Békés Megyei Népújság, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-31 / 306. szám

IMS. december 31. 7 Kedd Egyéni ellenfervcm 1969-re Tavaly, amikor szilveszter éjje­lén koccintottunk — emlékezze­nek csak! —, mit is mondtunk egymásnak? Azt mondtuk, hogy BUM!, vagyis Boldog Üj Mechaniz­must... Eltelt egy esztendő, ismét po­hár a kezünkben, de mielőtt bár­mit bárhová kívánnánk, valljuk meg igaz lelkünkre: a BUM be­vált, az új mechanizmus első esztendeje nem okozott csalódást. Legfeljebb azok csalódtak, akik azt hitték: munkanélküliség lesz. Hát nem lett munkanélküliség! Azt mondták ezek (az aggodal­maskodók), hogy a mechanizmus óhatatlanul munkaerő-fölösleget hoz létre, ahol tényleg fölösleg van, s ez nem is baj. És mi tör­tént? Olyanformán jártak, mint j a bűvész, alá bekonferálja, hogy eltünteti a nyuszit a cilinder mé­lyén, hókusz-pókusz, s mikor fel­emeli c cilindert nem is egy nyuszi van ott, hanem tizenket­tő... Azonban, ha jobban meg­nézzük ezeket a tapsifüleseket, mit látunk? Azt, hogy csaknem mind icike-picike, beéri egy szál j káposztalevéllel. Jól megtermett nagy nyulat álig látni közöt­tük... Vagyis sok kis nyuszit kell elővarázsolnia ahhoz, hogy né­hány nagy nyuszi nagyobb ká­posztát kaphasson... Sok-sok kis gépírónőt, takarítónőt, segédmun­kást kell felvenni ahhoz, hogy — az átlagbér szabályai szerint — a főelőadó meg az osztály- vezető nyulak is jóllakhassa­nak... Nos, ha a „nyúltenyésztés" di­vatba jött az iparban, a mező- gazdaságban az ellenkező folya­mat játszódott le. Van nekem egy régi festőművész barátom, aki évtizedek óta festeget falusi életképeket, ilyeneket tnint: „A nyáját terelgető pásztor", „Mar­kot szedő menyecske", „Trakto­rista éjszakai szántáson", „Fejő­nő a Riskával".,. A napokban ■meghívott a műtermébe, nézném •meg az idén pingált képeit. Ilye­neket láttam: „A bérmunkdban- ablaktisztító pásztor", „Az ex­portcsomagoló fejőnő", „Tsz-gu- lyás kefét köt", „Traktorista tyúkszemvágás közben". Félreér­tés ne essék, nem a saját tyúk­szemét vágja, hanem a vendé­gekét a fürdőben, amit a nagyobb jövedelem kedvéért s tsz üze- [ meltet. Hogy Id. mivel és hol keres-! kedik, miképp akar pénzt sze­rezni — feltéve, hogy törvényes úton —, nem az én gondom, ez­ért az vesse az első követ az ügyeskedő tsz-ekre, aki maga nem ügyeskedik. Mert azért így is megtermett minden az idén a földeken, pedig akkora száraz­ság volt, hogy már azt hittük semmi sem lesz és mindennek fel­megy a* Ara. És mégis szinte minden megvolt: zöldség, gyü­mölcs, paprika, burgonya. Pedig a növények, a fák ugyancsak sor- vadoztak, fel is ment az ára a le­vélnek, e vele együtt a levelező­lapnak, a táviratnak meg a kü­lönleges postai szolgáltatásoknak. Ez nem sokkal azután eolt, hogy véget ért az olimpia, így aztán a ku­tya se törődött vele, hiszen öröm­mámorban úsztunk, sportolóink nagyszerűen helytálltuk odakint, egy csomó aranyat szereztek, egyedül valami labdarúgó akadt, . aki — nem Ismert)én a valutakri- -*st —, az arany helyett inkább a dollárt választotta. És, míg fiaink 15 ezer kilomé­terre tőlünk az aranyakért har­coltak, addig mi idehaza ugyan­ezt tettük az ezüstökért. A kü­lönbség csak annyi, hogy mi nem kapni, hanem eladni akartunk. Micsoda nagyszerű sport voltI Bo. dicsek, kettős járomfogás, bal­egyenesek, kemény — de férfias küzdelem a nyílt utcán! Hiába nyugtatták az illetékesek a közön­séget népünk nem hallgatott a jő szóra, csak törte magát a tőrt ezüsttel, mert hát mit lehessen tudni, hátha leszállítják az árát. Hogy le is szállították? No igen,: ele csak azért, mert leesett az ezüst világpiaci ára. Aki nem hiszi, menjen ki a világpiacra és járjon utána. Azután elmúlt a nyár, elmúlt az olimpia, beköszöntött a hűvö- j sebb idő. A nagy divatszalonok bemutatták téli kollekciójukat,'[ ugyanezt tették a labdarúgó-csa­patok is: a bundabemutatónak a Népstadionban és a többi pályán j nem volt nagy közönségsikere. A közönség ugyanis kezdett eltüne­dezni és maradtak a bundák. Di­vatos, alkalmi, kétrészes kis bun­da, közben tíz perc szünet, rész­letre — tavaszi visszafizetésre. Nagy bunda, két pont díszítéssel, potom néhány ezer forintért. Mi­lyen igaz is a mondás: a győzel­met a sportban sem adják in­gyen! Nézzük, mi is történt még 1966- ban. Sok minden... Végre vala- hára megindult egy kormánylap, a Magyar Hírlap, legfőbb ideje volt, mert eddig csupa ellenzéki lap működött az országban. Egy csomó iparvállalat megkapta az önálló exportjogot — erre is szük­ség volt, legalább több 70 dollá­ros útlevél jut azoknak, akiknek nincs exportjoguk. A televízióból eltűnt az Angyal — helyette meg­jelent egy detektívpapa a kisfiá­val, aki állandóan bebizonyítja, hogy az apukája szenilis, nélküle semmit sem tudna kinyomozni. Felépült a rádió nagy adója, most már kitűnően foghatnánk a Kos- suth-ot, ha parányi elemet is le­hetne kapni az óriásadó mellé. De hiánycikk lett a kis példány- számú Kortárs című folyóirat is, egyszerűen nem lehetett hozzá­jutni, mióta egy nagy, kétszáz­ezer példányos újság megírta, hogy mit nem lett volna szabad közölnie. Amerikában megbukott Johnson,, Magyarországon győzött a Coca Cola. Tejes sikert aratott a „Napóleon konyakot a dolgo­zóknak" akció. (600 forintért). Sze­rencsésen lezajlott a Budapesti Nemzetközi Vásár, majd a Buda­pesti őszi Vásár is, az előbbin mindenki tetszés szerint kiválaszt­hatta azt, amit nem árulnak az utóbbin. Bevezették az ötnapos munkahetet, egyelőre csak az iparban, a hivatalokban nem, mert ott — mint közölték — a helyzet „még nem érett meg" rá. Túl kevés a hivatalnok. S hogy szilveszterkor mégse le­gyünk ünneprontók, ismerjük el: egyre több pezsgőféleséget gyár­tunk. Nincs messze az idő, amikor elegendő pezsgő is lesz. Addig azonban a féleséggel koccintva mondjuk, hogy: Boldog új évet! Novobáczky Sándor r. d. Abszolút dolgok Junir; Mindenekelőtt ki akarom pihenni as óesratenüő és aa elmúlt negyvenöt év fáradalmait. Eme a óéira már besoe- reetem néhány lettSMeÜen táppénzes papírt és egy embrionális állapotban levő hangkon*) nátháé Február: libben a hónapban saeretnOm átvé­szelni aa influenzát és a szakosító tanfolyam esedékes félévi vizsgáját. Márteus: Ha etäg lese a nyareuaartou-iWitMs, megadom kollégámnak a azllveszterkjor kölcsönkért húszas* és még egy tízest hoaaátasBab, hogy máskor la legyen mtWI segítenie. AptüVr rovimnm a jenedbe a ssetnealapátot é* a eoarépkályhát és spórolni kendek túrdónadrágra. Ezenkívül kiveszem a tanulmányi szabadságomat, hogy za­vartalanul gyomlálhasEak a Béke- kert bari. Mánál»: Megölöm a íuumcáaoHMaiy nemzet­közi ünnepét és a névnapomat. Brr« Írok egy «Mwandlévt. Június: HoBzákeenMr egy vacsértnOüt nvgfo- gaima zásához a pártám békeiárgyalá- sok folyásának elsó évfordulója alkal­mából. JUHus: Kivennem nendea szabadságomat, persze csak ha nem lesz rossz ldö, valamint au Crt^höl a fürdónadrá- gomna körött pénzt és veszek rajta egy szandált, rieeheae. Augusztus: öttalálatos ssetrinyt UAtiflc ks a .Ottón és elkezdem a magánnyomozást King és a Kénnedyk syUkosatnek kéz- rekerritéséfe. Lebet, hogy Angyalt te Szeptember: A nyárt Idárurttásboi uqmw meg­veszem a «höaruhát leértékelt strand- jegyékkel és Szép nyár volt elmen megírom élelem legutóbb vezércikké­nek forgatókönyvét. Október: u*Avm a elgarettteBénrdl hogy anyagilag jobban tudjak lélkáREümi karácsonyra. Lebet, hogy másról te leszokom emiatt, megfelelő orvosi hi­télet zévén. Például a dohányzásról. November: Beszerzőm a «H tüzelő- és nátha- nzükségletemet és Takarékoskodjunk a gázzal címen vetaérrtkkot írok az év gázos ügyesről, valamint atz Előre nh I-be való jutásának dicső Útjáról. December: Átveszem a MUOSZ-toan a jó újság­írói mimikámért Járó Rómaa Ferenc-cl í] arany fokozatát és a velejáró kész­pénz. Ha ezüstöt akarnak adni. teszek hozzá még egyet és visszaadom. • felelős: Protekció S/---­S EX Mikor gyengéd érzések vertek tanyát szívemben Mancika iránt — aki első igazi szerelmem volt —, eleinte inkább hmniskás szelleméért, elragadó egyénisé­géért rajongtam. Egyszóval a lel_ két szerettem. Csak később tá­rultak fel előttem Mancika bájos lényének egyéb, hogyismond- jam... kézzel foghatóbb szeretet- reméltóságai. Azóta szilárdabbá váltak dialektikus ismereteim, tudom, hogy tartalom nem vá­lasztható külön a formától, lé­lek a testtől. Ezekre a dolgok­ra persze rá kellett jönni. Az embernek is meg a társadalom­nak is. Emlékszem azokra az időkre, amikor társadalmi méretekben is csak az emelkedett, szellemi szférákkal foglalkoztunk. Oly erős volt a szocialista erkölcs, hogy filmjeinkben például leg­feljebb kergetőztek az erdőben vagy maximum evikipuszit vál­tottak a szerelmesek — miköz­ben megbeszélték a munkaver­seny legújabb fejleményeit — esetleg egymás kezét fogták. (Mást semmit!) Azt az asszony­társat, aki rúzsozta a száját, me. részebb szabású ruhát hordott vagy egyéb efféle csábművelettel kellette magát, ferde szemmel néztük. (Jó ürügy volt, hogy megnézhessük.) Szerencsére a dolgozó nők és férfiak minden­nek dacára nem kimondottan csak a lelkiekkel foglalkoztak, amire bizonyság, hogy a népsza­porulat soha nem volt olyan emelkedő tendenciájú, mint ek­kortájt. Bár ennek adminisztra­tív okai is voltak. Nos, manapság merőben más a helyzet. A mini és a szuper­mini népi-nemzeti viseletté vált az ifjabb korosztálynál. Neves kabarészínházunk egyik műso­rának címe: Hungarose x. Pesten már megszokott, hellyel- közzel megunt látványosság a sztriptíz, de ha valaki nem akar ezért felutazni a fővárosba, elég, Ka megnéz egy Jancsó filmet. Persze nálunk az ilyesmi soha nem öncélú. Legfeljebb a kosz­tümök hiányozhatnak egy-egy produkcióból — az eszmei mon­danivaló soha! Kedvenc politi­kai hetilapomban olvasom, hogy Nyugaton a testiség diadalma­san hódit a színházművészet­ben is. Shakespeare darabjaiban pucéran sétafikáinak a főszerep­lők. Olyan darab is van, ahol « férfiszereplők — jaj, nem is tu­dom hogyan írjam le — impo­záns méretű darabokkal felszerelve jelennek meg a szí­nen — az eszmei mondanivaló pontosabb kifejtése érdekében. Mindez — mint olvastam — kizárólag haladó eszmei szán­dékból, az elburjánzott, profán, obszcén, triviális, sexkultusz el­leni frappáns tiltakozásból kerül a közönség szeme elé. Mi a Nyu­gatnál is jobban elítéljük az ön­célú, müvészietlen sex-hajhá- szást. Mi várható ezek után a mi színpadjainkon ? — ájda — Újévi levelek Hu jól számolom, körülbelül tíz eszten­deje vált idült beteg­ségemmé, hogy ilyen­kor, új év előtt B, 0. É. K.-lapot küldök mind a százhatvan­nyolc adósomnak, fi­noman emlékeztetvén őket arra, hogy ismét elmúlt egy év és még mindig sehol semmi... Meglepődtem, amikor ezúttal az alábbi vá­laszlevelet kaptam egyik régi ügyfelem­től: ..Kedves Lófej Kázmér! Hatodik újévi köszöntője, mely­ben némi maliciózus ízt véltem felfedezni, szerfölött bosszant, és rögeszméje, hogy évről évre kéri azt a vacak háromezer-hatszáz- nyolcvankét forint harminckét fillért, kezd az idegeimre menni. Ennek dacára, hogy lássa, kivel van dolga, mégis rászántam ma­gam a válaszadásra. Nézze ked­ves Kázmér. ha nem csalódom! Ugyebár önnek semmi köze ah­hoz, hogy én mire költőm a pén­zemet. Hála Istennek, idestova 25 esztendje és most újabban két hónapja szabad ember vagyok, ezért hát senkinek sem tartozom számadással anyagi helyzetemet illetően. Hogy azonban megértse és magábaszálljón: miért marad ki ezúttal Is többedmagával a tör­lesztendők listájáról, ennek el­mondását csupán jóindulatomnak köszönheti. Arról van sző, hogy majdnem vlllatnlajdonos lettem és ez nagyon sokba került az eg­zisztenciámnak. Ugyanis még a nyáron meghívott ebédre a főnö­köm, hogy a gyerekének elkészít­sem a házi feladatát. Ezen az omi­nózus ebéden ezüst étkészleten tálalták fel a fogásokat és az en­nivalót is. Ekkor határoztam eb hogy villatulajdonos leszek, hi­szen olyan sokáig laktam albér­letben. Mivel azonban az Agyból botrány lett és engem töprengésl időre egy müintézetbe zártak, le­mondtam az egészről. Rájöttem, a szürke zakómhoz nem is állna jól egy átmeneti ezüst villa, amit úgyis eladnák az ékszerboltban. De hát Isten a megmondhatója: tehetek én arról, hogy egy rend­őr is ebédelt velünk?! örüljön annak Kázmér. hogy mint felbúj- tóra, nem kentem magára az egé­szet. Ha bevallom, hogy maga mi­att tettem, mert állandóan irogat nekem az adósságért, másként alakult volna a helyzetem. Ez esetben most mint bűnrészes, ve­lem együtt szaladgálhatna erköl­csi bizonyítványért? És akkor ma­ga évről- évre háborgat ezekkel a tendenciózus újévi kívánságokkal! Ez a hála a humanitásomért?? A történtek ellenére, mert azért alapjában véve. megértő lélek va­gyok, maradtam továbbra is adósa KRAPEK ALADÄR kés- és torokköszörűs. A levél elolvasása után majdnem elborí- totta szememet a hála és a meghatottság könnye, Milyen go­nosz is vagyok! Való­ban évről évre, mint valami eszelős, há­borgatom szegény írapekot, ő pedig 25 éve szerzett szabad­ságát is feláldozza ér­tem. Groteszk egy helyzet. Azonnal ex­pressz levelet küld­tem neki: „Kedves Krapek barátom! Nagylelkűségét hálásan köszönöm és egyben felebaráti szeretetemtől vezéreltetve, ünnepélyes ígéretet teszek, hogy soha többé nem fogok újévi jókívánságokat küldeni önnek, örök tisztelője: lófej kázmér adóslevél és töltőtoll-tulajdonos”. A leveleket, hitelesítette: Varga Dezső

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom