Békés Megyei Népújság, 1968. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-21 / 144. szám
1968. június 21. 3 Péntek Külföldi vízügyi mérnökök háromnapos tanulmányútja megyénkben Az UNESCO keretében rendezett nemzetközi hidrológiai továbbképző tanfolyam résztvevői csütörtökön délután Gyulára érkeztek. A magyar mérnökökön kívül 14 állam 18 szakembere érkezett megyénkbe. Többek között Burmából, Űj-Zélandból, Japánból, Szíriából, Szudánból és más államból érkeztek mérnökök, akiket Nagy György, a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság igazgatóhelyettes főmérnöke köszöntött. „A he-arty Welcome to you all as the audience of the UNESCO course on the territery of the Waterdirectori in the Ko- ros-Country. A vendégeket ezután dr. Már- ki-Zay Lajos, a Magyar Hidrológiai Társaság Békés megyei csoportjának titkára tájékoztatta a Körösök völgyének természeti szépségeiről, vízgazdálkodásáról. A tanfolyam résztvevői pénteken ellátogatnak az épülő békési vízlépcsőhöz, a Hosszúfoki szivaty- tyú-telepre, a Biharugrai Halgazdaságba, ahol a halastavi pecsenyekacsatenyésztést és a halgazdálkodás legújabb módszereit tanulmányozzák. Szombaton Szarvasra utaznak a vendégek. Elsősorban az ÖRKI eredményeivel ismerkednek, megtekintik a Kondoros-völgyi kísérleti vízgyűjtőt, a mesterséges legelőt. Motorcsónak-kirándulást tesznek a világhírű szarvasi Arborétumba, majd a békésszent- andrási duzzasztót szemlélik meg. Vasárnap Gyula város nevezetességeit tekintik meg, a többnapos út fáradalmait a Várfürdőben pihenik ki. A. R. Borsó földre kéne •• Jó hír a komSiájnasoknak Kielégítő az alkatrészellátás Mindössze 129 kombájnnal rendelkeznek megyénk gépjavító állomásai. A többit eladták a termelőszövetkezeteknek. Ennek ellenére nem mondják azt az aratásra, hogy nem a mi asztalunk. Felelősségérzettel kísérik figyelemmel az aratás kezdetét és menetét. Egyrészt azért, mert U téglagyár nem tárolóhely Békés megye téglagyáraiból igen nagy' mennyiségű téglát szállítanak Budapestre és más megyékbe. A Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat rendelkezésére álló — nem kontingentált — mennyiség legnagyobb része a helyi szükségletek kielégítésére a megyében marad, amelyet az állami, a szövetkezeti ipar és az építkezők megvásárolhatnak. Ez pedig több mint 100 millió tégla. Közismert, hogy egy-egy téglagyárban a kemencéből naponta sok ezer tégla kerül ki, amely terjedelménél fogva nagy helyet foglal el. Ha felhalmozódik, akadályozza a termelést. A megrendelőknek tehát a részükre biztosított téglát időben, a meghatározott ütemterv szerint el kell szállítaniuk. Egyes megrendelők talán kétszer annyit igényelnek, mint amennyire szükségük van, gondolván, jó, ha a felét megkapják. Sajnos azonban nem mondják le, mint ahogy az ésszerű lenne, hanem mit sem törődve a társadalmi érdekekkel, ilyen módon hónapokon át elvonják a téglát fontos építkezésektől. így állt elő az a helyzet, hogy a gyulai téglagyárban például két hónap alatt 650 ezer tégla halmozódott fel, amit a vállalat kénytelen volt más megyében értékesíteni. Jelenleg is 200— 300 ezer tégla van az udvaron. A sarkadi TÜZÉP-telepen levő 380 ezer téglából a lakosság június 15-ig egy darabot sem szállított el. Ha nem is ilyen kirívó, de hasonló a helyzet a békési, a dévaványai és a füzesgyarmati téglagyárban. Mindezek alapján csak helyeselni lehet, hogy a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat a következőkben — amennyiben a megrendelő felszólításnak sem tesz eleget — a téglát annak az igénylőnek adja el, aki azt azonnal elszállítja. Arra is mód van, hogy a szerződésszegővel szemben kötbérigényt támasszon. Nincs joga senkinek arra, hogy — akár közvetve — akadályozza a termelést vagy elvonja más építkezésektől azt az alpanyagot, amiből amúgy is kevés van. —or garanciát vállaltak az általuk kijavított termelőszövetkezeti kombájnok üzemképességéért. Mi több, vállalják a termelőszövetkezetek által újonnan vásárolt 130 kombájn üzemképességének biztosítását is. Valamennyi gépjavító állomáson két- három jól felszerelt műhely vagy szerviz- kocsi áll készenlétben, amely- lyel — hívásra — szerelők, hegesztők sietnek a gabonaföldekre, a kombájnok hibáinak elhárítására. A kapott tájékoztatás szerint alkatrészhiány nem késlelteti az aratást. A Sarkadi Gépjavító Állomás jó néhány felújított kombájn-részegységet tartalékolt az aratás idejére. Ezeket úgy kapják meg a termelőszövetkezetek, mint a felújított traktor-részegységeket, vagyis a meghibásodott részegység és a javítási költség ellenében. Egyébként a különböző típusú traktorokhoz is tartalékoltak felújított részegységeket a gépjavító állomások. Ugyanis az aratással csaknem egyidőben kezdetét veszi a nyári talajmunka is. Remélhetőleg valamennyi termelőszövetkezeti gazdaságban nagy gondot fordítanak az idén a nyári talajmunkára és a másodvetésre is. Mindkettőt nagyon indokolttá teszi a nedvesség hiánya, ami miatt nemcsak a talaj-életet kell jelentősen növelni, hanem az elég szűkösen termett szálas- és abraktakarmányt is. Három tsz és a nyövényvédő repülősök Sarkad határában a Lenin, a Haladás és a Kossuth Tsz ösz- szesen 270 holdon termeszt rizst. A vetés utáni első vegyszerezést repülőgép segítségével összefogva csináltatták meg. Az eredmény kimagasló volt, A vetésből kipusztultak a rizs gyomnövényei, s amíg a vegyszer hatása tartott, nem is volt különösebb probléma. Az utóbbi hetekben — valószínű a nagy meleg is közrejátszott — ismét felütötte fejét a rizstáblák gyomnövény-rengetege. Hogy megvédjék igen szép vetéseiket, ismételten elhatározták: az első vegyszerezéshez hasonló módon kooperációban csinálják, szervezik ezt az igen fontos munkát. A napokban Juhász Imre főagronómus a Lenin és a Haladás Tsz megbízásából felkereste a növényvédő repülőszolgálatot és megkötötte a szerződést a 270 hold rizsvetés másodszori vegyszerezésére. Tábori idill 30 fokos melegben. Fotó: Demény Zsuzsa „néni” szigorúan méri a teljesítményeket. Reggel 7 óra. A hőmérő máris 25 fokot mutat, és érezhető, hogy ezen a napon is kánikula lesz minden mennyiségben— Mindezt az Orosházi Állami Gazdaság puszta- szentetornyai borsótábláján, „meleg” percek közepette állapítjuk meg. Itt dolgozik — a KlSZ-tá- borban — 98 orosházi gimnazista lány, akik hangos jó reggelt — köszöntésünket, vidám kuncogással fogadják: — Nekünk már jó napot van — mondja az egyik kislány —, mert itt vagyunk a borsótáblán hajnali 2 órától... Hogy meddig? Amíg nem pereg a borsó, úgy kilencig, fél tízig. Már jön is Kesztyűs Lajosné tanárnő, a lányok „Zsuzsa nénije”, aki alig néhány évvel idősebb náluk. Mosolyogva mondja: — Jöjjenek csak, hadd mutassam be a 11 brigád tagjai közül a legszorgalmasabbakat, akik egyénenként napi 110—130 négyszögölről szedik a borsót. Nagy komolyan fogad bennünket Varga Irén. A kollégiumi KISZ-titkárság Után most brigádvezető lett. Ahogy beszél, mindjobb kedvvel nevetve, a kezével tovább dolgozik. — A vizsgák után önkéntes jelentkezés alapján két nap múlva már itt voltunk a borsóföldön Az első napokban a sátortáborban keménynek találtuk az ágyat, sok volt a tücsök meg a hangya, ma már ilyen „kicsiségeket” észre sem veszünk... Hogy mi a jó munkájuk titka, azt Lőwy Erzsébet magyarázza: — Egyetlen titka a borsószedésnek, hogy hűvösben és melegben egyaránt csinálni kell... És hogy bizonyítsák jókedvüket, aját költésű dalra zendítenek: Borsó földre kéne menni, Cukorborsót kéne szedni, De a borsó nagyon repcés, Feltöri a tenyerecském ... (Pankotai) \ Varga Irén KISZ-titkár a leg- szorgalmasabbak között.
