Békés Megyei Népújság, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-15 / 217. szám
/ KÖR ÖS TÁJ KULTURÁLIS melléklet A Bi Bekesiensis 2. Haán Lajos: Békéscsaba története A BÉKÉSCSABAI Rózsa Ferenc Gimnázium és Szak- középiskola nyomdaipari szakközépiskolásai Gyónd Géza és Dutka Ákos válogatott verseinek bibliofil kiadása után az elmúlt esztendőben országosan egyedülálló vállalkozásba kezdtek: Tervbe vették, hogy könyvsorozat formájában, megyénk rangos nyomdászatához méltó köntösben, újra kiadták, közkinccsé teszik azokat a már klasszikusnak mondható régi írásokat, amelyek Békés megye múltjával foglalkoznak. A kitűnő terv dr. Papp János gimnáziumi tanár, szakfelügyelő fáradságot nem ismerő, szakszerű irányításával a kezdeti lépéseken megérdemelt sikerrel jutott túl. Tavaly a gyulai városi tanács vállalkozott az iskolával közös kiadásra, az idén az újjátelepíté- sének 250. évfordulóját ünneplő megyeszékhely tanácsa a szép ügyet támogató mecénás. A Bibliotheca Bekesiensis további számainak munkálatai folynak, az érdeklődés és a jogos elismerés országos fórumokon kapott teret. Mindez azt mutatja, hogy a sorozat jól betölti azt a szerepet, amelyet társadalmunk a szocialista korszak bibliofil kiadványaitól vár: méltó tartalom, maradandó mondanivaló kapjon nemes anyagú, igényes külsőt. A felszabadulás előtt a gyomai Kner és a békéscsabai Tevan kiadók — a szép és társadalmilag hasznos, magas szintű megformálású könyvek áldozatos közreadásával és terjesztésével — tevékenysége ebben az irányban indult el, hagyományukat fejlesztik tovább az ügyes kezű csabai diákok is. Haán Lajos munkájának közzétételekor a szerkesztő, dr. Papp János, a bibliofillá kívánta tipográfiai igényességet tudományos igényességgel párosította. Anélkül, hogy a Megyei Könyvtárban őrzött vaskos kézirat egységét megtörte volna, az eredetivel teljesen egyenértékű szöveget nyújt. Haán terjedelmes alkotásainak mindazon részleteit teljes szöveggel adja, amelyek kiállták 110 esztendő próbáját, s amelyek szélesebb érdeklődésre, felhasználásra igényt tarthatnak. A kihagyott részletekre utaló szerkesztői megjegyzések a kutatót jól eligazíthatják. Szakmai berkekben ismeretes, hogy Haán Békéscsabáról írt történeti feldolgozása 1845-ben Nagyváradon, majd bővített formában 1866-ban Pesten jelent meg. Bár ezek is nehezen hozzáférhetők, feltétlenül helyeselhető a szerkesztőnek az a szándéka, hogy a kiadatlan kézirat publikálását választotta. A kézirat ugyanis több ponton újat, mást mond, mint a korábban megjelent változatok, összességében többszörösen részletesebb, bővebb azoknál, ezzel arányos tudományos értéke is. FELVETŐDHET A KÉRDÉS: Miért tekinthetjük Haán értékes és tiszteletreméltó életművének e darabját megyénk helytörté- netirása szempontjából klasszikus, időtálló alkotásnak? Mindenekelőtt azzal vált méltóvá erre a jelzőre, hogy adatanyaga, megállapításainak túlnyomó része ' alaposságával, tudományos pontosságával ma éppen- úgy hiteles, mint a saját korában volt vagy évszázadok múlva lesz. Forrás- ismerete, kutatómunkájának elméiyültsége kora legjobb színvonalára mutat. Ha az országos témák iránti vonzódás is jellemezte volna Haánt, s termékenyebb, írásművészetben gazdagabb lett volna, ma talán Horváth Mihállyal, történetíróink legnagyobbjával együtt emlegethetnénk a nevét. Maradandó alkotás Haán írása azért is, mert kötete a délibábos, regényes történetszemlélettel szinte teljesen szakítani tudott, s a tudományos alapokra épített, tudatos csabai hagyományápolásnak és hagyományépítésnek a terméke, mentes az abban az időben gyakori tetszetős túlzásoktól. Stílus, nyelv- használat tekintetében is kora jó színvonalán állt, tudós, de közérthető, tömör, kerüli a szószaporítást. Szerencsésen egészítik ki a kötetet az egykorú — részben Haán saját kezétől eredő — * illusztrációk. Ezeket talán a szerző fennmaradt kőnyomatos arcképével lehetett volna bővíteni. . • A kis könyv tipográfiája és kötése a Kner Nyomdától megszokott ízléses- ségi-ől tanúskodik, tervét Petőcz Károly készítette. ÉRTESÜLÉSÜNK SZERINT a jövő év vizsgamunkája a 225. évforduló ünnepségeire készülő Orosháza történetéről szóló, értékes írásokat közöl majd, s kirajzolódnak a további kötetek tervei is. Megyénk számos olyan egykorú alkotással dicsekedhet, amelyek a sorozat profiljába illenek, jószerével akár 15— 26 kötet is megjelentethető anélkül, hogy a szerkesztés eddigi magas színvonalából engedni kellene. Csak néhány példát említsünk: Tessedik Sámuel utoljára 1938-ban kiadott s ritka könyvnek számító önéle&rása, Gácsáry István nevezetes füzesgyarmati krónikája, Szabados József: Battonya története, Márki Sándor: Sarkad története, Cseh János medgyesbodzási krónikája stb. A Bibliotheca Bekesiensis évek alatt páratlan gyűjteménnyé nőheti ki magát. Megyénk nyomdászutánpótlása haladó, forradalmi hagyományaink ápolása terén is megállja »a helyét. Dr. Szabó Ferenc Éjszakai építkezés Sass Ervin felvétele SZOBROT ÁLLÍTOTT KÖRÖSLADÁNY GARIBALDINAK Nincs még egy olyan nemzetközi szabadsághős, akinek a neve annyit szerepelne a magyar nép dalaiban, mint Garibaldié. „Megépült már Nyék alatt a vasút, azon jön be Garibaldi, Kossuth. Meghozzák a nemzeti lobogót...” mondja a régi nóta. Legtöbb dalban együtt fordul elő Kossuth és Garibaldi neve. Reménységet, biztatást ígértek ezek a dallamok szabadságért sóvárgó népünknek évtizedeken át. ,,Kossuth és Tüköry mind be fognak jönni, sereg is jön vélük húsz-harminc- ezernyi. Éljen Garibaldi!" énekelték a mi falunkban. Szinte visszhangzik a sorok végén a refrén: Éljen Garibaldi ! Az ö emlékét idézi Kö- rösladány főterén, a Garibaldi téren az egyszerű vörösmárvány szoborportré. Szemben véle a tér másik oldalán egy másik szerény emlékoszlop, harcostársa, a falu szülötte, Tüköry ezredes nevét hirdeti. Az első vörös inges „Ezrek” közül \^dó volt, akinek a hősi halálát az egész Palermo megsiratta, akinek a sírja fölött maga a vezér tartott gyászbeszédet, amelyben hitet tett, hogy „Magyarország ügye az ő ügyük, testvéreiknek vérért, vért adnak cserébe.” Garibaldi szabadságharcában nagyon sok nép legjobbjait találjuk, de legnagyobb számban és leghű- ségesebb, leglelkesebb katonái a magyarok voltak. 1750 névnél is többet ösz- szegyűjtött Ács Tivadar, a magyar garibaldisták életrajzírója, de találtam Olaszországban olyanokat is, akik nem szerepelnek ebben a névsorban. A legismertebbek a délceg Türr István, Garibaldi szárnysegéde, Dunyov István, Ihász Dániel és Teleki Sándor neve a mi Tüköry Lajosunkon kívül. Derék eszményképeket, névadókat találhatnánk városaink, fal- vaink nemzetközi szabadsághőseik felkutatásával. Az olaszok szívesen és kegyelettel emlékeznek hőseinkre. Bárhol járunk Itáliában, az olasz nép testvérének tekinti a magyarokat. Még a nemzeti színeink is azonosak. Nemzeti ünnepeken fellobogózott házak, háromszínű zászlók alatt vonuló sokaság a mi ünnepeink hangulatát idézik. A testvéri érzés megnyilvánulásai között szinte alig tudok választani visz- szaemlékezéseimben. Rómában, a mi Gellérthegyünknek megfelelő legmagasabb dombon, a büszke Gianicolón áll Garibaldi lovasszobra, mellékalakjai magyar honvédruhában. A szobor előtt, a szírt fokán egy igazi tengeri világító torony, a délamerikai népek állították ide szabadságküzdelmeik örök emlékéül. Ez a világítótorony állandóan pásztázza az Örök Várost, fénykévéjével percenként végigsuhan a délceg pálmák, a szelíd olajfák, egész Itália fölött. Északon az Alpok lábánál magyar hősök emlékműve. Egy pillanatra felvillan előttem Torinóban Kossuth Lajos bronzalakja a vörösen lángoló bokrok között Aztán ezer kilométerre tőle az aranyló narancsfák völgyében, Palermóban, a San Domenicóban, a hősök pantheonjában amikor először megláttam Tüköry sírját, gyertya égett előtte és friss virág volt mellette. Ki tette oda? Talán az az egyszerű öreg néni, aki elhalt hozzátartozóiért imádkozott, az a tudós történész professzor, akinek a tanítványai magyar garibaldistákról írtak doktori disszertációt a palermói egyetemen, vagy talán az a kisfiú, aki boldogan csókolt meg, amikor a levelezőtársának a mi falunkból olasz nyelven írt üdvözlő sorait és szerénv ajándékát átadtam? Nekünk, magyaroknak egész Olaszországban különleges tiszteletben, testvéri együttérzésben van részünk Garibaldi népe előtt. Ezt hőseinknek köszönhetjük, akik egy évszázaddal ezelőtt a közös szabadságért, a népek barátságáért harcoltak. Ezért hajtjuk meg mélységes tisztelettel a nagy olasz szabadsághős, Garibaldi és harcostársai előtt a megbecsülés zászlaját. Végh Mihály Havasi Gizella' Vigasztaló magányosság Tenyérnyi ablak az eged, A fény lobbanó gyufaláng, míg végigcsorran az üvegen, mint kávé a bögre szélén. Csak csend mered utána és szürke tűnődés. Tenyérnyi ablak az eged, Darab a felhő, Csempeszélű a setét, A madárdal is töredék... Félve koppannak tudatra féihományban a gondolatok. Elég egy tenyérnyi ég, hogy magasba törj! Elég egy csipetnyi só, hogy íze legyen a szónak. Elég egy szem kristálycukor, hogy ne legyen keserű a szád. S elég egy kézszorítás baráti kézből, hogy érézd: Magányodban sem vagy egyedül. 1968.
