Békés Megyei Népújság, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-29 / 202. szám

|f68. augusztus 29, 2 Csütörtök Feltámad a „Fekete oroszlán" „Valósághoz hű harci feltéte­lek között” akartak 1968. szep­temberében hadgyakorlatokat rendezni 30—50 kilométerre Csehszlovákia nyugati határaitól a bonni tábornokok. A „hadi- játék”, Grafenwöhr és Hohen- feis gyakorlóterepein nemcsak > vaktölténnyel folyt volna le. A - „Fekete oroszlán” fedőnevű had­gyakorlat 36 000 katonát mozgó­sított volna Csehszlovákia köz­vetlen közelében: nyugatnéme- ■: leket és amerikaiakat. A sajtó­ba is kiszivárgott hírek szerint a „vörösök” és „kékek” össze- ■v csapása Weidan és Cham között ért volna véget—, most már 15 kilométerre a Csehszlovák Szo- K cialista Köztársaság területétől... Bonnban július közepén úgy mérték fel a cseszlovákiai hely­zet alakulását, hogy a nyugat­német revansista érdekek szem­pontjából hasznosabb, ha a ter­vezett hadgyakorlatot, amelyet ország—világ nyilvánvalóan az . NSZK agresszivitásának fogott volna fel, nem az eredetileg ki­szemelt terepen, hanem attól- nyugatabbra, Ulm környékén • rendezik meg. A „lélektani had- ' viselés” szakértői kiszámították, ■hogy egy ilyen taktikai vissza- ■' lépéssel olyan színezetet kelthet- r nek, mintha az NSZK tartóz­kodnék a csehszlovákiai helyzet bárminő befolyásolásától, ugyan- , akkor pedig éppenséggel hatáso- sabban tudják támogatni a cseh- . szlovákiai belső reakciót. A prá­gai sajtóban nem késett a nyug­tázás: íme a nyugatnémetek • tapintatosok, nem akarnak olyan lépést tenni, amely Cseh­- Szlovákia elleni fenyegetésnek ••Beszámítana..., s elhangzottak olyan -B'hahgok, hogy Csehszlovákia „nem fagyasztja be az NSZK-val való viszonyát”, s ha egyesek úgy nyilatkoztak, hogy „még távoli a diplomáciai kapcsolatok felvéte­lének a lehetősége” akkor a . hangsúlyt , a „még” szócskára helyézték... Az öt szocialista ország lépé- ! senek első bonni visszhangjai a meglepetést, a zavart árulták el: a sajtó ugyan az első pillanat- . tói kezdve a műíelháborodás, a- dramatizálás szokásos eszközei­• hez nyúlt, de például Willy ■ Brandt külügyminiszter még Bonn állítólagos „új keleti poli- tokájának” változatlan folytatá­sáról szónokolt. Bonnban legalább 24 óráig nem tudták eldönteni, j hogy mit is várjanak a csehszlo­vákiai helyzet alakulásában... Természetesen ez nem jelentette ázt, hogy ne próbálták volna • meg a szocializmus-ellenes erő­ket minden eszközzel megsegí­teni: nyugatnémet és amerikai gyártmányú rádióadóktól kezdve . diverzánsokig és szabotőrökig sok mindent és sok mindenkit igyekeztek átdobni a csehszlovák határon. Vagy: a rádióadók ese­tében elég volt az is, jja nagy ... teljesítményű adókat e határ nyugati oldalán, még az NSZK területén állítanak fel. Amikor Svoboda csehszlovák köztársasági elnök vezetésével küldöttség indult el Moszkvába 1 a politikai megoldás lehetőségé­nek megkeresésére, Bonnban már tudták, hogy számukra a ... játszma elveszett. És mit mondhatnak Bonnban most, amikor Kiesinger kancellár legutóbbi rádiónyilatkozatában már arról beszélt, hogy — idézi a l’Humanité — „Az . európai status quo fenntartására vonat­kozó szovjet akarattal, a status quot megváltoztatni kívánó nyu­gati akaratot kell szembeállíta­ni”? Világvfsszhang a szovjet- csehszlovák közleményről Buenos Aires Az Argentin Kommunista Párt lapja, a Nuestre Palabra, szer­kesztőségi cikkben foglalkozik a ) csehszlovákiai fejleményekkel. „Augusztus 21-e eltemette az el­lenforradalmároknak azokat a reményeit, hogy a nyugati im­perialista államok segítségéve] és vezetése alatt restaurálják Csehszlovákiában a kapitaliz­must” — állapítja meg a szer­kesztőségi cikk. ! Szófia A Zemedelszko Zname ve­zércikkben kommentálja a szov­jet—csehszlovák tárgyalásokat. Megállapítása szerint az ezekből adódó legfontosabb következte- ! tés az. hogy Csehszlovákiában , nagy győzelmet arattak a szocia­lizmus erői, megvédtek a nép i szocialista vívmányait és súlyos I politikai vereséget mértek az el­lenforradalmi erőkre. Ulan Bator A szovjet—csehszlovák tár­gyalások eredménye, valamint a szocialista országok párt- és kor­mányküldöttségeinek moszkvai találkozója a mongol rádió és televízió figyelmének középpont­jában áll. Az Unen című lap a fejleményekkel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy az a segít­ség, amelyet a testvérországok nyújtottak a csehszlovák népnek szocialista vívmányai megvédé­séhez, az internacionalizmus ma­gas rendű megnyilvánulása, s a szocializmus és a béke ügyét szolgálja. Santiago de Chile A Chilei Kommunista Párt Po­litikai Bizottsága egy kedd este kiadott nyilatkozatban megelé­gedését fejezte ki, a szovjet— csehszlovák közlemény felett. A megegyezés azt mutatja — *, hangzik a nyilatkozat —, hogy az öt szocialista ország által ho­zott intézkedések, ezen országok csapatainak belépése csehszlo­vák területre, egyedül csak azt a célt szolgálta és szolgálja, hogy megvédjék a csehszlovák mun­kásosztály és a szocializmus vív­mányait ebben az országban. A csehszlovák nép önrendelkezési jogát a szocialista tábor soha sem vonta kétségbe. Róma Luigi Longo, az Olasz Kom­munista Párt Központi Bizott­ságának főtitkára a Moszkvában aláírt közös közleményről nyi­latkozva, hangsúlyozta, az Olasz KP véleménye szerint pozitív fejlemény, hogy egy rendkívül drámai helyzetben sikerült meg­találni a politikai rendezés út­ját. Leszögezte, hogy napjaink­ban nagyobb szükség van a bal­oldali erők közös fellépésére, mint valaha. Berlin A szerda reggeli berlini lapok vezércikkekben üdvözlik és mél­tatják a moszkvai egyezményt. A Neues Deutschland a szovjet és a csehszlovák küldöttség közötti egyezményről, mint „jó hírről” ír és megállapítja, hogy ez a megegyezés csapást mért az im­perializmusra és ugyanakkor el­temette az „új bonni keleti po­litikát”. A Neues Deutschland rámutat, hogy az ellenséges titkosszolgá­latok már több év óta kiépítet­ték központjaikat Prágában, hogy innen irányíthassák tevé­kenységükét az összes többi szo­cialista ország ellen. Ebből a központból irányították át a pol­gári világnézet, a nacionalizmus és a sziovjeteüenesség teljes ská­láját a többi szocialista ország­ba. Prágában már több év óta néhány irodalmár, kritikus és újságíró, sötét forrásokból eredő pénzzel utazgatott Nyugat-Né- metországba és vált az imperia­lista politika olcsó eszközévé. Varsó „Fontos egyezmény” — így ér­tékeli a Trybuna Ludu szerdai számában a Szovjetunió és Cseh­szlovákia vezetői moszkvai tár­gyalásainak eredményeit. A lap hangsúlyozza, hogy a megállapodás leleplezi azt a pro­pagandakampányt, amelyet a csehszlovák eseményekkel kap- j csolatban az amerikai imperia-; listák, nyugatnémet revansisták. [ minden rendű és rangú rekació- j sok folytatnak . a Szovjetunió, I Bulgária. Lengyelország, Ma- j gyarország és az NDK ellen. j Vajda János: Pornódé király kapiinlál í A Lány nyúlánk volt, mint | egy kamasz, és hosszú szőke ha­I ‘ ja beárnyékolta a fél arcát. Váll­pántokkal, rézveretes gombokkal díszített blúzt hordott — á la militery — és feszes csípőnad- • rágot trapéz szárral. | A Fiú zömök volt, erős cson- f tú, és tempósan nyugodt léptek- | kel haladt, mintha takarékoskod- " na a mozdulatokkal. Ősei örök- ségét hordozta a mozgásban, a I nagyapákét és dédapákét, akik f egész életükben az eke után bal- | lagtak. } Amint a bérház lépcsőjén fel- | felé igyekeztek, egymásra pil- 1 lantottak és cinkosan összevil- | lant a szemük. A Lány kezében megzörrent a kulcs. Az ajtó előtt felemelte a kar- ját, hogy hátrasimítsa az arcába i hulló szőke zuhatagot. A Fiú oldalról nézte és megállapította hogy kellemes domborulatok éke­sítik a kislányos termetet. — Itt laktok? — kérdezte a fiú. — Itt — felelte a lány. — Ideges vagy? — Kicsit. — Azt hiszem, felesleges. Nem lesz semmi zűr. — Gondolod? I — Merem remélni. A Lány elszánt mozdulattal nyomta le a kilincset, és kézen fogva vezette be a Fiút. A nagy­szoba ajtajában — mielőtt be­lépett — egy percre megállt és mélyet lélegzett: — Kezét csókolom, Apu. Hoz­tam egy vendéget Ő a KISZ- titkár. — Isten hozta, fiam. Foglaljon helyet. — Köszönöm. — Nem tudok felkelni — ma­gyarázta az apa. — Beteg va­gyok már nyolcadik éve. Berozs­dásodtak az ízületeim. — Mit mondanak az orvosok? — Az orvosok? Éppen az, hogy csak beszélnek, de tenni úgy látom, semmit sem tudnak. Vi­gye el őket a kánya! Orvosok, papok, filozófusok. Nem sokat ér a tudománya egyiknek sem. Egy bizonyosság van, fiam: kétszer kettő az négy. A matematika bizonyossága. A többi csak olyan dajkamese. Az apa hatalmas, magasított karosszékben trónolt a szoba kö­zepén, szemben az ablakkal. Be­teg lábai — plédbe burkolva — kárpitozott zsámolyon nyugod­tak. Uralta a szobát. Úgy tűnt, a széles, emeleti ablakon át el­lenőrzést gyakorol a környék fe­lett is. Méltóságát csak némi jo­viális kedvesség enyhítette. Vas­tag tokája volt és mosolyogni- valóan vörös orra. Ügy ült, mint Pomádé király a trónján. Operetthatalmasság, meze uralkodó — de mégiscsak király. Az első francia hidrogénbomba-kísérlet A Csendes-óceán térségében francia Polinéziában; augusztus 24-én végrehajtották az első francia nagy erejű hidrogén- bpmba-kísérletet. A bombát 1800 lábnyi magasságban lebe­gő léggömbön robbantották fel. (Fent) A robbanás után kelet­kezett gomba alakú felhő (lent). Mint ismeretes, a genfi leszere­lési értekezleten élesen bírálták azokat, akik a kísérletek betil­tására vonatkozó szerződés lét­rejötte után is folytatják a nuk­leáris robbantásokat. Telefotó — MTI Külföldi Képszolgálat I csehszlovák kormány ülése Prága Mint a prágai rádió jéiéntette, a csehszlovák kormány szerdán délelőtt tanácskozásra ült össze Cernik miniszterelnök vezetésé­vel. A rádió megjelölése szerint a tanácskozás napirendjén szere­pel egy kormánybizottság kijelö­lése a moszkvai megállapodások megvalósítása részleteinek kidol­gozására. Foglalkozik a kormány azokkal, a problémákkal 'is, ame­lyek több miniszter tartós külföldi jelenlétével (Hajek, Óta Sik) függ­nek össze, továbhá a tájékoztatás I kérdéseivel. (MTI) ;— Szóval, maga a KISZ-tftkár. — Igen, engem választottak... — Az én időmben is választot­tak önképzőköri elnököt. De az a gimnáziumban volt, nem a munkahelyen. — Most mindenütt van ifjúsá­gi szervezet. — Van. Sok minden van ma­napság. Nem nagyon ismerem én ezeket a modern dolgokat. Nem tudok kimozdulni nyolc év óta, csak az újságokból tájékozódom. A Magyar Nemzetet elolvasom mindennap, átólcettig. Az apró- hirdetéseket is. Azok sokszor ér­dekesebbek és többet árulnak el a világból, mint a híradások. — Nyolc év alatt sokat fejlő­dött a város. — Sokat? Rengeteget! Ha meg­gyógyulnának a lábaim, biztos eltévednék az utcán. Mindig el­olvasom a helyi lapot is. Megta­nulhatnának szebben írni ma­gyarul, na, mindegy... Az viszont érdekes, hogy mennyi minden épült. Én tudom értékelni, mű­szaki ember vagyok. — Hol tetszett dolgozni? — A városnál, fiam. 1928-ban vettek fel közszolgálatra, fize­tés nélküli gyakornoknak — ab­ban az évben védtem meg a dip­lomámat — kultúrmérnök va­gyok. Ha nem lennék beteg, a nyugdíj mellett most is bejár­nék. Addig ember az ember, amíg dolgozik. — Bár minden fiatal így gon­dolkozna... — A mai fiatalok? Hát igen. Az én időmben talán szebb volt az élet. Józanabbak voltak a fi­atalok. És tisztelettudóbbak az emberek. öreg Pomádé király tekintete a messzeségbe révedt, aztán mér­gesen legyintett. , — Tudj’ isten, hogy szebb volt­éi Az a fizetés nélküli gyakor- nokség sem volt éppen gyönyö­rűség. A huszonvalahányévesek között is voltak pernahajderek meg becsületes fiatalok. Akár­csak ma. Viszont nekem olyan erős lábaim voltak, mint ma­gának, fiam. S ez a körülmény sokat szépít az emlékezésen. A Fiú félt, hogy a beszélgetés fonala túlon-túl átcsúszik az öreg kezébe. Egyenest rátért a tárgy­ra: — Azért jöttem, hogy megkér­jem önt, engedélyezzen a kis­lánynak néhány órával hosszabb kimaradást. Bár tudom, hogy szi­gorú a házirend... — Más valamire kérjen, fiam. Egy lánynak este 8-kor otthon a helye. — Műsoros estet rendez az alapszervezet. A bál bevételével a vízitelep fejlesztéséhez járu­lunk hozzá. — Ezt én nem bánom, de mi köze a dologhoz a lányomnak? — Csak annyi, hogy nélküle nincs műsor, nincs bál. Ö a fő­rendező : a kultúrfelelős. — Ez a kis szitakötő? Az öregúr előbb a Lányra né­zett, aztán a Fiút vette szem­ügyre. Érdekes arca volt a fiatal­embernek, erős állű és magas homlokú. Valami megnyerő ke­veréke a sportos intelligenciá­nak. Nem lehetett tudni, hogy súlyemelő vagy szobatudós. Egyik sem volt különben. — Magának mi a szakmája, fi­am?

Next

/
Oldalképek
Tartalom