Békés Megyei Népújság, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-12 / 162. szám
1968, július 18. 3 Pántéi Tanácskozik az Országf^fűl (Folytatás a 2. oldalról.) 1968 első öt hónapjában 10 százalékkal voltak nagyobbak, mint 1967 első öt hónapjában. Munkabérekre 5,5 százalékkal többet fizettek ki, mint a tavalyi év megfelelő időszakában. Az egyéb bérjellegű kifizetések — elsősorban a nagy nyereségrészesedések miatt — 19 százalékkal voltak magasabbak. A termelőszövetkezeti tagok pénzbeli részesedése ugyanilyen arányban nőtt, az önellátás további lassú mérséklődése mellett. A növekedésben nagy szerepe volt a felvásárlási árak emelkedésének, ami mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben jelentősen megnövelte a termelési kedvet. Ez évben a pénzjövedelmek felhasználásával változás következett be. Lassabban nőttek az áruvásárlások, viszont a lakossági takarékbetétek 1968. májas 31-ig 3,3 milliárd forinttal emelkedtek. Ebben közrejátszottak — a városi lakosság betételhelyezése mellett — a múlt évit jóval meghaladó paraszti megtakarítások is. Ez is bizonyítja, hogy a lakosságnak az új mechanizmusba vetett bizalma megerősödött, hogy a fogyasztási javak piacán nyugalom van. A jelentős takarékbetétnövekedés a fogyasztói piacra kedvezően hat és jelzi, van mire és miből takarékoskodnia az ország népének, de felhívja a figyelmet arra is, hogy az árualapok bővítésénél milyen irányba menjünk. Az új gazdaságirányítási rendszer első tapasztalatai azt mutatják — folytatta —, hogy jól készültünk fel erre az esztendőre. A vállalatok igyekeznek beilleszkedni a közgazdasági szabálvo- zók teremtette környezetbe, nő a kezdeményező készség és általában a várt hatások bontakoznak ki. Ugyanakkor a gazdaság egyes területein — főleg a beruházásoknál — kedvezőtlen jelenségek is tapasztalhatók. Azok a gondok, amelyek jelentkeznek, velejárói gazdasági megújhodásunknak és kiküszöbölésük, illetve megoldásuk lehetőségét gazdaság- politikánk biztosítja. A forradalmi munkás—paraszt kormány nevében kérem a Tisztelt Országgyűlést, hogy az 1967. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot fogadja el. A pénzügyminiszter beszámolója után vita következett, melynek során többek között felszólalt Tóth Balázs Békés megyei képviselő is. Beszédét az alábbiakban közöljük. Tóth Baláss Békés megyei képviselői A járadékos vagy résznyugdíjas tsz-tagok sorsa még gondot okoz Tisztelt Országgyűlés’ A költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat tanulmányozása során megnyugvással tölt el az a tény, hogy népgazdaságunk 1967-ben egészségesen fejlődött. Körzetem elsősorban mezőgazdasági jellegű, és éppen az elmúlt év jó mezőgazdasági eredményei, az árrendezés és az új törvények kedvezően hatottak szövetkezeteink fejlődésére, lakosságunk életszínvonalának emelésére. Az előző gazdasági év jó terméseredményei megfelelő alapot biztosítottak az új gazdaságirányítási rendszerre való áttérés időszakában. Hozzászólásomban elsősorban ezek, — az áttéréssel kapcsolatos kérdések foglalkoztatnak. A Hazafias Népfront járási — és képviselőcsoportunk megyei — tanácskozása,, majd ezt követően volna! Ez a szó „egészség”, épp a mai napon igen furcsán hangzik. Hiszen maga az élete jutott ma mezsgyéjéhez. Nagyon kívánom emlékezetemben sorra venni összes találkozásainkat, minden beszélgetésünket; Nem szabad! Majd ha a műtét véget ért, akkor lesz rá idő, élég. A szerkezet lejár, a rugó elemyed, már semmi sem csinálható vissza ... akkor jöhet az emlék, rogyásdg. Most azonban szaporázd a lép. teidet! Gyorsabban! A sebész legyen szívós és aszkéta. Azt hiszem, minden előkészület már tegnap megtörtént. Még külön megbeszélést is tartottunk, mi, a műtét résztvevői, úgy, ahogy három évvel ezelőtt tettük, az első motoros operációk előtt. Az egész klinika fel van ajzva, Szasa a kedvencünk. Többen' bizonyára ezt gondolják: ja, csak a főnök -ne legyen goromba. Ezúttal nem a sértésektől félnek — azt mondják: rosszabbul operálok olyankor, ha gorombáskodom. Logikus dolog, de régebben nem így volt. Hja, a kor. Nem leszek goromba. Nem szabad gorombának lennem. Már itt is van a klinikánk. Szép épület, előte sápadt levelű nyárfák. Ilyennek látják, nyilván, akik elhaladnak mellette. Én nem tudom ilyennek látni. A szenvedések mindig komorrá tették számomra. A műtét utáni helyiségnek két ablaka van. Az egyik nyitva áll, korai virágokból kötött csokrot látok benne. Mögötte azonban gondolatomban felmerülnek az oly sokszor látott képek. Ne! Eljárási tanácsunk legutóbbi ülése tárgyalta a szövetkezetekben élő idős termelőszövetkezeti tagok helyzetét. Nem véletlenül foglalkozott és foglalkozik ennyi fórum a kérdésisel, mert addig, amíg a dolgozni tudók megtalálják számításukat szövetkezeteinkben — és ez, nagyarányú visszaáramláshoz vezetett — az idős tagok körülményed már nem ilyen megnyugtatóak. Tény, hogy kormányunk a termelőszövetkezeti .tagok nyugdíjazásával nagy segítséget adott a parasztságnak. Ez a gondoskodás tükröződik az 1967-es költségvetési zárszámadásból, amikor a termelőszövetkezeti nyugdíjalap kiegészítésére előirányzott 373 millió forint helyett 487 millió forinttal járult hozzá államunk a termelőszövetkezeti dolgozók nyugdíjához. űzöm őket, nem fogok visszagondolni. Nem szabad. Csak minél kevesebb érzést. Padok. Már itt ülnek a betegek hozzátartozói. Mindig itt ülnek, kivéve a leghidegebb napokat. Anyák, kis pácienseink szülei. Némelyik boldog, mások szerencsétlenek. Kifürkészhetetlen arckifejezéssel haladok el mellettük. Hogy is mosolyoghatnék, amikor a lelkem csupa szorongás. S egyáltalán — nem szeretek a hozzátartozókkal beszélni. Nem mintha hiányoznék belőlem a türelem és a tapintat, de a hangomban nincs elég melegség. Ez, persze, helytelen. Valahogyan azonban védekeznem kell a szomorúság ellen, amely, érzem, itt köröskörül mindent átitatott. Nem hallgathatom végig problémáikat. Szerencsétlenek, de mégis — egészségesek. Elég nekem maga a beteg. Hát igen, Szasa felesége vár rám, Raisza Szergejevna, röviden: Raja. Általában véve, jó asszony. Még sincs kedvem, hogy vele találkozzam. Mindent megmondtam neki, nincs további közlendőm. Raja nem érti férjének súlyos állapotát és irtózatosan retteg a műtéttől. Más embert ilyen körülmények közt nem is ooerálnék meg. Hiszen a beteg, ha maga kívánja is a műtétet, meghalhat, a hozzátartozók azonban itt maradnak. És bizonyítani semmit sem lehet. Mindig a sebész az oka a bajnak. Így van, de most ez nem izgat. Aki a beleegyezését adta, az nem fog engem hibáztatni. Csak el ne kövessek valami hibát a műtétnél. — Drága Mihail Ivanovics, meglesz a műtét? Az is tény azonban, hogy a termelőszövetkezeti nyugdíj tör vény életbe lépése óta megszületett termelőszövetkezeti és földtörvény új helyzetet teremtett. Az új törvény értelmében a termelőszövetkezeti tagok a nyugdíjalaphoz megfelelő összeggel járulnak hozzá, ezzel gondoskodnak nyugdíjas éveikről. Jelentős a szövetkezetekben az idős és a korábban pártoló tagként nyilvántartott, közben járadékossá vált vagy résznyugdíjban részesülő tagok száma, akiknek a sorsa ma gondot okoz. A kérdéssel kapcsolatban a termelőszövetkezetek álláspontja az: hogy ők eleget tesznek a törvényes kötelezettségüknek, amikor befizetik a nyugdíjalapot és a már eleve túlterhelt szociális alapjukból rendkívüli segélyt nyújtanak esetenként. — Jó reggelt, Raisza Szergejevna. Kérem, nyugodjék meg. Szüksége lesz minden erejére. A műtét meglesz, ha csak Szása nem gondolta meg. — Nem. Nem gondolta meg. | Már voltam nála. Nem hallgat = rám. Kérem, hogy ön mondjon S le a műtétről! — Ezt nem tehetem. Mint or- ■ vas, nem látok más menekvést. | Enélkül még egy évig sem élne. » — De hiszen még egészen jól | érzi magát. Nemrég az utcán | járt. Az újságok azt írják, hogy i új gyógyszerek vannak reuma ? ellen. Talán ezek segítenének? | És ha ott marad halva a műtő- j asztalon? Akkor mi-lesz? Értem én: akkor mi lesz? ? Mondjam azt, hogy ön még fia- j tál, majd elfelejti és újra férj- | hez megy? Hogy a fiúkat egy- i maga is felnevelheti? És hogy 5 a legfőbb veszteség nem is önt » érné, hanem a tudományt, ide- $ gén embereket? Ez, különben, j nem is igaz, mert az ő számára ! pótolhatatlan volna a veszteség. I — Raisza Szergejevna, értse j hát meg... Majd következnek a hosszú s magyarázgatások, hogy mi is az a reuma, szívrendellenesség. a máj cirrózisa, vagyis olyan megbetegedés, amely a májsei- tek funkcióját megtámadó kötő- szövets záporod ássál jár. Mindezt hétszázszor elmondtam neki! Képtelen megérteni. Csak néz rám vizenyős szemével. Már- már felforr bennem a méreg. — Legalább egy hétig várjon még, Mihail Ivanovics! Könyör- gök önnek ... — Nem tehetem. Kérem bocsásson meg, mennem kell. (Folytatjuk) Jelenleg a dolgozó tagok számához viszonyítva a nyugdíjas és járadékosok aránya 27,4 százalék járásunkban. Ha ehhez hozzávesszük az 55 éven felüli, tehát idős szövetkezeti tagok számát, akkor ez a szám már 43 százalékra, egyes szövetkezetekben pedig 50 százalék fölé emelkedik. Ez a szám is arra utal, hogy a szociális alapból nyújtható segítség milyen minimális. A háztáji adta jövedelem is veszített korábbá jelentőségéből, mert a területnek a lakóhelytől való távolsága és a nyugdíjasok, valamint a járadékosok előrehaladott kora a saját megművelést nem teszi lehetővé, annak reális értéke az időjárás szeszélyessége miatt változó, jelentéktelen ösz- szegre csökkenhet. Vannak ugyan kezdeményezések — egyes szövetkezetekben az ifjúság és a nőtanács beműveli a rászoruló öregek háztájiját —, de ezzel nem lehet megnyugtatóan a kérdést elintézni, éppen az egyedi lehetőségek miatt. A termelő- szövetkezetek ilyen irányú segítségében is rendkívül nagy a szóródás — az egyik termelőszövetkezet az SZTK-hoz küldi nyugdíjasát a felmerült panaszainak elintézésével kapcsolatban — mondván, hogy már nem tartozik szövetkezetéhez. A másik termelőszövetkezet erején felül, maximális segítséget iparkodik adni. Ebből azután szövetkezetek közötti ellentétek születnek. Ha az idős tagok és járadékosok véleményét összegezzük, akkor meg kell állapítanunk, hogy örömmel vették az állam eddigi gondoskodását és ma it, a realitások talaján állnak, hiszen nagy részük a korábbi években a társadalmi haladás szószólója volt, amíg bírta, munkájával is építette a mi világunkat. Tudják, hogy államunk ilyen irányú lehetőségei korlátozottak, mégis megfontolandó a kérésük, amikor a járadékok összegét a minimális nyugdíjra kérik felemelni. A járadékok összege jelenleg 260 forint, ha a házastárs is él, akkor még 40 forint. Ez naponta két személyre 10 forintot jelent. A háztájit, mint említettem, nem lehet biztonságos jövedelemként Sizámításba venni — sok esetben éppen ellenkezőleg, az öregek kihasználására ad alkalmat (beművel tetése, mivel az öreg tag maga már nem bír dolgozni — elveszi a várható jövedelmét). A háztáji jelentőségét csökkenti a felvásárlási bizonytalanság is, amikor a háztájiban előállított termékek: baromfi, tojás, hízott sertés és marha értékesítése időszakonként akadályokba ütközik. A kérés tehát indokolt, a megváltozott körülmények a megoldását sürgetik. Ehhez a gondolathoz kapcsolódó téma a termelőszövetkezeti tagok nyugdíjkorhatára és nyugdíjalapjának képzése. Járásunkban végzett felmérések alapján megállapítható, hogy 1970-ig a szövetkezeteinkben az elöregedés fokozódik, majd ettől az időponttól várható a fiatalodás, 1975-ig mintegy 9 ezer új munkaerő belépésével. Szövetkezeteinkben a dolgozó tagok 50 százaléka 55 éven felüli ma, és ezek az idős emberek végzik el a nehéz fizikai munkát — nagy számban növénytermesztők. A magas nyugdíjazási korhatár miatt olyan mértékű elhasználódást szenved a szervezetük, amelynek pótlására a későbbi pihenés évei már nem adnak lehetőséget. A 65 éves korhatár és a csökkenő munkateljesítmények miatt — amely viszont a nyugdíj megállapításának alapjául szolgál — hátrányba kerülnek a termelőszövetkezetek nyugdíjasai. A 60—65 éves ember már erősen csökkent munkaképességűnek számít a mezőgazdaságban, mégis ezeknek az éveknek az átlagkeresete adja a nyugdíjalapot Megoldandó feladatként kell álljon előttünk a nyugdíjkorhatár csökkentése, ezzel a nyugdíjalap megszerzésére is méltányos lehetősége nyílna a szövetkezeti tagoknak, mert még a munkákban ezekben az években magasabb teljesítményekre képesek. Tisztelt Országgyűlés! Ugyancsak az új gazdaságirányítási rendszerre való áttérés eddigi tapasztalatai vetik fel a mezőgazdaság műtrágyával való ellátásának kérdését. A probléma felvetését az teszi indokolttá, hogy a mezőgazdaság jelenleg nem egészen 2,5 mázsa műtrágyát kap holdanként, ami ma már mennyiségileg is kevés, de ezt a mennyiséget legalább agro- technikailag a legmegfelelőbb időben kellene a növények részére kijuttatni. Az elmúlt esztendei tapasztalait azt bizonyítja, hogy korai volt még az az intézkedés, amely meszüntette a termelőszövetkezetek részére azt a lehetőséget, hogy az év második felében a következő évi termeléshez szükséges műtrágyamennyiséget beszerezhessék előszállítással egybekötött tárolási szerződéssel. Eddig ugyanis az a gyakorlat alakult ki, hogy a műtrágyát forgalmazó AGROKER bizonyos mennyiségűt úgy adott át a szövetkezeteknek, hogy arra tárolási megállapodást kötöttek. Gyakorlatilag tehát a gazdaság tárolta az AGROKER részére a műtrágyát, amit kifizetni csak a következő évben kellett. A gazdaságok így bátran rendelték meg a szükséges vagy beszerezhető mennyiséget, mert a vételár nem veszélyeztette a zárszámadás fizetési mérlegét. Jelenleg csak az a gazdaság juthat idejében a jövő év termeléséhez szükséges műtrágyához, amely annak az árát azonnal kielégítt. Az eddigi intézkedések normális gazdasági éveket tételeznek fel, ebben az évben azonban rendkívül súlyosan érinti mező- gazdaságunkat a hosszan tartó tavaszi és nyári szárazság. A terhek és a szárazság miatti bevételkiesések mellett nem várható az, hogy az év második felében a gazdaságok jelentősebb összegeket invesztáljanak be műtrágyabeszerzésre. Éppen az idén bizonyított, hogy a jó táperőben levő talajok víz- gazdálkodása is jobb, a terméseredmények jelenleg is megfelelőbbek, tehát nem szabad megkockáztatnunk, hogy a késed beszerzés miatt már eleve terméskieséssel kelljen számolnunk a következő esztendőben. Tudomásom szerint azért nem hajlandó a forgalmazó AGROKER Vállalat a műtrágyát a korábbinak megfelelően rendelkezésre bocsátani, mert az mindaddig, amíg a gazdaság ki nem fizeti, az ő készleteként szerepel, és így eszközlekötési járadékot (érték 5 százaléka) kell fizetnie érte. Fel kell vetni, vajon népgazdasági szempontból mi ér többet: az a pár forint holdankénti vállalati megtakarítás vagy az a veszteség, amely azzal érte a népgazdaságot, hogy a nem kielégítő műtrágyázás következtében több száz forint a holdankénti veszteség terméskiesésben. Az intézkedés lehetne átmeneti jellegű' is, s mindaddig maradna csak érvényben, amíg a gazdaságok annyira meg nem erősödnének. hogy megfelelő évvégi tartalékok felhalmozásával annyira megelőznék magukat, hogy már nem okozna gondot vagy zár- számadási pénzügyi nehézséget a műtrágyának előre történő megvétele. Tisztelt Országgyűlés! A felvetett problérr ákkal nem a gondokat kívántam szaporítani, hanem választóim megbízásának teszek eleget, amikor kérem az Országgyűlést, hogy utasítsa a szakbizottságokat a kérdések tanulmányozására, hogy a bizottságok jelentése alapján az 1969- es költségvetési évben a kormány a javaslatokat figyelembe vehesse és gazdasági lehetőségeinkhez mérten intézkedjen. A törvényjavaslatot az 1967. évi költségvetés végrehajtásáról elfogadom.
