyűlési képviselő lesz. ségi KISZ-bizottság az Ifjúság Házában lapterjasztési ankétet rendezett. Ezen részt vettek a községi KISZ-alapszervezetek küldöttei, valamint a gimnázium leány- és fiúkollégium képviselői. A Magyar Sajtó Napja alkalmából Kárpáti József, a KISZ megyebizottság sajlófelelőse méltatta az ifjúsági lapok politikai nevelő szerepét és felhívta a fiatalok figyelmét, hogy minél többen olvassák a KISZ lapjait, illetve a szerkesztőségeknek írják meg véleményeiket. Az ifjúsági lapterjesztési ankéten több mint 30 fiatal vett részt, akik hozzászólásaikban helyeselték a Magyar Ifjúság, az Ifjúsági Magazin és a Viharsarok Ifjúsága című lapokban megjelent riportokat, írásokat. De felvetették azt is, hogy helyes volna, ha még többet foglalkoznának a lapok, a falusi fiatalok mindennapi politikai, társadalmi és gazdasági problémáival. Hídgyárat tervez az EVATERV Szinte szalagon gyártja majd a hidakat az az üzem, amelynek tervein most dolgoznak az út- és vasúttervező vállalat — az UVA- TERV — szakemberei. Az üzemnek természetesen nem Erzsébet- híd méretű hidak előregyártása lesz a feladata, hanem olyan kisebb közúti hidak elemeit keli majd elkészíteni, amilyeneknek egész sora épül meg az utak és az autópályák építése, illetve korszerűsítése alkalmából. A gyár tipizált elemeket, tartó- és járdaelemeket készít majd, amelyekből már csak össze kell szerelni a 2—IS méter nyílású közúti hidakat. Egy-egy híd felszerkezetének helyszíni építése az eddigi néhány hónap helyett mindössze egyetlen hetet vesz majd igénybe. A gyár létesítése előreláthatólag 70 millió forintba kerül majd, ez az összeg azonban az elérhető gazdasági előnyök révén számítások szerint három-négy év alatt Ámi már felháborító Egy dolgosó kálváriája a Békés megyei Vendéglátóipari Vállalatnál Lapunkban augusztus 8-án! „Négyen a pult mögött” címmel i rövid jegyzetet írtam, amiben dicsértem Szemenyei Lajosné felszolgálót, hogy az orosházi Tv- presszóban szezonidőben, udvariasan igyekszik teljesíteni a fogyasztók kívánságait. Ugyanakkor megjegyeztem, hogy az idősebb felszolgáló rendeléseit négy fiatal leány és asszony „megerőltetés nélkül” teljesíti a pult mögött. Írásomra augusztus 23-án válaszolt Tóth Lajos, a Békés megyei Vendéglátóipari Vállalat orosházi telepvezetője, közölte, hogy Szemenyei Lzr „tsnét — idős korára való tekintettel — a Halászcsárdába helyezte, ahol „a munka jobban megoszlik”. Egyúttal megköszönte a lapban közölt észrevételt. Eddig a történet lényege, amely látszólag azt mutatja, hogy lám, az orosházi vendéglátóiparnál a dolgozók érdekeit a legmesszebb- menöen figyelembe veszik. A valóság pedig ennek teljesen az ellenkezője. Az első sértést Szemenyeiné néhány évvel ezelőtt kapta, amikor az Alföld Étteremben Purcsi János, a vállalat megyei igazgatója így szólt hozzá: — Kartársnő, maga koránál fogva (!!) egy ilyen reprezentatív helyen nem felel meg. Áthelyez- [ zük a Halászcsárdába. Könnyeit nyelve tudomásul j vette a megfellebbezhetetlen ki- j nyilatkozást és új munkahelyén I továbbra is tisztességgel dolgo-1 zott. Ez év júniusában egészségi! okok miatt kérte Tóth Lajost, hogy helyezze könnyebb munka-1 körbe. A telepvezető teljesítette ezt és a Tv-presszóba irányította. A sajtóban megjelent elismerés j után megkezdődött Szemenyei! Lajosné kálváriája, aki 18 év óta : dolgozik a vállalatnál és a város j lakói részéről közmegbecsülésnek i örvend. A munkatársak „felfedezték”, hogy Szemenyeiné nem is- j mer egyes új árakat, és ami még borzasztóbb, „összeférhetetlen”. Ezek után ugyanaz a Tóth Lajos, aki a Tv-presszóba helyezte, visz- szaküldte a Halászcsárdába. Ne- künk pedig szemrebbenés nélkül! megírta „köszönő” levelét. A tarthatatlan állapotról másoktól értesültünk, hiszen Szeme- j nyeiné reszketve került minden i újságírót, mivel bő három éve hiányzik a nyugdíj-jogosultságából és vigyáznia kell, nehogy még rosszabb helyre tegyék. Sajnos ez is megtörtént... Novemberben kollégámmal együtt felkerestem Tóth Lajost, és tájékoztatást kértem a levélben foglaltakra és a történtekre. — Elismerem, hogy nem került j könnyebb munkakörbe Szeme-; nyeiné — mondta a vezető —, de így kellett intézkednem. — Mi tette azt szükségessé,1 hogy a dolgozó dicséret helyett büntetésben részesült? — kér- j deztem. —A Tv-presszó dolgozói kollektí- van panaszkodtak, hogy Szeme- j nyeiné sok mindent elfelejt és összeférhetetlen. Egyébként az j áthelyezéssel Purcsi János igaz- j gató is egyetértett. Es már tette is elénk a levelet, amelyben az állt, hogy „Sze- I menyei Lajosnét, a Halászcsár-; dába vagy a Gólyafészekbe kell irányítani, tekintettel idős korára”. Rózsavölgyi Árpádné a Tv- presszó helyettes vezetője kérdésünkre izgatottan válaszolt: — Nem igaz, hogy mi panaszkodtunk, sem egyénileg, sem kollektiven nem voltunk sehol Szemenyeiné ügyében. Az igaz, hogy voltak, akik kifogásolták a lassú kiszolgálást, de a szezonidő- ben csak egy felszolgáló volt, most pedig ketten vannak. — Mikor történt a nézeteltérés, a cikk előtt vagy után? — Hátha ezt nézeteltérésnek lehet nevezni, az a cikk után történt... — válaszolta Rózsavölgyi- né. Ezek után minden világos lett Tóth Lajos telepvezető hivatkozva a vállalati igazgatóra, levelében félrevezetett bennünket. A dolgozókra vonatkozó rendel- j kezéseket pedig önkényesen ma- j gyarázva, példát mutatott, hogyan! nem szabad törődni az idősebb J munkatársakkal. Hogy Szemenyei Lajosné a Halászcsárdában tüdőgyulladást kapott (a sörösládák cipelése közben megfázott), hogy 20—25 évesj fiatalokkal kellett felvennie a versenyt, ez egyáltalán nem érdekelte az illetékeseket. Beszélgetésünk után Tóth Lajos november 9-én egy újabb levelet írt szerkesztőségünknek, melyben közli, hogy Szemenyeiné a Halászcsárda presszójában fog dolgozni. Azonban a lényeget itt is újból „kifelejtette”. Dudás Sándomé, a Halászcsárda helyettes vezetője így nyilatkozott: — Könnyű munkakörbe kerül betegsége után Szemenyeiné. Megköszönheti, hogy így gondoskodunk róla. — És tessék mondani — kérdeztem —. mennyi volt az elmúlt tizenegynéhány évben a dolgozó átlagkeresete? — Rendszeresen megvolt neki az 1600—1800 forint havonta — mondta mind idegesebben. Majd arra a kérdésre, hogy most menynyi havi jövedelem várható, kiderült az idegesség oka. — Ha minden jól megy, maximálisan megkeresheti a havi 1100 forintot — mondotta Dudásné. Nem mondom, szép jövő egy nyugdíj előtt álló dolgozó életében. Ezek után valóban felháborító, ahogyan a vállalat reagált a dicséretre. Sőt, ezt még csak megtoldotta Ledzényi Pál szakszervezeti titkár, aki nemrégiben kijelentette Szemenyeánének: — Nézze, kartársnő, hiába panaszkodik maga az újságíróknak, azok csak firkálnak, de magán nem segítenek (?). Pedig az újságíró „firkálásai” jelen esetben egy méltatlanul és jogtalanul háborgatott dolgozó védelmében kéri ki a közvélemény egészséges ítéletét. És biztosak vagyunk benne, hogy a Területi Munkaügyi Döntőbizottság megváltoztatja a törvénysértő határozatot és visszahelyezi Szemenyei Lajosnét eredeti munka körébe, a Tv-preszóba. Talán ezek után nem marad el az egy ember sorsa felett felelőtlenül intézkedők felelősségre vonása sem Pánkot ai István megtérül. Párttitkárok megbeszélése Békéscsabán Csütörtökön, a békéscsabai BARNEVÁL kultúrtermében egész napos megbeszélést tartanak a város alapszervezeti párttitkárai. A pártvezetőségek újjáválasz- tása után első alkalommal most találkoznak a városi pártbizottság illetékeseivel és beszélik meg a következő hónap>ok, évek tennivalóit. A megbeszélésen — a szervezeti kérdések mellett — szó lesz a párt gazdaságpolitikájáról. Rendbe telték a szénájukat — jól sikerült a vállalkozás Nagyselmeczy István, a reformátuskovácsházi általános iskola igazgatója és felesége, mint az úttörőcsapat vezetője 1967-ben a tanév kezdetén, önkéntes jelentkezőkből kisállattenyésztő szakkört alakítottak. Már az első hetekben 32 úttörő jelentkezett a foglalkozásokra, jóllehet állományuk mindössze nyolc nyúl, 24 galamb, 5 baromfi cs 4 család méh volt. Epp>en ezért a pedagógus-házaspár új vállalkozásra határozta el magát a szakkör ifjú tagjaival. Kiegészítő ágazatként sertéshizlalási szerződést kötöttek a helyi Dózsa Termelőszövetkezet vezetőivel. A megállapodás szerint a szövetkezettől kapott három választási malacot 100 kilogrammos súlyban kellett visszaadniuk. Bátor vállalkozás volt ez, mint ahogyan a járási úttörőelnökségtől forgótőkeként, egy évre kölcsönkért háromezer forint felvétele is. Az 1967—68-as tanévet követően azonban bebizonyosodott. hogy a sertéshizlalás, valamint a kölcsönkért p>énz jelentette a kisállattenyésztő szakkör gazdasági alapjainak lerakását Jól sikerült ez a vállalkozás annak ellenére, hogy a három sertés közül egynek a takarmányozását teljes egészében a szakkörnek kellett biztosítania. Közben a községi tanács is segített. Ma már 11 különböző ól,' szín áll a reformátuskovácsházi általános iskola kisállattenyésztői részére. Az épületek értéke ma már meghaladja az 50 ezer forintot. A szorgalmas munka, amely az úttörők lelkesedéséből fakadt, meghozta az eredményt. A sertéstenyésztésből 2288, a nyúlsza- porulat értékesítéséből 1330. tojásból pedig 378 forint bevétele lett a szakkörnek. De az említetteken túl az egyéb más bevételt is figyelembe véve, az 1967— 68-as oktatási évet több mint 9000 forint bevétellel zárták, miközben visszafizették a járási úttörőelnökségtől kölcsönkért háromezer forintot és a Dózsa Tsz- nek meghizlalt három sertés közül az egyiknek zökkenőmentesen tudták biztosítani a takarmány- szükségletet. Mindezeken túl évközben 990 forintot nyúl-, baromfi - és galambtörzsállományuk fejlesztésére, továbbá 2 ezer 100 forintot kukoricavásárlásra költöttek. Balkus Imre 4 Mezőhegyesi Állami Gazdaság múzeum létesítését és a gazdaság történetének megírását tűzte ki célút. Kérjük, hogy aki Mezőhegyessel kapcsolatos képes anyaggal vagy más dokumentációval rendelkezik, kölcsönképpen vagy megvételre az alábbi címre tegyen ajánlatot: Mezőhegyes, A. G. Klein Pál. Telefon: Mezőhegyes 15.
