Békés Megyei Népújság, 1968. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-16 / 140. szám

1968. júnfns 16. 4 Vásárnál Intézkedések a vízkerlátozások elkerülésére Hatmillió köbméter öntözővíz tartalékban dúlt elő vidóküníkön Ekkor még A Körös vidéki Vízügyi Igazga­tóságon a napokban tartotta első ülését az öntöző bizottság. Ez egy új szervezet az intézményen be­lül, amely a nagy szárazságra va­ló tekintettel koordinálja a ter­melőüzemek és a vízügyi igazga­tóság közötti öntözéses kapcsola­tot Nagy György, az igazgatóság főmérnöke a Körösvölgy vízellá­tását szerencsésnek mondotta, mivel korábban előrelátó intézke­déseket tettek a vízikorlátozások megelőzésére. A holtágakat, a belvízcsatornákat és egyéb víz­tározókat feltöltötiték a Körösök májusi vízhozamából. Jelenleg hatmillió köbméter öntözővíz-tar­talékkal rendelkezik megyénk. Ehhez az öntözővízhez csak ak­kor nyúlnak, ha Békésszentandrá- son a duzzasztónál megszűnik a víz átbukása. Jelenleg másodpercen­ként 12 köbméterre becsülik azt a vízmennyiséget, ami a Hármas- Körösből a Tiszába tart. Azért is alakulhatott ilyen ked­vezően a Körösvölgy vízgazdál­kodása, mert a Tiszalölki Vízlép­csőről másodpercenként 20 köb­méter víz érkezik a Hármas-Kö­rösbe. Másrészt a Fehér-Körös gyulai duzzasztóját fóliával von­ták be, hogy Gyula, Békéscsaba és Békés ipari vízellátását, öntöző­víz-készletét biztosíthassák. A Meteorológiai Intézet szerint — amint ezt Nagy György főmér-, nők mondotta —, lassan vége a szárazságnak, mert a Medárd-na- pd frantbetörés megtörtént. (Saj­nos, ebből a mi megyénk eddig nem részesült.) A jelenlegi helyzethez mért csapadékszep,'r íység 1952-ben for­Etnher és világa Nem megy csak úgy egy csapásra A kis falusi művelődési ott­honban felcsattan a taps. Az előadó meghajol, arcára elége­dett mosoly ül, hiszen szép szá­mú a közönség, okos hozzászó­lások hangzottak el. Ügy érzi, a babonáról tartott előadása eb­ben a faluban nem marad ha­tástalan. Sokan jönnek a pódi­umhoz, még egyszer szemügyre veszik a szemléltető eszközöket és kezet szorítanak az előadóval. Aztán tódulna a nép kifelé, ha­za, ám roppant tömegű korom­fekete felhő vágtat a falu fölé. Alatta tüzes paták a villámok, s az egybefolyó mennydörgés megcsörrenti az ablakokat. A művelődési otthon gondnokának az anyósa, aki előadás idején az első sorokban ült és jókat ka­cagott a babonák kipellengére- zésén, ijedten csapja össze a ke­zét: — Szűzanyáml Ez jég lesz! — azzal rohan be a lakásba. Kis­vártatva előkerül és faaprító fejszét rak a küszöbre, éllel fel­felé. Egy fiatalember, a közsé- gecske villanyszerelője, rádiók, tv-k alkalmi orvosa, aki előadás alatt a vetítőgépet kezelte, fel­kacag, majd hangosan kiáltja: — Mit művel, Boriska néni? Fejszeéllel akarja elhessenteni a jégesőt? Hirtelen elkomorul, s önmagának mondja: — Hűha! Lekésem a randit! És fejét nya­ka közé húzva, rohanna, de megtorpan. A gondnokné feke­te kandúrja sétál el előtte. A villámok földi mestere görön­gyöt ragad, s „most kell előttem mászkálnod” felkiáltással hoz­záhajítja. Erre meg a Boriska néni kacag, s vele derül az eresz alatt toporgó sokadalom is. nem volt Tiszai Vízlépcső, így a Fehér- és a Kettős-Körös medre csaknem kiszikkadt. Az értékes halállomány. védelmére Bélkés- szentandrásnál technikai beren­dezéssel emelték át a vizet, töl­tötték fel a Kettős-Körös medrét. Az orvosi rendelő várószo­bájában kevesen vannak. Egy idős, remegő kezű bácsi ül botjára támaszkodva, vele szemben egy fiatal lány, a kényelmes fotelek­ben még két néniké. Dologidő van és ilyenkor a falusa ember „nem ér rá” betegeskedni. Télen aztán persze jön a derékfájás és minden egyéb... Nyílik a rendelő ajtaja, s az asztalnál ülő dr. Szabó Imre ép­pen felnéz munkájából. ■ Meglát, majd pillanatnyi szünet után megszólal: — Jókor jött. Már régen írni akartam maguknak. ' Mégiscsak felháborító... Villanásnyi gondolatok cikáz­nak át agyamon. Valami nagy do­log lehet, ahogyan a kaszaperi orvost ismerem, amiért felháboro­dik. Talán még mindig nem javí­tották meg a rendelő vízvezeté­keit? — régebben írtunk erről. — Vagy leégett egy ház és nem ol­tották el a tüzet? Egyik sem, és most jön a meglepetés: ... hogy nem lehet a vásárhe­lyi hímzéshez fonalat kapni — folytatja az orvos. — Kérem, írja meg. Hiába járjuk be a megye boltjait, és már Szegeden is vol­tunk, sehol nem tudtuk beszerez­ni! Úgy látszik mégsem ismer­tem jól ezt az embert, ha ilyen kis dolgok miatt is szót emel. Er­re gondolok, míg a feleségével otthonuk felé ballagunk. Aztán, amikor belépek a csinos kis csa­ládi fészekbe és Zsóka előszedi a sok-sok kézimunkát, hímzett té­rítőt, melyeiken a színiek kaval- kádja pompázik, s meglátom a gyerekszoba faliszőnyegén az is­mert inesék hímzett alakjait (A férjem műve — így Zsóka) —, ak­kor már kezdem érteni. De még csak kapisgálom az összefüg­gést, mert ami ezután jön, az ad végleges magyarázatot A dolog úgy kezdődött, hogy az orvosházaspár híre hamarabb el­jutott Kaszaperre, mint ők ma­guk. Mezőkovácsházán néhány évvel ezelőtt egy kiállítást ren­deztek szebbnél szebb kézimun­káikból,, s erről a kaszaperiek hal­lottak, de a tv-ben is látták. A Szabó házaspár műve volt Ök tanították — illetve, inkább Zsó­ka, hiszen a férj az orvosi hiva­tás mellett csupán kedvtelésből segített — a kovácsházi asszonyo. ; kát és lányokat a gyönyörű népi : motívumok hímzésére, és siker- £ rei. ! — Kaszaperen szinte ismeret­• len volt a kalocsai, buzsáki, ma- £ tyó, mezősógi, sárközi és a többi » népi hímzés — mondja Zsóka. — ■ Hálás területnek tartottuk tehát, ■ s amikor megkértek, tanítsam ■ meg itt is, örömmel vállalkoztam. Örömmel és nagy felkészü- S léssel. A kézimunka iránti szere- £ tete mélyről fakad. Már nagy- £ anyja is a hímes térítők művésze « volt. Jól isTherték Békésen. Ügy ■ jártak hozzájuk az asszonyok és » lányok, minit egy kézimunka elő- ! nyomdába. Talán innen van az a ■ készsége is, hogy amit megtanul, ■ átadja másoknak. Erre szinte tu- j dományos alapon készül. Bizonyí- j, ték a szakikönyvek sokasága, me­Államosítások Algériában Az algériai kormány további 18 külföldi cég vállalatainak álla­mosítását rendelte el. A cégek élelmiszer- és vegyi üzemekkel, valamint építőelemgyárakkal ren­delkeztek. Az államosított válla-1 latok évi össztermelésének érté­ke több száz millió dinár. A mostani államosítás sorrend­ben a harmadik Algériában. lyek ott sorakoznak a könyves­polcba. — Először a férjemmel megbe­széltük, hogy mi legyen a teendő. Mivel itt kevesen ismerték a népi hímzéseket, nem kezdhettük mindjárt a nehezével — folytat­ja. — Mintaterítőt készítettem. Buzsáki, kalocsai, sárközi, vásár­helyi, összesein tizenhárom minta került rá. Ezeket készítettük az­után közösein a hétfő estéken a szakköri foglalkozásokon, ahol 35 —40 asszony és lány vett részt. Az utolsó mondatnál már meg­jött a férj is. Ezután felváltva mesélik, hogyan szerettették meg a kézirríunkát, a népi hímzéseket a kaszaperiekkel. És emellett dr. Szabó Imre a szakköri estéken az egészséges életmóddal is megis­mertette őket egészségügyi elő­adásaival. Kettős hivatást teljesí­tettek tehát. Munkájukról szenve­déllyel, tűzzel beszélnek mindket­ten. ötletekben szinte kimeríthe- tetlenek. Zsóka kézimunkaszere­tete megbűvöl mindenkit, aki kö­zelébe jut. A férjet is. — Náb’-k állandóan nyitva áll az ajtó — mondja a férj — és örülünk, amikor esténként laká­sunkra, de néha délelőtt a rende­lőbe is eljönnek a megkezdett té­rítővel, dlszpámávai tanácsokért. És ez mind nem elég. To­vább kutatnak, bejárják a megyét. Békés megyed hagyományokat keresnek. Tótkomlósról előkerült egy 1896-ban írt könyv, megsze­rezték: hátha találnak benne a népi hímzésre utaló részt is. Es kaptak egy ködmönkét, eredeti 36. Tevékenykedett, körüljárká!- ta a kocsit, közben benézett a laktanyaszerű házba is. A portás bizalmatlanul fogad­ta. — Egy autószerelő kellene — mondta Gömöry — az ország­úton elkezdett köhögni a motor, láttam a házakat, gondoltam, begurulok ide, mert én bizony alig értek a motorhoz. A portás a fejét vakarta. — Itt kérem, csak építőmun­kások laknak és néhány tech­nikus a gyárból. Berenden nincs autószerelő, mi az AKÖV kocsijaival fuvarozunk, mert műhelyünk sincs, még a futó hibákat sem tudják megjaví­tani. — Akkor itt rostokoljak az idők végtelenjéig? — kérdezte Gömöry. — Kell itt személyau­tónak lennie, láttam a porban a guminyomokat. — Személyautó van. A pro­fesszornak is van egy kocsija, meg az építésvezetőségnek is van. De ismeri a sofőröket! Kit szidjon Békéscsabán sincs másképp: csak akkor folyik a víz a felső emeleteken, ha kellő a nyo­más. Amikor ez valami miatt csökken, elvékonyodik a vízsu­gár, majd a csap gurgulázó hangja kíséretében még a cse- pegés is megszűnik. Mi az a „valami miatt”? Nyilván a viszonylagos nagy tótkomlósi színezéssel. Orosházá­ról a varrotfcas mintáját hozták el. Békésről, Köröstarcsáról és Szarvasiul is hasonló kézimunká­kat alkarnak beszerezni és a kö­vetkező tanfolyamon ezeket is­mertetik m ep a kaszaperi asszo­nyokkal. A beszélgetés során előkerülnek a férj kézimunkái. Kelénhímzés- sel készült, modern mintás terítő, faliszőnyeg és sok-sok kedves tárgy. Most ismét félvállain előt­tem az előbbi jelenet a rendelő­ben, és már megértem, máért volt a felháborodás a fonálhiány miatt Neikik nem kis dolog, amit csi­nálnak és nem kis dolog a falu­belieknek sem. Annyira, hogy a tanfolyam egyik résztvevője, Bu­lik Pálné tsz-tag tollat, papírt fo­gott és 48 társa nevében levelet írt szerkesztőségünknek: «Nemjcevés* amit Szabó Imrénétől kapunk — írja. — Mun. kaján, háztartásán és a két kicsi gyermek nevelésén kívül jut ide­je arra, hogy megismertessen ben­nünket a hagyományos magyar népművészettel. Fáradozását si­ker koronázta. Kis községünkben alig van olyan lakás, ahol az ál­tala tanított kézimunka ne dísz- lene. Már párhuzamot tudunk vonni a giccs és a művészi szép között. A szakkör egyik fő érde­me, hogy formálja az ízlést és mindjobban eltérít bennünket a vásári portékától.. Mind aranykoronával jött a vi­lágra és félnek, ha lefekszenek a kocsi alá, leesik a fejükről. — És az a professzor? Az gé­pész? Mert ha gépész, akkor kell annyit értenie... — Nem gépész az, kérem. Ve­gyész. Valami híres ember. Ki sem búvik az odújából, csak amikor dolgozni megy. De akár hiszi, akár nem, hamarabb kel, mint az építők. És még éjjel is égeti a drága villanyt. És olyan büdöset csinál a folyosóra, hogy az emberek azt mondják, nem műtrágya-, hanem záptojásgyár épül majd itt. Gömöry nagyot sóhajtva ment vissza a kocsijához. Mindent tu­dott, ami érdekelte... Másnap reggel Gömöry ra­gyogó arccal fogadta kettőjü­ket. — Megvan ez az átkozott Wocheck — mondta —, Beren­den él, valami laboratóriuma le­het ott, mert mindenki panasz­kodik, a kotyvalékai szagára. Hilde vele van, láttam is, a második emeleten laknak, a fo­az ember? fogyasztás. Kell a víz sok hely­re: üzemekbe, a régi és az új lakóházakba • és ki tudja még hová. Többet nem lehet adni, csak amennyi van, ezen kéne osztozni. Csakhogy a felső eme­leten lakóknak ebbe nem sok a beleszólásuk. A föld vonzó­ereje egyszerűen kirekeszti őket a játékból. Pedig tessék csak elképzelni, ha éppen mosni vagy fürdeni szeretnének. Esetleg egy óvatlan pillanatban, amikor folydogál az a csap, bele is kezdenek. Aztán (na nem ép­pen váratlanul, de) hirtelen abbamarad a csordogálás és órák hosszat csak a gurgulázó szünetjel hallatszik. Kit szidjon érte az ember? Talán a természetfelelőst, mert a földet vonzóerővel ruházta fel és emiatt nem felfelé tör a víz? A várost, amely a közle­kedőedények fizikai törvényét képtelen legyőzni? Vagy talán azt a földszinti lakót, aki a leg­nagyobb nyugalommal locsolja a kertjét, miközben felette ki­száradt torokkal várják a jó szerencsét? Sok szó esik a szocialista em­bertípus kialakításának megle­hetősen bonyolult kérdéséről. Legtöbbször a szocialista bri­gádok tagjaival hozzák össze­függésbe, kevésbé a szerteszét lakó, de egy vízműhöz tartozó állampolgárokkal. Pedig nem ártana a formálódást erre a te­rületre is kiterjeszteni. Azé az érdem, aki képes elismerni má­sok jogát is a levegőhöz, a nap­fényhez és a vízhez, no meg tesz is érte valamit. Persze az sem ártana, ha vízmű kezelő­je úgy szervezné meg a víz­szolgáltatást, hogy mindenkinek egyformán jusson. Még olyan áron is, hogy esetleg időként ki­kapcsolja mindenütt, aztán nagy nyomással ráengedi a hálózatra a vizet. Elképzelhető, hogy me­netrendszerűen ismétli ezt az eljárást. Szakember dolga, hogy megoldja. De a felső emelete­ken lakók viszonylag igen sze­rény igényeit egész nyáron sem­mibe venni... Szóval, azért ez mégsem járja! —or. lyosó végén vannak a szobáik. — Behatolni? — Azt hiszem, elég nehéz. — De háromszáz ember közül kiemelni kettőt — vélte Schirm­baum — csaknem lehetetlen. — Lepuffantjuk és kész — mondta határozottan Gömöry. — Álljon a menet — emelte fel kezét Jana. — Nekünk Wo­check élve kell és Hilde is élve kell, és aki lőni mer, az a kö­vetkezményekért magára ves­sen. — Tizenegykor elindulunk Berendre — mondta később Ja­na. — A közelben megvárjuk a sötétedést, beszerzünk három munkaruhát, és azután megyünk tovább, Berend irányában, de úgy, hogy oda már este érkez­zünk. Önök ketten bemennek az épületbe, bekopognak Wocheck- hoz. Doktor, vigyen magával valamilyen altatószert, vagy va­lami olyasmit, ami nagyon gyor­san hat. Bekopognak, s Wo- checkot keresik. Gömöry be­széljen és csak magyarul. A mese: át kell rendezniük a la­kást és ki kell cserélni néhány széket. A fürdőszobába menje­nek először, bizonyára ez is tar­tozik a lakáshoz. Ott a vattát vagy a- zsebkendőt készítsék elő, és németül hívják be a professzort. Bizonyára annyira meglepődik, hogy habozás nél­kül belép a helyiségbe. Ekkor Gömöry szorítsa az arcára azt a vattadarabot, Schirmbaum Munkájuk igazi értéke... Munkájuk igazi értélke ez. Kasnyik Judit ßevfav?/ fai' Rándcpü a K<W Orostfatttart-Aé/ntörfénet-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom