Békés Megyei Népújság, 1968. május (23. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-05 / 104. szám
A népművelés és Hosszú hetek múltak el a debreceni II. Országos Népművelési Ankét óta. Sokan azt gondolták, a tiszántúli disputa lezárja a népművelő» problémáival kapcsolatos vitákat — a hatás \viszont a viták továbbgyű- rűzése volt. Ez helyes is. Mert igaz ugyan, hogy már 1966-ban országos méretekben ismertette a Népművelési Tanács a népművelés 5 éves tervezéséhez (1966— 1970) kidolgozott irányelveit — ám azóta is naponta megütköznek a nézetek: milyen a korszerű népművelés és milyen az elárult: össztársadalmi ügy-e a népművelés vagy kisebb közösségekre kellene bízni és így tovább. A hozzászólók főleg a népművelők oldaláról nézik e kérdés-komplexumot. Márpedig ez óhatatlanul ahhoz vezet, hogy a jámbor óhajtások nem állják ki a mindennapi gyakorlattal való szembesítést. Arról van szó ugyanis, hogy kevés, a köznapok gyakorlatában megvalósítható tanács hangzik el. Nagyon helyesen hangsúlyozták a tézisek, hogy közérthető, világos, a népművelést segítő műkritikára volna szükség. De lám, egy olyan filmnél, mint például Jancsó Miklós Csend és ki- áltás-a, mind a filmet dicsérő, mind az alkotást elutasító kritikák zöme a dramaturgok, rendezők, esztéták szűk körének szóltak s csak nagyon kis méretekben tájékoztatták a tájékoztatásra szoruló olvasót arról: érdemes-e megnéznie a filmet, s ha igen, akkor miért. A művelendő falusi nép is sok fontos tényt közölhetne igényei rpl. Ez annál is fontosabb, mivel a falvi összetétele a szemünk láttára változott meg. Az országos népművelési hálózat kiépítésének kezdeti szakaszában a falvakban a népművelők szántó-vető, VI— VIII. elemis vagy annál alacsonyabb végzettségű emberekkel számoltak, akik nagyon hálásak bármilyen kis ismeretterjesztő tevékenységéért, ami az ő pallérozásukat szolgálja. Ma ritka az olyan oa- rasztcsalád, ahonnan ne járna el valaki az iparba. Megsokasodott falun az érettségizettek száma. A tv és a rádió viharos ütemű elterjedése magas színvonalú művészi élmények sokaságát kínálja a nagy tömegeknek. És a korszerű isFiladelfi Mihály: Párbeszéd sötét tintával — Azt a Nagy Halat! Azt... csak azt... Másképpen mit ér az egész... — Csontváz leszek ... csontváz leszek, mire kivonszolsz, partot érsz. — Nagy Hal! Mégis kifoglak én, ha meghalok bele is én! > — Jöjj hát utánam sietve az elátkozott vizekre ... — Megyek Nagy Hal! Csak érted már számnál a keserű pohár... — S a jöttémtől üdvöt, se várj . . . Százszor fog fájni, ami fáj ... Sass Ervin: Drezdai szoneil Raffael velünk jön, pompás a jelenet. San Sisto karzatán zeng az orgona, Madonna búcsúzik, azúr ég integet, Lángokba ütközik a sziklák homloka. Karján a gyermek, az embernek fia. Csillogó felhőkre pajkosan nevető, Az áhitat elszáll vének álmaiba, S szelíden mereng a mindig szenvedő: Húszéves talán és tiszta mint a fény, Olaszhon varázsát szórja szüntelen. Tétova lépésed merre visz, szegény, Örökös rabságod úgyis végtelen — Míg zuhognak előtted újabb századok, Hűséggel őriznek a földi csillagok. Drezda. 1966. október. otthona , meretek olyan mennyiségét, | amely szinte már földolgoz- i hatatlan. Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között néhány hagyományos ismeretterjesztő előadás nem i kelt kellő érdeklődést. Figyelemre méltó tény, hogy miközben a színházak és a mozik látogatottsága visszaesett, a művelődési otthonok közönsége 5 év alatt 4 millióval nőtt. Holott nem titok: a művelődési otthon jellegű intézmények zömének nagyon is kifogásolható az állapota. Minden második csupán egyetlen nagy teremből áll; kevés a szakköri helyiség (körülbelül 1800 az egész országban). csaknem félezer községben semmiféle olyan helyiség nincs, ahol társas összejövetelt leheiPe rendezni vagy alkalom kínálkoznék rendszeres népművelő tevékenységre. A lakosság jelentős része érzi a társasélet hiányát Ezért oly gyakori, különösen falun, hogy társadalmi ösz- szefogással építenek hajlékot a kultúrának. De elgondolkodtató jelenség, hogy a közös munkával megteremtett művelődési otthont sok esetben alig többen látogatják, mint a hányán a fölépítésében részt vettek. A látogatónak gazdának kell éreznie magát. A sok helyen szinte túltengő tilalmi listák: pl. tilos a tv-hez nyúlni; tilos a sakkot bejelentés nélkül használni; tilos az újságot a másik szobába átvinni — gyakran nemcsak a közös tulajdont óvják meg a rongálástól, de a kultúrházat is megkímélik a túlzott látogatottság „terhétől*’. Ne feledjük, a -látogatók nagy része nem azért megy ilyen helyekre, mert saját műveltségi szintjét gyötrőn alacsonynak találja. Szórakozni szeretne. Jókedvű, társas időtöltésre vágyik. Az is elégedettséggel tölti el, ha úgy látja, megbecsülést élvez ezen a helyen, a kedvét*1 keresik. A maxi maiizmus itt eredménytelenségbe torkollik. Ne csodákat hajszoljunk, inkább az a csöndes, mindennapi lehetőség lebegjen előttünk, amit például egy klubkönyvtár kínál. Az odaszokott falusi ember egyszer csak kinyúlt a képzőművészeti albumért és belelapoz, mert a keze ügyében van; egyszer ott marad egy szavalóesten, ! mert a gyermeke már bo- ! londul a versért. Ha egyszerűen és vonzy szavakkal beszélünk róla — kitárul érdeklődése a 2000-en túli jövő felé is... foglalkoztatni kezdik képzeletét a holnap gazdasági, technikai lehetőségei is. Van, aki örökre megmarad a csöndes diskurálás vagy tv-nézés mellett. Az- sem töltötte fölöslegesen az • idejét. A tapintatos^ körültekintő népművelői tevékenység mégis sokak számára nyit ablakot a közös művelődés lehetőségeire. Bajor Nagy Ernő ÍÍÖRÖSTÁJ Tavaszi mese Bakos Géza felvétele « « « «« *«♦« » * « ♦♦ • »tot« » « ♦ ♦ • « «^» _> » « « «..» « »♦ «» • Sesztenyebarna női hang Dulovicsné, a teltkarcsú gépíró-mindenes-adminisz- trátornő feldúltan rohant ki értem a raktárba: — Béla! Gyorsan, telefon! Egy titokzatos, geszte- nyebama női hang... Gesztenyebarna női hang? Te jó isten, ki lehet az? — Nem a feleségem? — Nem, nem! Idának ismerem a hangját! Izgatottan rohanok a telefonhoz, Ám ott a következőket hallom: — Itt Pohár Károly a megyeiből. Szervusz, Bélám. Ne haragudj, nincs időm, a titkárnőmmel hívattalak fel. Le akarlak hordani... — Hallgatlak, Karcsi- kám... — öregem. tűrhetetlen, amit ti műveltek. Az ékszíjak... Félbeszakítottam: — De Karcsikám... — Semmi de, ás semmi Karcsikám! Akkor, amikor tisztában vagy véle, menynyire reflektorfényben állok... Elvesztettem a türelmemet. — De Karcsi, engedj végre szóhoz jutni! Mindent megmagyarázok, de nem telefonon. Gyere valamikor kora este valahová és majd megbeszéljük. Idegeskedéssel semmire sem megyünk... Pohár Károly a megyeiből, valamelyest megenyhült: — Jó, nem bánom, gyere ötre a Piszkosba... De figyelmeztetlek, hogy az anyag reklamáció alatt áll. — Jól van, Karcsikám, tehát este ötkor. Piszkos... Szervusz, viszlát! Gondterhelten tettem le a kagylót, aztán gondolataim egyre kellemesebbekké váltak. Ellenoffenzíva terve bontakozott ki bennem. Kuncogás, sőt vihogás zökkentett ki ebből az állapotból. — Nagy selyme ez a Béla! Nő hívja fél, de ő megjátssza. mintha férfivel beszélne... — Hö-hö. Hangsúlyozottan! így Karcsikám, úgy Karcsikám, majd este megbeszéljük, Karcsikám,.. Kezdem megérteni. — Ha, ne bolondozzatok, tényleg férfi volt, és Karcsi! Cinkos hunyorítások és kaccantások: — Tudjuk, amit tudunk. Nem Katinak hívják véletlenül ezt a Karcsit? Könyörgésre fogom a dolgot: — Az isten áldjon meg benneteket. Pohár Károly főelőadó volt a Megyeiből. Hivatalos ügy. Hívjátok fel, és meg fogja mondani... — Számít is az... Haverja neki... — Saját főiemmel hallottam, hogy nő volt — sipította Dulovicsné. — Elfelejti, hogy én vettem fel a telefont. — Hihihi-hahaha. Szervezési hiba... A megbeszélt időben nem volt a szobában... — Jól elváltoztatta a hangját az a Karcsika... Bruhaha... Kijátszottam utolsó adumat: — De hát nem értitek? Nem ért rá, és a titkárnőjével™ Ellenállhatatlan röhej- zivatar. Az asztalt, magukat és egymást csapkodják. Nyögések, visítások, brummo- gások, artikulátlan szavak, fetrengés. — Még, hogy a titkárnő... — Hát ez jó... — Ügy hazudik, mintha könyvből olvasná. — ö fogja írni ezentúl a jelentéseket... — Ha ezt elmondom a feleségemnek... És itt a nagy baj. Ebben a városban nem maradhat titokban semmi. Nemsokára hallom, hogy széltében- hosszában * telefonálnak és mesélik, mint valami jó viccet. Többek között a Terményforgalmiban is, ahol Ida, a feleségem dolgozik. Mi lesz ebből? Én haza sem megyek, szeme elé sem kerülök.
