Békés Megyei Népújság, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-19 / 195. szám

(Sarai Gábor:

Kis csodák

A várva várt nagy csodák többnyire

— mire beteljesednek — elvesztik gyöngéd hamvasságukat; fénylő, pikkelyes felhámjukat levedlik, akár a kígyóbőrt, és nem marad más,

csak a test laza csontozata, véres húsa, zsigerei, — aztán a jóllakottság lomha virágai kifakadnak

— közönyös füst-virágok — és az

„ennyi—csupán—az—egész” görcsös kérdőjele 7

kunkorodik fel egy keserves ásításban.

De áldottak a köznapi kis csodák, a váratlanok, a gyermekiek.

Egy idegen asszony fagylaltot vesz neked, az idegen gyereknek, s mire megköszönnéd,

eltűnik a tömegben; v

fejed fölé hajik egy katonaorvos; azt mondja, beteg vagy, pedig tudja, pihenni vágysz csak; feléd röppen egy lány és nyomban elszáll, csak annyit kér, ne felejtsd el őt soha...

Az áldott kis csodák

holdjai békén alusznak fölötted,

s ami a lélekben marad,

az már csupa csend vagy fényes duruzsolás. gyöngéd hullámverése apályos tengereknek.

Mert szép a szenvedélyek villámló vihara, de még szebb embernek megmaradni vonzások és féltések hullám-tajtéka fölött: hálát adva a jóért, amit csak önmagunkkal tudunk viszonozni, önmagunkkal: gyermeki vágyainkig lemeztelenítve: egy elkésett köszönő mosolyban, sóhajban, kézfogásban...

...míg emlékké szilárdult a mámor, mint a kristály, hogy tű-hegyére holnapunkat fölépítsük megint,

mint rádió-adót ringó talapzatára; hadd szórja szét a hanggá duzzasztható hullámokat:

— Élek még, itt vagyok,

és újjá-születck naponként!

És:

— El ne hagyjatok, én is veletek maradok örökre.

— Az emberek olyanok, amilyenek — mondta Jimmy, de válasza ezúttal nem hangzott meggyőzően.

Jimmynek rá kellett jönnie, hogy a lány kedveli őt. Gyakran haza is kísértette magát, s ilyenkor sokáig álltak a teraszon, összeölelkezve. Az egyik ilyen alkalommal Jimmy meghívta Corat, hogy jöjjön el, s ismerkedjék meg a szüleivel.

Az édesapja ugratta Jimmyt a lángolásáért, s megjegyezte: komoly lehet a dolog, hiszen még egy lányt sem hozott el bemutatni. Mama sült csirkét és kuglófot készített, s amikor Jimmy elindult Coraért, apja és anyja porronggyal felfegyverkezve tizedszer töröltek le minden egyes bútordarabot a szalonban.

— Apa, anya: ez Cora — szólt Jimmy, amikor megérkeztek.

— Üdvözlöm, kedves — szólt anya, apa pedig azon nyomban belekezdett valami képtelen történetbe ami úgy kezdődött, hogy „Jimmy hároméves korában...”

Apa és anya elfogulatlanul viselkedett, csak Cora tűnt zavartnak. Kerülte a szülők pillantását, fészkelődön a széken, és csak csipegetett az ételből, aminek elkészítésével anya egész délután bajlódott. Időnként segélykérő pillantással nézett Jimmyre, aki csak abban reménykedett, hogy szüleire nem ragad át a lány idegessége, s alig várta, hogy már kint legyenek az ajtón. Abban a percben ismét olyanok voltak, mint máskor.

— Apa és anya csodálatos emberek — szólt Jimmy, miközben Coraék felé sétáltak, de a lány kifejezéstelen tekintettel nézett vissza és nem válaszolt. *

Aztán egyszer Cora hívta meg őt, de előbb alaposan felkészítette a látogatásra.

— Nehogy említsd a szüleimnek, hogy színes bőrű vagy, Jimmy... Apa nem szereti a négereket, nem olyan széles látókörű, mint én. De te ne törődj ezzel.

Nagy, krémszínű kocsi állt Coraék háza előtt, s a szalonban lábas hamutartók, és egy zongora, melyen senki sem játszott. Cora apja szivarozott. Részvényei voltak, minden télen két hetet Floridában töltött, s kifogyhatatlanul mesélt a „floridai niggerek”- ről. Cora kövér és túlöltözött édesanyja feddőn szólt férjére, amikor megelégelte a néger történeteket.

— Ugyan, Harry, ne beszélj már így! Mit gondol majd rólunk ez a fiatalember? Vannak nagyon rendes, tisztességes négerek is, persze én egyet sem ismerek személyesen...

A szomszéd országok magyar irodalma

A magyar nemzetnek mintegy harmadrésze határainkon kívül él, jórészt baráti országokban, melyekkel szövetség, a kölcsönös Segítségnyújtás erős szálai, a haza és az emberiség azonos nagy céljai, eszményed, örömei és gondjai fűznek bennünket ösz- sze. Ady látomása az ezer év óta rokon bánatú és keservű népek találkozásáról az eszmék barikádjain — a mi nemzedékünk életében válik realitássá. „Sok a múlt...” — mondhatjuk József Attilával, hiszen ennek mába sugárzó, jelenünkre sajnos még mindig árnyékot vető emlékei szenvedélyes erőfeszítéseink ellenére sem tűntek el teljesen. Az elmúlt év októberében például Dobo- zy Imrének — Egerben a „Korszerű hazafiság”-ról rendezett vitában — tagadva állító formában kellett megfogalmaznia magatartásunkat; „Az sem nacionalizmus — mondotta —, ha szolidaritást, felelősséget érzünk a határainkon túl élő magyarság sorsáért, anyanyelvi művelődéséért, etnikumának megmaradásáért”. Az a tény, hogy a hazai kritika, s a hazai közvélemény nem ismeri kellőképpen a szomszédos országok magyar irodalmát, szintén, elgondolkoztató, töprengésre indító jelenség. Paradox helyzet alakult ki nálunk. Gyakran teljesebbek, gazdagabbak az olvasók ismeretei, élményei egy távoli földrész messzi népének kultúrájáról, mint a szomszédos országokban kifejlődött magyar irodalmakról,

A baráti országokban élő

magyarokat azzal jellemezhetjük, hogy kettős kötött- ségűek. Egyfelől a különböző testvérországok állampolgárai, az ottani — velünk rokon — gazdasági, politikai, kulturális fejlődés részesei, tevékeny, alkotó erői. Ebben a vonatkozásban a külföldön élő magyarság is differenciált világnézetileg, politikailag, társadalmilag, akárcsak a Magyarországon élő. Közösségi és egyéni létüket — nemzetiségi létüket — az adott állam, társadalom feltételei határozzák meg Szemléletükre, gondolkodásukra, magatartásukra, közérzésükre nemcsak a szocialista fejlődés közös, általános, hanem sajátos, az országokra jellemző vonásai is hatnak. Másfelől a baráti országok magyar nemzetiségű állampolgárai. S ez hozzánk, a nemzeti bázishoz kapcsolja őket. Kötődésük ebben a vonatkozásiban is sokrétű és eleven: az etnikum, az anyanyelv, a nemzeti történelmi hagyományok, a folklór, a műveltség, az irodalom és művészet szféráiban egyaránt megnyilvánul, s létrehozza az összetartozás, a szolidaritás tudatát. A kettős kötöttségnek ez az oldala éppúgy realitás, mint az előbb jellemzett másik oldal is. A kettős kötöttség mindkét oldala egyaránt fontos.

Az MSZMP a lenini nemzetiségi politika szellemében elősegíti a hazánkban élő nemzetiségek kapcsolódását nemzeti bázisukhoz. Hasonlóképpen e politika jegyében keressük a kapcsolatot a baráti országokban élő magyarokkal. E

Cora ölbe tett kézzel ült, Jimmy pedig kínosan mosolygott Mr. Hartley viccein, s közben nyomorultul érezte magát. Kiderült, hogy egyikük otthonában sem érzik jól magukat. Csak kettesben. Négy hónapig jártak így, sokat marták egymást, de egymás nélkül boldogtalanok voltak.

Aztán egy éjjel barátjuk Chevroletjén kikocsikáztak a közeli erdőbe. Suhant a kocsi a sötét, elhagyott országúton. Amikor egy salakúihoz értek, Jimmy második sebességbe tette a kocsit, s lassított. A faágak súrolták a tetőt, Cora pedig közelebb bújt hozzá. Leállította a motort, s kikapcsolta a világítást is. Csendesen ültek ott egy darabig, aztán Jimmy megszólalt: „Sétáljunk egy kicsit”. Kisegítette a lányt a kocsiból.

Kicsiny, füves dombon ültek, vállat válinak vetve. Cora még közelebb húzódott hozzá. Egyébként nem moccantak, és nem is beszéltek, de amikor Cora lélegzett, Jimmy megérezte testének finom hullámzását. Olyan volt, mintha egyek lennének. Azután karjával átfonta a lányt és csak annyit mondott:

— Cora, nagyon szeretlek!

— Szeretsz, Jimmy? — szólt a lány, s olyan közel fészkelödött hozzá, hogy a fiú most már a szívdobogását is érezte. Majd lassan hátradőlt és lehúzta magára a fiút is. Sokáig feküdtek ott, csukott szemmel és szaporán zihálva lélegeztek.

A lány egyik lábát átvetette a fiú testén. Az tetőtől talpig remegni kezdett. Hirtelen felült. Felült Cora is.

— Teljesen egyedül vagyunk itt — biztatta a lány, s kigombolta Jimmy ingjének legfelső gombját. — A világon senki sincs itt rajtunk kívül.

— Nem tehetjük meg, Cora.

— Talán azért, mert színes bőrű vagy? Engem nem érdekel, Jimmy, komolyan mondom, hogy nem.

— Nem azért, hanem mert szeretlek. Azt szeretném, hogy joggal tehessük. Hozzám jössz feleségül?

Cora pillantása találkozott Jimmyével, csakhogy amazé lágy volt, az övé meg dühtől izzó. „Átkozott, koszos nigger!” — mondta, majd felugrott és elrohant. Sebesen, ahogy a lába bírta.

Jimmy még sokáig maradt ott. A fűbe temette arcát. „Az emberek olyanok, amilyenek” — mondta magában, aztán rekedten, hangosan felnevetett. De ez a nevetés félig zokogás volt, majd egészen azzá alakult, s ő majdnem be fúrta magát a földbe, hogy az elnyelje a hangot. A hold részvétlenül ragyogott fölötte, s megcsillantotta szőke hajának fürtjeit.

(Fordította Zilahi Judit)

kontaktus-keresés azon az alapon történik, hogy elismerjük, értékeljük a határainkon túli magyarok hűségét ahhoz a baráti testvér-országhoz, amelynek állampolgárai. építői. Forradalmi, haladó törekvéseikhez kapcsolódunk elsősorban, mert a nemzeti összetartozás érzése nem homá- lyosíthatja el a világnézeti, politikai azonosságot. Ilyen értelemben érezzük közös gondnak a baráti országokban élő magyarok sorsának alakulását és érzünk közös felelősséget értük.

A szomszédos országokban a nemzeti lét ott kialakult feltételed közepette, különböző módon és formában az elmúlt fél évszázadban magyar irodalmak alakultak és fejlődtek ki. Ma már a magyar irodalom nem azonos egy ország: Magyarország irodalmával. Rajtuk kívül még négy testvér-országban: Csehszlovákiában, Jugoszláviában, Romániában és a Szovjetunióban van magyar irodalom, különböző szinten ugyan, de önálló íród bázissal, hagyományokkal, intézményekkel, lap-, folyóirat- és könyvkiadással, irodalmi és kritikai élettel, olvasóközönséggel, s más és más nemzeti irodalmakhoz fűződő szoros kapcsolatokkal. Századunk történelmi változásainak eredménye; az egy központú magyar irodalom bizonyos mértékig több-központúvá fejlődik. Sem a hazad kritika, sem a hazai közgondolkodás jelenleg még nem fordít kellő gondot és figyelmet erre a fontos folyamatra. Pedig ebből az következik, hogy a magyar irodalomról alkotott fogalmunk körét és tartalmát ki kell bővítenünk.

Az elmúlt évtizedekben különböző vélekedések alakultak ki nálunk és a testvér-országokban, sőt az ottani magyar írók körében is arról, vajon a szomszéd országok magyar irodalmai valójában magyar irodalmak-e, s voltaképpen hová is tartoznak? A helyes, az objektív választ csak úgy fogalmazhatjuk meg erre a kérdésre, ha a baráti országokban élő magyarok létének kettős kötöttségéből indulunk ki. Az ottani magyar irodalomnak számos olyan sajátos vonása van, melyek eltérnek a hazaitól, sőt egymástól is megkülönbözteti őket. (Például az adott ország valósága ihleti, a közvetlen társadalmi környezet motiválja, kifejeződik benne a magyar nemzetiség élete, hat rá saját irodalmi hagyománya is, továbbá az a nemzeti irodalom, amellyel szoros kapcsolatban fejlődik atb.) Külön kell szólnunk arról, hogy ezekben a magyar irodalmakban érvényesül a szomszéd ország történelmi, társadalmi

szemlélete, forradalmi tapasztalata, mely egyes vonatkozásban más, mint a mienk. Mindebből azonban csak az következik, hogy a különböző országok magyar irodalmai önálló tárgyalást kívánnak, s nem azonosíthatók sem egymással, sem a hazai magyar irodalommal. De e sajátos különbségek nem szoríthatják háttérbe az általános összekapcsoló vonásokat; az azonos nemzeti nyelvet, az egész magyar irodalmat tápláló folklórt., a hétévszázados közös irodami örökséget, a nemzeti történelem és művelődés közös eszményeit Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a hazai és a külföldi magyar irodalmaknak a közvetlen olvasóközönsége azonos. A sajátos vonások szerepét, az adott országokéhoz történő kötődést mérlegelve is, / a baráti országok magyar irodalmát magyar irodalomnak, az ottani írókat magyar íróknak tekintjük.

Természetes — a kettős kötöttségből következik —, hogy ezek a magyar irodalmak kapcsolódnak az ottani nemzeti irodalmakhoz, eszmei, művészi törekvésekhez, s a szellemi élethez. Ez a kötődés fejlődésük fontos tényezője. Értékeljük s erősíteni kívánjuk ezeket az összefűző szálakat. Hiszen ez teszi lehetővé, hogy a megismerés, a barátság, a szolidaritás, az internacionalizmus, a kulturális csere előmozdításának tevékeny és hatékony tényezői legyenek, s a híd szerepét tölthessék be a szomszédos népek közt. E kapcsolatok révén születnek meg többek között olyan értékek, amelyek a hazai irodalmat gazdagítják.

Egészséges, haladó szellemű, a színvonal mind magasabb csúcsait meghódítani képes fejlődés nélkülözhetetlen feltétele az is, hogy természetes módon, sokoldalúan kapcsolódjanak a hazai magyar irodalomhoz — az egyetemes magyar irodalom önálló részeiként. Az elzárkózás, a befelé fordulás éppúgy ártalmas és súlyos károkat okoz, mint a bármilyen irányú, de egyoldalú orientáció. Ezért szükséges, hogy. keressük hazai irodalmunk és a szomszéd országok magyar irodalmi kapcsolatainak, kölcsönhatásának, érintkezésének lehetőségeit, s támogassuk ezek fejlesztéséit.

Jelentős lépéseket tettünk eddig is, különösen az elmúlt évtizedben. Államközi egyezmények alapján évről évre fejlődik a közös könyvkiadás. Az idei könyvhéten már megjelent az újvidéki Fórum és a pozsonyi Tátrán Könyvkiadó Budapesten és saját sátrában árusította a hazai olvasóknak az ottani magyar írók műveit. Napilapjainkban, folyóiratainkban szintén növekszik az érdeklődés a szomszéd országok magyar irodalmai iránt, összefoglaló irodalomtörténeti művek tájékoztatnak a fejlődés folyamatáról. Az Irodalomtörténeti Intézet a magyar irodalomtörténet készülő új kötetének munkái során felkérte a szomszéd országok magyar tudósait, hogy ők írják meg az irodalmukról szóló fejezetet. A Magyar Írók Szövetségének Kritikai Szakosztálya ez év májusában vitát rendezett a hazai kritika és a szomszéd országok magyar irodalmainak kapcsolatáról.

Mégis, a sokasodó érdeklődés, a szép eredmények ellenére irodalmi életünkben és olvasói közvéleményünkben nem elég erőteljes a figyelem a szomszéd országok magyar irodalma iránt Nem alakúit ki a szomszéd országok magyar íróinak és műveiknek sokoldalú találkozása a hazai olvasóközönséggel, jóllehet, erre megvannak a lehetőségek. A kritika sem rajzolta meg az olvasók számára elég vonzóan és átfogóan a szomszéd országok magyar irodalmának képiét, s nem tárta fel értékeit szélesebb körben.

A szomszéd országokban élő magyarok szellemének értékes alkotásai várják a hazai olvasókat. A megismerés, a széles körű táj éko- zódás és tájékoztatás, a kritikai feldolgozás és a hazai olvasód visszhang, a szeretet és érdeklődés nagy segítséget nyújthatna a szomszéd országok magyar irodalmának és kultúrájának további eredményes fejlődéséhez.

Ulcs Lajos