Békés Megyei Népújság, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-14 / 190. szám

/' 1968. augusztus 14, Szerda Csabai emlékek Pilisborosjenőről küldött leve­let szerkesztőségünknek Bottyán János Békéscsaba jubileuma al­kalmával. Mint írja, öt­ven szegény budapesti „Má- vista” gyermeknek adtak otthont a város lakói évente hat Az x-szcl jelölt Bottyán Já­nos ifjú „Mávista” korában. hétig, ö az 1927—1931-es években volt Békéscsabán, s a jubileum emlékeket idézett fel benne. Többek közt írja: „...mindenben elősegítették, hogy otthonra talál­junk az Irányi u. 14-es számú is­kola 5-ós és 6-os termedben, nagy udvarában. Az évek során már egészen természetes volt megje­lenésünk, az egész városban a la­kosság szimpátiája kísérte a pesti fiúkat és leányokat. Ki tudja el­felejteni ezeket a szép napokat; a Széchenyi-ligetet, idős Gavenda tánc- és illemtanár urat, akinek óráin partnereink a csabai lányok voltak. Ki tudja elfelejteni az Árpád-strandot, a Körös-partot, soha senki, aki ott járt.” Bottyán János, aki ma rokkant­járadékos, a levéllel együtt kül­dött egy 1929-es esztendőből szár­mazó fényképet, amely Pestre való visszaindulásuk előtt készült. És egyben a lap dolgozóinak, a város vezetőinek erőt, egészséget kíván, végül ezt írja: „Mindany- nyiuk számára boldogságot kí­vánok.” Az ötforintos hanglemez Megmondom őszintén, nekem nincs lemezjátszóm, így cseppet nem vagyok érdekelve a meg­hirdetett hanglemez-vásárban. Azért a szívem valahogy gyor­sabban vert, amikor Orosházán a könyvesbolt kirakatában le­mezvásárra invitált a felirat. Még jobban megbódultam, ami­kor láttam, hogy egyes hangle­mezek ára egy papír 50-esről kerek 5 forintra esett le. Ügy fogtam fel: az a mi törekvé­sünk. mindenből jusson több a dolgozónak. Később meditál­tam: talán nem is ez a nemes gesztus késztette az illetékese­ket az árleszállítás elhatározá­sára. Ez az utóbbi gondolat a toliam hegyére adta a körül­mény tisztázását: többletet ter­meltek a hanglemezgyárak. „Hogy oda ne rohanjak” — biztos ilyen szövegű lemezt is áruinak. Nem rohantam oda sem, ide sem, csak ropogtattam az almát fogaim között és vár­tam egy új, ép gondolat jöve­telét. íme megvan: Helyet az ifjúságnak! Igen. Igen! Igen- Helyet az új táncdalfesztivál 60 résztvevőjének — akiknek da­laiból lesz ilyen is, olyan is, majd később 50 és 5 forintos többlettermés is. — Igen. Igen. Igen! Óh, „A boldogságtól ordítani tudnék, hogy minderre rájöttem, én. laikus. A lemezek árai ala­csonyabbak, csak a hangok let­tek magasabbak.-, r~^r' így dolgozik az ÁGKER Márciusban múlt tíz észtén- I üzleteket is létesít a fővárosban de je, hogy megalakult az Állami | éppúgy, mint vidéken. Ennél is Gazdaságok Kereskedelmi Irodája,! fontosabbnak tartja a kapcsolat az ÁGKER. Hosszú lenne felso­rolni azóta végzett munkáját. Mű­ködésének érzékeltetésére elég ta­lán megemlíteni, hogy az állami gazdaságok bizományosaként dol­gozik; a gazdaságok termékeinek nagy részét forgalomba hozza, ki­sebb részét pedig szerződéskötési, értékesítési és egyéb területen végzett közreműködésével segíti forgalomba hozni. Az ÁGKER évi forgalma 3 milliárd forint fölött van. erősítését a feldolgozó iparral. Kézenfekvő a kérdés, hogy az ÁGKER, amelynek költséghánya­da az általa bonyolított áruforga­lom értékéhez viszonyítva nem érte el a 0,2 százalékot sem, — tehát meglehetősen alacsony — nem csupán az állami gazdaságok­nak jelent-e előnyt. Más fogal­mazásban; mi a fogyasztó haszna az ÁGKER működéséből? Ez a haszon mindenekelőtt az, hogy az ÁGKER, mivel nagy tömegű árut hoz forgalomba, jótékonyan befo- Az állami gazdaságok áruter- lyásolja a piaci áralakulást. Nem melése 1967-ben felülmúlta a 10 j kisebb jelentőségű áz sem. hogy milliárd forintot. Ez az eredmény ! olyan minőségű friss cikkekkel áll az 1960. évihez viszonyítva, több a vevők rendelkezésére, amit csak mint 40 százalékos növekedést je-! á közvetlen szállítás tud biztosi- lent. Tavaly az állami gazdasá- ] tan*­gok kereken 40 ezer vagon ke-j Van az ÁGKER-nek egy ke nyérgabonát, 70 ezer vágómarhát, reskedelmi pincéje, amely első 630 ezer sertést, 330 ezer vágóju- j sorban azoknak a gazdaságoknak hot, 120 millió tojást, 250 millió j áll rendelkezésére, amelyeknek liter tejet és 23 ezer vagon gyű-; nincs elég tárolóterük. A bor fel- mölcsöt adtak el. Az ország áru-' dolgozásából eredő haszon termé- ellátásában betöltött fontos szere- szelesen az érintett gazdasago - pük mellett igen jelentős az álla-: hoz kerui vissza. Az állam, ga _, .__? dasagok ezen a térén sem kotele­8 azdasagok reszesedese az ex- sek igénybe venni az ÁGKER szol­portból; a múlt évben ók adtak az gálatait Saját maguk ls állítanak exportra került vágómarha 18, a elő olyan termékeket, amelyek hízott sertés 30, a vágójuh 52 és a méitán szereztek elismerést. Ilyen téli alma 52 százalékát. ^Mindeb- például a somogyi Boszorkánytej • —1 , a balatonboglári Szőlőlé, a Szik­; rai Állami Gazdaság Leányka-bo­Takarítóbrigád, taxi-gépírás, pótmama-szolgálat Új szolgáltatásokat vezet be a szövetkezeti ipar Hétfőn délután tartotta fédévi j mutatja, a megrendelő a hedyszí- mérlegzáró küldöttközgyűlését a nen megvárhatja a ruha tiazti- Békés megy ei Szolgáltató Ktsz. j tását. S közben nem is unatkozik, Perdi Béla elnök számolt be a i hiszen televízió, rádió és többfaj- szövetkezet első fédévi munkája- I ta képes lap áll a rendelkezésére, ról, majd ismertette a szolgáltatá­sok fejlesztését célzó terveket, el- > képzeléseket. A gazdaságirányítási rendszer j reformja, a ktsz megnövekedett ra, a bajai Nagyburgundi, a kun­bajai Veltelini és a Hosszúhegyi Állami Gazdaság márkázott Ca­bernet vörös bora vagy' az ÁGKER központi pincészetének akali mus­kotálya, badacsonyi szürkebarátja. Az ÁGKER-t már régebben is az vezérelte, hogy tevékenységé­vel jótékonyan befolyásolja egy­részt az állami gazdaságok áruter­melésének fejlődését, értékesítésé­nek javítását, másrészt elősegítse a fogyasztók jobb ellátását és az exportigények minél színvonala­sabb kielégítését. Gazdaságirányí­tásunk új rendszere még több le­hetőséget ad arra, hogy az iroda az eddiginél is sikeresebben szol­gálja ezeket a célokat. Gulyás Pál ;r kyiMhf ben — ilyen vagy olyan módon közreműködött a? ÁGKER. Az iroda megbízóival, az ál­lami gazdaságokkal, igen szoros kapcsolatban van, velük egyet­értésben jár el. Nevükben megál­lapodik a vevőkkel a szerződési és szállítási feltételekben, azután pedig gyorsan és pontosan tájé­koztatja az állami gazdaságokat minden fontos tudnivalóról. Meg­szervezi és előkészíti az áruk szállítását, s elvégzi a mennyiségi, illetve minőségi átadást. Nem éke­lődik be az áruforgalom útjába, hanem a termelő és a vásárló kö­zötti legrövidebb út megkeresésé­vel meggyorsítja az áru útját. Miután az árut átadta, az ok­mányok alapján számláz, illetve ellenőrzi a számlázást. Szükség esetén eljár reklamációs ügyekben is. Megbízóinak számos előny biztosít. A nagykereskedelmi ár­rést megszerzi nekik, s minthogy maga a gazdaság végzi el a nagy­kereskedelmi munka egy részét, ezáltal többletbevételhez jut. A kereskedelmi költségekből jó szervezéssel, megtakarítást ér el. A gazdaságoknak ezáltal a gyü­mölcs értékesítésénél évi 130—170 millió forint összeg jut, s az állat­forgalom bonyolításából származó anyagi előny is meghaladja évente az 50 millió forintot. Az állami gazdaságok áruforgalmának mint­egy 42 százalékát az ÁGKER bo­nyolítja le. Kiemelkedő szerepe van az ÁGKER tevékenységében az in­formációnak. Csaknem 300 ve­vővel tart kapcsolatot az iroda. Piaci tájékoztatói révén pontosan és gyorsan informálja a gazdasá­gokat a keresletről és szerződés- kötési javaslatokat tesz. Közremű­ködik abban is, hogy a téli holt- | kocsin fekszik Sztyopa, a nap idényben hasznosítani tudja az j höse Arcán átS2ellemült mo_ állami gazdaságok munkaerőfeles­legét, szabad kapacitását. A zöldség- és gyümölcsidényben na­ponta árjegyzéket bocsát az ál­lami gazdaságok rendelkezésére, ezek az árjegyzékek cikkenként közlik a piaci árakat és igényeket. A gazdasági reform kapcsán máris lényegesen bővítette üzleti kapcsolatait az ÁGKER. A Mon- impex, az Agrimpex Külkereske­delmi Vállalattal, a Növényolaj­ipari Vállalattal, s több belkeres­kedelmi vállalattal bővítette együttműködésének körét. Mind több kiskereskedelmi üzlet áru­önállósága már az első hat hó­napban is éreztette a kedvező ha­tását. Ezt bizonyítják a mérleg­adatok: az 1967 első félévinél 4,6 százalékkal több, összesen csaknem 9 millió forint értékű szolgáltatású munkát végeztek a közületeknek és a lakosságnak. Az egy főre eső termelékenység 5,5 százalékkal növekedett. Külö­nösen örvendetes a munka gazda­ságosságának a javulása: a ktsz nyeresége megkétszere­ződött a korábbi év hasonló időszakához képest és elérte az 1 millió 123 ezer forintot Részletesen elemezte az elnök azt is, hogy milyen intézkedések­nek, változásoknak köszönhető a szép eredmény. A korábban vesz­teségesen működő kis falusi részlegeket — tavaly és idén ön­elszámoló — „gebines”- rendsze­rűvé alakították át, amelyek így rentábilisakká váltak. A magas üzemköltségű villanybojlereket gázbojlerekre cserélték ki a fod­rászatokban, s ezzel jelentősen csökkentették az energia-költsé­get Sokat tett a megye legnagyobb szolgáltató ktsz-e az első félévben azért is, hogy közelebb kerüljön a szolgáltatások színvonala a la­kosság igényéhez. Sikerrel mutat­kozott be és ma már szép forgal­mat könyvelhet el a Békéscsa­bán létesített ruhavegytisztító­műhely. Mint a megyei mozikban vetített ötletes kis reklámfilm is Régi kívánságnak tett eleget a ktsz azzal is, hogy szobafestő és mázoló részleget szervezett A szakmunkásképzésről szólva az elnök elmondta, hogy 120 ta­nulót nevelnek a szolgáltatórész­legek. Sajnos, a fodrász-segédek egy részét nem tudják elhelyezni, mert a meglevő műhelyek máris zsúfoltak, új üzletek létrehozásá­ra pedig nem elegendő a szövet­kezet fejlesztési alapja. Több segítséget kérnek a tanácsoktól ahhoz, hogy bővítsék az üzlethá­lózatot. Az idén már szabad árkalkulá­ciót alkalmazhat a szolgáltatóipar számos területén a szövetkezet. Igen óvatosan, a fogyasztók igé­nyét mérlegelve élnek ezzel a le­hetőséggel, hiszen nem akarják elveszíteni vendégeiket. A cím­festési munkák díját például csökkentették. Az igények minél tökéletesebb kielégítését jelölte meg az elnök a második félév legfontosabb fel­adatául is. Azt tervezik, hogy Békéscsabán, a Tanácsköztár­saság útján szolgáltatókombl- nátot építenek, amelyben a fodrászat és a kozmetikai sza­lon mellett kozmetikai cikkeket árusító bolt is nyílik. Itt kap helyet a fényképészet, a szobafestő-, az üvegező részleg. Bizonyára örömmel fogadják majd a dolgozó asszonyok a la­kástisztító brigád létrehozását. Életrevalónak ígérkezik a pótma­ma-szolgálat és a „taxi-gépíró” részleg megszervezését célzó el­képzelés is. B. D. Fordította: Radó György 39. műtő. Hányad­És ismét szór? A helyzet: Szasa az asztalon. Alszik. Magától lélegzik, csö­vön keresztül. Lenya kissé se­gít neki, gyengén nyomogatja a tömlőt, magának a légzésnek a ritmusában. Mellette, egy toló­ellátását vállalja magára, s közös soly. A vezeklő. Köztük az asz­tal, rajta a vérátömlesztésre szolgáló egyszerű készülék. Csö­veit már bevezették a vénák­ba. Oleg készen áll, hogy meg­kezdje. Arcán türelmetlenség. Marina mellette áll, a sterili­zációs asztalkánál. Okszana változatlan pózban ül a képernyőnél. Nagyon el­fáradhatott, hisz már tizennégy órája szinte fel sem kelt onnét. Nem mer megmozdulni — hát­ha ismét megáll a szív? Gyima jegyez valamit a papírjára. Zse- nya a drénkészüléknél guggol. Marija Vasziljevna. Petro. És ismét a kérdés: — A mutatószámok? Gyima: — Rendben. Minden kész, vért vettünk analízisre. Már hívni akartuk. — Kezdd meg, Olég. Ne gyorsan, de egyenletesen szi vattyúzzál, hogy a vér ne for­duljon meg a csövekben. Az átömlesztés megkezdődik. — Zsenya, hány csepp per­cenként? — Negyvenöt-ötvenöt közt ingadozik. Csend. Hallani, amint Oleg halk kattintással átkapcsolja a készülék csapját: szívásról haj­tásra. Gyima el nem veszi ke­zét a pulzusról. Okszana fi­gyeli az elektrokardiogramot. — A narkózist ne mélyítsük? — Minek? Nincs hidegrázá­sa. Eltelik öt perc. Kétszázötven köbcenti vért ömlesztettek már át. A drénből folyó vér nem kevesebb. Hát íjnég ez sem se­gít? Akkor mi legyen: várni vagy felnyitni a sebet, megkeresni azt az eret? Mindent végiggon­doltam. A vese. A máj. Elég! — A vizelet mennyi? Zsenya az edényre pillant, melybe a katéter lóg bele. Fé­lig telt meg sötétbarna folya­dékkal. — Harminc perc alatt negy­ven köbcenti. Gyima megjegyzi: — Az analízis kissé jobb már. Ez jó jel. A vese működik, tehát lehet a vért átömlesztem. Félek az újabb műtéttől. Vár­junk még. Korai még a két­ségbeesés. Oleg tovább szivattyúz. Min­den nyugodtan folyik. Sztyopa, mintha mi sem történnék. Egészséges fickó, ötszáz köb­centi meg se kottyan neki. Fá­radt, mert két nap óta nem aludt. Vajon ez a körülmény nem káros a betegre? Eszembe jut, valahol azt olvastam, hogy a kutyák, amelyekbe „fáradt” 1 vért ömlesztenek, ettől elalud­nak. De ez tán még hasznos is. Majd meglátjuk. Milyen egyszerűen, minden- napian megy mindez! Egy új­ságíró ezt írná: „Egy orvos hős­tette !” — Mihail Ivanovics, még két fecskendezés hiányzik az öt­száz köbcentiből. Hagyjuk tán abba? Sztyopa nem hagy szóhoz jut­ni. — Végy még kétszázat, Oleg! Egészséges vagyok, kibírom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom