Békés Megyei Népújság, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-14 / 190. szám

1968. Augusztus 14. s Szerda A téma az utcán hevert Ismét beigazolódott az a régi újságírói mondás, hogy a téma az utcán hever, csak le kell ha­jolni érte. Lehajoltam érte ez év július 31-én Mezöberényben, s két gémkapoccsal összefűzött paksamétát emeltem fel. Egyik­nek a fedőlapjáról ezt olvastam: „Jegyzőkönyv könyvesbolti ela­dói vizsgáról". Dátum: 1966. november S. A másik jegyző­könyvön csak egy nappal későb­bi dátum és „vasbolti eladói vizsgáról” felírás volt. Sürgős átutazóban lévén, zsebrevágtam a két jegyzőköny­vet azzal a gondolattal, hogy ha fontos, akkor majd csak keresik valamilyen felhívás alapján, vagy pedig alkalomadtán eljut­tatom elvesztőjének. Még nem volt rá alkalom, arra viszont szakittatott időt a kíváncsiságom, hogy a paksamétába lapozzak. Nem állom meg, hogy csaknem két év távlatából ne gratuláljak a 10 könyvesbolti eladónak, akik hiánytalanul megjelentek a vizs­gán, s főleg azoknak, akik kitü­nően vizsgáztak, szám szerint Ruzlcskay György szarvasi szü- ' letesd festőművész — aki bejár­ta már a fél világot, s több kül­földi kiállításon aratott nagy si­kert — a nyári hónapokat rend­szerint Szarvason tölti. A Holt- Körös partján levő Erzsébetliget- ben az Alkotóház kiváló hely ar­ra, hogy a művész városa törté­nelmét megörökítse. A tervek szerint 60—70 méternyi vászonra készül a művész életének egyik legjelentősebb alkotása. Eddig 130 tanulmány kompozíciót készí­négyen. A vas-műszaki eladóis­kola 7 hallgatója is kitett ma­gáért: közülük is 4-en vizsgáz­tak kitűnően. A jól, közepesen és elégségesen vizsgázóknak bizo­nyára nem jött jól ki a „kérdés". Meg azután a felkészülési körül­ményeket, a fogékonyságot és a vizsgalázt is figyelembe kell venni. Egy elégséges osztályzatot kapott, akkor még mindössze 19 éves vas-műszaki eladó hallgató esetében pedig az első szerelem figyelmet elterelő különböző ér­zéshullámokat is. A szenvedését! Most jövök rá, hogy ez már csaknem pletyka. Szolgáljon mentségemül, hogy nem énrám volt bízva és nem én hagytam el a személyi intimi­tásokat sejtető és eláruló jegy­zőkönyveket. Ki tudja, hogy ki és milyen céllal vette magához és milyen gond vagy gondatlan­ság közepette hagyta el. Szeren­csére olyan valaki találta meg, aki senkinek sem szól a jegyző­könyvek személyi titkairól, csupán csak megírja az újság­ban... valókórus működött ugyanis Szarvason. Tevékenysége szerves része volt a munkás-paraszt mozgalomnak, s emlékét a tör- j ténelrtrii festménysorozat megőrzi. A most- készülő alkotásban a festőművész a felszabadulás óta elért sok szép eredményt, s a táv­lati tervek alapján egy piát Szarvas jövőjét is bemutatja. Nem lehet szóban eldönteni a birtokvitákat Az elmúlt másfél évben Gyula­váriban 18, Sarkadon 10, Szabad- kígyóson 8, Mezőgyánban pedig 5 esetben került sor a birtokviták szóbeli eldöntésére. Ez az eljárás törvénysértő és nem szolgálja a lakosság érdekét sem. Csak pil­lanatnyi rendezést eredményez és a teljesítés megtagadása esetén nem lehet végrehajtást elrendel­ni. Több okra vezethető vissza az a tény, hogy mindezek ellenére mégis gyakran alkalmazzák. Amikor ugyanis még nem volt községi hatáskör ilyen viták el­döntésére, az emberek megelé­gedtek és döntő többségükben meg is nyugodtak egy hivatalos községi ember véleményével, mert nem akartak minden kis üggyel bírósághoz fordulni. Eze­ket azonban csak magánvéle­ménynek lehetett tekinteni, s egyáltalán nem hatósági döntés­nek. Az ilyen természetű ügyek bonyolultsága is szerepet játszik abban, hogy a hivatalos szemé­lyek csak szóban nyilatkoznak. Gyakran a községi szerv azért idegenkedik az írásba foglalástól, mert bizonytalan döntésében. Vannak olyan községek is, ahol még mindig nem ismerik eléggé a birtokviták intézésének módját, annak anyagi és eljárási szabá­lyait. A Gyulai Járási Tanács V. B. most utasította valamennyi köz­ség szakigazgatási szervének ve­zetőjét, hogy ezeket a szóbeli el­járásokat szüntessék meg, és a jövőben csak szabályos eljárások lefolytatására kerüljön sor. Hatékony előkészítés az iskolára K. I. Halvan-hetven méternyi iestménysornzat készül Szarvas történelméről tett. Feldolgozza a város múltját. Fő helyet kap a műben Tessedik 1 Ezt a célt igyekeznek megvalósítani a szarvasi óvónők Sámuel élete, munkássága, de megörökíti az utókor számára a Világosság Dalkör és Szavalókó- ; rus munkáját is. A harmincas években országosan páratlan sza­Szarvas óvodáiban az 1967/68-as; tanévben központi feladat volt a testi nevelés megfelelő szintű meg­valósítása. Ezen belül főleg a gon­dozási feladatok ellátására íordí- 1 tottak nagy figyelmet az óvónők. A gyermek testi épségének vé­delme, az egészségügyi szokások betartása (minél több szabad le­vegőn tartózkodás, sok pihenés stb) képezte az óvónői munka ge­rincét. — Sztyopa, nálunk úgyse fogsz hősnek számítani. Célzás? — Csináljuk így: veszünk még kétszázötven köbcentit, utána őbeléje adunk ugyaneny- nyit a konzerváltból. A beteg teljes értékű vért kap. Sztyopa pedig tisztességes pótlást. Marija Vasziljevna tanácsa igen értelmes. Egy véradótól hétszáz köbcentit venni túlsá­gosan sok volna, de egy részét ennek rögtön pótoljuk. Ugyan­akkor a vérzés elállítására Sztyopa friss vére sokkal alkal­masabb, mint a konzervált vér. Ebből egyébként már több mint egy litert átömlesztettek és nem használt. A venózus nyomás alacsony, a szív túlterhelésétől nem kell tartanunk. — Nos, Sztyepan, még nem szédülsz? — Dehogy! Hová gondol? Re­mekül érzem magam! — No, akkor rajta. Ott, a hűtőszekrényben, azt hiszem tíznapos vérünk van, készítse­tek gyorsan egy ampullát, hogy ugyanabba a vénába tölthes- sünk belőle. Te ne siess, Oleg, egyelőre előkészítik. Egyébként, hogy van Onyipke? Megnézte valaki ma este? — Egész jól van — jelezte Petro. Marija Vasziljevna nevet: — ■ Miatta kell Sztyepának egész literrel adnia... De Sztopánk jókedvének közben hirtelen vége szakadt. Szeme lassan lecsukódott, bár ő némiképp megpróbált ellen­állni — s aztán gyorsan el­aludt. Még horkolt is. Mind megijedtünk egy kissé, Szasaa pulzusához kapott, én is. Még ejy baj — csak ez hiányzik nekünk. Az érverése azonban megfelelő. — Azért csak mérjétek a vérnyomást. Azt hiszem, a ki­merültsége okozta, meg a vér- veszteség. A vért előkészítet­tétek? Nem keli felébreszteni. Tizenöt perc telt el. A tize­dik percben a csepegés mintha ritkult volna. De nem számot­tevő mértékben. A vérrel telt ampullát már az állványra tették. Oleg az utolsó adagot szivattyúzta, be­vezeti a vért Szásába és abba­hagyja. A Sztyopába való öm- lesztés megkezdődött: sűrű cseppekkel, nehogy elhúzódjék. — Az igazak álmát alussza. Rehabilitálta magát a társada­lom és a főnök előtt. Hát igen, egy bizonyos fo­kig. De nem egészen. Csak any- nyit bizonyított be, hogy de­rék fickó, de vajon jó orvos is lesz-e belőle? Arról persze, hogy kidobjuk, már szó se le­het. — Ha kész lesztek az átöm- lesztéssel, gördítsétek át a mű­tét utáni szobába. Aludja ki magát reggelig. Eleinte azonban figyeljétek. Nehogy valami tör­ténjék. Most mindenki a drént fi­gyeli. Ide gyűltek valamennyi­en. A cseppeket egyszerre töb­ben is számolják. Az eredmény­nek 15—20 percen belül kell je­lentkeznie. Ez a döntő idő. Ha ezalatt sem csökken, operálni kell. (Folytatjuk) Nem hanyagolták azonban el a nevelő-oktató munka egyéb terü­leteit sem. Nagy gondot fordíta­nak például a napos-rendszer ki­alakítására. A tapasztalat azt mu­tatja, hogy a gyermekek általában szeretnek naposok lenni. Felada­taikat komolyan, lelkesen igyekez­nek ellátni. A nevelési területek mellett igen lényeges a közvetlen környe­zet megismertetése az életkori sa­játosságának megfelelő szinten. A gyermekekkel megismertetik kör­nyezetüket, megfigyeltetik velük a legfontosabb természeti jelensége­ket. A családlátogatás kitűnő lehető­ség a szülőkkel való beszélgetésre, a gyermek környezetével kapcso­latos tapasztalatok szerzésére. A megfelelő tapintattal közvetített tanács a gyermek jó, illetve rossz tulajdonságainak alakításában igen fontos lehet. A szülők peda­gógiai kultúrájának emelése érde­kében pedig előadásokat tartanak a szülők érdeklődésének megfele­lően. Az óvodák mindenekelőtt az is­kolára készítenek elő. Ahhoz, hogy ez az előkészítés valóban hatékony legyen, intenzívebb kapcsolatot alakítanak ki a nagycsoportos óvónők és az első osztályban ta­nító nevelők között. Már a múlt tanévben is készítettek a szarva­siak együttműködési tervet, mely­nek értelmében kölcsönös látoga­tásokat szerveztek. Itt azonban előbbre akarnak lépni, főleg tar­talmi vonatkozásban, a tapasztala­tok és a problémák megbeszélésé­ben. Anglia, Uruguay, Magyarország Csak időnként volt színvonalas a labdarúgók olimpiai küzdel­met. 1906-ban soron kívüli já­tékokon nagyon gyenge csapa­tok jelentek meg. A legjobb a dán együttes volt. Az első olim­pia többi résztvevői alig tudták számolni, hogy hány gólt kap­tak. A döntőben a dánok pél­dául tizenötször juttatták be a labdát az ellenfél hálójába. Érthető, hogy amikor 1908-ban Angliában, a labdarúgás hazájá­ban rendezték az olimpiát, akkor érdekesebb mérkőzéseket látha­tott a londoni közönség. A dánok egyébként ekkor is értek el gól­rikaiak, ha nehezen is, de felül­kerekedtek. (2:1). Négy eszten­dővel később, Amszterdamban is ők nyerték az olimpiai tornát. Kél tengerentúli csapat, Uruguay és Argentína 210 percig játszott egymással, amíg eldőlt az első hely sorsa. Az első mérkőzés es a hosszabbítás döntetlenül vég­ződött. (1:1). Másnap újra pályá­ra lépett a kéj; csapat és ekkor Uruguay kerekedett felül. (2:1). A szakértők elismerték a győztes csapat játékosainak technikai tu­dását. (Némi vigaszt jelentett a ma­gyar közönségnek, hogy az Az olasz csapat, amely 1936- ban megnyerte az olimpiai labdarúgó -tornát. záporos győzelmet, (17:1 Fran­ciaország ellen) a döntőben azonban az angoloktól vereséget szenvedtek. Senki sem csodálko­zott azon, hogy a hazaiak nyer­ték a labdarúgótornát. Érdekes egyébként, hogy Angliában még jóval az első olimpiai játékok előtt, 1873-ban kettéválasztották az amatőr és a profi futballt. Harminc-negyven esztendeig azonban a kettő megközelítőleg egyforma színvonalon állt. Eb­ben az időszakban az angol ama­tőrök is jobbak voltak, mint a kontinens országainak a játéko­sai. Fölényük jegyében zajlott le az 1912-es stockholmi olimpia labdarúgótornája is. Az angolok a magyar csapat lehengerlésével (7:0) kedték sikersorozatukat és a dánok elleni 4:2-es győzelem­mel fejezték be, így nyerték el másodszor is az aranyérmet. Antwerpenben a labdarúgó- torna legnépszerűbb játékosa. Zamora, a bravúrosan védő cso­dakapus volt. öt ünnepelte a közönség, a spanyol—dán mér­kőzés végén, amikor Spanyolor­szágnak sikerült továbbjutnia. A tornán végül az elsőséget a ren­dező belgák szerezték meg, ered­ményük értékét azoflban csök­kentette, hogy a döntő, a játék­vezető sorozatos tévedései miatt félbeszakadt. 1924-ben a párizsi olimpián Uruguay mutatkozott be az eu­rópai közönségnek, a kitűnő dél. amerikai csapat játékosainak technikai tudása és gyorsasága elragadtatta a szakembereket is. Ez volt az egyik nagy meglepe­tés. A másik már kellemetlenebb volt. Budapestről nagy remé­nyekkel indították útnak a ma­gyar csapatot, olyan labdarúgók szerepeltek benne, mint Fogl TI., Mándi, Orth, Guttmann, Braun és Opata. Az egyiptomiak azon­ban nem tisztelték a nagy neve­ket és lelkes játékkal 3:0-ra le­győzték őket. Ez volt a magyar futball egyik legváratlanabb ku­darca. i Párizsban a döntőt Uruguay és Hollandia játszotta és a délame­amszterdami olimpia után a Fe­rencváros délamerikai portyára utazott és Montevideóban 2:l-re legyőzte Uruguay csapatát.) 1936-ban Berlinben az olaszok nyertek, míg 1948-ban London­ban szerezték meg az aranyér­met. Minden előzőt felülmúlta az 1952-es olimpia labdarúgó-torná­ja. A magyar, a jugoszláv, a szovjet és az olasz csapat rész­vétele már eleve biztosította a magas színvonalat. A döntőt még mostanában is emlegetik Hel­sinkiben. A magyar és a jugo­szláv csapat heves küzdemet ví­vott egymással, az első félidő­ben Puskás rosszul rúgott egy ti­zenegyest, ez is jelezte, hogy a játékosok milyen idegesek vol­tak. (Utána kihúzódott a bal szél­re, amíg az idegei kissé feloldód­tak az elhibázott tizenegyes rossz pillanatai után). A második félidőben lassanként megválto­zott a kép. A nagyobb technikai tudás és gólképesség döntött. (2:0). Magyarország csapata Hel­sinkiben megnyerte az olimpiai labdarúgó-tornát. Melbourne-ben nem okozott ilyen nagy izgalmat a labdarú­gás, a győzelmet a szovjet csapat szerezte meg Jugoszlávia előtt. (Magyarország nem indult). Ró­mában meglepetést keltett Dá­nia. Nielsen, az atléta termetű középcsatár energikusabb, mint Albert. Ezzel nagyjából eldől a mérkőzés, a dánok 2:0-ra legyő­zik a magyalokat. Az „örök má­sodik” Jugoszlávia nyeri a tornát Dánia előtt, harmadik Magyar- ország. Tizenkét év után Tokióban új­ra siker következik. A győzelem fő részese Bene, aki tizenkét gólt lő. A magyar csapot erőteljesen, lendületesen és szellemesen ját­szott. A csehszlovákok elleni döntőn voltak kritikus pillana­tok, de egyetlen szakértő sem vitatta, hogy a torna végered­ménye reális: 1. Magyarország, 2. Csehszlovákia, 3. A közös né­met csapat. M. K. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom