Békés Megyei Népújság, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-05 / 156. szám

1968, július 5. 2 Péntek KÖZLEMÉNY a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttségének szovjetunióbeli látogatásáról a világbéke délkelet-ázsiai és érdekeinek. A küldöttségek nagy jelen­tőséget tulajdonítanak annak, hogy Párizsban sor került az érintkezés felvételére az ameri­kai és ' a vietnami képviselők között. Véleményük szerint a VDK bombázásának teljes és feltétel nélküli megszüntetése kedvező előfeltételeket terem­tene a vietnami probléma politikai rendezéséhez vezető utak felkutatására. A felek ismételten kinyilvá­nítják szolidaritásukat az arab országok népeinek szabadságu­kért és államaik területi épsé­géért vívott harcával. Támogat­ják azt a követelést, hogy az izraeli területrablók haladékta­lanul vonják ki csapataikat az elfoglalt arab területekről és az 1967. június 5-e előtti helyzet­nek megfelelően számolják fel az Imperialista izraeli agvesz- szió következményeit, s az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1967. november 22-i határozatai alap­ján politikailag rendezzék a közel-keleti helyzetet. A felek ismét kifejezik eltökéltségüket, hogy a jövőben is a szocialista országok pért- és kormányve­zetőinek értekezletein közösen kidolgozott álláspont szerint fognak cselekedni. A felek meggyőződése, hogy a Varsói Szerződés tagállamai­nak a bukaresti nyilatkozatban kifejtett építő jellegű javasla­tai, az európai kommunista és munkáspártok Karlovy Vary-i értekezletének dokumentumai az európai biztonság és békés együttműködés megerősítésének reális alapját jelentik, s meg­felelnek az európai népek lét­érdekeinek. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió ismételten kinyil­vánítja, hogy az USA imperi­alista köreivel szövetkezett nyugatnémet militarizmus re- vansista törekvései továbbra is az európai feszültség és hábo­rús veszély fő forrásai. A nyu­gatnémet kormány politikája változatlanul a második világ­háború utáni európai helyzet aláásósára irányul. Az NSZK ellenséges irányvonalat kö­vet az NDK-val szemben. Nyu- gat-Németország vezető körei­nek revansista politikája a neo- fasizmus és az agresszió fész­kének kiterebélyesedéséhez ve­zet Európa szivében. Az anti­demokratikus szükségállapot­törvények elfogadása a Bundes­tagban, újabb súlyos lépés azon az. úton, amely az NSZK-t a legreakciósabb militarista erők diktatúrájának irányába tolja. Mindez komolyan veszélyezteti az európai kontinens békéjét és nyugalmát. A felek hangsúlyozták, hogy az európai béke és biztonság reális és konstruktív alapja: a második világháború után Euró­pában kialakult államhatárok megvultoztathalatlanságának el­ismerése, az NSZK-nak az egye­düli képviselet igényéről való le­mondása, Nyugat-Berlin — mint önálló politikai egység — külön státusának tiszteletben tartása, a müncheni egyezmény semmis­ségének kezdettől fogva történő elismerése, az atomfegyver meg­szerzését célzó nyugatnémet tö­rekvések megelőzése. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kormánya véle­ménye szerint a kellően előké­szített összeurópai konferencia megtartása fontos lépést jelen­tene a kollektív biztonsági rend­szer megteremtésének útján, elő­segítené az európai és a világ- béke megszilárdulásét. A felek nagy jelentőséget tu­lajdonítanak az atomsorompó- szerződésnek. Annak megkötése kedvező feltételeket teremt az atomfegyverkezési verseny meg­fékezése, az általános és teljes leszerelésért, a valamennyi bé­keszerető erő tömörítéséért fo­lyó harc szempontjából. ▲ felek kinyilvánítják ellő* kéltségüket, hogy erősíteni fog­ják a Varsói Szerződés szerve­zetét a szocialista országok biz­tonságának szilárd garanciáját. A szocialista közösség külpoli­tikája további aktivizálásá­nak, az agressziók meghiúsítá­sának, a népek közötti barátság érdekeitől vezettetve a felek a jövőben is koordinálni fogják nemzetközi tevékenységüket. Az MSZMP és az SZKP kép­viselői nagy megelégedéssel ál­lapították meg, hogy a két párt nézetei teljesen egybeesnek a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom helyzetének értékelésében. Megerősítették azon törekvésüket, hogy a jövő­ben is folytatják a kölcsönös konzultációkat, s egyeztetik ál­láspontjukat és tevékenységüket. Az MSZMP és az SZKP egy­séges abban, hogy mindén égyes marxista—leninista pártnak, miközben az előtte álló nemzet­közi feladatok megoldásán fá­radozik. a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalommal szembeni magas felelősség szel­lemében kell cselekednie, min­dent meg kell tennie az összes kommunista erők nemzetközi összeforróttságának megszilár­dításéra. A félék meggyőződése, hogy a kommunista világmozgalom egységének megerősítéséért fo­lyó harc fő kérdése: a kommu­nista és munkáspártok nemzet­közi tanácskozásának gondos előkészítése és megtartása. Meg­győződésünk, hogy a küszöbön­álló tanácskozás fontos szakaszt jelent az imperializmus elleni harcban, a jelenkor összes for­radalmi erőinek tömörítésében és támogatóst nyújt a szabadsá­gukért és függetlenségükért küz­dő népeknek. A testvérpártokkal szorosan együttműködve az MSZMP és az SZKP mindén tő­le telhetőt megtesz a kommunis­ták ezen nemzetközi fóruma si­keres lebonyolításának biztosí­tása érdekében. A küldöttségek pozitívan ér­tékelték a budapesti konzulta­tív találkozó eredményeit va­lamint a testvérpártoknak a nemzetközi tanácskozás előké­szítését célzó további együttes lépéseit A szovjet fél elisme­réssel méltatta az MSZMP nagy- hozzájárulását ehhez a munká­hoz. Az MSZMP és az SZKP to­vábbi erőfeszítéseket tesz a szo­cialista országok egységének erősítése, a szocialista közösség politikai, gazdasági és védelmi ereje szakadatlan növelése ér­dekében. A két testvérpárt ha­tározottan elítéli Mao Ce-tung csoportjának politikáját, amely lábbal tiporja a marxizmus— leninizmus elveit. szakadat- irányvonalat folytat a nemzet­közi kommunista mozgalomban és ezzel kárt okoz az imperi­alizmus elleni harc és a szo­cializmus kínai építése ügyé­nek. A tárgyalások résztvevői hangsúlyozták, hogy az MSZMP és az SZKP szoros együttmű­ködése és Információcseréje, a küldöttség-cserék, a két pórt vezető személyiségeinek talál­kozói és konzultációi, a pártja­ik közötti kapcsolatok lenini normáinak szellemében elősegí­tik az időszerű kérdések elv­társi légkörben történő opera­tív megoldását. A felek cél­szerűnek tartják az MSZMP és az SZKP közötti együttműkö­dés formáinak és módszereinek továbbfejlesztését. A két ország párt- és kor­mányküldöttségének tárgyalásai a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság, az SZKP és az MSZMP közötti testvéri barát­ság és sokoldalú együttműkö­dés erősödését szolgálták. A magyar pért- és kormány- küldöttség baráti látogatásra hívta meg a Szovjetunió párt* és kormányküldöttségét a Ma­gyar Népköztársaságba. A szovjet fél a meghívást köszö­nettel elfogadta. (MTI) Kádár János nyilatkozata a repülőtéren Kádár János, a magyar párt­ós kormányküldöttség vezetője a delegáció megérkezése után, a repülőtéren nyilatkozott Szepesi Györgynek, a Magyar Rádió és Televízió főmunkatórsának. Az alábbiakban — némileg rövidít­ve —- közöljük az interjút. RIPORTER: Szeretettel kö szöntjiik újra itthon Kádár Já­nos elvtársat. Külön köszönetét szeretnék mondani azért, hogy rögtön megérkezése után foga­dott bennünket, itt, a Ferihegyi repülőtéren, a televízió rögtön­zött stúdiójában és válaszol kér­déseinkre. A televízió jóvoltából figye­lemmel kísértük útjukat Volgo- grádban. Tallinnban és szinte Ott voltunk szerdán a forró hangu­latú moszkvai nagygyűlésen. Kérem. Kádár elv társ. beszéljen benyomásairól, a szovjet embe­rekkel történt találkozásairól. VÁLASZ: Nagyon ... köszönöm az üdvözlést. Amikor javasol­ták, hogy Itt találkozzunk Önök­kel, készséggel beleegyeztem, mert úgy gondolom, erről az út­ról lehet és kell, érdemes is többször és többféle formában beszélni. Pártunknak, dolgozó népünknek, a magyar közvéle­ménynek nem kell magyarázni, hogy harcaink, jelenünk és jö­vőnk szempontjából milyen nagy jelentőségű, mennyire fon­tos a magyar—szovjet viszony, a magyar—szovjet barátság. A Szovjetunióban az emberek — vezetők, középszintű tisztsé­gek betöltői és a munkásembe­rek egyaránt — számunkra fon­tos kapcsolatnak tartják a ma­gyar—szovjet barátságot. Jólesik ezt hallani és ez így is van; ez a két párt, a két ország, a két nép barátságát tükrözi. Mi ter­mészetesen tudjuk, hogy a két ország súlya, nagyságrendje nem azonos, s amilyen jólesik a szovjet embereknek az az ér­tékelése. hogy mindkét párt, mindkét ország, mindkét nép számára hasznos ez a barátság, gondolom, annyira megfelel az igazságnak, hogy a mi számunk­ra még fontosabb, szinte azt le­hetne mondani, életbevágóan font»«.. Kádár János ezután hangsú­lyozta: Végiggondolva az egész programot — aa a véleményünk, hogy elértük célúnkat. Megfe­lelő megbeszéléseket folytattunk és bensőséges találkozásaink voltak a szovjet emberékkel. Mint a magyar pórt- és kor­mányküldöttség tagjainak, külö­nösen jólesett az a szívélyesség és barátság, amellyel mihdenütt találkoztunk, akár amikor B rézs­üvéé. Koszigin és Podgomj elv- (ársakkal tárgyaltunk, akár pá­lyaudvarokon, gyárakban és más helyeken, ahol szovjet munká sokkal találkoztunk. RIPORTER: A küldöttség ké­pet alkothatott útján a szovjet ország fejlődésének üteméről, az emberek életéről, a kommuniz­must építő munka eredményei­ről. Kérném, hogy erről is tájé­koztassa hallgatóinkat, nézőin­ket. VÁLASZ: A Szovjetunió párt­ós állami veaétőitől tájékozta lást kaptunk a szovjet élet fej - tőd étének alapvető, fő jellemzői­ről. Tájékoztattak bennünket a volgográdí terület vezetői, vala­mint a Vélünk rokon nép haza iában. Észtországban a köztár­saság vezetői is. Ezek az adatok, számok örvendetes, erőteljes és lendületes fejlődést mutatnak. Ami az egész Szovjetunió hely­zetének alakulását illeti, az elv- tórsak elmondták, hogy mint bennünket. Őket is nagymértek­ben foglalkoztatják a nemzet­közi kérdések. Ez munkájuk je­lentős része. Emellett azonban nem hanyagolják el az építéssel kapcsolatos feladatokat sem. Ök is most tartanak ötéves tervük közepénél, s a terv időarányos részét túlteljesítették. E'z azt je­lenti, hogy az ötéves terv első két esztendejében évi 19 száza­lékkal növekedett az ipari ter­melés. A növekedés az idei el s í félévben is ennek megfelelő ará­nyú volt. Nem akarom és nem is tudnám a számokat sorolni, de Á Békés megyei eszperantó mozgalom múltjából A ..gyulai nyár” immár hatod­ízben ismétlődő ünnepi eseménye az eszperantó nyári egyetem, amelynek keretében a magyar eszperantisták sok külföldi eszme­társukkal találkoznak s a közös nyelv segítségével kicserélik ta­pasztalataikat, barátkoznak, mű­velődnek, szórakoznak. Megyénk eszperantistói közül is sdk résztvevője van ennek a ta­lálkozónak, s megjelennek többen azok közül is, akik Orosházán, Békéscsabán és Gyulán ott vol­tak az első egyesületek megalakí­tásánál. Ez alkalomból talán idő­szerű, ha visszatekintünk a Bé­kés megyei eszperantó csoportok múltbeli tevékenységére s különö­sen politikai szerepükről és fon­tosságukról említünk néhány ada­tot. A megyei eszperantó csoportok megszervezésére, engedélyezésére és működésére vonatkozó közigaz­gatási iratokat az elmúlt évek fo­lyamán feltárták és feldolgozták a Békés megyei Levéltárban s ezeknek a dokumentumoknak alapján világosan látszik az a je­lentős szerep, amit a helyi cső-, portok a megye munkásmozgal­mában betöltötték. Kitűnik, hogy a csoportok társadalmi jelentősé­ge háttérbe szorult a politikai te­vékenység mellett, mert az 194S előtt itt működött eszperantó kö­rök a Magyarországi Eszperantis- ta Munkások Egyesületéhez tar­toztak s mint ilyenek, lényegében a szociáldemokrata, illetve az il­legális kommunista mozgalom fe- döszerveí voltak. A következőkben röviden vá­zoljuk, milyen utat lett meg az eszperantó hazánkban s közelebb­ről megyénkben. A Zómenhöf Lázár Lajos által 1867-ben szerkesztett és világhó­dító Útjára indult mesterséges nyelv a század elején a magyar munkások között is népszerű lett, mert az internacionalizmus ter­jesztésének eszközét látták benne. Magyarországon 1913-ban alakult meg a Magyarországi Eszperan- tista Munkások Egyesülete azzal az alapszabélyszerű céllal, hogy „Magyarországon a munkásság között az eszperantó világnyelvet terjessze”. Az 1914-es világhábo­rú kitörése visszaveti a mozgalom fejlődését, de a Tanácsköztársaság minden segítséget megad újjáéle­déséhez. A mozgalom politikai jelentősége az 1920-as években nő meg, amikor megalakult a mun­kás eszperantisták internacioná- léja, amelynek működése balol­dali jellegű völt, s ezért már a 20-as évek elején hazánkban is sok ellenzőid munkás lépett az eszperantista csoportokba s az MSZMP-nek is számos eszperan­tista tagja volt. Ebben az időszak­ban, amikor a túlfűtött naciona­lizmus uralta a magyar életet, a hatóságok nem jó szemmel nézték a külföldi eszperantista közpon­tokkal való kapcsolatot, s igyekez­tek megakadályozni a helyi cso­portok alakulását. Ennek ellené­az bizonyos, hogy ha a szovjet ipar termelése három év alatt S0 százalékkal növekedik, az már valami; az már komoly mennyi­séget — és minőségi előrelé­pést — jelent. Bizonyos összehasonlítást te­hettünk Volgogrédban is. Jóma­gam itt már több ízben töltöt­tem rövidebb időt, utoljára hét évvel ezelőtt. Az azóta bekövet­kezett fejlődés óriási. A Volgog­rad i terület Vfezető elvtársai el­mondták, hogy tíz év alatt az ipari termelés háromszorosára növekedett. Érdekes volt számunkra az Észt Szovjet Szocialista Köztér* saglpan tett látogatás is. Itt iá nagyarányú a fejlődés Iparúk gyors ütemben fejlődik, s rend­kívül magas színvonalú, igen fej leit és egészségesen növek­szik a mezőgazdasági kultúra. Más éghajlati viszonyok között dolgoznak Növénytermesztésük és állattenyésztésük kiváló. Nem hiszem, hogy e vonatkozásban Európában sok versenytársuk akad. RIPORTER: Arra kérem Ká­dét elvtárs. foglalja Össze tár­gyalásaik, látogatásuk eredmé­nyeit. VÁLASZ: Ezt röviden össze- ioglalni igen nehéz, Inkább csak érinteni Tehet. Megbeszéléseink során — ahogyan ilyenkor szo­kásos, mindkét részről tájékoz­tatást adtunk saját helyzetünk­ről. Sok időt szenteltünk a két­oldalú kapcsolatoknak. Megálla­podtunk mindazokban a témák­ban, amelyeket á további munka sorén napirenden tartunk. Egyébként megállapítottuk, hogy a magyar—szovjet együttműkö­dés egészséges, jó és megfelelően fejlődik. Ez így van politikai té­ren, a nemzetközi politikában is, s ami szintén örvendetes, mind­inkább, mind szélesebben fejlő­dik országaink társadalmának közvetlen érintkezése. Ezzel az érzéssel jöttem haza és általában a küldöttség tagjai is így értékelik látogatásunk eredményéit — fejezte be nyi­latkozatát Kádár János. (MTI) re 1929-ban 18, 1928-ban már 23 munkás eszperantó csoport műkö­dik Magyarországon — főleg Bu­dapesten és környékén —, me­gyénkben pedig 3, Orosházán, Bé­késcsabán és Gyulán, mindhárom helyen a „munkásotthonok” helyi* ségében, ahot a nyelvtanulás mel­lett jó alkalom adódott az Odajá­ró munkásokkal való kapcsolat tartására. Az eszperantó tanuló­csoportok egyben a tagság túlnyo­mó részét kitevő szociáldemokra­ta párttagok továbbképző iskolái is voltak, amint erről Keresztes Mihály ..Napnyugtától napkelté­ig” című nemrég megjelent köny­vében is megemlékezik. Megyénkben egyéni tanulóként már korábban is sokan érdeklőd­tek az eszperantó nyelv iránt, de helyi csoport alakításéra — első­ként — csak 1925 februárjában tesznek kísérletet az orosházi esz­perantisták nevében Magó István; Kiss János és Soós Gyula. A rend­őrség nem javasolja az engedély megadását azzal az indoklással, hogy a vezetők és tagok szocia­listák és szervezett munkások. A hatóságok évekig elhúzzák az en­gedélyezési eljárást s a megye fő­ispánja még 1930 januárjában is azt jelenti a bélügymihiszternek, hogy „szükségtelennek, és felesle* gesnek tartja, hogy a magyar munkásság nemzetközi nyelvet tanuljon." Az orosházi eszperan­tisták azonban nem adják fel a küzdelmet s míg egyesületi életet nem élhetnek, „nyelvtanfolya­mok” rendezése ürügyén jönnek össze és tartják a kapcsolatot. 1930. január 19-én Dumitrás Mi­hály, Szverle Mihály, Plenter La* jós és László, Keresztes Mihály a helyi szociáldemokrata párt erő* sen baloldali magatartásukról iá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom