Békés Megyei Népújság, 1968. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-21 / 144. szám
1968. június 21. 4 Péntek fi nap slágere: az időjárás Szórványos esőzés — Kiszikkadt a Fehér Körös medre Rendkívüli intézkedések Békéscsaba iparivíz-ellátására — Mi lesz a szennyvízzel? A rádió, a televízió és az újsá- órákban vették fel a küzdelmet a gok legolvasottabb közleményei beáramló víz ellen. A vízkor- 'öze tartozik napjainkban a Me- mányzás eredménye, hogy a zsi- teorologiai Intézet jelentése. Mi- liprendszeren átáramlott vizet el. lyen időjárás varhato a következő 24 órában? Gyakran kérdezzük egymástól, s néha bizony 25—30 milliméteres esőt emlegetünk. Milyen jó is lenne, ha a Békés- szentandráson hullott csapadék az egész megyére kiterjedt volna. Ebben, az esetben Gyula környékén és a Körös-völgy középső szakaszán nem 0,2—ló milliméter csapadékot mérhettek volna az ezzel megbízottak, hanem 26,7-et. Az utóbbi 24 órában ugyanis — hosszú várakozás után — Szarvas környékét és Békésszen tanórást ilyen mennyiségű esőzés érte. A következő négy napban a jelenlegihez hasonló változékony marad az idő azzal a különbséggel, hogy a helyenkénti esőzéseket a hőmérséklet csökkenése kíséri. A távprognózis szerint éjszaka 15—16, nappal pedig 20 fok körül várható az átlagos hőmérséklet. vezették a kanálisi szivattyú főcsatornájába. Ezzel a Gyulai út és az Élővíz-csatorna között lakó családok biztonságát és több száz | hold szántóföldet — jelentős búzaterületet — megvédtek. D. K. Jula’omkírándulás Szarvasra A medgyesbodzási általános iskola tanulói az elmúlt hetekben igen sokat segítettek a helyi Egyetértés Termelőszövetkezetnek a borsószedésben. Jutalomképpen ezért a munkáért a termelőszövetkezet június 22-én több különautóbusszal kirándulásra visz 140 gyereket. A pajtások Szarvason megtekintik a város nevezetességeit és ellátogatnak a híres Arborétumba is. A tárgyalóteremből Szil vártamként adta el a vegyes pálinkát Két év, hathónapi szabadságvesztés Pálinka-kedvelő emberek Iá- ! A különbség ízben, zamatban togatták a Szarvasi Fmsz piac- j valóban nem volt nagy, hiszen a téren levő italboltját, ebből az csalafinta gebines kiváló minőitalféleségből fogyott a legtöbb j ségű, tőkeszilvából készült pá- az utóbbi években. Nem is sej- j linkát kapott az fmsz helybeli tették, hogy az a szilvórium, amit Misur Pál gebines mér, tulajdonképpen vegyes gyümölcsből párolódott. Örök harag? Utószó egy szocialista brigád tanácskozásához A BOY békéscsabai gyarÉn nem haragszom. Akkor egységében újságolták, hogy Fá- jsem haragudtam. De hol mondja bér Gyuláné brigádja a napok- me£ az ember, ha valami nem ban értekezletet tartott. Csak úgy az ebédszünetben beszéltek meg egyet, s mást. Azt, hogy június tetszik? Vagy talán tartsa magában? Nyíltan beszéltem. Így aztán a brigádvezetővel A tavaszi esőzés elmaradásának ! 29-én közös vacsorát rendeznek együtt „békekövetként” keressük következtében a Fekete- és a Fe- ; a Szocialista c:m harmadszori eltérségében, valamint az . nyerése alkalmából. A vállalat Élővíz-csatornán rendkívüli in- J minden brigádtagnak 20—20 fo- tézkedéseket léptettek életbe víz- j rintot térít meg. ügyi szerveink. Nagy György, Arról is szó volt, hogy a VöKörös-vidéki Vízügyi Igazgatóság | röskereszt a tisztasági verseny | fakad. — Pedig helytállók főmérnöke jelentette be, hogy a i eredménye alapján 200 forinttal munkában. Mindent megcsinálok do- S jutalmazta meg a brigádot Ügy | fel Kiss Jánosnét, aki azonban nem akar hinni nekünk. — De igen, haragszanak rám, csak azt nem tudom, hogy mi- I ért — kezdi és mindjárt sírva is a Fekete-Körös vízhozamát a bozi híd és Szanazug között egy most készülő átkötéssel felfogják. Erre a műveletre azért van szükség, hogy Gyula és Békéscsaba ipari víz-ellátásához az előírt vízmagasságot tartani tudják az Élővíz-csatornán. Tekintettel a nagy szárazságra, az Élővíz-csatornán nem tudják biztosítani a víz áthaladását. Nincs utánpótlás. Emiatt a következő három hétben igen kritikus időszak várható Gyulán, Békéscsabán és Békésen, amennyiben Békéscsaba szennyvizét az eddigi gyakorlatnak megfelelően az Élő a határoztak, hogy egy alkalommal szalonnasütésnél majd ebből fizetik a sört. Történt azután más is az értekezleten. Felszólalt Szabó István és amolyan kis erkölcsi prédikáció-félét tartott. De, hogy ne tévedjünk, utólag elismételtetjük vele: — Hát kérem — kezdi, hogy egy kis gondolkozás! időt nyerjen —, elindultam az állványos kocsival. Hátulról annyira megnyomták, hogy nem tudtam visz- szafogni. Egy láda megütötte az ! egyik fiatalasszony lábát, aki víz-csatornába eresztik. A lakos- j aztén mondta ám a magáét. De ság egészségügyi életkörülményei- j m®g, hogy! Ha hallotta volna... nek átlagos színvonalon való tar- | Elkapott a méreg, alig tudtam tása most azt követeli, hogy a j magam türtőztetni. Szépen fi- szennyvíz semmiféle képpen ne gyelmeztettem, ^iogy illenék az bármilyen reszortba is kerülök. Már 15 éve dolgozom a Barne- válnál, mégsem védenek meg. Háttérbe szorítanak. Bizony az emberek nem egyformák. Kiss Jánosné talán túlságosan érzékeny. S ahogy kiderül, közben még történt valami olyan, ami csak rontotta a helyzetet. — Ma például reggel 6 órára jöttek a többiek. Nekem miért nem szóltak, hogy lehet túlórázni? — kérdezi panaszosan. A brigádvezető most érti meg az elkeseredését, A gép zajában nem tudja megmagyarázni, hogy csak azokat hivák, akik értenek a belföldi csomagoláshoz, közülük is csak néhányat. Marad tehát törleszteni való Kiss János- néval szemben, akit végeredményben nem akartak megsérteni, de a tapintat, a figyelmesség hiánya mégis ilyen gondolatokat ébresztett benne. — Szocialista módon dolgozni már tudunk — vélekedik a brigád- vezető. — Ezt azért is merem [ mondani, mert reklamáció még nem volt a munkánk miatt — folytatja. — De szocialista módon élni... Nem egyszerű dolog. Ami történt, apróságnak látszik, mégis hányszor előfordulhat, hogy akaratlanul is megbántjuk egymást Kiss Jánosné egyelőre nem tud megbocsájtani. De június 29- én, a brigádvacsorán bizonyára ő is a brigád további sikerére üríti majd poharát. Előtte pedig koccintani szokás. És egy kicsit összemosolyogni. Hiszen — most már az újságból is tudhatja — semmi sem haragból történt. Pásztor Béla kerüljön az Élővíz-csatornába. Az lenne a tanácsos, ha mezőgazda- sági üzemeink elöntöznék a szennyvizet. Így kisebb a fertőzés veszélye, mint ellenkező esetben, fontos lenne ez azért is, mert ha a másodpercenkénti két köbméter vizet nem tudják az Élővíz, csatornába táplálni, akkor Békéscsaba és Békés között — a Kettős-Köröshöz hasonlóan — átkötik az Élővíz-csatorna medrét, hogy az előírt vízmagasságot tartani tudják. Nem lehet tehát mindegy, hogy Békéscsabán vagy Békésen a következő három hétben milyen vizet tárolnak az Élővíz-csatorna medrében. Miközben a vízügyi szervek erőfeszítéseket tesznek Békéscsaba, Gyula és Békés iparivíz-ellá- tásának biztosítására, addig felelőtlen személyek június 19-én, a délutáni órákban feltörték a kanálisi szőlők egyik zárózsilipjét. Néhány óra alatt nagy mennyiségű víz hatolt be a művelt területre. A környékbeliek az esti idősebbekkel ' tisztelettudónak lenni. Ez szocialista brigád... Ahogy mondják, mindenki egyetértett vele. Egy másik felszólalás nyomán azonban egy kis vihar támadt, ami a következő napokban sem ült el. Tódor Mihályné ismét csak azt hangoztatja, hogy nem akarta megsérteni Kiss Jánosnét. —Azt mondtam, hogy iparkod jon jobban. Ne tartsa fel a szalagot. Ha nem győzi csinálni, menjen más helyre, ö aztán olyan megjegyzést tett, hogy Tódorné és társai mindig véle foglalkoznak. Tódorné és társai... Hát szabad így beszélni egy szocialista brigádban? Nem valami részvény- társaság ez. Csakhogy mi kedélyes alaptermészetűek vagyunk. Mindig jó a hangulatunk, bármennyit kell dolgozni. — És most „örök harag”? — kérdezem. Randcpú a Km Omtfankn-/rémtörténet- . Á magyar színháztudományi kutatómunka nemzetközi elismerése Prágában befejződött a nemzetközi Színháztudományi Intézet (ITI) 10 éves fennállása alkalmából rendezett tanácskozás, melyen 31 ország 130 szakembere és művésze vett részt: az USA-ból és a Szovjetunióból nagy számú küldöttségek. A prágai Waldstein-palotában rendezett ünnepségen M. Galuska csehszlovák művplődési és tájékoztatásügyi miniszter méltatta az ITI érdemeit, majd átadta három nemzetközi szakembernek, köztük dr. Hont Ferencnek, a Magyar Színháztudományi Intézet igazgatójának, az ITI alelnö- kének, a csehszlovák nemzetközi kapcsolatok társasága aranyérmét j és diplomáját. Meglepődve fogadta az inas- pincér” a „Páter” köszönését, de azután beljebb invitálta.. — Nem hiszem, hogy Eberling úr nagyon örülni fog önnek, pillanatnyilag elég nehéz stádiumban van, senkit nem enged magához. — Engem fogadni fog — fölényeskedett a „Páter” — jelentsen csak be, biztos lehet abban, még örül is, hogy lát. Az inas megvonta a vállát. — Ha gondolja — megpróbálhatom. Az emeleti szobából kisvártatva oroszlánüvöltés hallatszott. — Lője le! — lője le, az istenért. Nem elég, hogy tönkretesz, még idejön, röhögni a kínjaimon?! A „Páter” a fülét hegyezte és sóhajtott. Legnagyobb meglepetésére fent a lépcső fordulójában egyszerre Eberling vörös feje nézett vele farkasszemet. — Mit csinált, maga szerencsétlen? Kiküld két pojácát és azt hiszi, hogy ezek a figurák eredményt tudnak elérni?! Először el akarnak lopni egy elhárítótisztet, utána pedig belesétálnak a legegyszerűbb kelepcébe is. — Nem bírtam a magányt, ezért jöttem, főnök. Mindenki követhet el hibát. — Ez nem hiba, ez bűn. És ne szólítson főnöknek. Nem vagyok a maga főnöke. Elegem volt az ilyen szolgálatosdiból. Lemondok, hiába is akar a kormányzat a titkosszolgálatnál tartani. Nem vállalom, ilyen emberekkel, mint maga, nem lehet együtt dolgozni. Maguk olyanok, minta vízbe ugró nyakán a malomkő. Egyre mélyebbre rántják az embert. A „Páter” mindent értett. — Szóval kiszuperálták! Nem kell belőle nagy ügyet csinálni, ebben az országban csak Cana- ris embereire számíthat. Mondja már ... Legfejlebb valamelyik barátja lesz a góré. Eberling kiadta a dühét. Lassan lejött a lépcsőn és helyet mutatott a Páternek. Az inas gyászos arccal konyakot szervírozott. Leültek egymással szemben, két beijedt kövér ember. — Tudom én ... — mondta Eberling —, a maga helyzete sem irigylésre méltó. Időről időre embereket kell a vasfüggöny mögé dobnia és ott úgy elkapják őket, mint Maxi a pillangót. De higgye el, nekem sem volt köny- nyebb. Mert én — újra dühbe raktárából. (Igaz, nem is sajnálta a borravalót a raktárosoktól, szállítóktól!) De, ha ízben nem is, árban alaposan eltér a valódi szilva és az annak hazudott vegyes pálinka. 1964-ben literenként 10 forint, 1965-től 196”. augusztusáig azonban — árváltozás miatt —, már literenként, 20 forint jogtalan haszonra tett szert Misur Pál. összesen több mint 75 ezer Ft-tal károsította meg vevőit, s a közös tulajdont is egyben, mert olyan pénzt vett ki a kasz- szából saját céljára, ami már társadalmi kezelésbe került. Azt már elmondtuk, miért nem vették észre a csalást a fogyasztók. De, vajon miért nem vették észre a Szarvasi Fmsz ellenőrei, vezetői? A bíróság megállapította, hogy' a hanyagul végzett leltározások is segítették. Senkinek sem tűnt fel tehát, évekig a mohó gebines garázdálkodása. s még az sem gondolkoztatok el senkit, miből telik házra, autóra, busás borravalókra a viszonylag kis fizetésű — csak minden második nap dolgozó — embernek. Így gyarapodhatott a bűn, s azoknak a száma, akik — tudtukon, akaratukon kívül — hozzájárultak Misur Pál jólétéhez. , Számukra rsak az nyújthat kárpótlást, hogy a Szarvasi Járás-Bíróság két év, hat hónapi szabadságvesztésre ítélte a gebinest, s további három évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A csalárd úton szerzett ezreket pedig vissza kell térítenie a közös vagyonba. B. D. gurult — ilyen marhákkal vagyok körülvéve, mint maga. Elküld Wocheckért egy krejzlerá- jost. Az illető elmegy és mi abban bízunk, hogy majd tálcán hoz nekünk egy Wochecket. — Akinek nagy vaj volt a fején, főnököm, az az Óceán túlsó partján üdül. Aki pedig a szakmánkat megtanulta, mindenkinek vaj volt a fején. Sokszor kell kezdőkkel operálnunk. Különösen az ilyen „nem hivatalos” ügyekben. Ültek egymással szemben, szaporán kortyoltak és mindketten azon törték a fejüket, hogyan lesz ezután. — Hadügyminisztérium? — kérdezte a „Páter”. — Ott egye meg a fene. Inkább elmegyek nyugalomba. Legalább harmincöt szolgálati évem van. Nyugdíjnak sem megvetendő. És akkor nem kell törnöm a fejemet azon ... — Bár én mehetnék nyugdíjba — mondta a „Páter”. — Ebben a pillanatban üres és kiégett volt a tekintete, mert valóban egy levitézlett, „nem hivatalos” ügyekkel foglalkozó specialista ugyan honnan várjon nyugdíjat? — Vajon Janával mi lett? — kérdezte Eberling. — Nagy jövőt jósolok annak az asszonynak. Fiatal, eszes és helyén van a szíve, öt nem fogják le, legyen nyugodt. — .Holnap minden kiderül — mondta a „Páter”. — Holnap sokkal tisztábban látunk majd. Megérkezik a teherautó és visz- szatér Jana ... ... A magyar elhárítószolgálat irodáiban szünet nélkül folyt a
