Békés Megyei Népújság, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-24 / 302. szám
I9d$. december 24. 10 Kedd (Erdei Sándor rajza) Mi ketten, vagyis Mariska né- ném és én már régen megoldottuk a karácsonyi ajándékozás gondjait. De nem ám akárhogyan! Nagyszerűen! Kezdetben, hosszú esztendőkön át úgy történt a dolog, hogy karácsony délutánján felkerestem Mariska nénit és átadtam neki ajándékomat. Például egy palacsintasütőt vagy ugyancsak például egy családi kefekészletet, vagy ilyesmit. Ugyanakkor ő is átadta nekem az ajándékát: zsebkést, amiben dugóhúzó és körömpiszkáló is van, esetleg sárga nyakkendőt lila pöttyökkel. Egyszer aztán azt mondtam Mariska nénémnek: — Nézd, Mariska néni, sok pénzt adunk ki így fölöslegesen. Sokkal okosabban tennénk, ha olyasmit vennénk egymásnak, amire szükségünk van. A meglepetés tálán kisebb lenne, de az öröm nagyobb. Beszéljük meg ezentúl, hogy mit vegyünk egymásnak. Jó? — Okos vagy, édes fiam! — felelte Mariska néni —, de ha már a meglepetésről lemondunk, egyszerűsítsük tovább a dolgot. Ne-, ked is sok a munkád, nekem is. Miért üljünk össze egy nappal Karácsonyi meglepetések Megoldott kérdés ! előbb az ajándék ügyében? Ezen- : túl minden aranyvasárnap délelőttjén találkozunk s bemegyünk valamelyik áruházba. Ott aztán te megveszed nekem azt, amire szükségem van, én pedig megveszem neked azt, amire neked van szükséged. Jó? Beláttam, hogy igaza van. Sőt, továbbmentem egy lépéssel: — Tudod mit, Mariska néni? Nem is kell együtt mennünk, Lehet, hogy te nem érsz rá éppen, lehet, hogy én nem. Ilyenkor karácsony előtt te megveszed azt, amire szükséged van, én is megveszem azt, amire nekem szükségem van, aztán másnap felhívlak telefonon és megköszönjük egymásnak a szép ajándékot. Jó? Ebben egyeztünk meg. Ennek már jó néhány éve és a rendszer kitűnően bevált. Csupa hasznos dolgot veszünk-kapunk magunk- nak-egymástól. Ámbár tavaly... Amikor felhívtam nénémet, hogy megköszönje nekem, amit vett magának, valósággal áradozott az örömtől: — Édes fiam — lelkendezett —■, egy pár meleg kesztyűt vettem magamnak tegnap, nagyon köszönöm neked. Tudod, titokban már \ hetek óta erre gondoltam... Es te mit kaptál tőlem? Nem szeretek hazudni. Bevallót_ tam, hogy nem vettem magamnak semmit sem. — Mariska néni — szabadkoztam —, nagyon sok kiadásom volt az utóbbi időben... Erre mérges lett: — Édes fiam, fel vagyok háborodva! Én egy pár meleg kesztyűt kapok tőled és te tőlem semmit sem kapsz? Hát ilyen fukarnak ismersz te engem? Meg kellett ígérnem, hogy veszek magamnak valamit. Azzal fenyegetőzött, hogy különben eldobja a kesztyűt, amit vett magú. nak tőlem neki. , ,, 1 Tabi László — Mit csodálkozik? Az Angyalkák influenzásak... (Boros Béla rajza) Mellényzsebszínpad Párhuzam kis hibával Néztem a lányt és Dickensre [ gondoltam. Az én helyemben mindenkinek, Dickens jutott volna az eszébe. Pontosabban: „A karácsonyi ének”, a nagy angol realistának ez a megrázó erejű elbeszélése. Amelyikben a megfagyott gyér- | mekről van szó. Akkor is kará-1 csony este volt, nagy, puha pely- hekben hullott a hó, az utcán az emberek arca kipirult a hidegtől, amint siettek haza, hogy meghitt családi körben töltsék el a szeretet ünnepét... Ez a másik történet pedig most pereg éppen a szemem előtt és a szerencsétlen teremtés, akinek látványa „A karácsonyi ének” megható tragikumát idézi fel bennem. nem fiú, hanem lány. Húszévesnek saccolom, a ruhája rongyos, de az évszakhoz képest túlságosan lenge. De hát mindez nem gyevaiti a párhuzam indokoltságát. Most is karácsony este van, az utcán az emberek arcát most is pirosra csípi a hideg, most is mindenki siet haza, hogy övéi körében töltse a szeretet ünnepét. És közöttük most is ott éviekéi egy árva lélek, akit nem vár haza senki, akivel a kutya sem törődik. A lány fázósan álldogál vagy fel-alá sétálgat. Lóbálja a táskáját. hoay egy picit felmelegedjék. A vak is látja, hogy szenved a hidegtől és nyomasztja az egyedüllét. Eny kis emberi melegségre ványik, egy kis kuckóra, ahol meghúzhatná magát, ahol neki is jutna néhány kedves szó. eay kis meleg étel, talán még valami av- rócska. ajándék is a feminin alól. Leküzdve természetes félénkségét. rámosnlirog eav-egy magányos járókelőre, méa meg is szőlőin némelyiket,. A szála mozgásáról leolvasom, az iránt érdeklődik ked vé sen. honit n z. illető nem vinné-e öt manóval? Fél órája figyelem a cukrászda (Erdei Sándor rajza) üvegablak; mögül és gyűlik bennem a keserűség. Szegénykének semmi sem sikerül. Nyájas kérdésére vagy bosszús felhorkanás a válasz, vagy határozott fejrázás, a többség pedig úgy tesz, mintha süket volna, gyorsított menetben halad el mellette. Ha ez így folytatódik, mire éjfélt üt az óra, ez a leánygyermek is meg fog fagyni! Mit változott, mennyit fejlődött, szépült, gazdagodott az emberi lélek, az emberi természet a száz évvel korábbi állapotokhoz mérten? Megértőbbek lettünk a mások szenvedései iránt? Jobb, nemesebb a szívünk, mint dédapáinké? Legalább az év egyetlen napján, a szeretet ünnepén befogadunk-e fedelünk alá egy didergő kislányt, megosztjuk-e vele kenyerünket? A példa azt mutatja, hogy e tekintetben bizony nem sokat fejlődtünk! Szerencsére akadnák azért kivételek is! Jómagam például elhatároztam, hogy még tíz percig várok és ha ezalatt sem akad gyámölítója szegénykének, kimegyek hozzá és meginvitálom, töltse nálunk a mai estét. A feleségen is biztosan örülni fog neki. Kürti András Szín: füsttől kék presszó. Idő: este tíz körül. Szolgálatos rendőr be: — Csókolom a kezét, Icuka! A szokásos narancslevet. Szolgálatban vagyok. (Már fizet is.) (A presszó egyik sarkából sikoly.) Icuka: — Egy hűli vendég szíveskedik szorgalmasan molesztálni a többi kedves vendéget. Rendőrke, drága, tanítsa ici-pici illendőségre azt a ragacsos hajút. Rontja a forgalmat. Szóig, rend.: — Megpróbálhatom. (A hulihoz lép, tiszteleg.) — Széphegyi Tivadar szolgálatos, tisztelettel. Szabadna önt kissé kulturáltabb viselkedésre kérnem? Hűli: — Nem magát rendeltem, apus, hanem egy deci töményt. Ehelyett az a pultos ribi egy államhatalmi szervvel akar kielégíteni? No! Hátra arc, rendőrke és sürgetni a töményt, értettem? Szóig, rend.: (Hirtelen arra a bizonyos svédcsavaros lendítőfogásra gondól, mellyel az efféléket, a kirakati táblaüveg figyelembevétele nélkül, az utca túlsó kirakatába lehet hajítani. A tettvágyát a szolgálati szabályzat ama pontja befolyásolja, mely szerint az izgága ügyfelekkel szemben kezdetben a legmesiszeb- bekig menő türelemmel kell viseltetni.) — Bocsásson meg, tisztelt vendég-személy, csupán arra kértem, viselkedjék kulturáltan, feltűnés nélküL Hűli: (Lábát az asztalra rakva, cigarettája hamuját vitapartnere nadrágjára pöccinti:) — A pénzemért szórakozom, nem a nőim cehhére. (A továbbiakban kiégeti az abroszt, a füstölgő lyukat vörös borral oltja el, bicskájával kihasít egy darabot a terítő sarkából, s befedi vele az egész látványt.) — Tessék, máris nincs fel. tűnés. Szóig, rend.: — Utóvégre a vendégek kellemes időtöltésre vágy- I nak, nem az Ön garázda ötleteire 1 beláthatná. (Udvariasan tiszteleg. Távozni készül. Hűli hátulról ] gáncsot vet neki. Botladozva visz- j szafordul.) Hűli: (Angyali ártatlansággal;) i — Ezer bocs, rendőr úr, kint felejtettem a jobb lábam. (Vigyorogva tárja szét karját.) Szóig, rend.: Ja! Az egészen más. (Bárpult felé:) — Csókolom, ! Icuka! Egy felindult szemlélő: (A hűli j pimasz viselkedését megtartandó, hozzá ugrik. Kócos sörényébe j markol és leken neki egyet, csak ; úgy csattan.) Hűli: (Égő arcát tapogatva, sí-! ránkozón:) — Maga könnyen ugrál, hiszen civil!... Szóig rend. (A pofozkodóhoz |Idejében szólunk! Közeledik az év végi zárás, stzeren- .cséré azonban néhány nap van még hátra a mulasztások pótlására. Azért emelünk szót e helyen, nehogy szemrehányás érjen bennünket utólag. A* idei Nobeíl-díják kiosztásakor ugyanis ísenevettülk, hogy a nemzetközi bizottság — nyilván feledékenységból — néhány mai és sok évtizedesre visszanyúló művű jelentős, százmilliókat érintő feltalálót kihagyott a számításból. Ezúton is kérjük, vizsgálja felül a következő tettek elkövetőit és érde- 1 műk szerint ossza ki közöttük a No- bel-díjakat: — A baloldali közlekedés feltalálói. — Jagomcsák Elemér köz- és váltó- ellenőr, aki vizet fakasztott a palackozott borból. — A lépcső felfedezője, aki nélkül nem tudnánk felmászni a harmadik emeletre. — Brahomácz Tódor nyugalmazott házfelügyelő, a változékony kapu- kulcspénz feltalálója. —Faarc Kázmár univerzális állai- tanasz és humorista, aki úttörő munkájával kitalálta a poén nélküli humoreszket. — No 6s a Nobel-dáj megalapítója is megérdemelne egy bronz fokozatot kétheti fizetéses jutalommal. Javaslom továbbá, hogy a következő években hirdessenek meg Oél-Nobel- díjait a legfontosabb dolgok zseniáláe kivitelezésére. Néhány témára — r- az alábbiakban teszem meg indítványomat: — A televízió körösítése, hogy minden oldalukról látni lehessen: kik, és hogyan szerepelnek a nyilvánosság előtt. — Olyan rádió feltalálása, amelyik a hanggal együtt szemlélteti az előadókat is. Automata, újságíró nélküli sajtó, távirányítású báb-olvasó és tördelőszerkesztővel. — Négyszögesített tojás, hogy minél több beleférjen a rántottéba. — Mesterséges mini-Nap, borús idők esetére. — Baleset nélküli közlekedés. — A lottó-kitöltés biztos szisztémája kizárólag ötös találatra. lep. Szigorúan:) - ön bíráskodás- _ Ajándékozás-mentes karácsony, ra vetemedett! Kerem a személyi I hogy sz„veszterkM. többet köuhessen Igazolványát! I ‘ viszonylag elmaradt emberiség. Új Rezső i v. d. Krimi Szegénykém, nem bírta a hajtást! (Boros Béla rajza) REPRODUKÁLT PILLANATOK Abszolút ajándék — Te Jóska! — szólt vésztjóslóan férjéhez az asszony a karácsonyfa árnyékában. — Hiszen ez ugyanaz a klipsz, amii tavaly kaptam tőled karácsonyra! Igen, de elvesztetted. Hát nem tiszta ajándék, hogy megtaláltam...? Az más — Ismét egyest hoztál számtanból, te kölyök! Mi lesz így be- lőled?! — Számtantanár, édesapa. Akkor majd mindig én kérdezek... Vita a szerkesztőségben Tudod, ha a múlt században élnénk, kihívnálak párbajra! — Ne mond! Aztán milyen fegyvernemet választanál? — Helyesírást, és te biztos halott lennél. Visszavágó Bedagadt bal szemmel, ferde orral jön velem szembe Jogum- csak. Dí' enten kérdem. ... ~ Mi van veIe<1? nézel ki> mint egy boxoló, akit esztétikai okok miatt kiküldtek a ringből. — Eltaláltad. Beiratkoztam a boxtanfolyamokra. — Megőrültél? Negyvenéves fejjel? És miért? — Mert a főnököm mindig kihagy a prémiumlistáról. Már lehetne Ülök a barátom lakásában, s rosszallóan nézek körül. Erre a lakásra, sőt az egész házra ráférne már egy kis tatarozás — mondom, visszaélve a vendégjoggal *lS.?líSk m“nyl" “ ,él ■***«» Beugrottak vekker. Felkapom. A drót Élesen szól a telefon, este nyolcat mutat a másik végén sejtelmes hang: — Ne kérdezzen semmit, egy jóakarója » beszél. Ha in flagranti akarja émí a feleségét, azonnal menjen a Vandhátnagykórsági utca kettőbe. Már robog is velem a kocsi a Jelzett irányba. A hídnál megállítom. — Forduljon vissza, elvtárs! — De miért? — Most jut eszembe, nekem nincs is feleségem... Varga Dezső i
