Békés Megyei Népújság, 1968. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-09 / 134. szám

KÖRÖSTÁJ A színfal mögött Major Tamással Vita — Brecht — Versmondás A bemutatás teljesem szükségtelen. Nagyszerű színpadi alakítások, rende­zések, nehéz órákban való helytállás, vitalitás, élő színháztörténet — ez Major Tamás, Néhány éve Majo­ros bácsinak is szólítják. Ezt sem kell magyarázni. Kultúrpolitikád kérdések­ről beszélgetünk. Félelmetes a logikája. Két-három mon­datos analízist mindig lé­nyeglátó szintézis követ. Feltételez és bizonyít vagy cáfol. — Jó néhány politikailag és művészileg megkérdője­lezhető produktum került a közönség elé az utóbbi idők­ben. Mi a véleménye er­ről? — A kérdésben benne van a válasz: „megkérdőjelez­hető”, meg is kérdő jelezzük. Vita, vita, vita! Ez jó. Az igazságot nagyszerűen lehet úgy is bizonyítani, hogy tévígazságokat tartalmazó műról bizonyítjuk be: sán- Brecht művészete volt tit a gondolatisága. Hozzá- mája. linben járt Major elvtárs, egy nagy nemzetközi szín­házi eszmecserén, amelynek té­tesszük a véleményünket, lebet rajta gondolkodni. Magam is a politizáló szín­ház egyik harcosa vagyok — ha szabad magam így ne­vezni —, a jól politizáló, szórakoztató, rangos színház áll szándékaim középpont­jában. Az, hogy jól politi­záló, azt is jelenti, hogy megragadó, magkapó, szó­rakoztató. Helena Weigelt idézem: Csak nevetni tu­dok az olyan színházon, amelyikben nem lehet ne­vetni! — Weigel asszony emlí­tése, még inkább a politi­záló színház hangsúlyozása. Brechthez kapcsolja gondo­latainkat. Nemrégiben Ber­Demény Ottó: Sisak és karabély Korosztályokra bontva itt a lista sokezer amerikai Nevada Kansas Texas Coiorádó tizenkilenc-húszéves fiai Meghaltak a gyűlölet mezején elsiratta őket az anyjuk Sírjuk fölött sisak és karabély bezárta testüket a vak lyuk Volt köztük sofőr farmer beat-zenész békeharcos és örömkatona De fegyvergyáros egy sem volt közöttük se szenátor se miniszter fia Kitanulták a dzsungelharcot s lószőrbábukon a kézitusát Nem sikerült mégsem a vizsga nem hallgatnak több tábori imát Emléküket a Nagy Társadalom majd kőbe vésve felmutatja fm ők voltak a mi Bárányaink bolond is mind aki tagadja Tanú rá tízezer falu ami kezük nyomán leégett Tanú minden megmérgezett kút és felperzselt rizsvetések Tanú minden ledobott napalm s a dombok tépett oldala Tanú riadt kegyetlenségük ami nem ér célhoz soha. — Negyven ország szín­házi szakemberei értékelték a brechti életmű. nagyságát, mai fontosságát. Ott volt Peter Weiss is, a világhírű drámaíró — sok más szelle­mi nagyság között. — Brecht mai aktualitá­sát, fontosságát említette. Erre milyen megállapítások születtek? — Megdőlt egy nálunk is élt hiedelem, hogy Brecht korunkban már túlhaladott. Kiderült, hogy még utol se értük a nagy drámaíró gon­dolatiságát — amit túl aka­runk lépni, előbb utol kell érnünk! Nagy színpadi al­kotásain kívül a kisebb tan­drámáiban is rengeteg az időszerűség. Nem aktuális-e éppen ma az a műve, amely a romantikus forradalmár és a fegyelmezett forradal­már összeütközéséről szól? Említhetnénk sok más mun­káját: a Kurázsi mama pél­dául mindenütt aktuális mondanivaló. Japánban kü­lönben az utcasarkokon, te­reken játsszák, a béke-gon- doLat nagy kifejezője, a há­; borús hisztéria elleni harc I művészi szószólója. Hívja az ügyelő. József Attilát mond. A költői gon­dolatok aktuális politikai mondanivalót kapnak hang- súlyozásában. — örök vita, hogyan kell verset mondani? — A költőt kell felidézni, a költőt. Mindent ez alá 'rendelni, persze kellő for­matisztelettel. Megismerni, hogy mit akar a költő, kö­vetni a gondolatait, ahol játszik — József Attila a legdöbbenetesebb verssorai között is elkezd játszani — meg kell ereznünk, mert ha nem. akkor nemhogy a for- ' ma, de a tartalom is meg­változik. Azt hiszem, ez a jó alapállás a versmondás- : hoz. í Tiszai Lajos Héra Zoltán cikkgyűjte­ményének egyik írásában alcímként áll: A költő mint publicista. Ha ezt a szópárt. megfordítjuk, elég pontos jellemzését adtuk Hérának és új kötetének. A publicista mint költő. Nemcsak az utóbbi időben megjelent versei igazolják ezt a megállapítást. Kriti­kái, tanulmányai is két tu­lajdonságot mutatnak. A közíró probléma-érzékeny­ségét, vitakészségét, elem­ző kedvét egyesítik az iro­dalom és a társadalom ak­tuális kérdéseiben állást- foglaló indulattal. Hérának minden témája személyes ügy is. Az igazságot és ön­magát keresi a világban, vagy a világ fölé tükröt tartó költői—írói életmű­vekben. Könyvéről is úgy adhatunk számot, ha né­hány utalással érzékeltet­jük az írások vonulatában formálódó önarcképet és az esztétikai szemléletet, a- mely a kritikus iránytűje. Az emberi portré tűnik világosabbnak megmunkál- tabbnak. Eligazít Héra ro- konszenveinek és ellen­szenveinek szövevényében• sőt, azt is sejteni engedi, hogy milyen szellemi és élettapasztalatok eredmé­nye. Anélkül, hogy kimon­daná, érezteti, aki szól, hétszer körüljárta gondola­tait. Átélte és megszenved­te a hitel nélküli szavak, a hebehurgyán rögtönzött irodalmi receptek csapdába ejtő gyakorlatát. Ezért el­sőrendű kötelességének ér­zi a fél- és negyedigazsá­gok elvetését, a teljes igaz­ság keresését. Nem elvont, általános bölcsességeket fo­galmaz. Ezekben és ezzel együtt — ■ eredet, alkat, műveltség meghatározta — egyéni felismeréseiről is beszél. Őrzi a marxista elvek Gaburek Károly sWW/^VVWV'AVWVVVVWWVV WV\AA^V«VVWVWVVVVVVN.VVVV^ Héra Zoltán: Jó ellenfelet következetességét és alkal­mazásuk rugalmasságát. Legfőbb igénye az értelmes egyszerűség a szerény cél- tudatosság. Ellerffelei: a nagyképűség, a fárzisosság, a felszínesség és az erősza­kosság. Héra életélvező pu­ritán, aki érti és hirdeti, hogy választott ügyének — a nemzet anyagi-szellemi emelkedésén munkáló erők­nek — is használ, ha elkö­telezettsége felszabadítja egyéniségét. Témáit is ezek a vonások magyarázzák. Írjon bár a humor derűjét és tisztaságát rosszalló fon- toskodókról, a művívódá­sok torz pózairól vagy Gramsci gondolatainak idő­szerűségéről, a politikai cselekvés értelméről, vagy József Attila esztétikájáról — csak az alkalom és a közelítés módja változik. ájla a kö landó. önyv, Cél és szemlélet Ezért is olyan ez a mint a sokszor ismételt kí­sérlet, mint a kórusból vá­lasztott egyetlen szólam, a- melynek legjobb megoldá­sát fáradhatatlanul keresi a szerző. Ha az élő irodalom dol­gában ítélő és válogató kri­tikusra figyelünk, elsősor­ban Héra minőségérzékét és értéktiszteletét méltá­nyolhatjuk. „Kedvencei”: az új magyar líra és próza legjobb mesterei, önmagá­ban ez még keveset mond, hiszen a puszta dicséret nem orientálja sem a mű­vészt, sem a közönséget. Héra azonban nemcsak di­csérni tud, pontosabban: méltatás és bírálat közös igényének igyekszik eleget tenni a művek eredetét, jellegét és hátterét bevilá­gító elemzéseiben. (Juhász­ról, Sántáról, Benjáminról, Déryről, Kafkáról ír.) Á található példák közül egyet említhetnénk: az Iiv- gyen lakoma című Illyés- kötettel foglalkozó cikkek A kritikus fontos ponto­kon közel érzi magához Illyést és kritikusi módsze­rét. Hiszen az önalakítás, az irodalomszervezés és a közönségnevelés illyési programja az övé is. Iro­dalmat és életet egységben látó szemlélete, plebejus ér­zés- és eszmevilága na­gyon is vonzó. Hát még a nyelv, a stílus szépsége. Hé­ra mindezt tiszteli és kö­szönti, ám azután kifogá­sait sem hallgatja el. Bizo­nyítja, hogy a tekintélyt bírálattal is emelni lehet. A Jó ellenfelet című gyűjteménnyel jelentkező Héra gondolatai tiszták, stílusa világos és csiszolt. Érdemes lenne most már, ha a publicisztika és a pub- licisztikus kritika művelése mellett átfogóbb témák megírására is időt, figyel­met fordítana. (Szépiro­dalmi Könyvkiadó, 1968.) d. t. Nézőpont Sülé István Utca Bántott vagy sértett va­laha is valakit a „ban-ben” helyrag? Fájdalmat oko- zott-e ez az ikerpár azzal, hogy pontosan meghatároz­za élők és tárgyak helyét a térben? Illik semmibe ven­ni abbeli igyekezetüket, hogy megóvjanak minket a nyelvi helytelenség, sza­bálytalanság terjesztésétől, | s a nevetségességtől? Mert mit kell hallanunk úton-útfélen, de még a rá­dióban és a televízióban is? Olyanok, akiket iskolai vég­zettségük, magasabb kvali­fikáltságuk nyelvtani érte- ! lemben is helyes, pontos | beszédre kötelez, fittyet- hánynak az olyan szabály­nak, hogy valahová menni, jutni, kerülni és benne len- j ni két különböző helyzetet i jelent, amit a mi árnyala­tokban dús magyar nyel­vünk élesen megkülönböz­tet egymástól. Elmegyek az ; iskolába, színházba, presz- i szóba, gyárba. Bent vagyok , az iskolában, színházban, presszóban, gyárban. Lám, milyen világos és logikus. Hát ne álljon égnek az em­ber haja, mikor a képer­nyőn azt mondja Poór Klá­rának egyik hatalmas üze­münk sokat olvasott, tanult, kulturált főmérnöke: —Ná­lunk a gyárba jó a mun­kafegyelem. Nagy-nagy tisz­telet a kivételnek, de ha­sonló módon vétenek a képernyő milliós nyil­vánossága előtt a leg­különbözőbb értelmiségi pályák érdemes képvi­selői. Tessék csak job­ban odafigyelni. Már-már járványszerű! Holott meny­nyivel jobb, megnyugtatóbb lenne, ha ehelyett mara­dandó barátságot kötnének az ártatlan, becsületes és felettébb közhasznú iker­párral, a „ban-ben”-nel. Il­lő is a kevésbé olvasottak, még inkább az ifjúság színe előtt a helyes, pontos és oly szép magyar beszédből je­lesre vizsgázni.- Üj -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom