Békés Megyei Népújság, 1968. május (23. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-12 / 110. szám
t#®8. május 12. 7 Vásárnál» STABIL ÁLLÁS Földes Vilmos rajz* INNEN — ONNAN A Jö REKLÁM A svájci Lausanne-ban agy gyogyseaeu^EK mactslkája hálószobául a gyógystzactá.a’ kiirafkatá* vá- Latsatotta ki macának és ez«, a helyiét semmiképpen nem akarta elhagyná. A leleményes patóíkus a»z alvó cica fölé aílítartóscaeír* kániátó pűefcáto* függesiatetJt ká. varoshaza gyufaszAlakböl Az NDK Kaimez nevű városéiba« egy lakos 10 75« gyutfaetaaflia* és S3 ragasi27tót hasaanáHt fel ahhoz, hogy a városház». mániaitrűr változatát eikésKátse. A rmmlkiáaawt eivé^ziéséhez 12 hónapba volt szüksége, ez idő alatt 1070 órát fordított a nagy műre, A KÜLFÖLD HUMORA Egy múzeumban, ahoi 'őskori csontvázakat mutatnak be, a vezető így szól a látogatókhoz: — Ez egy dinozarusz csontváza, 30 007 évet. — Honnan tudja azt ön ilyen pontosan? — kérdezi az egyik látogató. — Hét éve vagyok itt, s akkor ez 30 000 éves volt. • X diák, aki megbukott az érettségin, sürgönyőz a szüleinek: ^A bizottság el van ragadtatva, megismételni óhajtja a kérdéseket és válaszokat.” A kis Joe elszalad a pszichiáterhez: — Doktor bácsi, az apukám nagyon beteg. Télapónak képzeli magát Ha én a te korodban annyi mindent kérdeztem volna, mint le, mit gondolsz, mi lett volna belőlem? — mondja az apa. — Akkor tudnál most felelni az én kérdésemre. • A fiú: Apukám, miért nevezek azt a nyelvet, amit beszéltünk, anyanyelvnek? .Apa: Magad is látod, ki használja többet. re*<jj» u m i.i imái mm um u som kai közül ragyogó fogak csillantak elő. Ügy mosolygott, mintha régóta ismernék egymást. — Lisbeth vagyok — nyújtotta a kezét —, ma én leszek a tanácsadója. Berohant a szobába, ledobta ruháját és a fürdőszobába száguldott. — Be ne jöjjön, az istenért — kiáltotta. Hallani lehetett, ahogy a víz a testére zuhog. Schirmbaum — mosolyogva az asztal mellé ült. Lisbeth zuhanyozás közben bolondos dalt dúdolt. Amikor végre elkészült, kijött a fürdőszobából és megállt a férfi előtt. — Mindenekelőtt'főznék valamit — mondta. Lisbeth elragadtatva szemlélte a parányi éléskamra kincseit. — Liszt van ... tojás, vaj... látom narancskonzervet is kapott ... cukor ... konyak... sütök magának egy suj zettet. M inädcz, alias Schirmbaum megvonta a Vállát. — Ha megeszem és olyan nehéz lesz, mint megérteni, akikor orvost is hívjon mindjárt. — Égni fog, szívem, lángolt vet, és mi mégis esizünk belőle — suttogta a lány. Gyorsan felbontotta az egyik konzervdobozt, amelynek fedelét kis lábasként lehetett használni. Ezt a gyorsfor.-rsdóra tette, kis vajat dobott a dobozba és a Ilyen ez a krónika Vannak az életben furcsa dolgok, amelyekből egy csokorrava- 1 ót az alábbiakban közlünk: Nemcsak orvosoknak Victor Rosa angol gépszedő nyomdász arról világhírű, hogy eddig ötvenhétezer operálták meg. Az ötvenhat éves ember most úgy határozott, hogy végrendeletet ír, amelyben tudományos intézetekre hagyja a testét A szívét Franciaország, kezeit Belgium, fejét Kanada, veséjét Ang- Ka, a csontjait pedig Nyugat-Né- metország orvostudományi intézeteire hagyta. Yard még alkalmazta is. Csupán véletlennek köszönhető leleplezése. Amikor megkérdezték tőle, mi volt szokatlan merészségének oka, a meglépett bűnöző így válaszolt: — Olvasott ember vagyok, uraim, és megfogadtam Edgar Allan Poe, a nagy amerikai író tanácsát ö írta ezeket a sorokat: „Legbiztosabban úgy bújhatunk el, ha közszemlére tesszük ki magunkat." íme, a szerencsés nyertesek Allan Poe nyomán..„ Rövidesen új, de máris „világhírű” alkotóval növekszik az „irodalom művelőinek” tábora. Charles Wilsonnak, a híres angliai vonatrablás egyik szervezőjének, akit, miután pár éve megszökött börtönéből, nemrég tartóztattak le Kanadában, nem kevesebb, mint 75 000 dollárt ajánlott fel egy kiadó megírandó emlékirataiért S ha már a vonatrabló „frás- művész” históriáját ismertettük, ide kívánkozik méltó társa is: Anthony Smithers, aki az egyik angliai börtönből ugyancsak a szökést választotta sok évi börtönbüntetése helyett, öt a legmeglepőbb helyen fedezték fel és tartóztatták le: a Scotland Yard í épületében. A legkülönösebb az volt, hogy Smitherst a Scotland zsiradék mindjárt siercegnd kéz- j dett Vékony palacsinta túszát j készített, majd a forró vajba öntve, apró korongocsíkálkat sütött Csakhamar nyolc-tíz „lapocska" sorakozott egymáson. Ezután a konyakba néhány kockacukrot áztatott, de nem hagy- | ta, hogy teljesen szétessenek, j hanem ügyes mozdulattal egy ! tálkára helyezte. Más cukorda- j rabokat a narancslekvárba már- j tott, négyet pedig citromhéjjal j dörzsölt össze. Ezeket egy má- J sik konzervdoboz-fedélbe be- | ■lyezte, felolvasztotta, majd a § keletkezett karamellt néhány de. S ka vajjal kikavarta. Ezután a I marancskonzerv levéből és a cát- | rom kinyomott tartalmából a ka- ramollt folyékonnyá, kenhetóvé tette. Minlkicz csodálkozva nézte zrz ügyesen, gyorsan, neki pirult arccal tevékenykedő leányt, alá az apró palacsintákat megkente ka- ramellel, narancsjammal és cit- romreszélékkel, majd derékba hajtogatta. Ezután rájuk helyezte a citromhéjjal bedörzsölt és a konyakba áztatott cukrot l újabb adag konyakot löttyintett j a tésztára, azután gyufát gyúj- ! tott és az egészet lángra lobban- ) tóttá. i Rudolf —- WladisTaw — élra- | gadtatással szemlélte az ügyes j női kezek alkotta remekművet. ■ Gyorsan asztalhoz ülték. — ízlik? — kérdezte a lány. ! t fiú felelni sem tudott, csak | bólirVrott. j (Folytatjuk) j Krónikánkból nem hiányozhatnak a világszerte népszerű és hatalmas nyereményben reménykedő lottózók, totózók és sorsjegytulajdonosok legfrissebb eseményei. A Santiago-i állami sorsjáték főnyereményét Jósé Humberto Sandoval hentesmester nyerte, aki a húzás időpontjában éppen börtönben ült — csekkhamisításért. Amióta kitudódott, hogy a szegény hentes és mészáros dúsgazdag lett, a börtönben különleges bánásmódban részesül. A börtönigazgató személyesen hordja számára a leg finomabb ételeket. Űj-Zélandból kaptuk a hírt, hogy nem tudták kifizetni a főnyereményt, mert a 176 397-es számú sorsjegyet tulajdonosa magával vitte a — sírba. A szerencsés nyertest — Tom Henry új- zélandi lakost ugyanis a húzás előtt néhány nappal örök nyugalomra helyezték. A 120 000 dollárt kitevő főnyeremény kifizetéséhez természetesen szükség lett volna a sorsjegyre, és a hatóságok megadták volna az engedélyt a sír és a koporsó kinyitására. de Tom Henry fia nem akarta megsérteni édesapja emlékét, és úgy vélte, többet ér az elhunyt örök nyugalma, mint a főnyeremény és nem engedte meg a sír és a koporsó felnyitását. Önkéntes állatszelídítő Jurij Szkugyin, a seremetyevói repülőtér diszpécsere akarva, nem akarva állatszelídítői szerepkörbe került nemrégiben. Egy orosz- lánkölyök, amely repülőgépen érkezett a moszkvai állatkert részére, valahogyan kiszabadult ketrecéből és futkározni kezdett a betonon. Szkugyin nem vesztette el lélekjelenlétét, az ifjú oroszlán nyakába dobta derékszíját, és egy másik ketrecbe vonszolta. Az újdonsült „idomító” kisebb harapásokkal és kar- molásokkal úszta meg a különös kalandot.. Kíváncsi riporter A fiatalkorúak bűncselekményeiről akart cikksorozatot írni egy olasz újságíró, és ezért 23 római családnál érdeklődött éjjel 11 órakor, tudják-e, hol tartózkodnak gyermekeik. Tizenkét helyen a fiatalok jelentkeztek, és közölték, hogy nem tudják, hol tartózkodnak — a szüleik... Krónikás: Révész Tibor Bronzkori leletek Arad központjában Az Arad megyi múzeum értékes régészeti tárgyak birtokába jutott. A lelet a város központjában épületalap-ásás közben került felszínre. Ötvenegy őstörténeti emlékről (sarlókról, fejszékről, lándzsahegyekről, karkötőkről és más dísztárgyakról) van szó, amelyek — aradi szakemberek becslése szerint — a bronz- korszak végéről származnak. A lelet újabb bizonyítéka annak, hogy az aradi tájakon éltek olyan törzsek, amelyek ismerték a bronz feldolgozási formájúit munkaeszközökké, dísztárgyakká es különböző fegyverekké. Rcnd a lelke Mindennek GICCS- ZSONGLŐR A H E T A HÉTEN ballagtak, a középiskolák, végzős diákjai. Körbe ballagták az ’ iskolát, vállukon a szimbolikus tarisznyában az ugyancsak szimbolikus hamuban sült pogácsát vitték, a lányok könnyeztek, a szülők sírtak — mint ahogy az már ilyenkor lenni szokott. Az ünnepeiteket elhalmozták jókívánságokkal és persze virágokkal is. Ez utóbbiak hamar elhervadnak, ám a szó-virágok még hamarabb kezdik hullatni szirmaikat . . . Nem akarok ünneprontó lenni, a ballagás nagy dolog, emlékezetes élmény marad minden diáknak. Inkább lehetne illúziórombolással vádolni azt a motorkerékpáros férfit, aki szerdán kora délután a békéscsabai Szabadság téri koszorúzásnál nagy motorberregéssel áthajtott az ünnepélyes arccal éneklő, sötét ruhás diákok méltóságteljes seregén. A HÉTEN a Népújságban olvastam egy pikáns hirdetést. Idézem szó szerint: ,,Az üveg és porcelán nagykereskedelmi vállalat éjjeliőr-állást hirdet..." Ez . érdekes. Porcelán nagykereskedelem és éjjeliőr (állás). Az ember önkéntelenül is asszociál, s valahogy mindig az a füles kis edényke jut az eszébe, cumelyet az egészen fiatal gyerekek használnak, illetve őriznek nagy előszeretettel. Nagyon kiváncsi vagyok, a hirdetésre jelentkező kor megoszlására. Le merem fogadni, hogy néhány óvodás is megpályázza az állást. A HÉTEN szenzációs hírrel lepett ■ meg egyik szemfüles csabai ismerősöm. Lihegve, izgalomtól elfúló hangon súgta a fiilembe: Képzeld, krokodilokat láttam a Körösben! Hitetlen fejcsóválásomra fényképeket húzott elő a zsebéből. Igaziak voltak, nem trükkfotók. Háttérben az lst- ván-malom épületkolosszusa, s a vízben, a Körös alig pár méter széles vizében hamisítatlan krokodilok nyüzsögtek. Megdöbbentem. Már láttam az újság holnapi számát, amelynek első oldala hatalmas betűkkel adja tudtára a világnak a szenzációt: KROKODILOK A KÖRÖSBEN!!!!! (Pontosan így, öt felkiáltójellel). Micsoda riport lesz?!,.. Aztán gondolkozni kezdtem. Ha most kiderül az igazság, és megtudják, hogy krokodilok ütöttek tanyát jelentéktelen folyócskánkban, akkor valóságos láncreakció indul meg, amely magát a várost is fenyegeti. Mindenekelőtt megalakul a KFB (Krokodil Felügyeleti Bizottság) először öt, majd tizenkét taggal. A tagok létszámát később 179-re emelik. Társas- utazásokat szerveznek a vízpartra, kíváncsiskodók ezrei lepik majd el a környéket. Színre lép a vendéglátóipar is. Megnyitja a Méla krokodilhoz címzett sörözőt, a Krokipresszót és a Rózsaszín krokor'il- bárt. Aztán megalakul a KVK (Krokodilvadászok Köre) és engedélyeket oszt ki (persze borsos áron) az állatok elejtésére a vadászoknak. Másnap az állatbarátok életre hívják a KVL nevű szervezetet (Krokodilvédő Liga). Aztán természetvédelmi területté nyilvánítják a környéket, hatalmas fo yóvá duzzaszt- ják a Köröst, vízesést építenek. Lezárják az utakat, kiürítik a várost lebontják a házakat. .. Idáig jutottam gondolataimban, amikor megvilágosodott előttem az egyetlen megoldás. Gyors mozdulatokkal apró darabokra téptem a bizonyítékot, a fényképeket. Így aztán elveszett egy jó riport, de legalább megmentettem a várost a krol odi- loktól. (Néhány nap óta az az érzésem, hogy mégis trükk-fotók voltak a nevezetes felvételek. Szemfüles ismerősömön kívül senki sem látta a krokodilokat.> (ferrr)
