Békés Megyei Népújság, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-01 / 282. szám

1968. december 1. 7 Vasárnap Morzsák korösladányi címzésből Nincs elég patkányunk? A Korösladányi Fa-, Vas- és Vegyesipari Ktsz szépen fejlődik. Űj cikkeket gyárt, többek között egy jól bevált patkányirtószert, ami országszerte keresett. A Haj­dú—Bihar megyei Vegyi Nagy­kereskedelmi Vállalat például több ezer 40 dekás csomagot kért ebből a szerből, és pótrendelést is adott a szövetkezetnek. Hason­lóképpen több budapesti és du­nántúli kereskedelmi vállalat. Ép. pen ezért érthetetlen, hogy éppen a megyéből, ahol pedig gyártják, nem tart különösebb igényt rá a kereskedelem. A Csongrád—Bé­kés megyei Nagykereskedelmi Vállalat eddig csupán 500 origi- nált csomagot rendelt két megye részére a szövetkezettől. Vajon miért? Talán a mi megyénkben nincs elég patkány? Miért ? Ezen a héten a ktsz műszaki vezetője három rajzot hozott a MEZÖBER-nek fénymásolásra. Meglepődött azonban, amikor a másolóban közölték vele, hogy az elvitt példányokon túl egy- egy példány a MEZÖBER-nél kell, hogy maradjon, és annak fénymásolási költségeit a ren­delő köteles megfizetni. Nem nagy összegről van szó, a fény­másolás négyzetméterenként 16 forint és mindössze 24 forintot kellett volna ráfizetni... No de — kérdezte a műszaki vezető és joggal: — miért? Ezt mi sem tudjuk. Eszünkbe ötlött: mi lenne, ha a zöldség­boltban így szólna az eladó, akitől egy kiló citromot kér­tünk: „Egy kiló citromot? Rend­ben van, kedves vevő, ha fizet nekem egy kiló citromot, meg­kapja a magáét” Rossz rágondolni, mit felelnék ilyen esetben. v. d. Sikerrel zárult a megyei „Takarékossági Nap” eseménysorozata ismeretes, hogy október 31-e a világ nagy részén a „bankok ün­nepe” — Világtakarékossági Nap —melyet megyénkben is meg­ünnepeltek. E napon OTP-fiókot és takarékszövetkezetet egyaránt nagy számban kerestek fel ta­karékoskodó emberek, s e szer­vek és ügyfeleik között még ben­sőségesebbé, még közvetlenebbé vált a kapcsolat. Jó érzés volt látni, hogy a „nép bankjának” dolgozóit milyen szívesen üdvö­zölték a megjelenő ügyfelek. Sok helyen egyenruhás úttörők kö­szöntötték a takarékpénztári dol­gozókat. A forgalom növekedése nemcsak az ügyfelek számánál, de a betételhelyezések szaporodásá­nál is megnyilvánult. E napon több mint egymillió forinttal nőtt a megye takarék­betét-állománya. Megyénk eddig is takarékos dolgozói ezzel to­vábbi megbecsülésüket nyilvání­tották az OTP-fiókok és taka­rékszövetkezetek felé. A tanulóifjúság is részt vett a Világtakarékossági Nap ün­nepségsorozatában. Pedagógusaink osztályfőnöki órákon a takarékos­ság szükségességét méltatták. A KISZ megyei bizottsága és az OTP megyei szinten versenyt hir­detett takarékossági témájú rajz és dolgozat elkészítésére. A leg­jobb 5—5 pályamunkát értékes tárgyakkal jutalmazták, melyeket a nyerteseknek már át is adtak. A rajzpályázaton Fischer Edit — a Békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium I. osztályos tanulója — I. díjat, Horváth László, a békéscsabai 10. sz. általános isko­la VI. osztályos tanulója II. dí­jat nyert, míg a III—V. díjat Sze­nes Márta (Szarvas, 2. sz. általá­nos iskola), Bődi Gábor (Szarvas, Vajda Péter Gimnázium) és Ko­vács Kcynélia (Körösladány, Tü- köry általános iskola) nyerte. A dolgozatírás-pályázat nyertesei sorrendben: Maczák Katalin (Nagyszénás, Czabán általános is­kola), Fekete Erzsébet (Körösla­dány, Tüköry általános iskola), Mundrucz Erzsébet (Dévaványa, 2. sz. általános iskola), Hegedűs Zoltán (Endrőd, 1. sz. általános | iskola) és Francz Klára (Med- gyesegyháza, általános iskola). A legjobb rajzokat Békéscsa­bán, az úttörőházban kiállították és tervbe vették azok bemutatását a megye többi városában és na­gyobb községeiben is. Színvonalas ifjúsági vetélkedők sorozata is lezajlott. Békéscsabán, Sarkadon, Tótkomlóson, Szeghal­mon és Békéssámsonban — de a megye más községeiben is —, jó szórakozást nyújtottak e vetél­kedők, melyek játszva tanították meg az ifjúságot az igazságra: „Takarékos élet, gondtalanabb élet!” Ki miben tudós? A KISZ és a Magyar Televízió Ifjúsági Osztálya jövő év tava­szán újra megrendezi a Ki mi­ben tudós? televíziós vetélkedő­jét. A versenyt történelemből, biológiából és matematikából hir­detik meg, s az ország nyilvános­sága előtt ezekből a tárgyakból mutathatják meg a részvevők, hogy ki miben tudós. A versenyben azok a fiatalok vehetnek részt, akik ez év vé­géig nem töltik be 20. életévü­ket és nem folytatnak egyetemi, főiskolai és felsőfokú technikumi tanulmányokat. A már korábbi ki miben tudós vetélkedők alkal­mával tv-kamerák elé került fia­talok sem vehetnek részt a küz­delmekben. Azok pedig, akik az Országos Középiskolai Tanulmá­nyi versenyek történelem, bioló­gia, matematika tárgyakból az első 10 helyezett között szere­peltek, továbbá azok, akik a Nemzetközi Matematikai Olim­pián indultak, mentesülnek az előselejtezőben való részvétel alól, és közvetlenül az országos döntőt megelőző selejtezőbe kap­csolódhatnak be. A vetélkedőre a középiskolások az iskolai KISZ-szervezeteknél, a nem középiskolások pedig a Ma­gyar Televízió Ifjúsági Osztályán jelentkezhetnek. Próbafelvétel Késsül a TV Világirodalmi Magasinja Színhely: Magyar Televízió I. számú stúdiója, fent a három és feledik emeleten. Szín 1.: Fekete vászon körfüg­göny a plafontól a padlóig. Ettől jobbra — ötszintes kerti ernyő alatt asztalok, székek, majdnem úgy, mint Rómában a Via Vene- ton. A kertvendéglő-szerű részt! hangfelvevő berendezés — tehát nem a szokásos gömbölyű vagy körte formájú mikrofon. Ez egy kb. 50 centiméter hosszú acélcső, amellyel a kezelő megcélozza a beszélő színész száját vagy gigá­ját és állítólag 30 méterről is an­nak a hangját rögzíti, aki felé irányult. A szakemberek szerint két alacsony, virággal díszített oszlop között kihúzott madzag vá­lasztja el az „utcától”, illetve a kamerák mozgási területétől. Szín 2.: A terem másik végében egy parkrészlet. Lombos fák, szép zöld fű, szinte kedve lenne az em­bernek belehemperegni. De nem szabad, mert itt valóban tilos a fű­re lépni, itt minden csak műanyag, dekoráció, kulissza. Az asztalon a mokkáscsésze kellék, a Coca-Cola kellék és a kockacukor is kellék — de az valódi kellék, mert Er- nyei Béla, az egyik főszereplő ál­landóan rágja. semmi „állítólag” — ez így van. Jól van no — majd meglátják, ha közvetítjük a legközelebbi Vi­lágirodalmi Magazint. Móra via: Tv háziszerző, immár a harmincadik novelláját, regé­nyét írták át tv-játékká. Sajnos megint idefurakszik ez a csúnya szó — állítólag — szóval állító­lag ő maga is írt már eredeti tv- játékot és nem várt arra, hogy mások, főleg magyar tv dramatur. gok adaptálják írásait. Cselekmény: Erről nem szabad elárulnom semmit, mert nem lesz érdekes, ha bemutatjuk a dara­bot. De azért röviden csak annyit, hogy két férfi és két nő más­nak adja ki magát, mint ami. Az­után minden kiderül és a két férfi és a két nő azzá válik, ami. így kissé komplikáltnak hat, de a darab megtekintésekor minden világossá válik. Csapó: Azt hiszem, mindenki jól ismeri a filmfelvételeknek ezt a nélkülözhetetlen kellékét, amelyet a tv-ben is alkalmaznak. Ismer­tető jele, hogy színe fekete, szá­mok láthatók rajta és a jelenet előtt csattan. A szinkronizálás célját szolgálja. Szóval a csapó „csattan”, kezdődik az első jele­net. Nagy némaság, majd Bod­rogi Gyula: Könnyedén átugrik az előbb említett kávéházi madza­gon és imigyen szól barátjához, Ernyei Bélához: „Rövidesen meg­érkezik két darab csodaszép lány, igen jó családból származnak. El­mondtam nekik, hogy van egy barátom a filmnél, aki keres sze­replőket. Isteni hecc lesz...” A vezető operatőr. Molnár Miklós e pillanatban harsány „álljt” kiált és odaszól a két kameramann- nak, hogy nézzék meg azonos-e a két „plán”. A kameramannok megnézik — a plánok azonosak. A főrendező újra indít, csapó csattan és meg­ismétlődik a jelenet. Bodrogi könnyedén átugrik az előbb em­lített stb., stb Most felveszik vé­gig a jelenetet, mert a kávéházi terasz szélén már ott áll a két jó házból származó úrilány meg­testesítője: Venczel Vera és Polo- nyi Gyöngyi. Vera sárga, Gyöngyi zöld színű bájos kötött miniruhá­ban lejt a kávéházi terasz bejára­ta elé és utolérhetetlen decens mozdulattal nyújtják kézcsókra kezüket. így kezdődnek Alberto Moravia „Próbalfelvétel” című tv-játékának bonyodalmai, amely­nek kibogozására a tv karácsonyi Világirodalmi Magazinjának kere­tében kerül sor. Sényi Imre Reprodukált pillanatok VWHWWWWWWWVWWtWMWWWWWW Rendező: Horváth Tibor ősz ha­jú fiatalember, ideges, mert a szí­nészegyeztetés nem valami pontos, a szereplők késnek, a sminkesek is késnek és néha még a kelléke­sek is késnek. Csak a kame­rák nem késnek, mind a három ott áll a kijelölt helyen, hogy fel­vegyék és továbbítsák a központi vezérlőterembe a fent említett két színhelyen lejátszódó jeleneteket. Miután az összes szereplő megér­kezett, a rendező hirtelen meg­nyugszik, hangja mollba csap át és lágyan elsuttogja, mit kell a sze­replőknek csinálni, mit kell mon­dani és hogyan kell mondani. Az Űr hangja: A magasból néha megszólal egy túlvilági hang imi­gyen : Hármas menj hátrább, emeld kissé magasabbra a képet. Nagy: Emeld át balra a „puska­mikrofont”, mert belóg. Mármint a képbe — mármint a mikrofon. A monitor: képébe, amely azért van, hogy a rendező, segédrende­ző, asszisztens, segédasszisztens, kellékes, ügyelő és isten tudja ki, még láthassa a képernyőnek meg­felelő lemezen valamelyik kamera által felvett képet. A monitor egyébként olyan, mint egy tv-ké- szülék, csak fémburkolattal látták el és szürkére festették, nehogy összetévesszék a pénzszekrény- nyel. Puskamikrofon: Űj rendszerű Szörnyű érzés Nézem és hallgatom a tv-ben a kedves Mary Zsuzsa Trom­bitás számát. Mikor a végéhez ér: ... itt minden hiába Akinek nem teszik, menjen a ... trá-rá-rá...” szörnyű érzések gyötörnek. Mi lenne, ha eltévesztené a szöveget és kimondaná a poént? Csak ne ismételje meg! Pechemre visszatapsolják. Legyen ami lesz, én mindenesetre behunyom a szemem. öndicséret A háziasszony gyanúsan nézi a szerszámait éppen összerakó javító-szolgáltató vállalat emberét. — És mondja, mester, máshol elégedettek a munkájával? — Ajaj, kérem! Még vissza is hívnak! — Ez kissé megnyugtat... *> — Mondják: Jagomcsek bácsi, jöjjön vissza, mert még mindig folyik a vízcsap. De a WC lefolyóra is sokan panaszkodnak... Abszurdum Az AEROS cirkusz ittlétekor egyik ismerősöm mesélte: a gazda­sági igazgató beállított a 33-as manikür szalonba és izgatottan mondta: — Kérem, azonnal jöjjenek a medve budoárjába. Ma este fel­lépése lesz, ki kellene manikűrözni... A manikűrös lány ijedten felelte: — Ne tessék haragudni, mi csalj... kisebb vadakat szolgá­lunk ki. Nehéz mesterség Benyitok kollégám szerkesztőségi szobájába. Áporodott szag csap meg, kollégám az asztal fölött görnyed és fáradtan feltekint. — Mi van? — kérdi. — Nem tudom. Mitől van itt ilyen izzadságszag? — Hagyd el — feleli letörten — humoreszket írok. Varga Dezső

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom