Békés Megyei Népújság, 1968. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-06 / 131. szám
1968. június 6. 3 Csütörtök Ez is olyan El kell ismerni, gondosan és aránylag gyorsan dolgoznak a békéscsabai Hattyú vegytisztító- ban, a Békés megyei Szolgáltató Ktsz nemrég megnyílt, modern gépekkel ellátott üzemében. Ilyenkor azonban uborkaszezon van. Az emberek a téli, sőt már a tavaszi ruhájukat is fogasra akasztották és szeptemberig talán elő sem veszik. Akkor persze majd egyszerre indulnak a Hattyúba. Ezt a „rohamot” szeretné elkerülni a szövetkezet oly módon, hogy a nyár elején kedvezményt biztosít a megrendelőknek. És hogy még jobban csalogassa a kedves ügyfeleket, a tisztításra átadott ruháik kisebb javítását (a bélés feslésének megvarrását, a nadrágkoptató cseréjét stb.) is vállalja önköltségi áron. És erre csak azt lehet mondani, j<jl teszi. Bár nehéz az indulás, de már itt is, ott is mutatkozik valamilyen helyes kezdeményezés, ami a gazdaságirányítás reformjának szellemét tükrözi. Ez is olyan. Varázsolja csak elő a szövetkezet a szekrényekből a ruhákat, ne álljanak azok a drágán vásárolt gépek. A lakosságnak is hasznára válik, mert jobban elosztódik a munka és nyár végén, ősz elején nem lesz majd a sok megrendelés miatt torlódás. —or. Hogyan lehetne jobban kielégíteni a lakosság szolgáltatási igényeit? ESTÉNKÉNT sokszor olyan kerékpárosokkal is lehet találkozni, akik csomagtartóra erősített szerszámosládát hordoznak magukkal. Munkaidő után villany-, vízvezetékszerelést, zárjavítást és egyéb szolgáltató-javító tevékenységet folytatnak ipar- és működési engedély nélkül. Más szóval: kontárkodnak. Mi az, ami ennek szinte szabad utat enged? A~ piac telítetlensége, vagyis a lakossági szolgáltatásnak az állami, a szövetkezeti és magánkisipar keretében való megoldatlansága. Változtatott-e a helyzeten a gazdaságirányítás reformja vagy legalábbis van-e kilátás a javulásra? És ha van, mit kell tenni érte? Erről a kérdésről tanácskozott a napokban a Békés megyei tanács ipari állandó bizottsága. DR. DANKÓ JÁNOS, az ipari osztály vezetője elmondta, hogy az elmúlt években a tanácsi és a szövetkezeti ipar több-kevesebb sikerrel törekedett a lakosság szolgáltató-javító igényeinek a kielégítésére. A gazdaságirányítás reformja azonban a tervutasítás rendszerét a piaci mechanizmus koncepciójával cserélte fel. Ebben a helyzetben a gazdasági egyséNemcsak a szállítókon múlik Ha rossz az idő, az eszpresz- szóba húzódva várnak az autóbusz érkezésére az iskolába készülő battonyai kisdiákok. A Gyoma—Szarvas közölt közlekedő buszon egy erős ember engedi be és ki az utasokat minden alkalommal, mert az elnyűtt, öreg jármű ajtja már nem engedelmeskedik a vezetőnek. Sok hasonló példát említhetnénk, de talán ennyi is elég annak a jellemzésére, hogy milyen messze elmaradt az igények mögött a megye személy- szállítása. Most mondjuk azt, hogy nosza, pótolja a mulasztásokat azonnal mind az AKÖV, mind a MÁV?! Nem mondjuk, mert hiába is mondanánk. A több évtizedes elmaradást — az anyagi lehetőségek szűkös volta miatt — nem tudják pótolni egyik napról a másikra a szállítóvállalatok. Különösen akkor nem tudják, ha egyedül tőlük várjuk a megoldást. Hát kitől várjuk, ha nem tőlük? — kérdezhetik egyesek. Talán az Orosházi Üveggyárnak vagy a Békéscsabai Konzervgyárnak kell új buszokat. Diesel-mozdonyokat vásárolni, állomást építeni? Erről szó sincs. A szállítókapacitás bővítése a MÁV és az AKÖV feladata. A meglevő járműpark jó kihasználásában azonban segíthetnek az üzemek is. Hogyan? Például lépcsőzetes munkakezdéssel, a munkaerő helyes csoportosításával. Az ország aktív keresőinek 18,? százaléka — csaknem egymillió ember! — jár rendszeresen vonattal, autóbusszal munkahelyére. És hol vannak még a diákok? A közlekedés erejének nagyobbik hányadát nyilvánvalóan az „ingázók” szállítása köti le. Az autóbuszok, személyvonatok a műszakváltások előtt és után a legzsúfoltabbak. Ezekben az órákban legalább annyi utas fordul meg a pályaudvarokon, mint a nap hátralevő részében összesen. Mindenki egyszerre indul, egyszerre végez. Pedig ez korántsem törvényszerű. Például a Zalaegerszegi Ruhagyárban már bevezették a lépcsőzetes munkakezdést, s azóta lényegesen könnyebb a dolga a közlekedésnek. Miért ne lehetne követni a jó példát Békés megyében is? Hiszen itt — mint iparilag fejletlen megyékben általában — még az átlagosnál is hosszabb, 3—4 óra a nap-nap után munkába járók utazási ideje és számos olyan állomás van, amely 50—80 évvel ezelőtt épült. Véleményünk szerint érdemes lenne felülvizsgálni azt is, hogy a több teleppel működő vállalatok dolgozói a lakásukhoz legközelebb eső munkahelyre járnak-e? Mert ha idén még nem is jelent anyagi veszteséget a vállalatoknak a dolgozók utazási térítése, jövőre már nyereségcsökkentő tényező lesz ez is. A bejárókra szüksége van a gyorsan fejlődő iparnak, s nincs annyi pénze a népgazdaságnak, hogy rövid idő alatt összhangot tudjon teremteni a szállítási igények és lehetőségek között. Körültekintő együttműködésre van tehát szükség, s ez a tanácsokra is vonatkozik. Nemcsak szakértelmükkel, helyes intézkedésekkel segítették a személyszállítást az elmúlt években, hanem számos községben, városban új autóbuszmegálló, váró építésével is. Ezt kéri, várja az utazóközönség a továbbiakban is, s ha így lesz. (alán nem kergetik az eszpresz- szóba az őszi csők a battonyai kisiskolásokat sem. B. D. \ geknek csak olyan tevékenységet érdemes folytatniuk, ami gazdaságos. A jelenlegi viszonyok között a szolgáltatás egyes ágai ■ veszteségesek, holott éppen a fejlesztésükre volna szükség. GOLDBERGER JÁNOS, a KI- | SZÖV elnöke a bizottságot úgy tájékoztatta, hogy a szövetkezetek szolgáltató tevékenysége az elmúlt év hasonló időszakához képest 2 százalékkal emelkedett és véleménye szerint nem is fog csökkenni. Ennek társadalmi és politikai szükségességét a KI- SZÖV megérttette azokkal a szövetkezetekkel, amelyek ilyen feladatot látnak el. Ide tartoznak az építőipari : ktsz-ek, amelyek szükségszerűen családi házak építésére térnek át. Ma már ugyan több milliós munkát is vállalhatnak, de műszaki és anyagi felkészültségük jobban megfelel a lakóházépítés vagy más, kisebb összegű beruházások követelményeinek. A CIPÓJA VITÁST a megyében szinte teljesen a szövetkezeti ipar vette át, mert bizonyos visszatérítést kap. Kisiparos ma már alig folytat ilyen tevékenységet. Nem elég gazdaságos szolgáltatás a fodrászat és a méretes szabóság. Gondot jelent a szolgáltatóházak fenntartása, melyek után eszközlekötési járulék címén 745 ezer forintot fizet a megye szövetkezeti ipara. A megyei tanács vb kérte ennek központilag való elengedését — mondotta Goldberger János. A vita során olyan vélemény alakult ki, hogy a lakossági szolgáltatást tartósan nem lehet csupán öntudatra alapozni. Anyagi érdekeltséget szükséges teremteni, mégpedig állami preferenciák érvényesítésével. Helyes volt" a megállapítás, hogy a szolgáltatásban is célszerű megszüntetni a monopolhelyzetet. Az árak megfelelő szinten tartása, a jó minőség biztosítása, nem utolsósorban a vállalások idejének a lerövidítése csak úgy érhető el, ha konkurrencia van a három szektor között, vagy egy-egy szektoron belül is. Példaként vetődött fel a GELKA szerepe, amely kizárólagosan végez garanciális javítást, és ezért például nem érdeke a gyorsabb munka. A MEGYEI TANÁCS ipari állandó bizottsága további vizsgálatot folytat és annak tapasztalatairól tájékoztatja majd a végrehajtó bizottságot. P. B. II békéssámsoni Előre Tsz-nek nagyobb mennyiségű fűszer- és tölteni való édespaprika-palántája van eladó 115038 300 mázsa takarmány holdanként a jugoszláv silókukoricától Csanádapácán néhány nappal ezelőtt tartották meg a községi tanács állandó bizottságának kép- í viselői, a tanács vezetői és tsz- j szakemberek a határszemléket. A három termelőszövetkezetben az j elmúlt év őszén és az idén igen [ jó munkát végeztek, ennek eredménye a várható jó terméskilátás j is. Különösen a Haladás Tsz-ben , tapasztalták a tsz-tagoik és ve- i zetők szorgalmát. A termelőszö- ! vetkezet az idén megpróbálkozott ! az úgynevezett jugoszláv hibrid kukoricával, melyből 150 holdon i vetettek. A határszemle során ! megállapították, hogy igen ki- ! váló, jól bírja a talajadottságokat ] és az időjárás viszontagságait. Ha- j sonlóképpen jugoszláv silókukori- J cát vetettek el negyven holdon, s a becslések szerint holdanként átlagosan 300 mázsa takarmányt várnak. A nyári mezőgazdasági munkákra előkészületeik folynak, javítják a gépeket, s a gépszemlét június 16-án tartják meg. Az j aratást a három termelőszövetkezetben hét géppel végzik. ( Különleges barátság Három évvel ezelőtt kezdődött, amikor a békéscsabai VI-os számú általános iskola Partizán őrse elhatározta, hogy felkeres egy szocialista brigádot a téglagyárban. Vagy talán mégsem ők, hanem a szocialista brigád kezdeményezte? Hogy ki volt az első, ezt már nehéz volna kideríteni. Tény, hogy a tizenegy lány, az őrs tagjai és Felföldi ma már mind-mind kedves emlék. Erről legtöbbet talán Csík Éva, az őrs krónikása tudna beszélni, hiszen neki „hivatalból” is meg kellett örökítenie ezeket az együtt töltött órákat. Lehet-e elfelejteni azokat a kedves perceket, amikor a Felföldi-brigád éppen egy nagy hajrában elfáradva egyszer csak váratlan vendégeket kapott? ElFelföldi Péter a téglagyár vezetősége és a brigád nevében háromhetes csehszlovákiai üdülésre szóló beutalót és könyvjutalmat ad át Mitykó Éva őrsvezető-helyettesnek. Hasonló jutalmat kapott Lantos Erzsi őrsvezető is. Péter téglagyári ifjúsági brigádja egymásra talált. Különleges barátság alakult ki ezután a híres szocialista brigád és az úttörőőrs között. Nem mindennapi és talán országosan is az első. Pedig amikor először találkoztak, maguk sem tudták, mi legyen a folytatása, mi lehet az a kapcsolat, amely összefűzi a sokszor nehéz fizikai munkát végző felnőtteket, és az iskolásokat, akiknek más gondjuk nincs, mint a tanulás, szabad idejükben a vidám móka, játék. Ügy is indult, ahogy azt gondolták: nem lesz ebből semmi. Miről is lehetett beszélgetni az első tajöttek a pajtások és virággal, kedves kis műsorral köszöntötték őket. A kapcsolat úgyis gyümölcsözött, hogy a Partizán őrs tanulmányi eredménye és úttörőmunkája egyaránt javult. Ma már a város egyik legjobb őrse. A lányok nemcsak az őrsi foglalkozásokon voltak együtt a brigád tagjaival, hanem a KISZ- szervezet meghívta őket taggyűléseire, összejöveteleire is. Ezeken értékes előadásokat hallottak a szocialista emberről, a pályaválasztásról, a KISZ-felada-* tairól, nevelő munkájáról. Eredménye: a lányok méltónak bizonyultak a KISZ-tagságra. A búcsú azonban eljött. Az Ismerkedés az új őrssel. Kovács János és Vörös Ferenc a szocialista brigád tagjai bemutatják az üzemet. (Fotó: Demény) lálkozáson? Mi érdekelhetné a lányokat, ezt gondolták a brigád tagjai. A percek múltak, s a várakozással teli tekintetek kereszttüzében feszélyezetten ültek a felnőttek. A csendet végül valaki mégis megtörte. A következő találkozáson, amikor a lányok mentek el az üzembe, hogy megismerjék a szocialista brigád munkahelyét, már feloldódott e feszélyezett- ség. Volt mit kérdezni, s a brigád tagjai alig győztek válaszolni. Így indult. S a sok-sok kedves :pizód, találkozó, őrsi bemutató. Ünnepi csapatgyülés, KISZ-tag- gyűlés és úttörőavatás — ahol az egész brigád megjelent —, őrs tagjai most nyolcadikosok, s a vizsgák után szétszélednek. Ki középiskolába, ki máshol tanul tovább. Az utolsó őrsi foglalkozást éppen ezért ünnepélyessé tették. Részt vett ezen az egész brigád és az őrs minden tagja. A hároméves barátság így kapott még mélyebb tartalma^ és ünnepélyes külsőséget. Felföldi Péter, a brigád vezetője ajándékokat nyújtott át a vállalat vezetői és a brigád tagjai nevében. A Partizán őrs szétszéled. De helyébe újabb jön, a Fecske őrs. melynek patronálását vállalta a szocialista brigád. Ök most negyedikesek, s a barátság velük folytatódik majd négy éven át. Kasnyik Judit
