Békés Megyei Népújság, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-08 / 211. szám
1968. szeptember 8. 7 Vasárnap polgári kollégiumi állásfoglalásait A Legfelsőbb Bíróságnak az alkotmányban meghatározott feladata, hogy elvi irányítást gyakoroljon a bíróságok működése és ítélkezése tekintetében. Ennek egyik fontos eszköze a kollégiumi állásfoglalás. A Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiuma összes eddigi állásfoglalásait felülvizsgálja, s ennek kapcsán felméri, melyek vesztették hatályukat, melyek vannak hatályban, illetőleg melyek szorulnak módosításra, A felülvizsgálat eredményeként hatályban maradó állásfoglalásokat a Legfelsőbb Bíróság új számozással, s megfelelően rendszerezve közzéteszi. Tanévnyitás a „felnőtt diákok" iskoláiban Az 1968—1969-es oktatási évet ezen a héten nyitották meg a dolgozók középiskoláiban is. A dolgozók ált. iskoláiban általában szept. közepén kezdődik a tanév, a mezőgazdasági | vidékeken működő öthónapos iskolákban azonban csak október végén, november elején. A Művelődésügyi Minisztérium tájékoztatása szerint a mostani oktatási évtől az alapismereti tanfolyamokon, továbbá az esti és levelező tagozat osztályaiban már valamennyi tárgyat az új reform-tanterv alapján, s az új tankönyvekből tanítanak. A szülők tragédiáját hat gyermek sínyli 3á vágású, fiatal, erős férfi. Olyan, akire azt szokták mondani : derék ember. Mégis, akik ismerik, fejcsóválva fordulnak utána: szegény, kár érte,. Igen, kár érte, mert az ital rabja. Most kissé gömyedten ül a széken. Talán érzi a felelősség súlyát, amit fejére olvasnak. Hat gyermek édesapja, akiknek ellátásáról, neveléséről gondoskodni kell. De hogyan tud, ha minden pénzét a kocsmába viszi? Hogyan tudja őket ellátni és nevelni?! Most ezekre a kérdésekre felel. A községi tanács, a termelőszövetkezet vezetői — ahol dolgozik — a gyermek- és ifjúságvédelmi albizottság tagjai, az orvos és a rendőr együttesen próbálják visz- szatérítani a józan élethez. Ki tudja, hányszor tették már ezt? Csak a sűrűn teleírt jegyzőkönyvek sokasága a bizonyság... És ami azonkívül történik nap mint nap? Egyéni beszélgetések, szigorú figyelmeztetés, baráti szó?,. Nehéz lenne felsorolni. Még 1963-ban jött az első jelzés az iskolába. A gyerekek él-elma- radoztak az órákról. A nevelőnek feltűnt, és kereste az okát. Kiderült: az édesanya nem törődik velük. Hogy miért? Akkor kezdett a férj inni. A kondorosa gyermek- és ifjúNövelik az egészségügy önkénteseinek a számát A szarvasi járásban 25 vöröskeresztes alapszervezet működik, melyből 13 orvosi körzetre épül, 12 pedig a tsz-ekben, üzemekben van. A szervezet tagjainak száma 1702, a lakosság 4,2 százaléka. A párt járási végrehajtó bizottsága augusztusban vitatta meg a szervezet munkáját és többek között megállapította, hogy több termelőszövetkezetben, üzemben megvan a lehetőség új alapszervezetek alapítására és év végéig ily módon a tagság létszámának mintegy 300-zal való növelésére. A szervezeti élet erősítésére nagyon alkalmasak lesznek az ősszel sorra kerülő alapszervi vezetőségek választása. Továbbiakban megállapította a vb, nem mindenütt támogatják az orvosok, mint Endrődön is, a Vöröskereszt-szervezetek munkáját, pedig az egészségügyi kultúra önkéntes katonái egyesülnek bennük, akik a véradástól kezdve, az egészségügyi kultúra terjesztéséig mindenben a közegészségügy szolgálatában állnak. Gyomén, a helyi pártbizottság kezdeményezésére, több orvos felvette a kapcsolatot a mezőgazdasági üzemek vöröskeresztes szervezeteivel. Bizonyára, ha erőteljesebben közreműködnek a vöröskeresztes szervezetek munkájában az egész járásban az orvosok, akkor az 1968- as, majd azt követően az 1969- es esztendőben a szükségletek szerint előirányzott véradást sem 67 százalékra teljesítik majd, mint 1967-ben. ságvédeimi albizottság mindkét szülővel beszélt. Egy ideig nem is volt baj. Aztán 1964-ben és ezt követően minden évben sor került ilyen beszélgetésekre. Nem sok eredménnyel. Az apa, aki addig a fizetését hazaadta és csak a mellékesből ivott, most már teljesen az ital rabja lett és hozzányúlt a fizetéshez is.. Hiába voltak az ismételt figyelmeztetések, rábeszélések, a családi élet egyre ziláltabbá vált. Történetük ezután már sablonos. A feleségnek a gyerekekkel együtt sokszor kellett éjnek idején menekülni. A sok-sok veszekedés, félelem, izgalom felőrölte aiz idegeit, beteg lett Lehet ezen csodálkozni? A férjnek 1967-ben 50 ezer forinton felül volt a jövedelme — bognár a tsz-ben és mint mondják: kiváló munkaerő — a gyerekek mégis megsínylették az italozást úgy élelemben, mint ruházkodásban. Nevelés? Ki gondolhat ilyesmire? S a következmény? A legidősebb fiú ^ ;skola kerülésén kívül lopásra vetemedett. Nem is egyszer. Kukoricát, autógumit, damilonhuzalt lopott, és betört egy raktárba is. Tizenhárom éves,. A csapást újabb követte. Az apa munkahelyén elfogyott a türelem. A bognárműhelyből — ahol nap mint nap botrányok sorozata tört ki — a növénytermesztésbe helyezték, ahol lényegesen kevesebbet kereshetett. Ez az intés sem használt. Végül ismét — immár hetedszer — a gyermek- és ifjúságvédelmi albizottság elé került a család ügye. Javaslat: elvonókúra. Az apa vállalta, és az orvos segített. Soron kívül felvették a kórházba. Most mégis itt van, egy nagyobb plenum előtt. Nyolcadszor s vele együtt az egész család a mélypontra került. — Mi már legutóbb megegyeztünk, hogy többet nem kerül elénk — ezzel kezdi a beszélgetést a tanács képviselője —, mégis itt van. Gondolkozott azon, hogy miért? — Gondolom, a gyerekek és ez az egész helyzet — hangzik a nagyon csendes válasz. — Igen, a helyzetük. Több mint 9 ezer forint adósságuk van. Miből fizeti ki? — Majd dolgozom, a tsz segít., — A tsz eddig is segített. Lakást, családi pótlékot, ruha- és pénzsegélyt adott. A többszöri botrányos viselkedés miatt sem zárta ki, pedig volt, aki már ezt javasolta. A vezetőség a gyermekeket, a családot nézve, ismét munkát dott. Mégsem látta el gyermekeit. A közösség végeredményben nem tarthatja el mindnyájukat. Mi lesz ezután? Jön a tél. Van tüzelőjük? — Egy kevés., — vállát vonja. — A gyerekeknek ruha? — Ügy, ahogy,. — Hány gyermek jár iskolába? — öt... — Miből akarja ellátni őket, hiszen az iskolásoknak sok minden kell. — Éppen ez az kérem— szól kissé felélénkülve —, 'sok pénz kell ehhez, és nekem nagyobb fizetés, jobb munka kellene. v — A bognárműhelyben jól keresett, miért nem becsülte meg? Zavart hallgatás. — Mi segíteni akarunk, javasoljuk, hogy a gyerekeket helyezzék kollégiumba. — Az jó lenne. És kérem, hogy segítsenek ebben. — Amióta elvonókúráról visszajött, ivott? — Csak egy keveset. Nem tudok ellenállni, de megpróbálom. Úgy beszélnek, mint apa gyermekével, és a férfi ígér,, ígér,, fogadkozik... Behívják az édesanyát. Sápadtan, de elegánsan megjelenik. Közlik vele, hogy a gyermekeket kollégiumba helyezik. Arra a kérdésre, hogy vállalják-e a költségeket és miből, a válasz a következő: — Vállaljuk, elmegyek én is dolgozni és van 40 libám, azokat leadjuk, abból,. — Gyors telefon, a helyi kollégiumba, s a válasz: két felső tagozatú gyermeket tudnak fogadni, a kicsiket pedig próbálják meg Békés^zentandráson elhelyezni. A hírre az iszony megköny- nyebbülten felsóhajt. És most már árad belőle a szó. — Megmondtam én neki, akkor, amikor hazajött, hogy nem élek vele tovább, ha még egyszer kezébe veszi a poharat. Én ezt nem bírom. Azt sem tudom sokszor, hol áll a fejem. Idegroncs vagyok... A gyermekeket sem győzöm ellátni,. Sír. Ezután kényes kérdésre terelődik a szó. A résztvevők megkérdezik, miért hanyagolja el a családját, miért a sok perpatvar a szomszédokkal, s e kérdések nem hiábavalók, ismerik jól, sajnos, volt alkalmuk érre. Ekkor kitör az asszony. Amit pedig ezután hallani, azt ahogy mondani szokás: nem bírja a nyomdafesték. Mindenki hibás, csak 5 nem. Végső következtetésként ebből is meg lehet állapítani, hogy a családi élet megromlásában része volt, s a gyerekek erkölcsi nevelése is veszélyeztetett. Többen elmondják véleményüket és javasolják a gyerekek állami gondozásba vételét. Az asszony kiabál. — Nem, azt nem engedem. Már egyszer megmondtam, hogy ha el akarják venni tőlem őket, inkább elemésztem magam és a gyerekeket is. A csalód évek óta munkát ad sok embernek. Tárgyalások, jegyzőkönyvek, beszélgetések, viták és sok-sok álmatlan éjszaka többeknek, akik segíteni akarnak, s nem nézik tétlenül hat gyermek sorsát. De a türelem is véges. Egyszer — éppen a gyermekek érdekében — pontot kell tenni erre, hiszen, ha tovább is ilyen körülmények között élnek, nem lesz meg a biztosíték arra, hogy becsületes felnőttekké váljanak. A legnagyobb fiú esete intő példa, s bármennyire is tiltakoznak az állami gondozásba vétel ellen, végül mégis ez lenne a legcélravezetőbb, ha a jó szó, a segítő szándék most sem használ. Kasnyik Judit Madár-eldorádó Gyomán Ezerféle hobby hódít, vannak, akik bélyeget, mások csigaházat, gyufacímkét, szalvétát, hanglemezt gyűjtenek, ismét mások a régi fegyverekért, megsárgült iratokért, népművészeti tárgyakért lelkesednek. Mindezek ismeretében az ember azt hiszi, hogy mái’ nem éri meglepetés a gyűjtőszenvedély terén. Pedig éri: a gyomai Simó László, a helybeli ktsz építésvezetője gyermekkora óta a madarakért rajong. Négyszáz kisebb-nagyobb szárnyas csivitelése veri föl a családi ház környékét. A házigazda érkezésünkkor is kedvenceit eteti, sarkában a madarak legfőbb őrével, a macskák megrögzött ellenségével, Buksi kutyával. Eteti? Nem, ez a szó, korántsem fedi pontosan a műveletet. Sokkal inkább áhitatos szertár- tas az, ami szemünk előtt zajlik. Ahhoz hasonló, mint amikor a bélyeggyűjtő átlapozza az albumját, és becéző mozdulattal közelebb hajol a legkedvesebb darabokhoz. Simó László számára most a legújabbak a legkedvesebbek, a bolygó másik feléről, Ausztráliából érkezett, színpompás Gould-amandine és a szikrázó tollazatú, parányi gyémánt- galamb pár. Gazdájukat vidám röpdöséssel, csiviteléssel fogadj áli a szobanagyságú ketrecek szárnyas lakói. Az idegenek láttán azonban rosszallóan rikoltanak a zöld dolmányos burpapgájok, nyakukat tekergetve menekülnek a törpefürjek, búbos-csibék. Még az öreg kékfácán is óvatosan, menekülésre készen eszeAfrikából érkeztek. Az érzékeny, trópusi szárnyasok télen nem maradhatnak a szabadban, ősztől tavaszig óriási kalitkává alakul a lakás nagy része. Az egyik szobát és az üveges verandát most is csipogó népség lakja. — Német, holland és csehszlovák madárkereskedőktől vásárolom a madarak zömét, de gyakran hoznak magukkal egy- egy ritka párt a külföldről érkező gyűjtőtársak is — magyarázza a házigazda, aki több ■ Kézből eszik az öreg kékfácán. Fotó: Demény Gyula geti gazdája kezéből a cirokmagot, pedig „ő” Buksi mellett a legmegfon toltabb tagja az állatseregletnek. Ketrecről ketrecre járunk, s egyre szomorúbban állapítom meg magamban, hogy fekete-fehér képekkel, szavakkal vajmi keveset tudunk visszaadni élményeinkből. Ki tudná leírni például a Mexikóból származó, vörös-kardinális lángszínű röp- penését vagy a narancsba öltözött szövőpinty mókás ugrabug- rálását. Megértem, hogy Simó László minden szabad idejét közöttük tölti. Persze nemcsak gyönyörködésben van része, áldozatokat is vállalnia kell. Nem is keveset Csak a madarak elesége 60 —70 forintjába kerül naponta. nyelven levelez a világ más tájain élő gyűjtőtársakkal. Könyvtárra valót tanulmányozott át a szakmunkákból és kevesen akadnak az országban, akik nálánál többet tudnak Afrika és Ausztrália madárvilágáról. Utoljára hagyta kedves házigazdánk a legérdekesebb látnivalót: a fogságban legritkább esetben szaporodó pillangópinty parányi tojásokkal, egynapos fiókákkal ékes fészkét. Megható szeretettel dédelgeti markában a kis családot és közben — inkább csak magának megjegyzi: — Állatorvosnak készültem, de a 30-as években nem volt módom a tanulásra. Gyerekünk sincs. Sok mindenért kárpótolnak ezek a kis szárnyas jószágok. Békés Dezső Nincs őtfalálatos a láttán A négyesek nyereményösszege 260 353 forint A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság közlése szerint a 36. játékhéten öttalálatos szelvény nem érkezett. Négy találatot 13 fogadó ért el, nyereményük egyenként 260 353 forint: Három találata 2218 fogadónak volt, nyereményük egyenként 763 forint. A kéttalálatös szelvények száma 88 254, ezekre egyenként 20 forintot fizetnek. A nyeremény- összegek a nyeremény illeték levonása után értendők.
