Békés Megyei Népújság, 1968. november (23. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-28 / 279. szám
1968. november 28. 4 Csütörtök EGY GYERMEK MEGHALT A Békés megyei Népújság november 27-i számában a halálos balesetekről szóló hírben olvastam az alábbi sorokat: „Pálinkás Erzsébet 19 éves segédmunkás Szarvason a járdán kerékpározott, s a bicikli csomagtartóján ült a kétéves Pálinkás Veronika. Az egyik udvarból lovaskocsi hajtott az útra, s a kerékpár nekiment, ösz- szeütköztek. A kétéves Veronika olyan súlyosan megsérült, hogy a mentőkocsiban meghalt.” Számomra megdöbbentően hatott a szomorú eset. Megdöbbentően, mert elkerülhető lett volna. Ha nekem kellene kiállítani a diagnózist a halál okáról, azt írnám fel: felelőtlenség! Sőt, többeknek felelőtlensége okozta á gyermek halálát. Az előző sorokban azt írtam: elkerülhető lett volna a baleset. Igen, ha egy kicsit is figyelembe vette volna Pálinkás Erzsébet a közlekedési szabályt. Sokszor, nagyon sokszor hallhatjuk a rádióban, olvashatjuk a sajtóban. hogy a járdán kerékpározni tilos! Persze, mondhatná valaki, hogy a közúton is történik baleset. Ez igaz, de az esetek több, mint húsz százaléka itt is a figyelmetlenségből, a nagyobbik része az ittas vezetésből adódik. De itt nincs szó ittas vezetésről. Szó van arról, hogy a kerékpározó figyelmen kívül hagyta: a járda a gyalogosoké. Mostanában azonban a sok kerékpár az ellenőrzés hiánya folytán leszorítja a gyalogosokat a betonjárdákról. Igazságtalanok volnánk, ha csak azokat rónánk meg, akik a járdán bicikliznek. Sok esetben mi magunk — ugyancsak felnőttek — szó nélkül helyet adunk a járdán száguldó kerékpárosoknak. Közben szidjuk őket, úgy magunkban. Azon | nem gondolkodunk, hogy menynyi veszély rejlik a mi „engedjük csak” könnyelműségünkön. Nem gondolunk arra, hogy egy kapualjból gyerek ugrik elő vagy az utcai ajtóból valaki kilép és akkor kész a baj. Erre a hírben közölt kerékpáros sem gondolt. Szomorú példa lett a következménye. Meghalt egy gyermek, miat- j tunk, felnőttek miatt. Egy parányi szív megszűnt dobogni, ami éppúgy szerette szüleit, mint ahogy mi szeretjük gyermekeinket. Egy fiatal gyermek kihűlt teteme vádolja a felnőttek meggondolatlanságát. Rocskár János Rendhagyó próba a Körös menti táncegyüttesnél A kezdet szokásos. Próba a szín. pádon, próba az előtérben. Peng a citerahúr, dobog a padló, a rendező dicsér, magyaráz, mutogat. A gyomai Körös menti táncegyüttes tagjai próbálnak. Ám ez a próba mégsem olyan, mint az eddigiek. Megyeri Sándor, a községi tanács elnöke látogatott el a művelődési házba, hogy beszélgessen, ismerkedjen a gyomai népi táncosokkal. A kis házi ünnepséget Nagy Albert nyitotta meg. Több mint harminc előadás, hétezer néző, megyei Ki mit tud? — ezek a számszerű adatai az idei év eddigi munkájának. Persze, vannak gondok is. Legnagyobb probléma a jármű. Hogyan utazzanak és mivel, ha vidékre hívják őket szerepelni? Hiányosságok mutatkoznak a felszerelésben is, a ! ruhákat, a csizmákat megviseli a gyakori igénybevétel. Megyeri Sándor ígéretet tett arra, hogy a tanács az eddiginél is nagyobb figyelemmel kíséri majd a községi táncegyüttes szereplé- i : seit és ahol tud, segít. Erre szükség is van, hiszen a csoport már I megtartotta új műsorának premi- j I erjét Bánhalmán és Muronyban. : Ezt a mostani műsort legalább ! I harmincszor-negyvenszer szeret- j { nék bemutatni. A jövő évi tervek ! között pedig még egy külföldi túr- \ né is szerepel. Jó hangulatban, citeraszó mellett folyt tovább ez az alkalmi j ünnepség, amely tulajdonképpen : a mindössze két esztendős múltra visszatekintő együttes tagjait köszöntötte. Beinschróth Károly Gárdonyi Géza: EGRI CSILLAGOK Feldolgozta: Márkusz László. Rajzolta: Zórád Ernő. Mesejáték a gyermekszínházban Az igazságos és jókedvű Má- produkciójával tizenhatszar más tyás királyról annyi mese, anek- | városba, községbe is ellátogat, dota maradt fenn, mint égen a A színház művészei készek csillag. Egyik ilyen sok évszáza- voltak a feladatra: játszani a dot bejárt történet a király híres gyermekszínházban is, melynek juhászáról és aranyszőrű bárá- | mostani első premierjét még ketJelenet a mesejátékból: Szoboszlai Sándor, Felkay Eszter, Ste- fanik Irén, Cserényi Béla és Tolnai Miklós mint Burkus király, Kunigunda, Csuporka, Kölönte és Gergő juhász. nyáról szól meg arról, miként maradt ez a juhász nagy hűségben urához annyi csábítás ellenére is. I A békéscsabai gyermekszínház első bemutatóját szombaton délután tartotta a Jókai Színházban . és a színház megalakulását, nemes céljait máris jó előadással ! köszöntötte. A feladat, amit betöltenek, valóságos misszió, hi- j szén évek óta a legnagyobb gon- j dók egyike az, hogy a 14 évesnél fiatalabbak számára nincs színházi élmény, nem részesülnek a varázslatban, mely személyiségük formálásához intenzíven hozzájárulhat. Szerencsére voltak. akik átlépve mindenféle objektív és főleg szubjektív akadályt (mert hiszen min buknak meg a jó törekvések legtöbbször: az akarás, a segítőszándék hiányán; és a vaskalaposságon!) pénzt kerítettek erre is, és kimondták: Békéscsabán megalakult a Gyermekszínház, mely csabai előadásain kívül minden tő követi majd ebben az évadban. S ha most máris azzal kezdjük az előadás értékelését, hogy legnagyobb erénye a művészi alázat volt, akkor ezt tesszük azért, mert neves művészeink a felnőtt előadások színvonalára emelték Jékely—Kocsár: Mátyás király juhásza című mesejátékét. A szereplők és a rendező Máté Lajos dicsérete, hogy komolyan vették feladatukat és közönségüket — a gyerekeket — a felnőttek rangjára emelték, nem engedtek meg maguknak semmi lazaságot semmi művészietlen- i séget; néhányan pedig egészen kiváló alakítást nyújtottak. A mesedarab könnyed, gyors ritmusú kell, hogy legyen, a gyerekek figyelme hamar lelohad, ha kevés a cselekmény, a mozgás a színpadon. Nekik kissé szélesebb gesztusokkal kell játszani, a figurák jellemét direk- tebben (vagy inkább: határozottabban) megrajzolni, ez úgyszólván alapvető követelmény. Máté Lajos jól érti ezt a stílust és át- | viszi elképzeléseit a művészeire is, az előadás kétségtelen sikere itt kezdődik. Nem jelenti azonban ez azt, hogy már az első bemutató hibamentes. Akad még néhány rövid üresjárat, amit a gyerekek mozgolódása azonnal jelez, jobban, mint a legfinomabb műszer. Ezek okozóját kellene megkeresni, és hasznosítani később vagy tenni róla már most is, hiszen érdemes. A színházi előadás mindig érik, ez sem kivétel, soha nincs ugyanazon a szinten, mind külön is egy-egy újabb alkotómunka eredménye. A szintézis könnyen kifejthető: kiegyensúlyozott, a népmesék bű- vét-báját megelevenítő az első bemutató. Szereplői valóságos népmese: figurák, jól formált karakterek. Szépen és érthetően beszélnek, egyszerűek, de nem szürkék, világos jelleműek, mégsem uniformizált figurák. Mindenkiről lehetne valami jót írni, ha mást nem, igyekezetét, a legjobbak azonban láthatóan élvezték a mese-komédiázást Szoboszlai Sándor például a Burkus király szerepében nagy alakításaihoz méltót produkált, amire a gyerekek azonnali kontaktussal reagáltak. Felkay Eszter Kunigunda királylány volt ezúttal, hatásosan alkalmazta a jellem-megjelenítés mozdulat-, tartáselemeit, hiszen a gyerekek ebből is ítélnek, erőteljesebben. mint a felnőttek. Tetszett Stefanik Irén (Csuporka) és Cserényi Béla (Kölönte) kettőse is; a Gergő juhászt alakító Tolnai Miklós pedig külön nyeresége az előadásnak. Cálfy László (Mátyás király) és Szentirmay Éva (Beatrix, a felesége) a kép egy-egy jó színfoltja, bár Mátyás királyi-emberi nagyságát (a gyerekek számára fontos momentum!) kevésbé hangsúlyozta. Csinády István díszletei aranyosak, gyermekszínházi színpadra valók: mind megannyi kirakós kocka, ötletesek a jelmezek is, meseszernek és valóságosak egyszerre. Az az igazság, hogy nagy érdeklődéssel és figyelemmel várjuk a gyermekszínház jövő évi, következő bemutatóját; az indulás méltó volt a feladathoz, amit vállaltak. Sass Ervin
