Békés Megyei Népújság, 1968. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-16 / 140. szám

1968. Június 16. 5 Vasárnap 0 KISZ-oktatás a marxista propagandafóruma Szélesebb skálájú oktatási formák — Tovább erősítik a propagandisiagárda összetételét A KISZ Békés megyei Végre­hajtó Bizottsága legutóbbi ülésén az 1967—68. évi KISZ-oktatás ér­tékelése szerepelt a napirenden. Az írásos jelentést Fabulya Balázs, a KISZ MB titkára terjesztette elő. A jelentésben és a vitában is hangsúlyt kapott, hogy a kísérleti oktatási évben a formák nagyobb differenciáltságával igyekeztek a fiatalság igényeit kielégíteni, ami többségében sikerült; Jelentős tevékenységet folytat­tak a nevelési osztályok társadal­mi oktatási bizottságai. A korábbi évekkel ellentétben a megye fiatal értelmiségéből többen vettek részt a helyi oktatás ellenőrző, segítő munkájában. Javult a párt­éi a KISZ együttes ellenőrzése, főleg a mezőkovácsházi, gyulai és a szeghalmi járásban. Ezt az együttműködést, a pártszervek még erőteljesebb segítségadását igénylik és kérik a helyi KISZ- szervezetek. Ez szükséges is, mert a KISZ propagandista gárdája összetételben és képzettségben so­kat javult és a 665 oktatónak 50 százaléka párttag. Azonban nem megnyugtató, hogy továbbra sem sikerült megoldani az eléggé le­kötött 340 pedagógus KISZ-oktaitó tehermentesítését. Több iskolában — jó módszerként — a szülői munkaközösségekből kértek fel politikailag képzett és tapasztalt szülőket előadóknak, amit szíve- i sen vállaltak. Az elmúlt év elóadásos propa­gandája tartalmi és módszertani tapasztalatokban igen gazdag volt. A fiatalok legkedveltebb oktatási formája a Fáklyavivők köre és a Politikai vitakör volt A hang­súlyt az érzelmi ráhatás mellett az értelmi nevelésre helyezték. A marxista vitakör szervezése helyes volt. Azonban a túlzottan magas színvonalon megírt tan­anyag érthetetlenséget okozott — a tanulók és a propagandisták alacsonyabb politikai képzettsége miatt — és sok helyen a körök megszűntek. A különböző körök propagan­distáinak jelentős része az elő­adás, vita és konzultáció mellett sok szemléltető anyagot is. alkal­mazott. A KISZ-fiatalok érdek­lődését mutatja, hogy 717 körben csaknem 21 ezren tanultak. Azon­ban mind tartalmilag, mind szám­szerűségben jobbak lettek volna az eredményék, ha a napi politi­kád eseményeket az előadók job­ban kapcsolják az adott témakö­rökhöz. Ahol az aktuális esemé­nyeket a tudományos elmélet alapján magyaráztak, ott a fiata­lok nem tekintették a témát szá­raz, holt anyagnak, hanem érdek­lődtek iránta. A vitában az a vélemény ala­kult M, hogy mind az oktatási formák, mind a propagandisták megválasztásánál tovább szüksé­ges bővíteni a járási, városi KISZ- bizottságok jogkörét. Így jobban biztosítható, hogy a konkrét helyi igények a fiatalok véleményei és a rendelkezésükre álló propagan­disták felkészülése alapján állít­sák össze az új oktatási tervet. P. I. Huszonöt éves jubileumát ünnepelte a gyomai TBC-gondozó intézet Pénteken délelőtt tartották a jubileumi ünnepségét a fennállá­sának 25. évét köszöntő gyomai TBC-gondozódntézetnek. E napon adták át rendeltetésének a mint­egy 300 ezer forintos költséggel újjáalakított épületet, amely így, kívül-belül megifjodva, modern eszközökkel szolgálja tovább a község lakóit A jubileumi ünnepség alkalmá­ból tudományos tanácskozást ren­deztek a községi tanács nagyter­mében. A tanácskozáson részt vett és felszólalt többek között Dr. Schweiger Ottó, az orvostu­dományok kandidátusa, az Orszá­gos Korányi TBC Gyógyintézet osztályvezető főorvosa, Dr. Baga- rnéri János, a gyomai TBC-gon­dozó vezető főorvosa és Dr. Kö- zépessy László, a Békés megyei TBC-gondozóintézet igazgató-fő­orvosa. Az ünnepségen a meghívott vendégek és a járás vezető főor­vosainak jelenlétében kitüntették a jubiláló intézet hét dolgozóját, köztük Pozsár Andrásnét, az Egészségügy Kiváló Dolgozója címmel, amelyet az Egészségügyi Minisztérium adományozott az intézet megalakulásától kezdve ott dolgozó egészségügyi szakem­bernek. Pénteken a televízióban Beszélgetés flndó Mihállyal, a népszerű nótaénekessel Mikor Békéscsabán, a Tanács- köztársaság útján összetalálko­zunk, munkahelyére, az AKÖV személyforgalmi részlegébe siet. Elkísérem. Tudom róla, hogy a magyar nóták, népdalok éneklése serdülő kora óta szenvedélye. Gyulán, 1948-ban tartott országos dalfesztiválon első lett. Pestre hívták, csalogatták, ám szíveseb­ben él megyéjében, itt köztünk. Kultúrcsoportokkal járja hosszú évek óta a falvakat, városokat, énekelt Romániában, Csehszlová­kiában szívből, lelkesedésből, el­lenszolgáltatás nélkül. Mint azt a járókelők sűrű üd­vözlésed és tisztelőinek leveled bd­pedig — ha Hilde ott tartózko­dik — egyszerűen üsse le. — Sejthetik — folytatta Ja­na —, hogy a harmadik mun­kásruhára nem nekem lesz szükségem. Ezt feladják Wo- checkra, kétoldalt belekarolnak és így hozzák le az emeletről. Gömöry doktor kocsija ott áll majd valahol az épület körül, ahol hagyták. Én a Mercedessel a kijárást fogom biztosítani, s amikor jönnek, akkor az ország­utat lezárom, hogy ha valami­lyen jármű üldözné magukat, néhány percig ne tudjon elha­ladni. Gömöry doktor gondos­kodik arról, hogy a professzor zavartalanul aludjon. — A hetvenes kilométerkőnél érem utol magukat és ott Wo- checket a Merci csomagtartó­jába tesszük. Továbbszáguldunk és valamelyik erdőben holnap estig meghúzódunk. A holnap- utánra virradó hajnalban meg­érkezik a szállítási vállalatunk teherautója, amely majd fel­vesz bennünket — illetve fel­veszi Schirmbaumot, önt dok­tor úr, és Wochecket. Másnap reggel pedig Bécsben találko­zunk. Pontosan a tervükhöz tartot­ták magukat; már este volt, a két épület ablakszemei ragyog­tak az éjszakában. Fejüket leszegve mentek be az épületbe. A portás éppen sakkozott va­lakivel, ügyet se vetett rájuk. Zavartalanul feljutottak a második emeletre. A folyosó vé­gén sebtében emelt válaszfal, és egy kétszárnyú ajtó fehér­lett. Rajta tábla: „Magánlakás”. Becsengettek. Hilde nyitott ajtót — Néhány széket kell kicse­rélnünk — mondta Gömöry — és belépett az előtérbe. Gömöry ment elől, Schirmba­um követte. Gömöry jelbeszéddel Hilde tudtára adta,, hogy a fürdőszo­bát keresik. Hilde még beljeob kalauzolta őket. Gömöry és Schirmbaum a fürdőszobába léptek. Az orvos gézköteget rántott elő, és rá- loccsintott a borssüveg tartal­mából egy jó adagot. — Professzor Wocheck Kom­men Sie mal! — Jawohl! Bald! És már jött is. Schirmbaum kilépett a helyiségből, és amikor Wocheck mellé ért, taszított rajta. Gömöry elkapta a férfi vállát és arcára szorította az átérés kötözőanyagot. Schirm­baum kiugrott a fürdőszobából, | de Hildet sehol nem találta. — Menjünk — sisteregte Gö­möry. ' Pillanat alatt kék munkaru­hába bújtatták a magával te­hetetlen Wocheckot. Zavartalanul jutottak ki az épületből: a portás még mindig sakkozott. (Folytatjuk) | zonyítják, sokan szeretik őt, a nündig szerény, közvetlen modo­rú dalost Az átlagnál többen kap­csolják be készüléküket, mikor a rádióban szerepek Érthető volt ezek után kedvelőinek a kérése: szeretnék hallani és látni a televí­zióban, a Nótaszó szereplői közt. — Hót igaz? — kérdem útköz­ben. — Igen, végre — mondja leple­zetlen örömmel. — Nagy megle­petésemre májusban felhívtak Pestre, a tv-stúdióba. Török Er­zsébet, Urbán Katalin, Varga András társaságában, Böbe Gás­pár Ernő zenekarának kíséretével filmre, vagy telerecordingre vet­tek, már nem emlékszem ponto­san. Június 21-én, vagyis a most következő pénteken, 19 órakor ke­rülünk a képernyőre. Idővel újabb felvételről is szó lesz. Ügy érzem, hogy az engem ért megtisztelés a Televízió részéről egyben kedves kulturális gesztus is a 250. évfor­dulóját ünneplő Békéscsaba iránt. Viszontlátásra pénteken, a kép­ernyőn ! —Üj— Fiú-várás közben így következtek: Má­ria—Zsófia, Ilona, Erzsébet, Margit—Gyöngyi. Csupa lány. Mint láthatjuk, ikrek nyitot­ták és zárták 'a sort. Hej, csak legalább egy fiú lett volna! Mennyire várták Erdeiék. Külö­nösen kezdetben. Akkor még a 24 hold miatt Lányok nem bír­ják a nehéz munkát. Ki műveli majd meg a földet, ha Erdei József egyszer kidől a sorból? De a történetet mondja el ő maga! * —> Szerettük a földet Ragaszkodtunk ahhoz a 24 hold szikeshez, ami a miénk volt-. Féltünk a nélkülözéstől, s akkor még az apámmal úgy gondoltuk, egyetlen lehetőség van rá, ha látástól vakulásig dolgozunk. A vetéshez gépet kölcsönöztünk. Imre öcsémet ta­níttattuk, ő csak nyáron segí­tett, az aratásnál. Nem tartoztunk a senye pa­rasztokhoz, gyarapodni azonban nem tudtunk. Ez a szeghalmi föld dupla munkát követel és fél hasznot ad ma is. A felszabadulás után egy ide­ig nem sokat változott az éle­tünk, Azaz egy nagy esemény mégis történt: 1946-ban, huszon­három éves koromból megnő­sültem, Középparaszt lányát vettem el, aki aztán anyámmal jószágot nevelt, aratáskor pedig ő gyűjtött utánam, az apám után pedig az öcsém. Még idő­szakos munkást sem fogadtunk. Egyszer aztán nagyon meg­őrültünk... A feleségem gyerme­ket várt Mindnyájan fiút re­méltünk, aki majd egyszer se­gíteni fog. És képzelje: 1947, jú­nius 16-án (soha nem felejtem el a dátumot) egyszerre két lánnyal gyarapodtunk. , Ilyen gondolataink támadtak: „Hogy tudnak majd segíteni" lóval bánni, vetni, aratni...? Mi lesz velük, hova kerülnek, ha fel­nőnek? Persze azért szerettük őket törődtünk velük. Abban bíztam, hogy lesz majd fiú is. Fiatalok va­gyunk, majd a következő... Saj­nos, ismét csalódtam: 1943. au­gusztus 20-án megszületett a harmadik kislány. Közben el kell mondanom valamit. Fehér Lajos elvtárs édesapjának a hét hold földje a miénk szomszédságában volt. A fia 1949-ben felvetette a terme­lőszövetkezet megalakításának MÉM telepein nagy választékban kapható gömbvas (építkezéshez) gömbölyű tengely, hidegen hengerelt finom lemez, durva lemez, sín-, iaposvas, patkövas 180217 a gondolatéit. Kijött és így kezd­te: — Te Jóska! Mit szólnál hoz­zá, ha ezen a két dűlőn tsz-t hoznánk létre? Hivatkozott Töviskesre, ahol akkor már volt egy hármas tí­pusú szövetkezet. Mi aztán meg is néztük, de bizony elment a kedvünk tőle. A vérünkben volt az „enyém”, de többet is ter­meltünk, mint a töviskesiek. Szóval ragaszkodtunk a föld­höz, bármilyen sokat is kellett dolgoznunk. Hiába srófolták az adót és a beadást. Csak 1952- ben, amikor már láttuk, hogy még a tsz-ben is több marad, akkor vettük fontolóra a belé­pést. Arra is gondoltunk, hogy talán nyugodtabban fogunk él­ni. Persze fájt elszakadni a föld­től, de amikor már bent voltam a szövetkezetben, szíwel-lélek- kel dolgozni kezdtem. A kenyér­nek valóm és a zsírozom meg­volt, még nyolc holdra való ve­tőmagot is bevittem a közösbe. Fogatos lettem, a saját lovaimat hajtottam. De fájt, hogy már nem az enyémek! Né­ha szerettem volna bocsánatot kérni tőlük. Talán sajnálatból is úgy gondoztam, simogattam őket, mint soha azelőtt. Magam dolgoztam a családban, a felesé­gem a három kislányt nevelte. Nem nélkülöztünk éppen, de egyéni gazda koromban azért több jutott Igaz. hogy a munka nem látástól vakulásig tartott Már lassan kezdtem volna bele­nyugodni a sorsomba, csak az bántott még mindig, hogy nincs fiam. A reményt ugyan nem vesztettem el. De képzelje az elkeseredésemet, amikor 1953. április 4-én a féleségemnek újra kislánya született Lassan változott az élet a tsz-ben is. Egyre javultak a kö­rülmények. Csak abba az egybe nem nyugodtam bele, hogy nincs fiam. És 1955. október 18- án a feleségem ismét két egész­séges kislánynak adott életet. Szerencsétlennek éreztem ma­gam. Bár akkor már nem a föld miatt hiányoltam a fiút. És nőttek a kislányok. Sok gonddal, bajjal. A feleségem idegeit is megviselte a hiábava­ló fiú-várás. De aztán sok min­den változott Az a maradi nézet is, ami csak a fiút tartotta vala­mikor teljes értékű embernek. Szeretem a lányaimat szépek, egészségesek. Az első ikerpár ugyan néhány évig segített a tsz-ben. Akkor még kiskaszá- val arattunk, ketten maroksze­dők voltak. Kapáltak is szorgal­masan. Aztán elmentek. Ma már szakmunkások. A harmadik is. Megtalálják a boldogulásukat az életben. A három fiatalabb még iskolába jár. Már nagyapa vagyok Amikor egy-egy ünnepen asz- szejön a család, bizony sokan ülünk az asztal köré. De azért inkább a fiúunokámat veszem az ölembe. Nem is tudom, hogy miért vagyok még most is fiú­bolond. * Ezzel be is fejezi a mondani­valóját Erdei József, aki ma a szeghalmi Rákóczi Tsz párttit­kára. Néhány perc csend ül kö­zénk. Talán most arra gondol, hogy milyen gyorsan elrohanlak a küzdelemmel, vívódással teli évek. S az ősz hajszálai közben szépen megszaporodtak. Pásztor Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom