Békés Megyei Népújság, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-16 / 165. szám

1988. július 16. 4 Kedd Tanárok és diákok együtt tanulják a hazaszeretetei Országos Honismereti Tábor Tamásiban Fejlődő úthálózat — Sok elmaradást kell még pótolni — Helyzetjelentés Békésről \ A KISZ KB, a Művelődésügyi és Munkaügyi Minisztérium június 30-tól július 14-ig országos tábo­rozást rendezett 130 középiskolás és szakmunkástanuló lány és fiú részére, akik a honismereti szak­köri munkában eredményesen vet­tek részt. Különösen népes cso­port' jött Békés és Pest megyé­ből. Tamási a Sión át a Dunába igyekvő Keskeny Koppány-völ- gyében fekszik, a tolnai tájon, amelyről találóan mondta Illyés Gyula, hogy itt, az Alföld átjött a Dunán és ölelkezik a Dunántúl­lal. A helyiség régi — és jelenkori története igen alkalmas a honis­mereti munka tudományos isme­reteinek a megszerzésére: késő avarkori sírleletet ígért a Szőlő­hegy egyik oldalában a szemcse­hegyi lankán; a versenyben vá­rosiasodó Tamásiban méterekre egymás mellé került a modern és a népi építkezési forma, igy a nérpajz kincsestára; története is gazdag, hogy csak a legfontosabb momentumokat említsük: 1708- ban Béri Balog Ádám kuruc ge­nerális látta el várának parancs­noki tisztét; a szekszárd—siófoki vonalon söpört végig az ellenfor­radalom véres terrorja 1919 au­gusztusában, s itt temették el 1929 júliusában az illegális kom­munista párt hosszú börtönt-.ült vezetőségi tagját, Gőgös Ignácot. Az imponálóan korszerű járási művelődési otthonban a helyi úttörozenekar játszotta a Him­nuszt, ezzel ünnepélyes keretek között kezdetét vette a táborélet. Nádor György, a Munkaüevi Mi­nisztérium főosztályvezetőhelyet­tese megnyitó beszédében a hon­ismereti, tábor jelentőségét vá­zolta: 1. a 1 hazaszeretetre tanítás ügyét szolgálja; 2. az iskolai tantervi anyagot kiegészí­tő ismereteket nyújt egy szaktevé­kenység (régészeti, néprajzi és leg- újabbkori történeti kutatás) tech­nikájának megismertetésével és a tolnai táj — más tájtól részben különböző — ismeretanyagával. A tábo> elvi alapozását célozta Kárpáti Sándornak, a KISZ KB- titkárának „A szocialista hazafi- ság és a nemzetköziség” című elő­adása, aki Kölcsey, Ady és Lenin e kérdésre vallott nézeteit egybe­vetve meghatározta a korszerű, szocialista hazafiság tartalmát, il­letve a helytörténeti, honismereti mozgalom szerepét a cél szolgá­latában. Néhány igen fontos szaktudo­mány-módszertani kérdésről elő­adást hallottak a résztvevők a két­hetes programban. így a honfog­laláskori régészeti kutatásról, a néprajz, a nyelvjárás és a helynév kapcsolatáról; a helynevek műve­lődéstörténeti mondanivalójá­ról; a település- és növény­földrajzi kérdésekről: a vete­ránkutatásról; a falukrónika írá­sának szempontjairól és általában a helytörténeti kutatás módszerta­ni problémáiról. Elsősorban szellemi munkatá­borról szólunk ugyan; de a tábor az ifjúság fizikai erejét is alapo­san igénybe vette, s éppen emiatt rejlik ideális nevelési lehetőség az effélében. Aki az első pillanattól figyelte a régész szekció ásatási manővereit a községtől távoli Szemcsehegyen, az megérezte; ha hazánk összes ígéretes (innM- meg kellene ásni régiség után, if­júságunk, romantikára vágyó haj­lama szívesen fogná az ásót. S higgye el bárki, megérné! Negyven fiú fogott munkához szakirányítással. Kimérték a szel­vényeket aztán ástak és ástak a rek'kenő hőségben napokig, ami­kor jelentkeztek az árulkodó fol­tok. Alig lehetett velük bírni a csontvázak, a fülbevalók, a tűz- csiholó vas feltűnésekor. Minden­ki részese ajcart lenni néhány mozzanatra a nagy gondot igény­lő munkának, ha már részt vett a kemény feltalaj kitermelésében. A legújabbkori történeti szek­ció tagjai részben az Űj Élet Ter­melőszövetkezetben, részben a he­lyiipari üzemekben gyűjtöttek adatokat. Rengeteg élményt és is­meretet szereztek. A néprajzi szekció tárgyi nép­rajzi gyűjtőcsoportja egy alka­lommal Morvay Péternek, a Nép­rajzi Múzeum . osztályvezetőhe­lyettesének irányításával egy kö­rülbelül 200 éves szegényparaszt házat szemlélt meg. Omladozó, go­romba deszka lógott a szalmatető ormán, s a más vidéken tornác nevű kőlábas „pitar”- (pitvar)-ból a földes „hidegkonyhá”-ba „fél­ajtós”, középen ketté fűrészelt két részből álló ajtó nyílt. A hi­degkonyhát uraló nyitott kémény már megcsodált történeti múlt az ifjúság szemében, ugyanígy a pad­lásról előkerült babtartó gyékény­kosarak és agyagszilkék. A helynév-gyűjtő munkacsoport több tucat olyan nevet írt cédu­lára — Öregállás, Messzirétföld, Rácvölgy, Cseringát (Cserénygát), Belátóhegy, Borza-völgy —, amely­ből kiolvasható a helység törté­nete, az egykor domináló jószág­tartás, illetve a törökkorban fel­húzódott szerbek’ kultúrtörténeti históriája. Közben a szavak eti­mológiai vallatását is elsajátítot­ták az ifjú kutatók. Aki délután 4—5 óra között el­haladt a tamási Béri Balog Ádám Gimnázium tantermei előtt, a nyi­tott ajtókon át jegyzetek fölé haj­ló ifjúságot látott. A napi terem­munka után ez a legfontosabb feladat: összegezni írásban a lá­tottakat, hallottakat és a jelen­ségek közül kiválasztani,, tanulni a lényegest, az újat; most már ön­állóan eligazodni, az életet mérni. Sikerült megvalósítania a tá­bornak a középiskolás és a szak­munkásképző-iskolás ifjúság együtt-dolgoztatását; ez alapvető nevelési cél volt. Az csak termé­szetes, hogy az első napokban a két iskolatípus tanulói belső vitá­kat feszegettek. A gimnáziumok tanulói az ő szélesebb skálájú tan­tárgyi műveltségükkel álltak elő, majd a szakmunkástanulók szak­mai ismereteit hallva teljesen ki­egyenlítődött a szint, s mindket­ten tanultak. Csak érdekességkép­pen említhetjük meg azt az anek­dotát, hogy az egyik gimnazista felült a „gumikovács”-léte mesé­nek, amin a szakmunkástanulók jókat kacagtak. Két héten át láttuk a tolnai tá­jat, amikor a forró napsugár ép­pen a zamatot cseppentette a Csa­tár, a Bartina, az Előhegy fürtjei­be; közben tanárok és tanítvá­nyok együtt tanultuk a hazasze­retetek az egyre terebélyesedő honismereti mozgalom szeretetét. , Élményt gyűjtöttünk a javából. Virág Ferenc Víz- és viGIanyszereSö munkát rövid hqtáridőre vállal a Mezöberényi Építőipari Ktsz 79796 Természetesen ez nem jelenti azt, hogy elégedettek volnánk az útépítés ütemével. Nemrég ké­szült el egy tízéves távlatú rende­zési terv 1970-től 1980-ig terjedő- leg. Ebben évi egy kilométer útépítés sze­repel, vagyis a rendezés idősza­kában tíz kilométer út meg­építésére kerül sor. Emellett a korszerűsítésekről sem feledkezünk el, minthogy a meg­levő út- és járdahálózatunk egy része elavult, erősen megrongáló­dott. A megyei tanácstól 5,5 millió forintot kaptak a község kommu­nális kiadásainak fedezésére, s eb­ből egy igen jelentős hányadot fordítanak út- és járdaépítésre. Mindent összevetve úgy véljük, hogy a jövőben gyorsul a község rendezése és a lakosság legna­gyobb örömére jelentősen fejlesz­teni tudják úthálózatukat. Háló Ferenc Szeptember 15-ig lehet pályázni a jövő évi aspiranturára A Tudományos Minősítő Bi­zottság közzétette az 1969. szep­tember 1-én kezdődő aspirantú­rára szóló pályázati felhívását. Aspiranturára olyan 35 évnél nem idősebb szakemberek pá­lyázhatnak, akik egyetemi okle­velük megszerzése után legalább három évet töltöttek szakmai gyakorlatban és bizonyos kezdeti tudományos munkásságot fejtet­tek ki. A külföldi országok közül a Bolgár Népköztársaságba, a Csehszlovák Szocialista Köztár­saságba, a Lengyel Népköztársa­ságba, a Német Demokratikus Köztársaságba és a Szovjetunió­ba lehet pályázni. A pályázók szakmai és ideológiai ismeretek­ből felvételi vizsgát tesznek. A pályázatokat a munkahely vezetőjének, személyzeti vezető­jének és párttitkárának véle­ményével ellátva a felügyeletet gyakorló főhatóság személyzeti osztálya útján 1968. szeptember 15-ig kell a tudományos minősítő bizottsághoz benyújtani. A Tudományos Minősítő Bizott­ság a pályázat eredményét 1969 márciusában közli az érdekeltek­kel. Ávartüzek szerte a megyében Nagy Gábor vb-elnökhelyettes- sel és Szabó Ferenc vb-titkárral beszélgettünk a község úthálóza­tának fejlődéséről,’ s az ezzél együttjáró gondokról. Mindkét vezető jó ismerője községének, s szinte „kapásból” mondják, mi is történt az utóbbi esztendőkben. — A belső kép, mely az utcá­kon, tereken a szemlélő elé tárul, csaknem két és fél évszázad ered­ményét foglalja magában — álla­pítja meg az elnökhelyettes. — Mindez azt is jelenti, sok tennivaló maradt ránk, so­kat kell pótolnunk. Különösen az utak korszerűsíté­se égető probléma. Jelenleg a község belterületén 87.5 kilométer úthálózat van. Ebből 9,6 termés­kő burkolatú, 1,7 kockakő, 4,9 makadám és 69,4 kilométer föld­út. Ezenkívül 119,7 kilométer ki­épített járda van, s ebből 88,5 be­ton, továbbá 17,8 kilométer tégla­járda. Mivel a gyalogjárót a köz­utakhoz viszonyítva duplán kell számítani, a község belterületén 175 kilométer a gyalogjárda. Eb­ből 55,3 kilométer jelenleg is ki­építetlen. Ez gyakorlatilag azt je­lenti, hogy a belterületen vala­mennyi utcában legalább egy ol­dalon kiépített járda található. Ha rövidebb távlatban beszé­lünk, akkor azt mondhatjuk, hogy 1957-től csaknem 35 kilométer utat építettek. — Itt azt is meg kell említeni — folytatja Szabó Ferenc —, hogy a község lakói a községfejlesztési adón túl jelentős társadalmi mun­kát adtak. Ezt pontosan órákban vagy a megépített utak kilométe­rének hosszúságával nehéz lenne megmondani, de talán az mégis érzékelteti, hogy 1968-ban ötszáz­ezer forint értékű társadalmi munkára számítunk. A KÖFA- alapból az úthálózatra — főleg járdaépítésre — kétszázezer fo­rintot fordítunk évenként. Nem kevés munkát adott a megye tűzoltóinak a hétvégi nagyszámú tűzeset. Július 13-án, szombaton, három helyen: Kö- rösladányban, Pósahalmon és Békéscsabán okozott avar-, il­letve legelőtüzet a mozdonyból kipattanó szikra. Vasárnap a sarkadi Lenin Tsz földjén gabonatűz keletkezett, és jelentős mennyiségű termény égett el. Ugyancsak vasárnap, a pósteleki erdő mellett kapott lángra' az avar és átterjedt á szomszédos tölgycserjésre. Hétfőn Gyulán a mozdony­szikra okozott tüzet, Medgyes- egyházán pedig kisebb avar- és legelőtűz pusztított. Endrődön Dávid Miklós tanyáján eddig is­meretlen okból, 300 kéve rőzse kapott lángra és vált hamuvá. A Nagykunsági Állami Gazdaság ecsegfalvi üzemében — mint azt a megyei tűzoltóparancsnokság jelentette — az ammóniumsalét- rom-tartalmú műtrágya gyulladt meg, jelentős károkat /okozva. A tűz okának vizsgálata és a ke­letkezett kár megállapítása fo­lyamatban van. Fordította: Radó György 14 Hát igen. Növekedett a hírne­vünk, klinikánkat irigylik is. Csodákat emlegetnek, amelye­ket állítólag mi hajtunk végre. De csak kevesen tudják, milyen árat kell ezért fizetünk. Min- f den hírnevünket, minden tudo- ! mányos fokozatunkat odaad- j nám — csak ne halnának meg | a betegeink. Őszintén mondom ; ezt? Igen ... * Most mindjárt következik a c Szására vonatkozó jelentés. Ter- I mészetesen vezető munkatársa- j immal több ízben megtárgyal- : tam már a műtét problémáját, I de szükséges betartanunk a for- I mákat: jelentést kell tennünk | róla összes orvosainknak. Annál | is inkább, mert Szását mindnyá- | jan ismerik és szeretik. És most 5 talán már nem fognak nehez- ! telni rám. S Vaszja teszi a jelentést, telje- i sen az előírt formák szerint: 3 kurtán, szárazon. Az én szemem előtt azonban egészen másképp vonul el ez a történet; színesen és kínzó kétségekkel. — Alekszandr Popovics páci­ens, harminckét éves, foglalko­zása; matematikus, a tudomá­nyok doktora; a klinikára fel­vételt nyert négy hónappal ez­előtt, diagnózis: mitrális billen­tyűelégtelenség ... Az utolsó két évben három ízben feküdt a mi klinikánkon és néhányszor más gyógyintézetekben. Általános állapota: közepesen súlyos. Ér­verés: száztíz, tartós aritmia. Következnek a nagyszámú analízis és vizsgálat adatai. A szív minden ürege tágult. Diag­nózis : mitrális billentyűelégte­lenség, a billenytűn mészlerakó- dás'.al. Vérkeringési zavar kettő- bé stádiumban. A májon jelen­tős másodlagos elváltozások. A műtét tervét én magam adom elő. A baloldali mellkas­üreg, majd a szívburok feltárá­sa. A mesterséges vérkeringést hajtó motor bekapcsolása. Hipo- termia: a test mesterséges lehű­tése. A bal szívpitvar felmetszé­se. A billentyű ellenőrzése. Ha vitorlái nem nagyon változtak el, akkor plasztikai eljárással be kell varrni a billentyűgyűrűt. Ha kétes ennek a hatékonysága, akkor egy mesterséges billen­tyűt is belevarrok. Ez biztosan kiküszöböli az elégtelenséget és egyúttal megkönnyíti a szívmű­ködést is. Minden bizonnyal megkönnyíti: ez mutatkozott mind a kísérleti síkon, mind pe­dig a két betegnél. Kérdés vagy megjegyzés nem hangzik el. A fiatalabbak talán restellnének kérdést intézni, az idősebbekkel pedig már min­dent megtárgyaltunk. S ráadá­sul még haragszanak rám, ezért nem akarják. Asszisztenseim: Marija Vasziljevna és két fiatal orvos: Zsenya meg Vaszja. Az altatást Gyima végzi — azaz hi­vatalosan: Dmitri j Alekszeje- vics. A konferencia véget ért. Le- verten távozúnk. Látom, senki­nek sem tetszett, ahogy Sztyopá- val elbántam. Nekem magameak sincs ínyemre. De nem nagyon izgat. Minden gondolatom az el­következő műtétre összpontosul. Sztyopa önérzete ehhez képest — egy porszem. Kibírja ő ezt. Dolgozzék másutt és ne küldje sírba a mi betegeinket. Ezzel győzöm meg magam. Valahol azonban egy gonosz kis gondo­lat furkál: „Nem kellett volna. Ezért még ma fizetni fogsz.” Ilyen mélyen gyökerezik gon-

Next

/
Oldalképek
Tartalom