Békés Megyei Népújság, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-31 / 204. szám

1968 augusztus 31. 2 Szombat Fehér Lajos elvtárs válaszai a csehszlovákiai eseményekkel kapcsolatos kérdésekre (Folytatás az 1. oldalról) építésének általános törvénysze­rűségeire, de az eddigieknél job­ban figyelembe véve a nemzeti sajátosságokat és feltételeket. Rokonszenveztünk e törekvé­seikkel, abban a mély meggyőző­désben, hogy nem szabad vissza­térni a tegnaphoz, a januái előtti helyzethez. Üj politikára van szükség, amely a szocialista de­mokráciára, a népre támaszkodik, s a szocialista társadalmat to­vábbfejleszti, vonzóbbá teszi Csehszlovákiában is! Olyan poli­tikára van szükség, amelyet a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága, s a cseh­szlovák kormány januárban el­indított és májusban megerősí­tett. Ugyanakkor, amikor ezekkel a törekvésekkel egyetértettünk, s bizalmunkról biztosítottuk az új vezetést, testvéri tanácsként is­mételten felhívtuk barátaink fi­gyelmét arra, hogy a megindult mély és igazságos társadalmi fo­lyamat csak akkor érheti el cél­ját, ha e folyamat élére a párt áll, s azt szilárdan kézben tartja; ha egységes a párt, és a demokra­tikus .centralizmus alapján áll, s azt érvényesíti; ha nemcsak bal­ra, hanem jobbra is üt. Más sza­vakkal: ha következetesen két- frcxntos harcot vív, egyfelől a régi szektás hibák maradványai, más­felől a különféle éledő és sza­porodó anarchista, reakciós, sóit ellenforradalmi törekvésekkel szemben. zást. Az utóbbin részt vett hat párt a figyelmet a közös célokat ápoló kapcsolatok fejlesztésére: a közös érdekekre összpontosí­totta. Arra helyezte a hangsúlyt, hogy a szocialista országok politikájá­ban, nézeteiben közös, ami össze­köt bennünket. A közös erőfeszí­tések eredményeként helyreállt a hat szocialista ország között az egység és létrejött olyan elvi megállapodás, amelyre támaszkod­va megindulhatott az egészséges kibontakozás. Ez az elvi megálla­podás tartalmazza mindenekelőtt — mint már az előbb részben em­lítettem — a szocialista vívmányok együttes erővel való védelmét, a szocializmus építésében az álta­lános törvényszerűségből és a nemzeti sajátosságokból adódó feladatok összhangját, a határo­zott fellépést a szocialista-ellenes erőkkel szemben. A párt vezető­szerepének biztosítását lenini ér­telemben, a szocialista országok barátságának hű szolgálatát és állandó erősítését. Az ágcseirnyői és pozsonyi ta­lálkozók jó feltételeket terem-tet­tek, megfelelő légkört biztosítottak a pozitív csehszlovák fejlődésre, mind politikailag, mind nemzet­közi vonatkozásban. Sajnos, köz­vetlen e találkozók után, s az­óta a jobboldalnak olyan nyo­mása következett be Csehszlo­vákiában, hogy a megállapodá­sokból semmi sem valósult meg. A közvélemény sokszor felveti azt a kérdést, hogy egyesek, miért tanúsítottak bizalmatlanságot a csehszlovák vezetéssel szemben, Nekünk, sajnos, vannak saját korábbá tapasztalataink arról, hogy az ilyen társadalmi folya­mat meggyorsulásával a reakció is feléled, s megpróbálja átvenni e folyamat vezetését — azért, hogy a folyamat eredeti célját, azzal el­lentétesen, a maga javára fordítsa. Csehszlovákiában is ez követke­zett be. Ennek oka, ahogy mi látjuk, a következő: a párt vezetésében nem sikerült létrehozni az egy­séget, lábra kapott az eszmei zűr­zavar. s engedték, hogy a de­mokrácia. a gyülekezés- és a saj­tószabadság nagy kérdését — osz­tály tortáimé tói megfosztva — pol­gári módon értelmezzék. S va­jon kinek a demokráciája ez az abszolutizált, parttalan, úgyneve­zett, „tiszta demokrácia és sza­badság”? A valóságban — ahogy az események felgyorsultak — ez a parttalan demokrácia erkölcsi terrort jelentett a demokráciához hű emberekre, de korlátlan sza­badságot és védőbástyát a reak­ciós, szélsőséges erők felvonulá­sának. A demokrácia, a szabad­ság hamis polgári értelmezése az oka annak, hogy a közvéleményt hatásosan befolyásoló olyan fon­tos hatalmi szervek, mint a saj­tó, rádió és televízió, egyre job­ban, s végül is teljesen kicsúsz­tak a párt és a kormány kezé­ből ! Meg kell állapítani, hogy en­nek következtében Csehszlovákiá­ban a jobboldalnak, a reakciónak sikerült sokkal nagyobb legális ala­pot teremtenie, mint nálunk, .1956 nyár utolján és ősz elején. Szeretném hangsúlyozni, hogy számos alkalommal vettünk/ részt két- és többoldalú tanácskozá­som, ahol segítő szándékkal ismé­telten elmondottuk a mi eddigi, súlyos áldozatok árán szerzett ta- . pasztalatainkát és felhívtuk bará­taink figyelmét a veszélyekre, a kétfrontos harc elkerülhetetlen ‘ szükségességére. Kedves hallgatóim! E találkozók között legfonto­sabb az, amely a Szovjetunió Kommunista Pártja Politikai Bi­zottsága és Csehszlovák Kommu- ' nista Párt elnöksége között Ág- csernyőn létrejött, s amit a halt testvérpárt vezetőinek pozsonyi tanácskozása követett. Mi adja meg ezeknek a talál­kozóknak nagy jelentőségét? Az ágasemyői találkozó elő­készítette a pozsonyi tonácsko- j amikor mögötte kialakult és fel­vonult Csehszlovákia állampolgá­rainak teljes nemzeti egysége. Mit ér valójában ez a nemzeti egység? Őszintén szólva, senki sem képzelheti, hogy a 14 milliós Csehszlovákiában minden egyes állampolgár azonos nézeteket vall, azonos, érdekeket képvisel. Hogy cäak a prágai autógyár kilencven­kilenc dolgozójának az esetét em­lítsem: ellenük hisztérikus ter­ror és üldözés indult meg — gyá­ron belül és azon kívül — pusz­tán azért, mert Moszkvába írt le­velükkel szót emeltek többek kö­zött a népi milícia érdekében. Hasonló erkölcsi terror és tömeg­kampány indult meg a helyi párt- és állami vezetők sokasága ellen, csupán azért, mert hűek a szo­cializmushoz és szót emelnek a kommunistaellenesség, a szélsősé­gek, az anarchia ellen.. Talmi dolog az ilyen nemzeti egység! Hasonló ahhoz, amit mi- nálunk is tapasztaltunk 1956-ban, amikor a pesti utcán ellenforra- dalmár tüntetők azat kiáltozták: tízmillió magyar szíve, együtt dobog! De ebben a tízmillióban benne volt az összes reakciós és minden más hasonszőrű elem; ez a nemzeti egység valójában az el­lenforradalom „nemzeti egysége” volt, amely hanyatlást, teljes szét­hullást, katasztrófát eredménye­zett. Felvetik az emberek, hogy a magyar sajtó nem elég gyorsan tájékoztatott az eseményekről. Ér­kezett hozzám olyan panasz is, hogy a magyar rádió és televízió nem adott elég információt. En­nek elsősorban technikai okai voltak; megszakadt Prágával a te­lefonösszeköttetés. Felelőtlen hí­reszteléseket pedig nem tehetünk közzé. Emiatt ezekben a napokban nagyon sok ember hallgatta a nyugati ellenséges rádiókat. Aki akarja, nevezheti „egyoldalú­nak” a mi hírszolgálatunk tájé­koztatását. Én azt mondom: a magyar sajtó, rádió és televízió tájékoztatása hiteles volt, megfe­lelt a tényeknek, pártunk és kor­mányunk álláspontjának. A nyu­gati ellenséges adók „teljes frisse­ségre” törekvő és „jólértesültsé- get” színlelő adásait felelőtlenség, a tények elferdítése jellemezte. Mi volt ezeknek az adásoknak a fő mondanivalója? Az, hogy a Szovjetunió ..leleplezte magát”, „megtámadott” és „letepert” egy szocialista országot, továbbá „nem veszi komolyan” a békés egymás mellett élés eszméjét. Ezen túlme­nően még azt is próbálták bi­zonygatni, hogy a szocializmus „elvesztette” humanista jellegét, „szembekerült” a népek szabad­ságával, önrendelkezési jogával" stb. Ezek ügyes, raffinált hazugsá­gok, amelyeknek pontosan az el­lenkezője az igaz! Vajon ki ve­szélyeztette és veszélyezteti a vi­etnami, a közel-keleti országok, a gyarmati iga alól nemrég felsza­badult fiatal afrikai fejlődő orszá­gok szabadságát, függetlenségét, békéjét — és ki védi azt? Vajon azért maradtak a szövetséges csa­patok Csehszlovákiában, hogy há­borúba sodorják a világot vagy pedig, hogy megvédjék Európa békéjét, benne Csehszlovákia bé­kéjét is. Azért mentek-e katoná­ink oda, hogy elvegyék, vagy pe­dig azért, hogy megvédjék a cseh­szlovák népnek a felszabadulás óta kivívott nagy-nagy vívmá­nyait, összegyűjtött javait? Ezt szolgálják és segítik elő a moszkvai szovjet—csehszlovák megállapodások, amelyek lényege: az ágcsernyői találkozón és a po­zsonyi tanácskozásokon történt közös megállapodások foganatosí­tása, ami a szocialista hatalom megszilárdítását eredményezi a baráti Csehszlovákiában. Persze a hazug nyugati propa­ganda célja nemcsak az, hogy megpróbálja szembeállítani egy­mással a szocialista országokat, igyekezzék lazítani, sőt megbon­tani azok egységét. Arra is szol­gál, hogy leplezze az imperializ­mus testén az olyan bűzló, üszkös sebeket, mint az amerikaiak által hadüzenet nélkül elkezdett, több év óta dúló gyilkos vietnami há­ború, az izraeli agresszió, a pucs- csok, felkelések szítása a világ legkülönbözőbb részein a haladó vagy a haladás útjára lépni akaró nemzetekkel szemben. Tisztelt hallgatóim! Többen feltették nekem azt a kérdést: miért s változott meg a Magyar Szocialista Munkáspárt politikája Csehszlovákiával szem­ben június óta? Szeretném hangsúlyozni: nem változott meg pártunk politiká­ja. De megváltozott, sajnos, nyár eleje óta a belső csehszlovákiai helyzet, mégpedig kedvezőtlen irányba, a revizionista, szocialista- ellenes, reakciós elemek erősödő tevékenysége folytán. Kezdettől fogva váltottuk és valljuk ma is, hogy a csehszlová­kiai helyzet politikai, társadalmi problémáit politikai eszközökkel kell megoldani úgy, hogy e prob­lémák megoldására szocialista, kommunista választ kell adni. Ugyanez az álláspontunk a kiala­kult új helyzetben is, a moszk­vai megállapodások alapján az egészséges kibontakozás keresésé­ben és elősegítésében. A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, a Ma­gyar Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány továbbra is bizalommal teli várakozással tekint a cseh­szlovák vezetők harcára. Teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy ez a harc nem lesz könnyű. Mi is megvívtuk a magunk harcát más körülmények, más feltételek kö­zött. S eredményeink igazolják, hogy a népre, a kommunistákra, a testvéri szocialista országok se­gítségére támaszkodva ez a harc, a következetesen megvívott két­frontos harc a szocializmus, a bé­ke erőinek győzelmével végződött. Ha következetesen ezt teszik cseh­szlovák elvtársaink is — amit őszintén remélünk —, akkor e harcból győztesen kerülnek ki a csehszlovák kommunisták, győzte­sen kerül ki a csehszlovák nép! Nekünk, magyaroknak pedig folytatnunk kell mindennapi, nor­mális építőmunkánkat. Ha ezt jól csináljuk, eredményesen végezzük a szocialista országépítést: tiszta lelkiismeretiéi,. nyugodtan nézhe­tünk önmagunk és a világ szemé­be! (MTI) Prága — pénteken reggel... Halasi György és Nyárádi Ró­bert, az MTI tudósítói jelentik: A csütörtökről péntekre virra­dó éjszaka Csehszlovákiában tel­jes nyugatomban telt el. Az éj­szaka folyamán a baráti országok további katonai egységei hagyták el a főváros területét. A reggeli órákban a prágai utcák a meg­szokott hétköznapi képet mutat­ták, zsúfolt járművekkel, munká­ba siető emberekkel. Fennakadás csupán az újságok terjesztésében van. A napilapok egyelőre kis példányszámban és pontatlanul jelennek meg. A pártszervek és állami intéz­mények folytatják tevékenységü­ket. Alexander Dubcek, a CSKP KB első titkára csütörtökön este közölte, hogy a párt központi bi­zottságának apparátusa pénteken visszatér a Központi Bizottság székházába. A brnoi lapok beszá­molnak arról, hogy az ez év szep­tember 8—17-ig tervezett X. nem­zetközi brnoi vásárt az eredeti tervnek megfelelően tartják meg. Moszkva A Pravda pénteki számában megállapítja, az imperialistákat érzékenyen érintette a csehszlo­vák és a szovjet nép vezetődnek megállapodása. Különösen vonat­kozik ez az NSZK-ban működő reakciós erőkre. A nyugatnémet sajtó beismerése szerint Botin nem kevés energiát fordított arra, hogy Csehszlovákiánál kezdje az „új keleti politika” realizálását. E politika lényege, hogy hamis bé­kejelszavak leple alatt hozzálás­son a háború után kialakult eu­rópai határok revíziójához. Ez a kísérlet kudarcba fulladt. Kudar­cot vallott a hidegháború propa­gandistáinak az a számítása is, hogy a csehszlovákiai események kapcsán összeveszítsék a Szovjet­unióval és a többi szocialista or­szágokkal a „harmadik világot”. Az utóbbi időben egyre több af­rikai, ázsiai és latin-amerikai nyilatkozat tanúskodik arról, hogy a „harmadik világ” kezdi megérteni az amerikai imperializ­mus ideológiai diverziójának va­lódi céljait Csehszlovákia vi­szonylatában is. fl chicagói konvenció után Miami Beach és Chicago, az­az: a republikánus párt és a de­mokrata párt elnökj elölő kon­venciója között a lényeget, a tartalmat illetően meglepő ha­sonlatosság fedezhető fel. Neve­zetesen az, hogy sem a köztár­saságiaknak, sem a demokra­táknak nem volt bátorságuk a legnépszerűbb jelöltet megvá­lasztani. S a népszerű szó itt csakugyan szoros értelemben veendő: a lakosság, a nép , kö­rében — és ez nemcsak a nagy közvéleménykutotó intézetek felméréseiből, de tucatnyi egyéb jelből is kiviláglott — jóval népszerűbb volt a liberálisabb, realistább, józanabb és minde­A chicagói konvenció szavazá­sa alapján Hubert Humphrey, az USA jelenlegi alelnö- ke képviseli a demokrata pár­tot a novemberi elnökválasz­táson. (Rádiótelefoto — AP—CP) nekelőtt békésebb politikát hir­dető republikánus Rockefeller, illetőleg demokrata párti Mc­Carthy, mint Nixon, illetve Humphrey. Hogy a nép jelöltjei helyett mégis a nagy monopóliumok és a pártgépezetek embereit, azaz Richard Nixont és Hubert Ho- rátio Humphreyt jelölték a kon­venciókon, az arra vall: a két vezető amerikai párt irányítói (az előtérben levők és a kulisz- szák mögött állók egyaránt) még mindig nem hajlandók tudomá­sul venni a változás iránti mindinkább növekvő igényt, amely elsősorban három dolog­ra irányul: a vietnami háború gyors befejezésére, az úgyneve­zett faji kérdés rendezésére és a szegénység problémájával való komolyabb, átfogó és igazán ha­tásos terv szerint váló foglalko­zásra. Tartalmában tehát, mint emlí­tettük, nem sokban különbözött egymástól a két párt kongress­zusa. Formájában és külsősé­geiben annál inkább. Hangosan és elkeseredetten — ne minden szemtanú vallomása szerint békésen és a rendet meg nem bontva —■ tízezres tömegek tüntettek Chicagóban, azt re­mélve, hogy talán sikerül ön­vizsgálatra bírniuk a demokra­ták pártgépezetét és Humphrey helyett mégiscsak a közvéle­mény jelöltjét: a békepárti, li­berális, sok kérdésben prog­resszív Eugene McCarthy szená­tort indíttatni a novemberi el­nökválasztáson. Mégis a legbrutálisabb rend­őrterror avatkozott be a békés és rendezett tüntetésben. Pél­dátlan durvasággal csépeltek mindenkit, elvakult kegyetlen­ségüknek még maga az elnökje- lölt-alelnök is áldozata lett: a rendőrség könnygázbombáinak füstjét ugyanis a szél Humphrey szállodai szobájába is besodorto. Novemberben tehát az 57 éves Humphrey küzd meg az 55 éves Nixonnal az Egyesült Államok elnöki címéért. Humphreyt per­sze köti jelenlegi pozíciója, az a tény. hogy ő Johnson alelnöke, ezért csak mérsékelten tudja el­határolni magát a mai elnök vietnami háborújától, amely már Amerika-szerte is annyira népszerűtlenné vált. Nixon," a szavazatok biztosítása érdeké­ben, az utóbbi időben inkább a galambokhoz, mintsem a héják­hoz áll közel — legalábbis nyi­latkozataiban — Vietnam kérdé­sében. Igen nehéz lenne megjó­solni, hogy kettejük közül me­lyik lesz a győztes. A Békési Építőipari Ktsz 1 fő vasbetonszerelő és 6 fő asztalos szakmunkást azonnalin felvesz. Fizetés teljesítménybérben. Jelentkezés: Békés, Szarvasi út 42—44. sz. alatt. 673 2000 db tömésre kész liba 67? eladó Dézsa Tsz Körösfadány Telefon: 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom