Békés Megyei Népújság, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-04 / 182. szám

KORO STA J ___________KULTURÁLIS MELLÉK LET Á három bűvös szó S ?nki sem gondolja már azit, hogy a szocialista népművelés nem akar töb­bet, mint a meglevő érdek­lődés, a sokféle szórakozási igény kielégítését Tapasz­talataink intenek azonban, hogy a fokozatosság elvét megsérteni a népművelés­ben is beláthatatlan káro­kat okoz, röviden: a „mi­kor, mit, hogyan” meggon­dolt és felelős válaszokat vár, a tervezés fő alapja mindenekelőtt E három bűvös szóban benne rejlik művelődéspolitikánk okos megvalósítása vagy oktalan akadályozása is, mert a „mikor, mit, hogyan” tudo­mányos körültekintést fel­tételez. A szabad időről napja­inkban egyre több szó esik, nemcsak azért, mert a rö- videbb munkahetek is több helyen megnövelték, hanem elsősorban azért, mert a szabadidő-felhasználás ho­gyanja jelentős a személyi­ség formálódásában. A nép­művelés nem elégedhet meg azok művelésével, akik önként jönnek, elébük kell menni azoknak is, akik maguktól még nem tudtak elindulni a művelő­dés útjain. A szabad idő kitöltése a" népművelés nagy feladata, miközben kifeje­zetten arra törekszik, hogy társadalmunk mindinkább magas igényű, harmoniku­san élő emberekből álljon, P bből a nézőpontból ■*“* vizsgálva a dolgokat, bizonyítást sem igényel, hogy az emberek formálá­sának nem is akármilyen területe a szabad idő, mely „a munkával és a tanulás­sal együtt az ember fel- emelkedését, képességeinek sokoldalú kibontakozását, művelődését, egészséges szórakozását és pihenését szolgálja, teljes összhang­ban a társadalom érdeké­Bényei József Szobrok Még néha árva éjszaka a falra néztek, mint a vak. Zörget az elárult kasza, a mezsgyék felsikoltanak. A büszkeszarvú két ökör bődülve melletekre ül. Égre ütne a görcs-ököl, de visszahullik egyedül. És szélesszügyű pejlovak futnak a párnátok felett, nagy napraforgók izzanak, nagy szénakazlak fénylenek Pillás virágú lóhere kaszára vár, s a szénaszag, — arcotok rejtsétek bele. zizegő csönddel hívogat. Tudom, párázó hajnalok mögött a mezsgyék intenek, a karó törötten vacog, és sír a föld, a földetek. Ujjatok közén dús rögök görcséből hulló morzsa lett és havas barázdák fölött szoborra dermed fejetek. vei, a szocializmus felépíté­sével” — írja a Népművelés 1964. 5. számában megje­lent cikkében Szabó János. Alapos, mélyreható megál­lapítás, szinte definíciónak is elfogadható. Kérdés- azonban, mit tud tenni egy- egy művelődési ház igazga­tó vagy könyvtáros azért, hogy a szabad idő tényleg az emberek művelődését, egészséges szórakozását és pihenését • szolgálja? Hol kezdjük a „tudományosan megalapozott” munkát? A kérdés nem olyan egy­szerű, mint gondolnánk. Népművelőink zöme persze jól tudja, hogy a legelső feladat megismerni azokat, akik művelése gondjaikra van bízva, felmérni életkö­rülményeiket, a lakosság társadalmi mozgásának irá­nyait, a távlati népművelé­si tervek céljait a nagyobb táj egységre von atkozóan; egyszóval csak szilárd is­meretek birtokában juthat­nak el oda, hogy merészsé­gük legyen a szabad idő megtervezésére, szervezésé­re. Lehet, persze rosszul is tervezni, akkor is lesz mit jelenteni, csak a hatás ma­rad el, csak az emberek személyisége nem gazdago­dik semmivel. Ez bűnös rossz sáfárkodás, még ak­kor is, ha a hozzá nem értés a szülőanyja. Sokan valljuk, hogy a ki­induló pont, a sikerek zá­loga az a három bűvös szó, amiről már beszéltünk. A mikor, a mit és a hogyan. Aki e három szót hatalma­Honfoglalás A margitszigeti K ö t ö n y síremlék rovásfeliratának megfejtése annak idején nagy érdeklődést keltett. Azóta újabb kun emlék ke­rült elő. Erről szeretnénk hallani valamit Pataky Lászlótól, a rovásemlék megfejtőjétől. — Bohuszlav cseh je­zsuita történetíró 1677-ben megírta, hogy Brünn köze­lében egy templomban a padozatot kun feliratú kö­vekkel rakták ki. Ezek azoknak a kun halottaknak a sírkövei voltak, akik ott 1253-ban egy ütközetben elestek. A köveket a múlt században kerestette már az Akadémia, s Gyárfás István, a kunok történet­írója is, de nem találták. Amikor most híre ment a világban, hogy én a mar­gitszigeti síremlék kun ! rovását elolvastam, a Brünn melletti egyik sírkő felira­tának fényképét az ameri­kai Columbia Egyetem megküldte. így került az asztalomra váratlanul, amit mások hiába kerestek. A kő felirata: GYOMOTI KUN OZOL ÜR. Az írás felülről lefelé ha­lad, mint a Köttöny-féle sírkövön, s mint általában a belső-ázsiai emlékeken. Különlegessége, hogy a ro­vásnál fejlettebb betűket | használtak, s kettőt-kettőt »egybevéstek. Ezzel helyet ban tartja, nyert ügye van, az népművelő a javából. De idáig eljutni, az sem di­adalát. II tájékozódás, a fel- mérés alapvető- vol­tát emeli ki a szabad idő tudományos megtervezésé­vel foglalkozó népművelők, szakírók legnagyobb része, közöttük az igen rangos helyet elfoglaló Szántó Mik­lós is. „Csakis megfelelő adatok birtokában lehet megválaszolni a kérdést. — írja egy helyütt — milyen utakat, módszereket köve­tel a korszerű népműve­lés?” A helyesen összeál­lított és alkalmazott felmé­rés módot nyújt átfogóbb következtetésekre, és álta­luk könnyebben eljutha­tunk a jelenségek felszíné­től a leglényegesebb össze­függések felismeréséig. Ezek a felmérések viszont sokoldalúan visszahatnak a művelődési folyamatra, be­folyásolják annak színvona­lát, bár a jelenségek és lé­nyeges összefüggések isme­rete még nem feltétlenül bizonyos, hogy elindít egy olyan cselekvés-sorozatot, mely j— esetünkben — a szabad idő hibáinak, egysí­kúságának, ízléskonzerva­tivizmusának leküzdésére törekszik. Egy mondatban: a hibák ismerete csak az el­ső lépés, a szabad idő hasznosabb és főleg tar­talmasabb eltöltését csupán ezek felismerésével még egyetlen népművelő sem biztosította. Ezért is szük­séges a személyi feltételek javítása, a népművelők módszertani ismereteinek állandó gyarapítása, alap­vetően pedig a pedagógia és a népművelés összefüg­géseinek ismerete és jelen­léte valamennyi népműve­lési ágazatban. A három bűvös szó te- hát végigkíséri a népművelés minden pilla­natát akár jó, vagy rossz értelemben. Akár jól meg­választott erőivel, akár úgy, hogy ellenkező ered­ményt hoz, mert nem meg­felelő időben, nem azt, ami közérdeklődést kelt és nem úgy alkalmaztuk, ahogy kellett volna. A népműve- : les az emberek aktívvá te- S hető szabad idejével gaz­dálkodik, azt kell kitöltenie tartalommal. A pihenést, művelődést és a szórako­zást egyaránt szolgálni, és együttesen szolgálni, ennek jó metódusait megtalálni és fejleszteni: a népműve­lés tudománya. Az ember nem élhet öröm. boldog­ság nélkül. Ezért küzd, ezt reméli. Ezért kell élnie a népművelőnek is, aki min­denki örömét és boldogsá­gát egyengeti. Arra törek­szik. hogy a gondjaira bí­zott emberek ne csak kelle­mesen töltsék szabad ide­jüket, hanem számukra hasznosan is. azt példázza saját életével, hogyan kell megalkotnunk korszerű! élet-kultúránkat, melyben' együtt gyarapszik az általá­nos és a szakmai kultúra, mint ismereteink, személyi­ségünk elválaszhatatlan ré­szei. A népművelési évad ro­hamléptekkel közeledik. Tervek, programok készül­nek. A három bűvös szóra jói kell felelnünk, biztosan kell válaszolnunk. Érdemes tehát barátságot, szövetsé­get kötni velük, mert nem vezetik félre azt, aki ért a nyelvükön. Sass Ervin Gubis Mihály Arckép fankovics Ferenc: Szeretem a számok világát... Szeretem a számok világát, még akkor is, ha meg nem értem: mert a törvények, axiómák, miképp csillagok az égen, az Értelem fényét ragyogják a körben sötétlö, vak űrbe; oda hintik a szellem magvát, hol az ember is istenülve néz fel magára, tudást szerkeszt: — istent, iskolát, elvet, tervet — s az egyszeregy-kapaszkodókon mászik tovább és hitet tervez — míg maga is felér az égig, a Jákob-lctra tetejéig. előtti magyar irásesnlék takarítottak meg, de’ olyan különös formák ke­letkeztek, hogy azokban a betűket , csak gyakorlott szem ismerhette fed. A margitszigeti rovásem­lék nemzetségjele szerint Kötthen ilkán U s á r kán családjából származott. Ez a név nálunk O Z ó r alak­ban él. A kun vezérek kö­zött gyakori volt. Ozúl ve­zette például a kerlési csa­tát, s Ozúl volt a kunok fővezére IV. László idejé­ben is. Ezek azonban nem eshettek el 1253-ban. Inkább hiszem, hogy az az Ozúl, akinek a sírköve ott megmaradt, odavaló bir­tokos volt. Erre mutat az Ozlova helységnév, s ma­ga Brünn neve is. A nagy­kunok ugyanis i-ző nyelv­járásban beszéltek, s fel­tehető, hogy a Brünn név a Birinyi-ből keletkezett. A Sopron környéki avar­kun telep községeinek ne­vei is megvannak ott. De maga a Morva név is kun kapcsolatra mutat. Itt mel­lettünk Berény mellett van Múrony, mely egészen bizo­nyosan Mura-An = Mura- Vár. Egyidőben Földvárnak is nevezték. A Mura név te­hát az avar korból való. Arra gondol, hogy talán az avarok is kunok voltak? — Igen — arra! Sőt — többre! Biztosan merem mondani, hogy Attilának székelyei és kunjai voltak. Gyűjtőnéven ezeket azért nevezték hunoknak, rrert a hajdani nagy Hunbiroda­lomból szakadtak ki. Abból a birodalomból, melyet 22 évszázaddal ezelőtt Maótun nagyfejedelem alapított. A székelyekből és ku­nokból álló hun nép egy része Attila halála után is itt maradt. Ezekhez csat­lakoztak egy évszázad múl­va az avarok, s valószínű, hogy az avar birodalom már felnyúlt Brünnig. Az avarokat a IX. század elején Nagy Károly kiszo­rította a Dunántúlról. Az ő további előnyomulását a bolgárok akadályozták meg, akik megszállták a Dunától keletre eső ország­részt. Ebbe az országrészbe azonban már előbb újabb rokonok érkeztek. Mikor Kuvrát bolgár nagyfejede­lem egyik fia megalapította a mai Bulgáriát, a másik fia — 670 körül — népével az avarokhoz jött. Sok min­den mutat arra, hogy a frissen érkezett nép magya­rul beszélt. A vezető réteg és az uralkodóház magyar beszédéről írásos emlék is maradt László Gyula is említette a tv-ben, hogy 670 táján volt a magyarok első hon­foglalása. — László Gyula már A honfoglaló magyar nép élete című könyvében is felvetette, hogy az avarok talán magyarul beszéltek. Most megjelent Hunor és Magyar nyomában című könyvében ezt megismétli: Az első honfoglalás a VII. század második felében, a második 896-ban volt Tv- clőadásában újra hangsú­lyozta: Hazánkban már Ár­pád honfoglalása előtt is beszéltek magyarul! Mire alapozza László Gyula ezt a kijelentését? — Korábbi feltevései ap­ró következtetésekből ala­kultak ki. Hogy újabb állás­foglalásában mire támasz­kodik, nem tudom. Szűkebb körökben azonban már 1964 óta ismeretes, hogy a Nagy- szentmiklósi Kincs két aranytálján fennmaradt „görögös” felirat nem gö­rög, mint ahogy 165 éven át hitték, hanem — ma­gyar! A két tál egymás párja. Díszítésük avar jel­legű. Feliratukat én olvas­tam el magyarul. Bizonyos, hogy a honfoglalás előtti korból származik. I-ző nyélvjárású. Mai köznyel­ven így hangzik: ISTEN ALDJA IDUKAT MEG ANYAMAT ILONA = GYILYO. Ilona helységne­vek Kolozsvár terében for­dulnak elő, Idák pedig Já­szó táján vannak. Valószí­nűnek látszik tehát, hogy Ilona fejedelemasszony a tálakat Kolozsvár környéki aranyból készíttette, s Já­szó vidékére küldte akkor, mikor Ida húga született. Mit jelent a Gyiló név? — Lehet a Gyula becéző formája i-ző változatban, de lehet Gyuiafi. Gyúl-fi jelentésű családnév is. Gondolom, a Dul-házbeli bolgár királyfi, mikor 67Ö táján hazánkba telepedett, beházasodott az avar-kun fejedelmi családba. Ilona tehát vagy gyermeke, vagy felesége volt Gyiilyó feje­delemnek. A Dul-ján vagy Del-ján névről van történelmi fel­jegyzés is. Egy bolgár her­ceg feleségül vette; I. István király húgát. Péter nevű gyermekük a magyar király udvarában nevelkedett, s ott Delján Péternek nevez­ték, hogy megkülönböztes­sék unokatestvérétől, Orze- oló Pétertől. A Gyilóval azonos hang­zású név Arany-Idka köze­lében Hilyó. Itt van Nagy- ida és Kisida is. Alig le­het kétséges, hogy Ilona fe­jedelemasszony ide küldte az aranybavert „dísztáv­iratot”. Hogyan került a Nagy szentmiklósi Kincs Nagy­szent miklosra?

Next

/
Oldalképek
Tartalom