Békés Megyei Népújság, 1968. november (23. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-03 / 259. szám
1968. november 3, 7 Vasárnap A közművelődés ügyét szívén viselő, kulturális élményekre áhítozó emberiség nem kis szomorúsággal olvashatta a Népújság egyik híradását a minap. A közlemény arról tájékoztatta a nagyérdemű olvasóközönséget, miszerint: „Frankfurtban bezárt Nyugat- Németország egyetlen bolharcirkusza”. Ezek szerint a szóban forgó cirkusz — úgy is, mint biológiai ismereteket népszerűsítő, valamint sajátos műélvezetet kölcsönző intézmény — nemcsak egyetlen, de az utolsó is volt a maga nemében. Megszűntét a mindenkori Utolsó Mohikánok sorsának nosztalgikus romantikája lengi körül. Hol van már a tavalyi hó? Hová lett- tek az idillikus szép vasárnapok, amikor apuka gavallérosan befizette a család ap- raját-nagyját a bolBOLHA hacirkusz délutáni előadására? Az egzisztenciáját vesztett igazgató ek- kép indokolta a lehangoló eseményt: „A civilizáció elterjedésével egyre nehezebb bolhához jutni, s „így a „színtársulat” nem kap utánpótlást”. Nos, éppen ezen a nyilatkozaton tűnődtem magamban, miközben elkeseredetten vakargattam kellemetlenül viszkető lábam szárát, megyei székvárosunk egyik filmszínházában — előadás alatt. Amiből önmagában is következtetni lehet a vásznon pergő film lebilincselő voltára, másrészt pedig arra, hogy egészen más viszonyok vannak Frankfurtban, mint Békéscsabán. Már, ami egyes művészeti ágak utánpótlását illeti. t Ez persze mit sem változtat a lényegen, hogy tudniillik Nyu- gat-Németországban megszűnt a bolhacirkusz. Igaz, aggodalomra semmi ok, mert ha a műfaj változik is, magáról a cirkuszról nem szükséges lemondani, a nyugatnémet polgároknak. Talán elég a bonni parlament külpolitikai elképzeléseire (és a kormány gyakorlatára) „Keleti politikájára” legújabb „latin-amerikai orientációjára” utalni; esetleg a tervezett legközelebbi produkcióra: a héten — az NDK kormányának és minden józanul gondolkodó embernek tiltakozása ellenére — a Nyugatnémet Kereszténydemokrata Párt Nyugat-Berlin- ben kíván provokatív kongresszust tartani. Ami cirkusz a javából. Ezt meg kell állapítanunk még akkor is, ha nem akarunk elefántot csinálni — a bolhából. — a jda — Olvasóink figyelmébe: November 7-től hétfordulós Anyagmozgatási és szállítási rejtvénypályázat kezdődik a Népújságban A Szakszervezetek Megyei Tanácsának munkavédelmi csoportja, a Békés megyei Közúti Balesetelhárítási Tanács, az Állami Biztosító Békés megyei Igazgatósága és szerkesztőségünk november 7-től a Békés megyei Népújságban hétfordulós: Anyag- mozgatási és szállítási rejtvénypályázatot indít. A kérdések megfejtésénél a totóból jól ismert tippjelek: az 1, az x és a 2-es bekarikázásával válaszolhatnak megfejtőink. Megéri majd a fáradságot a kérdések pontos megválaszolása, mivel a legtöbb találatot elértek között értékes nyereményeket sorsolunk majd ki. A rejtvénypályázat részletes ismertetésére november 7-e előtt még visszatérünk lapunkban. Munkavédelmi vetélkedő a DÁV-nál Az áramszolgáltató vállalatoknál a munka jellegéből adódóan nemegyszer előfordul áramütéses és szállítással kapcsolatos baleset. A DÁV Békéscsabai Üzletigazgatóságának szakszervezeti bizottsága ennek megelőzésére — a rendszeres oktatás mellett — november 5-én munkavédelmi vetélkedőt rendez, amelyen azok vesznek részt, akik az üzemvezetőseFejlesztik a Szépen fizetett ez évben is a KS- kösházi Haladás Termelőszövetkezetnek a zöjdségkertószet. A bevétel jelentős részét a két hajtatéház — 20 holland ágy — és 40 fóliás melegágyból kikerülő primőr áru adta, de a szabadföldi zöldségtermesztés is beváltotta a reményeket. A jövő gek, üzemrészek versenyén megfeleltek. A vetélkedő érdekessége, hogy olyan filmet is bemutatnak, amelyen egyes munkafolyamatokat szabálytalanul hajtanak végre. A versenyzőknek ezeket a hibákat kell észrevenniük. A film egyébként Eckert Antal üzletigazgatósági munkavédelmi megbízott szakmai irányításával készült. kertészetet évre tovább szeretnék fejleszteni a jövedelmező üzemágat. Mivel a szövetkezetben ötszáz holdat tudnak csőkutas rendszerrel öntözni, ezért minden adottságuk megvan az eredményes bővítésihez. Csupán egy kertészeti szakembert várnak, aki bizonyára megtalálja majd a számítását Lökösházán. Hosszú hajúak társasága NYÄRON A MOZIK környé-I kén és a büfé előtti placcon gyű-' lekeznek. Mióta hűvösebbre fordult az idő, behúzódtak az apró asztalok mellé. Egy-egy tányér sült krumpli vagy üveg sör mellett órákig „dumcsiznak”, s a büfé vendégei között bizony elég sok akad, aki a vállig érő frizurák, tiri-tarka ingek, mellények láttán megbotránkozva kérdi: — Már nálunk, Békéscsabán is vannak hyppik? Én is találkozom velük nap nap után, s lassan már ismerősként veszem szémügyre a finomkodó mozgású, hirtelenszőke fiút, hosszú lomha társát, s azt az alacsony legényt, aki szemébe hulló frizurája alól ritkán emeli fel borongó tekintetét. Többnyire miniszoknyás, far- mernadrágos lányok is odatelepednek az asztalukhoz, de a hölgyek — tapasztalatom szerint sűrűn cserélődnek. Külsejük bennem sem kelt szimpátiát, de annyit kénytelen vagyok elismerni, hogy általában csendesebben viselkednek, mint sok más, rövid hajy vendég, akár a fiatalabb, akár az idősebb évjáratból. Kíváncsi vagyok rájuk, bár azt jó előre sejtem, hogy kevés közük van a nyugati nagyvárosok utcáin kóborló, lompos viráglovagokhoz. Hyppinek lenni világnézetet jelent. Menekülést az elgépiese- dett, elembertelenedett társadalomból, a keleti vallásokkal rokon zűrzavaros ideológiába. Nyugaton az elhanyagolt külső, a messzire bűzlő kosz a környezet teljes megvetését, a társadalmon kívüliséget szimbolizálja. Nem hiszek a mindennel megcsömörlött, LSD-révületben élő bozontosoknak, s különösen mélységesen hazugnak tartom ezeket az eszméket a mi társadalmunkba transzporéivá. Lehetséges, hogy ők mégis a másodkézből kapott nyugati szellemi táplálékot csámcsogják az apró asztalok mellett? A SZOBA, ahol találkozunk a hosszú hajú társaságával, Nándi mamájáé. Az egyszerű, csendes kis munkásasszony — takarítónő valahol — kihúzódik a konyhába, amikor megérkezünk. Csak egyszer nyit be hozzánk, s akkor sem lép át a küszöbön. Megáll az ajtórésben, hallgat. El tudom képzelni, milyen idegen számára mindaz, amit itt hall, lát: a beatzenekarok angol neve, az unottan cigarettázó vászonnadrágos lány .. Mint ahogy idegen ettől a szobától a falon fityegő, tussal festett csontváz, a gitár, a csont- nyelű tőr, és talán idegen maga a hosszú hajú gyerek is. Egyetlen fia. Az apa támogatása nélkül nevelte fel. És nemrégiben a bíróság előtt állt a gyerek, egyévi felfüggesztett börtönre ítélték bűnpártolásért. A tárgyalás jegyzőkönyvében ezt olvastam: „Előszeretettel tanulmányozza a bibliát és a buddhista tanokat.” Társaival ellentétben, Nándi többnyire hallgat, s ha szól, akkor is tőmondatokban fogalmaz: — Igen, olvasom a bibliát. Sok mindent megtud belőle az ember. — És a buddhizmus? — Kezembe került egy könyv. Iszlám és buddhizmus a címe. Beszélgettünk róla a fiúkkal. Próbálom puhatolni, mennyi ragadt meg a fiú fejében az olvasottakból. Igen kevés. Majdhogynem semmi. Jocó siet az ismét hallgatásba menekülő barátja segítségére, s arról mesél, hogy néhányszor ösz- szeültek „elmélkedni”. Gitárt pengettek, s hangulatvilágítás mellett álmodoztak. Egy lakatlan szigetről, a teljes szabadságról. — Mit értesz teljes szabadság alatt? A kérdés meglepi, nyilvánvalóan ő sem fogalmazta meg még pontosan magának soha. Csak ennyit tud válaszolni: — Négy haver egy szigeten, vadászunk, s egyáltalán, azt csinálunk, amit akarunk. — Itt nem azt csináltok? — Nem. Még a hajam ellen is kifogása van egyeseknek. Pedig jogom van olyan frizurát növeszteni, amilyet éppen akarok. HOSSZŰ-T untatja a „mélylélektan”. öt a zene érdekli, a beat. Bozontos üstöké is ezt a szimpátiát jelképezi. Szorgalmasan feljegyez egy kis füzetbe mindent, amit a gitárzenekarokról olvas vagy hall. Büszke rá, hogy zeneértő, s egy kis előadást is rögtönöz számunkra a beat-zene különböző válfajairól. Egyébként másik két társához hasonlóan segédmunkás. De már nem sokáI ig. Művezető tanfolyamra jelent- 1 kezeit. Egyetlen aggálya, hogy áldozatul esik majd bozontos üstöké, A gyárban megmondták neki, hogy csak tisztességes külsővel veszik fel a tanfolyamra. Sanyi a társaság másik szótlana. ö már kulturált frizurát hord és megbecsült szakmunkás üzemében. A zene mellett egy szenvedélye van: a költészet. Ö maga is ír. „Véletlenül” éppen nála van néhány költemény. A rímek sántákéinak, de egyik-másik versszakban már felcsillan a gondolat. Többnyire arról ír, hogy a fiatalok őszinteséget várnak a felnőttektől és még több segítséget ahhoz, hogy eligazodjanak az életben. Jogos kérések ezek, de túlzott türelmetlenség, düh fűti a „költőt”. — A beat megszabadít bennünket a gondjainktól, egy ideig felszabadultak, vidámak vagyunk. — hallom az éjfekete hajú Máriától. — Igen, kiűzi belőlünk a gondokat — helyeselnek a többiek is. Arra azonban már nem tudnak választ adni, mi az a nagy gond, ami őket, 19—20 éveseket gyöt- ri. Talán az, hogy lassan gyűlik a hangszerekre a pénz? Régi vágyuk ugyanis, hogy zenekart alakítsanak. A BESZÉLGETÉS során újra és újra szóba hozom, miért ragaszkodnak a hosszú haihoz. hiszen így bőven kijut nekik az ironikus megjegyzésekből, sőt néha még az inzultálást is vállalniuk kell. Sokfajta magyarázatot hallok, de Nándi a legőszintébb: — Kis krapek vagyok, ha nem lenne hosszú hajam, talán senki sem ismerne Csabán. Így meg messziről köszönnek a srácok. Helyénvalónak érzi ezt Nándi, vagy ő is érzi, hogy az érvényesü_ lésnek, megbecsülésnek a legolcsóbb módját választja, társaihoz hasonlóan? Ez a kérdés is megválaszolatlan maradt, mint annyi más. Többet kellene beszélgetnünk ezekkel a fiatalokkal. Jól el tudom képzelni a társaságot — szolidabb, tisztességesebb külső - vei — valamelyik ifjúsági klubban. Ott, ahol van beat is, vannak lányok is, sőt álmodozni is lehet, akár távoli, egzótikus szigetekről, akár saját jövőjükről. Békés Dezső Fotó: EsztergályŐSZI MEGYEI / _ t ^Í@0@0 október november decem b*or BŐITOKB AN éra faSuSi kÖHyvkfy'efelokwét 8
