Békés Megyei Népújság, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-16 / 165. szám

IMS. július lö. 5 Kedd Az elmúlt színházi évadban a sikerek domináltak — Mondotta Vass Károly igazgató az évadzáró társulati ülésen Vasárnap délelőtt 11 órakor évadzáró társulati ülést tartottak a Jókai Színházban. Az ülései Vass Károly igazgató értékelte az elmúlt évadot, megállapítva, hogy abban kétségtelenül a si­kerek domináltak, és a kísérle­tező kedv, mely az új, mai ma­gyar drámák bemutatását tűzte céljául. — Alapvető elhatározásunk volt — mondotta — a színház- művészet eszközeivel segíteni a szocialista társadalom formálá­sát; a klasszikus hagyományok ápolását; végül a közönség szó­rakozási igényét kielégíteni szín­vonalas, zenés darabok bemuta­tásával. Mindhárom elgondolá­sunk sikereket hozott, és azt is megállapíthatjuk, hogy előadása­ink színvonala kiegyenlítettebb lett, az elmúlt évadban már nem volt kirívóan rosszul sikerült be­iBagyar—koreai barátsági nagygyűlés Békéscsabán Csütörtökön délután fél 4 órai kezdettel a békéscsabai Balassi Művelődési Otthon­ban — az SZMT rendezésé­ben — magyar—koreai ba­rátsági nagygyűlést tarta­nak. Az ünnepség előadója Kiss Károly, a Szakszerve­zetek Országos Tanácsának alelnöke lesz. A nagygyű­lésen felszólal Li Dong Szón, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság budapesti nagy­követe is. mutató. A rendezői felkészülésre is nagyobb időt tudunk biztosí­tani, és ami még szintén lénye­ges: a művészek foglalkoztatott­sága is egyenletesebbé, gazdasá­gosabbá vált. A továbbiakban Vass Károly igazgató örömmel állapította meg, hogy a televízió és a rádió 3—3 előadást rögzített kép-, il­letve hangszalagra, és az évad során a művészek közül többen miniszteri jutalomban részesül­tek. — Kedvezően alakult az elő­adások száma — folytatta —, az évadban összesen 414 előadást tartottunk, mintegy 120 ezer né­ző előtt. A tájelőadásokon álta­lában többen voltak, mint egy- egy székhelyi bemutatón, ez is világosan példázza azt, hogy színházunknak a tájelőadásokat az eddiginél is nagyobb becsben kell tartani. Az igazgató ezután bejelentet­te, hogy a következő, az évad­nyitó társulati ülést augusztus 29-én tartják, majd a színház művészeinek, műszaki és hivatali dolgozóinak hasznos pihenést, jó nyaralást kívánt. A társulati ülésen részt vett Hagymási Sándor, a megyei ta­nács művelődésügyi osztályának csoportvezetője is, és köszönetét fejezte ki az elmúlt évad szín­házi élményeiért, a Jókai Szín­ház javuló tevékenységéért. Zá­róaktusként pénzjutalmak ki­osztása következett, kiváló mun­kájáért jutalmat kapott Szobosz- lay Sándor, Máté Lajos, Stefa- nik Irén, Körösztös István, Szent- irmay Éva, F. Nagy Imre és még többen a színház művészeti és műszaki, hivatali dolgozói közül. dolkodásunkban a fogat-fogért felfogás. Sebaj. Úrrá leszek raj­ta. Lesz erőm, és sikerülni is fog. Sztyopa sérelmének ehhez semmi köze. Dolgozószobámba megyek, le­ülök. Elgondolkozom, össze kell szednem rrtagam — itt, belül. Milyen kényelmetlen a szo­bám! Képtelen vagyok megfele­lő környezetet teremteni ma­gamnak. Egye meg a fene. Jól­esnék rágyújtani. Nem szabad. Nehéz operációk előtt uralkod­nom kell magamon: még elkö- dösülne az agyam, és a kezem is jobban reszketne. Mivel kössem le a figyelme­met? Azok ott egy óra hosszat elpiszmognak. Mindig így van: amíg előkerítik a nővért, az egyik vagy másik orvost, a toló­kocsit, amíg beadják az injek­ciókat ... Nem tudom őket rend. re szoktatni. Már lemondtam róla. Látszik: ebben csődöt mondtam. Mondják, léteznek klinikák, ahol kilenckor operál­nak és minden olyan pontos, mint az óramű. Irigylem őket. íróasztalom teli munkákkal, de részint unalmas, részint kel­lemetlen ügyek. Disszertációk, melyeket véleményezésre küld­tek meg nekem. Az itteni fiatal kollégák „tudományos dolgoza­tai”. És vegyes levelek olyan betegektől, akiket állapotuk sú­lyossága miatt nem lehet ope­rálni. Hogyan vigasztaljam meg őket? Nincs ijdőm hosszú leve­lek írására. De szavaim sincse­nek, úgy hiszem. Egy valami kellemes, ezt már ismerem, de kedvem kerekedik még agyszer elolvasni. A kis Katya mamá­jától. Hogy is hívták( Elfelej­tettem. Szklerózisa volt. Persze, Szadofjeva! „Kedves Professzor! Tegnap múlt két esztendeje an­nak, hogy megoperált. Ezt a napot mi jobban megünnepeljük, mint a születésnapomat.. ” Ez jólesik. Mennyit kínlódtunk ez­zel, míg rá nem jöttünk. így volt. No, gyérünk, nézzük át még egyszer Szasa betegségének tör­ténetét. Néhány hónap, és mi­lyen vaskos. Egész kötetre való. Analízisek. Fényképek. Fel­jegyzések. És velük együtt ma­ga a kortörténet. Nem az, amely ott feljegyezve áll, hanem az a másik, amely szemem előtt su­han el. Mennyire összefonódott most mindez: Szasa, a betegsé­ge, az ón sejtéseim és a sebészet. Talán valahol hibát követtem el Szásával kapcsolatban? Ta­lán éppen azzal a billentyűvel? Én nem szavakban gondolko­dom. Ezt az egész kórtörténetet betéve tudom, szavakra nincs is szükségem. Csak egy-egy kép villan fel előttem. Hosszas be­szélgetések villámsebességgel suhannak el — csak a lényegük hagy nyomot. írás, olvasás köz­ben az embert szavak — durva vagy kifejezéstelen szavak — súlya terheli. Létrejön-e valaha a pusztán gondolatokkal folyta­tott véleménycsere? Ábrándkép. Ügy mondják, előfordul ilyesmi, de csak közeli hozzátartozók kö­zött. „Szavak nélkül is megér­tik egymást”. Előfordul az Üdülőtelep a Fekete-Körös partján Eddig 120 vikendház-épitésre alkalmas telket adtak el a Gyu­lától S kilométerre levő Város­erdőben, a Fekete-Körös part­ján. Főleg békéscsabaiak vásá­rolták a viszonylag olcsó, négy­szögölenként 30 forintért áru­sított telkeket. Felépült a 100 személy ellátására alkalmas vendéglő és gombamódra sza­porodnak a csinos kis víkend- házak is. A soron következő feladat az üdülőtelep közműve­sítése. Már fúrtak kutat a Vá­roserdőben, elkészült a belvíz- csatorna és körülbelül három éven belül minden közművel ellátják a telepet. Bemutatták a sokély merülésű szovjet „Rakéta” hordszárnyas hajót A szovjet SUDOIMFORT össz-szövetségi külkereskedelmi vállalat a Duna budapesti sza­kaszán hétfőn bemutatta a ma­gyar sajtó képviselőinek, vala­mint a külkereskedelmi és ha­józási szakembereknek a leg­újabb, sekély merülésű „Raké­ta” hordszárnyas hajót. Az új típusú hajó menet közben mindössze 50 centiméternyire merül a vízbe, míg a „Sirály” merülése 1,1 méter. Sebessége és utasainak száma valamivel kisebb, 64 helyett 50 utast szál­lít, óránként 58 kilométeres (60 helyett) sebességgel. A hajó üzemanyagfogyasztása akonban gazdaságosabb, s főként kénye­lemben nyújt többet az utasok­nak. mint a Sirály. A sekély merülésű hajó a Dunán bármilyen vízállás ese­tén zavartalanul közlekedhet. Sekély merülése lehetővé teszi, hogy a Balatonon, esetleg a Tiszán is közlekedjék. ilyen? Nem, nem hiszem. Primi­tív dolog. Milyen pocsékul érzem ma­gam! Nyilván ilyen lehet az emberek érzése a háborúban, a döntő ütközet előtt. Megismerkedésünk. A rönt­gen-osztályon, a járóbetegek rendelésén. Rengeteg sok páci­ens. Fiatal férfi, mitrális szte- nózissal küldték hozzánk. — Nem sztenózis. Harmadfo­kú elégtelenség. Hej, azok a belgyógyászok! Még ma is többnyire helytelen diagnózissal küldik hozzánk a betegeket... Azért mégsem sza­bad szidnom őket: ez a legtöbb ismeretet igénylő szak. Ilyennek kell lennie. Nyájas hang. Elfogódott kér­dések. Az „ítélet”: várni, megfigyel­jük. No, persze, mi mást ajánlhat­tunk akkor? Megtörténtek-e már akkor az első kísérletek vagy még nem? Már-már elfelejtem a történések sorrendjét. Ilyet el­felejteni! Sok különféle műtétet fedez­tünk fel a rendellenessí\eik gyógyítására. Többek közt én is. Emlékszem: vérzés. Fibrilláció: az izomrostok maguktól össze­húzódnak. Halál a műtőasztalon. Reménvtelenség. Harag. „Az ám, felfedező... trágya!” Csaknem lesz ma is ugyanígy? Hogy sajog a szívem! Hazaér­kezem: „Átok! Soha többé bil­lentyűt! Sérvre, vakbélgyulla­dásra . .. szemétre vele . .. ! ” . (Folytatjuk) Fele se tréfa „Hány emberes ön?” — kérdi egyik írásában az olvasótól Mi­kes György, a kitűnő humoris­ta. Elgondolkoztató kérdés: hány embernek szabad meg­mondanunk a véleményünket, hány- emberrel szabad össze­vesznünk anélkül, hogy állá­sunkat, egzisztenciánkat koc­káztatnánk? Sajnos, elég kevéssel. És az élet számos területén nem tré­fa, hanem komoly, véresen ko­moly ez a dolog. ,;A kritikát el­fogadjuk, de sohasem felejtjük el” — vallják még nagyon so­kan. Ráadásul soha sem lehe­tünk biztosak afelől, hogy kizá­rólag a kritizált személy baljós emlékezetében maradunk meg. Számíthatunk azoknak a rossz- indulatára is, akik — ilyen vagy olyan okok miatt — az ő tábo­rához tartoznak. Nemrégiben beszélgettem egy olyan emberrel, aki a saját bő­rén tapasztalhatta a megkritizált vezető híveinek retorzióit. Soha, senki sem közölte vele, hogy a pályázat elutasítása, a mellőzés és a sok-sok egyéb kellemetlen­ség összefügg az évekkel koráb­ban elhangzott bátor vélemény­nyilvánítással. De nem lehet vé­letlen, hogy a korábban megbe­csült, jutalmazott ember a szak­mán belül összeférhetetlen hír­nek „örvend” azóta, amióta be­bizonyította: vezetője visszaélt a társadalom bizalmával. Szerencsére az illető sok há­nyattatás után sem azt vallja, hogy kár volt szót emelni. És reméljük, hogy egyre többen vélekednek így. A társadalom ugyanis őmellettük áll, a kiski­rályok — udvartartásukkal egyetemben — végül mindig gyengébbnek bizonyulnak a nagyközösségnél. Nem közömbös azonban, mennyien szenvednek el igaz­ságtalanságokat addig, amíg kénytelen visszavonulót fújni a dinasztia. Nem közömbös már- csak azért sem, mert a szóki­mondók java a társadalom szá­mára igen értékes ember. Az igazságért ugyanis csak az me­ri vállalni a kockázatot, aki na­gyon szereti az igazságot, s az ügyet, amit munkájával szolgát Vajon miért marad egyedül mégis sokszor az egészséges tü­relmetlenséggel megáldott, szó­kimondó ember? A félelem bék­lyózza meg azokat, akik lelkűk mélyén egyetértenek ugyan ve­le, de nem vállalják mégsem a sorsközösséget. Mitől félnek, mi­től félünk? Néhány olyan em­bertől, akit elragadott a hata­lomérzet, s úgy véli, kiskirály- sága szént, sérthetetlen? Hány emberes ön? — kérdi a humorista és e kérdés, sajnos, ma még nem alaptalan. Mind­annyiunkon múlik, meddig te­hetjük föl így tréfásan és mégis nagyon komolyan egymásnak. Aki ma csendesen tovább olda- log, amikor állást kellene fog­lalnia a szókimondó mellett, hol­nap maga is a sorsára juthat, ha a jogos harag elfelejtteti vele az óvatosságot. És akkor majd neki is jólesik, ha „sokembercs- nek” vallhatja magát, s azaz, sok olyan embert tudhat maga mel­lett, aki segít kivívni az igazát. B. D. „A szarvasi kutatóké az érdem../' A Szarvasi Öntözési és Rizs- termesztési Kutató Intézet a gyakorlatban is sokoldalú se­gítséget nyújt a mezőgazdaság­nak. Többek között ez évben először vállaltak „védnökséget" rizstáblák felett. Békés és Szol­nok megye több mezőgazdasági üzemének dolgozták ki a rizs­termesztés technológiáját, sok jó vetőmagot is adtak a helyi nemesitésű, jól bevált Kákái rizsfajtákból. A csárdaszállási Petőfi Tsz- ben például — ahol a szarvasi tudományos kutatók szaktanács- adása alapján kezelik a rizs­táblát — emberemlékezet óta a legszebb a vízigabona. Az egyenletésen fejlett növény tel­jesen beborítja a vízfelületet. Á vegyszeres gyomirtás is ered­ményes volt. Az előzetes ter­mésbecslés alapján rekordered­ményre számítanak, s a szövet­kezet vezetői elmondották: „a szarvasi kutatóké a fő érdem...” A Körösi Állami Gazdaságban szintén termesztenek szarvasi rizsfajtát, s párját ritkítóan szép a növény. Itt azonban ku­koricatáblán is találkozni a szarvasiak munkájával. Az ÖR KI üzemszervezési osztálya itt rendezett be 60 holdas ku­koricatáblán fóliatömlős felületi öntözést. A kísérlet egyébként a Körösi Állami Gazdaságban réti agyagtalajon folyik, de másutt öntözés-, illetve egészen- könnyű talajon is kipróbálják a fóliatömlős felületi öntözést. A gazdaság vezetői nagy öröm­mel fogadták a kísérletet. A 300 milliméteres főcsővezeték­ből 200 milliméteres oldalháló­zat viszi el az öntözővizet a kukoricatáblára. Nem kell ide­iglenes csatornát húzni, ami költséges, s ráadásul némi kárt tesz a tőállományban. Most javíttassa őszi es teli cipőjét! felhívjuk a lakosság és kozületek szíves figyelmét, hogy a torlódások elkerülése végett cipőjavításaikat már most vigyék be részlegeinkhez. javító részlegeink a következő helységekben állnak szives rendelkezésre: Békéscsaba, Békés. Mezőberény, Gyoma, Endrőd, Kö- röstarcsa, Körösladány, Szeghalom, Dévaványa, Fü­zesgyarmat, Vésztő, Okány, Sarkad. Kötegyán, Gyula. Gyulavári, örménykút, Csabacsűd, Kondoros, Szarvas és Békésszentandrás. Fenti helységekben előzékeny és figyelmes kiszolgá­lással állnak részlegeink szíves rendelkezésre. Körösvidéki Cipész Hisz

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom