Békés Megyei Népújság, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-31 / 204. szám
1968 augusztus 31. 2 Szombat Fehér Lajos elvtárs válaszai a csehszlovákiai eseményekkel kapcsolatos kérdésekre (Folytatás az 1. oldalról) építésének általános törvényszerűségeire, de az eddigieknél jobban figyelembe véve a nemzeti sajátosságokat és feltételeket. Rokonszenveztünk e törekvéseikkel, abban a mély meggyőződésben, hogy nem szabad visszatérni a tegnaphoz, a januái előtti helyzethez. Üj politikára van szükség, amely a szocialista demokráciára, a népre támaszkodik, s a szocialista társadalmat továbbfejleszti, vonzóbbá teszi Csehszlovákiában is! Olyan politikára van szükség, amelyet a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága, s a csehszlovák kormány januárban elindított és májusban megerősített. Ugyanakkor, amikor ezekkel a törekvésekkel egyetértettünk, s bizalmunkról biztosítottuk az új vezetést, testvéri tanácsként ismételten felhívtuk barátaink figyelmét arra, hogy a megindult mély és igazságos társadalmi folyamat csak akkor érheti el célját, ha e folyamat élére a párt áll, s azt szilárdan kézben tartja; ha egységes a párt, és a demokratikus .centralizmus alapján áll, s azt érvényesíti; ha nemcsak balra, hanem jobbra is üt. Más szavakkal: ha következetesen két- frcxntos harcot vív, egyfelől a régi szektás hibák maradványai, másfelől a különféle éledő és szaporodó anarchista, reakciós, sóit ellenforradalmi törekvésekkel szemben. zást. Az utóbbin részt vett hat párt a figyelmet a közös célokat ápoló kapcsolatok fejlesztésére: a közös érdekekre összpontosította. Arra helyezte a hangsúlyt, hogy a szocialista országok politikájában, nézeteiben közös, ami összeköt bennünket. A közös erőfeszítések eredményeként helyreállt a hat szocialista ország között az egység és létrejött olyan elvi megállapodás, amelyre támaszkodva megindulhatott az egészséges kibontakozás. Ez az elvi megállapodás tartalmazza mindenekelőtt — mint már az előbb részben említettem — a szocialista vívmányok együttes erővel való védelmét, a szocializmus építésében az általános törvényszerűségből és a nemzeti sajátosságokból adódó feladatok összhangját, a határozott fellépést a szocialista-ellenes erőkkel szemben. A párt vezetőszerepének biztosítását lenini értelemben, a szocialista országok barátságának hű szolgálatát és állandó erősítését. Az ágcseirnyői és pozsonyi találkozók jó feltételeket terem-tettek, megfelelő légkört biztosítottak a pozitív csehszlovák fejlődésre, mind politikailag, mind nemzetközi vonatkozásban. Sajnos, közvetlen e találkozók után, s azóta a jobboldalnak olyan nyomása következett be Csehszlovákiában, hogy a megállapodásokból semmi sem valósult meg. A közvélemény sokszor felveti azt a kérdést, hogy egyesek, miért tanúsítottak bizalmatlanságot a csehszlovák vezetéssel szemben, Nekünk, sajnos, vannak saját korábbá tapasztalataink arról, hogy az ilyen társadalmi folyamat meggyorsulásával a reakció is feléled, s megpróbálja átvenni e folyamat vezetését — azért, hogy a folyamat eredeti célját, azzal ellentétesen, a maga javára fordítsa. Csehszlovákiában is ez következett be. Ennek oka, ahogy mi látjuk, a következő: a párt vezetésében nem sikerült létrehozni az egységet, lábra kapott az eszmei zűrzavar. s engedték, hogy a demokrácia. a gyülekezés- és a sajtószabadság nagy kérdését — osztály tortáimé tói megfosztva — polgári módon értelmezzék. S vajon kinek a demokráciája ez az abszolutizált, parttalan, úgynevezett, „tiszta demokrácia és szabadság”? A valóságban — ahogy az események felgyorsultak — ez a parttalan demokrácia erkölcsi terrort jelentett a demokráciához hű emberekre, de korlátlan szabadságot és védőbástyát a reakciós, szélsőséges erők felvonulásának. A demokrácia, a szabadság hamis polgári értelmezése az oka annak, hogy a közvéleményt hatásosan befolyásoló olyan fontos hatalmi szervek, mint a sajtó, rádió és televízió, egyre jobban, s végül is teljesen kicsúsztak a párt és a kormány kezéből ! Meg kell állapítani, hogy ennek következtében Csehszlovákiában a jobboldalnak, a reakciónak sikerült sokkal nagyobb legális alapot teremtenie, mint nálunk, .1956 nyár utolján és ősz elején. Szeretném hangsúlyozni, hogy számos alkalommal vettünk/ részt két- és többoldalú tanácskozásom, ahol segítő szándékkal ismételten elmondottuk a mi eddigi, súlyos áldozatok árán szerzett ta- . pasztalatainkát és felhívtuk barátaink figyelmét a veszélyekre, a kétfrontos harc elkerülhetetlen ‘ szükségességére. Kedves hallgatóim! E találkozók között legfontosabb az, amely a Szovjetunió Kommunista Pártja Politikai Bizottsága és Csehszlovák Kommu- ' nista Párt elnöksége között Ág- csernyőn létrejött, s amit a halt testvérpárt vezetőinek pozsonyi tanácskozása követett. Mi adja meg ezeknek a találkozóknak nagy jelentőségét? Az ágasemyői találkozó előkészítette a pozsonyi tonácsko- j amikor mögötte kialakult és felvonult Csehszlovákia állampolgárainak teljes nemzeti egysége. Mit ér valójában ez a nemzeti egység? Őszintén szólva, senki sem képzelheti, hogy a 14 milliós Csehszlovákiában minden egyes állampolgár azonos nézeteket vall, azonos, érdekeket képvisel. Hogy cäak a prágai autógyár kilencvenkilenc dolgozójának az esetét említsem: ellenük hisztérikus terror és üldözés indult meg — gyáron belül és azon kívül — pusztán azért, mert Moszkvába írt levelükkel szót emeltek többek között a népi milícia érdekében. Hasonló erkölcsi terror és tömegkampány indult meg a helyi párt- és állami vezetők sokasága ellen, csupán azért, mert hűek a szocializmushoz és szót emelnek a kommunistaellenesség, a szélsőségek, az anarchia ellen.. Talmi dolog az ilyen nemzeti egység! Hasonló ahhoz, amit mi- nálunk is tapasztaltunk 1956-ban, amikor a pesti utcán ellenforra- dalmár tüntetők azat kiáltozták: tízmillió magyar szíve, együtt dobog! De ebben a tízmillióban benne volt az összes reakciós és minden más hasonszőrű elem; ez a nemzeti egység valójában az ellenforradalom „nemzeti egysége” volt, amely hanyatlást, teljes széthullást, katasztrófát eredményezett. Felvetik az emberek, hogy a magyar sajtó nem elég gyorsan tájékoztatott az eseményekről. Érkezett hozzám olyan panasz is, hogy a magyar rádió és televízió nem adott elég információt. Ennek elsősorban technikai okai voltak; megszakadt Prágával a telefonösszeköttetés. Felelőtlen híreszteléseket pedig nem tehetünk közzé. Emiatt ezekben a napokban nagyon sok ember hallgatta a nyugati ellenséges rádiókat. Aki akarja, nevezheti „egyoldalúnak” a mi hírszolgálatunk tájékoztatását. Én azt mondom: a magyar sajtó, rádió és televízió tájékoztatása hiteles volt, megfelelt a tényeknek, pártunk és kormányunk álláspontjának. A nyugati ellenséges adók „teljes frisseségre” törekvő és „jólértesültsé- get” színlelő adásait felelőtlenség, a tények elferdítése jellemezte. Mi volt ezeknek az adásoknak a fő mondanivalója? Az, hogy a Szovjetunió ..leleplezte magát”, „megtámadott” és „letepert” egy szocialista országot, továbbá „nem veszi komolyan” a békés egymás mellett élés eszméjét. Ezen túlmenően még azt is próbálták bizonygatni, hogy a szocializmus „elvesztette” humanista jellegét, „szembekerült” a népek szabadságával, önrendelkezési jogával" stb. Ezek ügyes, raffinált hazugságok, amelyeknek pontosan az ellenkezője az igaz! Vajon ki veszélyeztette és veszélyezteti a vietnami, a közel-keleti országok, a gyarmati iga alól nemrég felszabadult fiatal afrikai fejlődő országok szabadságát, függetlenségét, békéjét — és ki védi azt? Vajon azért maradtak a szövetséges csapatok Csehszlovákiában, hogy háborúba sodorják a világot vagy pedig, hogy megvédjék Európa békéjét, benne Csehszlovákia békéjét is. Azért mentek-e katonáink oda, hogy elvegyék, vagy pedig azért, hogy megvédjék a csehszlovák népnek a felszabadulás óta kivívott nagy-nagy vívmányait, összegyűjtött javait? Ezt szolgálják és segítik elő a moszkvai szovjet—csehszlovák megállapodások, amelyek lényege: az ágcsernyői találkozón és a pozsonyi tanácskozásokon történt közös megállapodások foganatosítása, ami a szocialista hatalom megszilárdítását eredményezi a baráti Csehszlovákiában. Persze a hazug nyugati propaganda célja nemcsak az, hogy megpróbálja szembeállítani egymással a szocialista országokat, igyekezzék lazítani, sőt megbontani azok egységét. Arra is szolgál, hogy leplezze az imperializmus testén az olyan bűzló, üszkös sebeket, mint az amerikaiak által hadüzenet nélkül elkezdett, több év óta dúló gyilkos vietnami háború, az izraeli agresszió, a pucs- csok, felkelések szítása a világ legkülönbözőbb részein a haladó vagy a haladás útjára lépni akaró nemzetekkel szemben. Tisztelt hallgatóim! Többen feltették nekem azt a kérdést: miért s változott meg a Magyar Szocialista Munkáspárt politikája Csehszlovákiával szemben június óta? Szeretném hangsúlyozni: nem változott meg pártunk politikája. De megváltozott, sajnos, nyár eleje óta a belső csehszlovákiai helyzet, mégpedig kedvezőtlen irányba, a revizionista, szocialista- ellenes, reakciós elemek erősödő tevékenysége folytán. Kezdettől fogva váltottuk és valljuk ma is, hogy a csehszlovákiai helyzet politikai, társadalmi problémáit politikai eszközökkel kell megoldani úgy, hogy e problémák megoldására szocialista, kommunista választ kell adni. Ugyanez az álláspontunk a kialakult új helyzetben is, a moszkvai megállapodások alapján az egészséges kibontakozás keresésében és elősegítésében. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány továbbra is bizalommal teli várakozással tekint a csehszlovák vezetők harcára. Teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy ez a harc nem lesz könnyű. Mi is megvívtuk a magunk harcát más körülmények, más feltételek között. S eredményeink igazolják, hogy a népre, a kommunistákra, a testvéri szocialista országok segítségére támaszkodva ez a harc, a következetesen megvívott kétfrontos harc a szocializmus, a béke erőinek győzelmével végződött. Ha következetesen ezt teszik csehszlovák elvtársaink is — amit őszintén remélünk —, akkor e harcból győztesen kerülnek ki a csehszlovák kommunisták, győztesen kerül ki a csehszlovák nép! Nekünk, magyaroknak pedig folytatnunk kell mindennapi, normális építőmunkánkat. Ha ezt jól csináljuk, eredményesen végezzük a szocialista országépítést: tiszta lelkiismeretiéi,. nyugodtan nézhetünk önmagunk és a világ szemébe! (MTI) Prága — pénteken reggel... Halasi György és Nyárádi Róbert, az MTI tudósítói jelentik: A csütörtökről péntekre virradó éjszaka Csehszlovákiában teljes nyugatomban telt el. Az éjszaka folyamán a baráti országok további katonai egységei hagyták el a főváros területét. A reggeli órákban a prágai utcák a megszokott hétköznapi képet mutatták, zsúfolt járművekkel, munkába siető emberekkel. Fennakadás csupán az újságok terjesztésében van. A napilapok egyelőre kis példányszámban és pontatlanul jelennek meg. A pártszervek és állami intézmények folytatják tevékenységüket. Alexander Dubcek, a CSKP KB első titkára csütörtökön este közölte, hogy a párt központi bizottságának apparátusa pénteken visszatér a Központi Bizottság székházába. A brnoi lapok beszámolnak arról, hogy az ez év szeptember 8—17-ig tervezett X. nemzetközi brnoi vásárt az eredeti tervnek megfelelően tartják meg. Moszkva A Pravda pénteki számában megállapítja, az imperialistákat érzékenyen érintette a csehszlovák és a szovjet nép vezetődnek megállapodása. Különösen vonatkozik ez az NSZK-ban működő reakciós erőkre. A nyugatnémet sajtó beismerése szerint Botin nem kevés energiát fordított arra, hogy Csehszlovákiánál kezdje az „új keleti politika” realizálását. E politika lényege, hogy hamis békejelszavak leple alatt hozzálásson a háború után kialakult európai határok revíziójához. Ez a kísérlet kudarcba fulladt. Kudarcot vallott a hidegháború propagandistáinak az a számítása is, hogy a csehszlovákiai események kapcsán összeveszítsék a Szovjetunióval és a többi szocialista országokkal a „harmadik világot”. Az utóbbi időben egyre több afrikai, ázsiai és latin-amerikai nyilatkozat tanúskodik arról, hogy a „harmadik világ” kezdi megérteni az amerikai imperializmus ideológiai diverziójának valódi céljait Csehszlovákia viszonylatában is. fl chicagói konvenció után Miami Beach és Chicago, azaz: a republikánus párt és a demokrata párt elnökj elölő konvenciója között a lényeget, a tartalmat illetően meglepő hasonlatosság fedezhető fel. Nevezetesen az, hogy sem a köztársaságiaknak, sem a demokratáknak nem volt bátorságuk a legnépszerűbb jelöltet megválasztani. S a népszerű szó itt csakugyan szoros értelemben veendő: a lakosság, a nép , körében — és ez nemcsak a nagy közvéleménykutotó intézetek felméréseiből, de tucatnyi egyéb jelből is kiviláglott — jóval népszerűbb volt a liberálisabb, realistább, józanabb és mindeA chicagói konvenció szavazása alapján Hubert Humphrey, az USA jelenlegi alelnö- ke képviseli a demokrata pártot a novemberi elnökválasztáson. (Rádiótelefoto — AP—CP) nekelőtt békésebb politikát hirdető republikánus Rockefeller, illetőleg demokrata párti McCarthy, mint Nixon, illetve Humphrey. Hogy a nép jelöltjei helyett mégis a nagy monopóliumok és a pártgépezetek embereit, azaz Richard Nixont és Hubert Ho- rátio Humphreyt jelölték a konvenciókon, az arra vall: a két vezető amerikai párt irányítói (az előtérben levők és a kulisz- szák mögött állók egyaránt) még mindig nem hajlandók tudomásul venni a változás iránti mindinkább növekvő igényt, amely elsősorban három dologra irányul: a vietnami háború gyors befejezésére, az úgynevezett faji kérdés rendezésére és a szegénység problémájával való komolyabb, átfogó és igazán hatásos terv szerint váló foglalkozásra. Tartalmában tehát, mint említettük, nem sokban különbözött egymástól a két párt kongresszusa. Formájában és külsőségeiben annál inkább. Hangosan és elkeseredetten — ne minden szemtanú vallomása szerint békésen és a rendet meg nem bontva —■ tízezres tömegek tüntettek Chicagóban, azt remélve, hogy talán sikerül önvizsgálatra bírniuk a demokraták pártgépezetét és Humphrey helyett mégiscsak a közvélemény jelöltjét: a békepárti, liberális, sok kérdésben progresszív Eugene McCarthy szenátort indíttatni a novemberi elnökválasztáson. Mégis a legbrutálisabb rendőrterror avatkozott be a békés és rendezett tüntetésben. Példátlan durvasággal csépeltek mindenkit, elvakult kegyetlenségüknek még maga az elnökje- lölt-alelnök is áldozata lett: a rendőrség könnygázbombáinak füstjét ugyanis a szél Humphrey szállodai szobájába is besodorto. Novemberben tehát az 57 éves Humphrey küzd meg az 55 éves Nixonnal az Egyesült Államok elnöki címéért. Humphreyt persze köti jelenlegi pozíciója, az a tény. hogy ő Johnson alelnöke, ezért csak mérsékelten tudja elhatárolni magát a mai elnök vietnami háborújától, amely már Amerika-szerte is annyira népszerűtlenné vált. Nixon," a szavazatok biztosítása érdekében, az utóbbi időben inkább a galambokhoz, mintsem a héjákhoz áll közel — legalábbis nyilatkozataiban — Vietnam kérdésében. Igen nehéz lenne megjósolni, hogy kettejük közül melyik lesz a győztes. A Békési Építőipari Ktsz 1 fő vasbetonszerelő és 6 fő asztalos szakmunkást azonnalin felvesz. Fizetés teljesítménybérben. Jelentkezés: Békés, Szarvasi út 42—44. sz. alatt. 673 2000 db tömésre kész liba 67? eladó Dézsa Tsz Körösfadány Telefon: 11
