Békés Megyei Népújság, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-29 / 202. szám

196Í. augusztus 29. 3 Csütörtök Első a megye ellátása Már az idén 250 ezer tekercs szigetelőpapírt gyárt az Újkígyósi Fmsz- fedőlemez-üzeme Nemrég hírt adtunk arról, hogy Újkígyóson átadták rendeltetésé­nek a homokolt fedőlemezt gyártó üzemet. A szigetelő kát­ránypapír — ahogy ez közismert —- évek óta hiánycikk. Ez adta a gondolatot az Újkígyósi Fmsz vezetőinek ez év tavaszán, az Megkezdődtek a jövő évre szóló süldőnevelési szerződéskötések A háztáji és egyéni gazdasá­gokban levő kocák folyamatos tenyésztésben tartásának és a mi­előbbi vemhesítések elősegítése érdekében az állatforgalmi vál­lalatok már most megindították az 1969. első félévi átadásra szóló süldőnevelósi szerződéskötéseket. A továbbtartásra és hizlalásra alkalmas 30—50 kilogramm súlyú süldők átvételi ára: 1969 első negyedévében kilónként 23 forint, 1969 második negyedévében pe­dig kilónként 25 forint. A meg­levő vemhes koca várható sza­porulatára is köthető szerződés. A szerződés megkötésekor sül­dőnként 200 forint előleget és egy mázsa abraktakarmány állami áron történő vásárlására szóló utalványt kapnak a szerződő ház­táji és egyéni gazdaságok, ha a szerződők a későbbiek során ezt a süldőnevelési szerződést hiz- lalási szerződéssé változtatják át, a háztáji és egyéni gazdaságok, süldőnként további két mázsa ab­raktakarmány állami áron tör­ténő vásárlására szóló utalványt kapnak. Ugyanezt a többlet-ta­karmányt kapják az idei átadásra szóló süldőnevelési szerződésnek hizlalási szerződéssé történő át­változtatása esetén, ha a meghiz­lalt sertést 1969. évben adják át — Gépészmérnök vagyok a vállalatnál... A lány magyarázólag hozzátet­te: — Tudod, apu, ő a TMK veze­tője. Mivel KISZ-titkár is, van rohangálnivalója elég. S még ilyesmivel is törődnie kell, hogy elkérje szigorú apjától a kultúr- felelőst — tette hozzá csibészes mosollyal. Pomádé király összevonta bo­zontos szemöldökét, majd hir­telen megenyhült az arca. Élén­ken előrenyújtotta a kezét: — Tulajdonképpen én vagyok az idősebb... Szervusz, kérlek! Szóval, gépész vagy. Komoly szakma. Az öreg lelkes okfejtésbe kez­dett a műszaki tudományokról. Közben fél szemmel figyelte a Fiút. Hát igen, ilyen egy KISZ- titkár. Ki gondolta volna? Dip­lomás ember. És milyen értel­mes, milyen stramm. Akármit mondanak a mai fiatalokról, nem kell félteni tőlük a jövőt. — Mesélte a lányom: védnök­séget vállaltatok a fejlesztési la­boratórium építése és berendezé­se felett. Szép dolog. Az én időmben csak önképzőkör volt. Verseket olvasgattunk, siralmas irományokat firkálgattunk, meg ilyesmi. t)e hogy a fiatalok ma­guk vegyék gondjaikba egy mű­szaki szempontból számottevő új intézmény létesítését... no, ilyes­mi eszünkbe sem jutott volna. Pomádé király egykönnyen nem adta be a derekát. Megkér­dezte, muszáj-e azt a műsoros összejövetelt ott a vállalatnál megrendezni. Miért nem hívják ide, a lakásra fiatal barátaikat? Bozó András orsózó és Gyera János gépkezelő újabb tekercs papírt „indít” a bituminnal telt gőzölgő üstbe. Marosán Péter (balról) és munkatársa görgős asztalra emelik a homokkal leszórt, tekercselésre váró szigetelőpapírt. Van három szoba, szépen elfér-! nének. Nem lehetne itt valami f zsúrt rendezni ? Hogy a zsúr ma 1 már nem divatos? Ez különben] is egészen más. A KISZ-szerve- f zet műsoros estje. A Lány a Fiú segítségére sie- j tett. Kettőjük érvei aztán lassan- j lassan visszavonulásra kénysze-1 rítették az öregurat!. — Mikor előadtad, hogy mi-1 ért is jöttetek, elhatároztam, nem I engedem el a lányom. Azt hi- ] szem, megértesz egy apát. Aki i ráadásul ilyen idős, beteg ember. ] Nekem nincs másom a világon,! én nem remélek mást az élet-g tői, minthogy becsületes és bol- j dog embert faragok ebből a kis| szitakötőből. És 'annyi minden] rosszat hall a fiatalokról manap- I ság az ember. Különösen olyan összejövetelekről — bulinak hív­játok, ha jól emlékszem —, ahol magnó van, ital, dohányzás meg ilyesmi... No, de hát úgy látom, te komoly ember vagy. Vigyázz S a gyerekekre... Pomádé király oldalt nyúlt, a ] kisasztalról felemelte az orvos-; ságos üveget, néhányat cseppen-j tett belőle egy fél pohár vízbe. I Egyik kezében a poharat szórón-! gáttá — mint uralkodók a jo- ] gart —, másik nehéz tenyerét a ] szék karfájára fektette. Olyanj volt most, mint egy igazi király,] mikor kinyilatkozást tesz az í alattvalóknak: — Örülök, hogy megismerte-? lek, fiam. Ügy látom, ez a KISZ í csak a javára válik az én Iá-1 nyomnak is, meg másoknak is. £ Megtanulják becsülni a munkát, j És ez a legfontosabb a világon. üzem létrehozásához. Az ország­ban ez a második ilyen üzem. Köszörűs Sándor, a szövetkezet elnöke érthető örömmel kalauzolt bennünket a még épülő üzem területén, a nagy csarnok felé. Közben a szövetkezet elnöké­től, és Bozó Ferenctől, az üzem vezetőjétől ilyeneket hallottunk: — Két műszakban, mintegy 40- en dolgoznak itt, főként nők. A két műszak alatti anyagfelhasz­nálás: több mint 160 mázsa bitu- min és 70—80 mázsa homok. A 16 óra teljesítménye megközelíti az 1400—1600 tekercs szigetelő­papírt. (Egy tekercs 10 méter hosszú.) Ezt a teljesítményt fi­gyelembe véve, ebben az évben mintegy 250 ezer tekercs szigete­lőpapírt tudunk gyártani. Azt is a elmondták a szövet­kezet vezetői, hogy nagy az ér­deklődés Szegedről, Debrecenből és az ország számos részéből új termékük iránt. Ugyanakkor Szarvason, Békésen, Orosházán és Békéscsabán szigetelőpapírt áru­sító lerakatokat létesít az fmsz, mert elsődlegesnek a megyén belüli ellátást tekintik. Az Újkígyósi Fmsz vezetői olyan gazdasági egységet, terme­lőüzemet hoztak létre, amely építőiparunk, nem utolsósorban az egyéni építkezések számára gyárt nélkülözhetetlen cikket. Az üzem létrehozásáért mindenek­előtt a szövetkezet elnöke, Kö­szörűs Sándor érdemel elismerést, aki a lehetetlent is megkísérelte az üzem létrehozásáért. Erőfeszí­tése nem volt hiábavaló, mint ahogyan Román László főkönyve­lőé és a többieké sem, akik a homokolt szigetelőpapír gyártá­sáért országos szerveknél is szót emeltek. Kép, szöveg: Balkus Imre Vállalati „alkotmányok” megújítása előtt Megyénkben 93 kollektív szer-; ződést készítettek az idei eszten­dőre. Ezek a vállalati „alkotmá­nyok'’ szabályozzák a dolgozók és a munkáltatók viszonyát, biz- [ tosítják a kölcsönös jogokat, arra törekszenek, hogy igazságos, mél­tányos, egy-egy üzem sajátossá- | galt figyelembe vevő, kedvező, körülményeket teremtsenek az al­kotó munkához. A Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa elemezte és megvitatta, hogy miként jutnak érvényre a Munkaügyi Minisztérium és a SZOT Elnökségének irányelvei a megyénkben kötött kollektív! szerződésekben. Országos ható­ságok is megvizsgálták a múlt esztendőben kötött szerződések tapasztalatait, s ennek felhasz­nálásával a munkaügyi miniszter és a SZOT Elnöksége irányelve­ket készítettek az 1969/70 évekre I vonatkozó vállalati kollektív szer- ; ződések megkötéséhez. Az irány-1 elvek a napokban jelentek meg. j Milyen tanulságokat vonhatunk í le belőlük, miként hasznosíthat-1 ják a gyakorlatban a szóban for­gó dokumentum megállapításait megyénk vállalatai? Újdonság, hogy ezúttal két évre szóló kollektív szerződése­ket kötnek. A szerződések alá­írásának határideje a jövő év március 31-e. Ami nem azt je­lenti, hogy „ejh, ráérünk arra még”. A márciusi határidő csu­pán arra nyújt lehetőséget, hogy a vállalati eredmények értékelése után pontosabban lehessen (a várható eredmények és az előző évről áthozott részesedési tarta­lék figyelembevételével) a kü­lönböző célokra biztosítandó, il­letve az ösztönzésre vonatkozó összegeik felhasználását megha­tározni. Addig is azonban — a vál­lalati tapasztalatok és a kibo­csátott irányelvek felhasználásá­val — hozzá kell látni a kollek­tív szerződések megújításának előkészítéséhez. Néhol szükséges­sé vált, „menet közben” módosí­tani, az élet adta követelmények­hez igazítani a szerződések egy- ! némelyik pontját. Megyénkben, például a 8-as AKÖV-né] és a I kötöttárugyárnál már végrehaj­tottak üyen kiigazítást. Helyes, ha a vállalatok vezető- i sóge és szakszervezeti szervei ütemtervet készítenek a vállalati alkotmány kidolgozásához, amely­ben megjelölik egyes fontosabb munkaszakaszok határidejét is. A kollektív szerződés kidolgozása nem lehet sem az igazgató, sem a munkaügyis, sem az szb-titkár egyéni feladata. A tervezet eliké- szítésében kezdettől fogva aján­latos bevonni az egyes kérdések­ben legnagyobb tapasztalatokkal rendelkező vállalati szakembere­ket, a szakszervezet, de a többi •tömegszervezet — KISZ, tőtanács, — képviselőit is. Helyes, ha a speciális munkabizottságok a munkaidő, a pihenőidő és szabad­ság, a bérezés, az anyagi és er­kölcsi ösztönzés, stb., tehát főbb kérdéscsoportonként felosztva dolgozzák ki a kollektív szerző­dések tervezetét. Az előkészítés során természetesen biztosítani kell, hogy a bizottságok a javas­lataik megalapozásához szükséges mértékben tájékozódhassanak a Termékbemutató kiállítás Békéscsabán A Szarvasi Vas- és Fémipari Ktsz augusztus 25-től szeptember 1-ig termékbemutató kiállítást tart Békéscsabán, a KISZÖV be- 1 mutatótermében. Az érdekes ki­állításon hordozható csempekály­hákat, elektromos háztartási cik­keket, különböző fajta hús-, bors- és kávédarálókat, álló- és | fali lámpákat és más használati eszközöket láthat a közönség. különböző lehetőségekről, megis­merhessék a vállalat vezetőinek tervezett intézkedéseit, a gazda­ságossági számításokat és egyeb adatokat. Már a szerződéstervezet előké­szítésének időszakában is figye­lembe kell venni a dolgozóik ész­revételeit. Az elkészült tervezetet pedig vitára bocsátani, melynek során lehetősége legyen bárkinek, hogy elmondja véleményét, javas­latait. Milyen (térítéseit voltaik azok, amelyekben az idei évre kötött szerződéseknél hiányosságok vagy problémák merültek fel? Vállala­taink csaknem felénél nem értel­mezték helyesen a felmondási idő mértékét. A felmondási időt egy­ségesen kell megállapítani. Hely­telen az a gyakorlat, amikor a felmondási idő aszerint változik, hogy a felmondás jogát a válla­lat vagy a dolgozó gyakorolja. A munkaidő-beosztást a lehe­tőséghez képest pontos részlete­zéssel helyes rri egállapítani. Egyenlőtlen munkaidőbeosztás esetén, ha az egész termelő- egység munkaidőbeosztása egy­forma (például a konzervgyártás- nál, a tégla- és cserépipari dol­gozóknál), teljes részletességgel kell szabályozni a munkaidőbe­osztást. Ha viszont a vállalaton belül csupán egyes dolgozók mun­kaidőbeosztása változó (kereske­delem és vendéglátóipar), akikor csupán a főbb kereteket szüksé­ges szabályozni. A szerződésnek tartalmaznia kell, hogy kiket nem lehet túl­munkára kötelezni, illetőleg kiket lehet a többi dolgozóknál kisebb mértékben túlóráztatni, a jogsza­bályi tilalmakon túl. Például a könnyűiparban és élelmiszeripar­ban, ahol sok nő dolgozik, érde­mes gondolni a kisgyermekes, vagy a sok gyermekes anyák sa­játos problémáira. Másutt a fia­talkorúak, a gyenge egészségi ál­lapotú dolgozók, vagy az egész­ségre ártalmas munkakörülmé­nyek között tevékenykedők védel­mére. Az idei kollekitv szerződé­sek sok helyen nagyon is általá­nosságban szabályozták csak a túlmunka-végzés felső határait. Előfordul! ,hogy túlzott „libera­lizmus” torzította el az egyes ösztönző lehetőségeket. A juta­lom-szabadság például a legki­válóbb dolgozók elismerésének egyik formája. Egyes helyeken — például az üveggyárban — ötéves munkaviszony után automatiku­san mindenkinek jutalom-szabad­ságot kívánnak adni. Ez nyilván nem ösztönöz kiemelkedő teljesít­ményre senkit. A kedvezmények és juttatások megvonásánál is akad zavar. A Munka Törvénykönyve alapján csak olyan kedvezményt és jut- tattást lehet büntetésként meg­vonni, amelynek engedélyezése a vállalattól függ. Nem csökkent­hetők tehát ilyen címen a köz­ponti szabályok alapján biztosí­tott juttatások, például az évi rendes szabadság. Jogszabály- ellenes az is, ha a megrovás büntetéssel egyidejűleg bizonyos juttatások — prémium, vagy év végi részesedés — csökkentését vagy megvonását is alkalmazzák. Ha a vállalat ilyen csökkentést kíván kiszabni, akikor ezt csakis fegyelmi büntetés formájában te­heti. Messze van még az év vége. Több vállalatnál azonban — na­gyon helyesen — hozzákezdtek már az 1969/70-es kollektív szer­ződések előkészítéséhez. Nem mindegy, milyen körülmények közepette, milyen „közérzettel” dolgoznak az emberek az eljöven­dő két esztendőben. Mennyire ér­zik valóban magukénak a válla­lat alkotmányát. Ezért elenged­hetetlenül fontos a vállalati köz­vélemény széles bevonásával és gondos előrelátással megalapozni a szerződéstervezetek elkészíté­sét. Vajda János

Next

/
Oldalképek
Tartalom