Békés Megyei Népújság, 1968. május (23. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-05 / 104. szám

Szocialista országok zenei együttműködése Pár érrel ezelőtt a szocialista országok zenei kapcsolatai lényegében elő­adóművészek cseréjében és udvariassági látogatásokban merültek ki. Jóformán töb­bet tudtunk arról, mi tör­ténik Ausztria vagy Olasz­ország zenei életében, mint a szomszédos baráti orszá­gok fejlődéséről, eseménye­iről. Valamennyi szocialista ország szerencséjére és hasznára, jó ideje már, hogy sokoldalú, a zenei élet va­lamennyi területét átfogó együttműködés alakult ki. Az élet által felvetett, va­lamennyi szocialista orszá­got érdeklő problémák megoldásáért a Zeneszerző Szövetségek létrehoztak egy olyan fórumot — a szövet­ségek nemzetközi titkársá­gát —, amely évente más­más országban nyílt és élénk vitában tárgyalja meg a sokoldalú együttműködés lehetőségeit, új meg új uta- kat-módokat keresve a ze­nei kooperációkra. (1963- ban Budapesten, legutóbb, 1967-ben Moszkvában ült össze, idén pedig Jugoszlá­viában tanácskozik ez a testület) A nemzetközi titkár­ság eddig két igen bevált zenei fórumot hívott élet­re: a Fiatal Zeneszerzők és Zenetudósok nemzetközi Találkozóját és a Marxista Zenetudósok Nemzetközi Szemináriumát Mindkettő arra hivatott, hogy egymás eredményeinek minél ala­posabb megismerésével elő­segítse a szocialista orszá­gok zenekultúrájának fej­lődését és gondjainak meg­oldását A Fiatal Zeneszer­zők és Zenetudósok Talál­kozóin — 1968-ban Ma­gyarország, Eger városa a színhely — a részvevők meghallgatják és megvitat­ják a 35 éven aluli alkotók legfrissebb műveit a mar­xista zenetudományi sze­mináriumokon pedig egy- egy zeneesztétikai kérdés- csoportot vizsgálnak meg. Az együttműködés nem­csak szakmai-zenei ered­ménnyel, jár: az UNESCO nagy nemzetközi zenei tár­saságainak konferenciáin például összehangolt mun­kával, egységes koncepció­val mutathatják be a szo­cialista országok zenei éle­tének egy-egy szektorát Így történt ez például 1964-ben is a Budapesten tartott Nemzetközi Zene- pedagógiai Konferencián, amikor a nyugati részve­vők a szocialista országok zenei nevelésének magas színvonaláról győződhettek meg. Az együttműködés ter­mészetesen megmutatkozik a mindennapi apró munká­ban is. A Zeneszerző Szö­vetségek például évről év­re megküldik egymásnak a legfontosabb új kompozí­ciók kottáit hangfelvételeit A Magyar Zeneművészek Szövetsége például rend­szeresen átadja a Rádiónak olyan új művek hangfelvé­teleit amelyekből a Rádió „Magyarországon először” címmel sorozatot is indított. Számos szovjet, cseh és NDK-beli kompozíció ma­gyarországi előadása is a Zeneművész Szövetség ja­vaslatára valósult meg. Ez a kapcsolat természetesen kölcsönös: a baráti orszá­gokban is fokozódik a ma­gyar zeneművek bemutatá­sa. Zenénk propagálásáért különösen sokat tesz a Szovjet Zeneszerzők Szö­vetsége, amely az utóbbi években több kamaraestét rendezett magyar művek­ből, tavaly p>edig a. Lenin- grádi Filharmónia egyik Demény Gyula fotóillusztrációja. Kettőkor felhívott Vajda Imre a Hírlaptól: — Te Béla, hallom, hogy micsoda szívtipró lovag vagy te, micsoda szoknyaptecér... De mondd, miért úgy szervezed a randevúidat, hogy az egész város tudja? Űjab- ban dicsekvő lettél? Négyre visszahallottam magamról mindent. Hogy az összes pénzemet nőkre köl­tőm, emiatt gyermekeim koldulni járnak, és hogy a dolgot némiképp ellensú­lyozzam, üres óráimban ezüstkanalat lopx>k. Nem is tudtam, hogy ilyen vagyok... Fél ötkor felhívott egy ismerősöm. Érdeklődött, hogyan tudok találkahelyet fenntartani ebben a vi­szonylag kis városban? Ne­ki nyugodtan elárulhatom. Bizalmain. Mérsékelt díj­szabás fejében ő is beszáll­na Megsértődött, mert sem­mivel sem tudtam biztatni. A Piszkosba mentem, és mindent elpanaszoltam Kar­csinak. — Tudod — mondta vé­gül — én a helyedben nem fognám fel ezt a dolgot ilyen tragikusan. Hidd el Vajnai László: , Sirató ének két hangra (Márványba vésett sírfelirat helyett.) Lelkem foszforeszkáló zokogása téged hív anyám! mert az idő hínárjába tekcrcdtem, mert itthagytál életbc-vctetten, míg te hüllő-éj gyomrába temetkeztél, ó, gyere vissza! de messze mentél azon a vér-buborék, csend-buborék éjjelen, a halál-kavicsos szerpentinen, ó, hány vízcsepp dermedt jéggyönggyé azóta, s hányszor feketedett meg sírodon a csontszínű rózsa!, — száz pár cipőt elkoptattam már, és száz kabátot, s több milliárd sejtemben nyüszít a hiányod, jaj, anyám! az őszülő évek erdejéből érted kiáltok, mert gondsuhogás az életem, körémnőtt vadon, s a boldogság kékszínű madarát dalolásra hiába biztatom, jaj, anyám!, mint bogáncsok ragadnak szívemhez a szomorúság-cafatok, — talán nem is élhetek, és nem is halhatok ... • Sírodra fekete tulipánt ültettem. Őrködjön álmod felett. TABI LÁSZLÓ: ELŐKELŐ DOLOQ Somosné, pontosabban: a szép Somosné, még pon­tosabban: a még mindig szép Somosné valamelyik nap heves főfájással tért meg otthonába a Hulladék Gu­miból Export Gyermekjátékokat Előállító Kisipari Szövetkezetből, ahová mint bedolgozó bevitte volt a bedolgozott bedolgokat. Levette Belgiumból származó gyíkbőr cipőjét, melyet egy azóta disszidált barátnője révén valamelyik - világjáró futballistától vásárolt még tavaly, levetette selyemruháját, melyet egy tá­voli rokona hozott még tavalyelőtt egyenesen Párizs­ból, levetette páratlanul áttetsző nylonharisnyáját, melyet egy régi jó barátja küldött Brazíliából, s leve­tette végül természetesen perion kombinéját is, melyet egy török kereskedelmi utazótól vásárolt egy intim belvárosi cukrászdában, még három évvel ezelőtt. Ezek után egy valódi angol szappannal lemosta orcá­járól a valódi holland rúzst, melyet Bécsben vett még ősszel, amikor egy társashajóval ott járt. Ezt követó- leg gyorsan ágyba bújt, mert a hideg rázta. Minthogy reggelre sem lett jobban és meglehetősen magas láza volt, orvost hívott. Az körültekintően meg­vizsgálta, s miközben porokat írt, így szólt: — Asszo­nyom, önnek ázsiai influenzája van. Holnap újra el­jövök. Somosné tehát magára maradt ázsiai influenzájá­val, s vegyes érzések kerítették hatalmába. Bár a feje még mindig hevesen fájt, s a reggelit — melyet a köz­ben megérkezett Terus néni elkészített — jórészt ott­bérleti ciklusában műsorra tűzte Szabó Ferenc Emlé­keztető szimfóniáját. A baráti ors*á­gokbam nemcsak a ma­gyar zeneszerzés új törek­véseinek van nagy becsüle­te. Legnagyobb az érdeklő­dés zenei nevelésünk rend­szere, felépítése és metodi­kája iránt A szocialista or­szágok zene-szakfolyóiratai állandóan napirenden tart­ják mindazt, ami a zenepe­dagógia területén hazánk­ban tapasztalható, és amit más országok is hasznosít­hatnak. Legutóbb az NDK zenetanárainak lapja, a Mu­— saját példámból mon­dom —, nem árt az asszo­nyokat néha féltékennyé t°n ni. Ha ezt az esetet jól kihasználod, egy időre • helyreállíthatod Ida előtt a ' teleintélyedet, mely az; utóbbi időben tagadhatatla­nul megingott. Hogyan? Hazamégy, a vádakat csak ; tessék-lássék utasítod visz- sza, hagyod, hadd bőgjön. ‘ Aztán nagyobb gondot for- ' dítassz a külsődre. Satöb- . bi... Meglátod, még a szé- ; két is megfújja, ahová le­ülsz. Pohár Karcsi okos szavai visszaadták önbizalmamat. Emelt fővel mentem haza. Ida úgy fogadott, mint máskor, úgy értem, olyan - közömbösen és lagymatag ' házsártossággal. A vihar nem akart kitömi. Végül én voltam kénytelen meg­pendíteni : < — Figyelmeztetlek boga- < ram, hogy esetleg ostoba pletykák jutnak a füled- ■ be... ! Ida csípőre tette a kezét: ! — Már jutottak. Mondha- ■ főm, tényleg ostoba piety- . kák. Honnan lenne neked ] pénzed nőkre, mikor még • a mellékjövedelmedet is 1 számon tartom. Pénz nélkül ' honnan lenne neked nőd, • te kis köp>cös, kopasz? Ha ! mégis lenne, hol vennél ; rájuk időt, mikor adok ne­ked elfoglaltságot eleget. Ne ' félj, nem adok hitelt a ■ pletykáknak... Na gyere, se­gíts mosogatni... Izsó Kálmán sik in der Schule különszá- mot szentelt zeneoktatá­sunknak. A Szovjetuniót elsősor­ban a nagy tömegeket érin­tő magyar zenei nevelés pozitív tapasztalatai foglal­koztatják. Két éve Moszkva zeneiskoláiban valóságos mozgalommá vált a gyer­mekeknek szánt magyar kompozíciók megtanulása. 800 zeneiskolás gyermek készült a Magyar Zenepe­dagógiai Hét bemutatóira s közülük a legjobbak kon­certsorozaton mutatták be a magyar darabokat. Idén ősszel hasonló nagyszabású rendezvényre kerül sor Grúziában. Nagyarorszáji főként a szovjet művészképzés eredményeit hasznosíthatja, szakembereink azokat a különleges zeneiskolákat tanulmányozzák, ahol a ki­váló szovjet hangszeres művészeket képezik ki. Hosszú a sora a gyümölcsö­ző kapcsolatoknak, az együttműködés új típusú formáinak, amelyek a leg­utóbbi esztendők zenei „külpolitikáját” jellemzik. A szolidaritás és a kölcsö­nös előnyök kutatása nyo­mán mind több lehetőség válik hasznos és termékeny valósággá. Breuer János hagyta, valami csendes büszkeség járta át egész való­ját. A lapokban már többször is olvasott erről az ázsiai influenzáról, de eddig még senkitől sem hallot­ta, hogy ez Pesten is előfordult volna. Eszébe jutott, hogy olvasta: Európában eddig csak Franciaországban tűnt fel az ázsiai influenza, s a tengeren túl, Kanadá­ban észleltek néhány esetet. S íme, most talán elsőnek az országban ő kapta meg. Van ebben valami előkelő, valami stílusos, s habár a feje csaknem úgy fáj, mint egy közönséges magyar influenza esetén fájna, azért a közérzete valahogy mégis más, tagjai jóval zsibbad- tabbak és nini, milyen érdekes, az orrát egyáltalán nem kell fújnia. Milyen ügyes, célszerű újdonság! Délben némi örömmel állapította meg, hogy a po­rok, amelyeket bevett, mitsem használtak. No, persze — gondolta magában — magyar porokkal nem lehet külföldi influenzát gyógyítani, s minthogy most már nem lehetett kétsége afelől, hogy szervezetét valóban import-vírusok támadták meg, telefonált a barátnői­nek, s eldicsekedett a dologgal. Kinek legyen ázsiai influenzája, ha nem Somosnénak? — kérdezték a ba­rátnők önmaguktól, kissé irigykedve. — Neki volt elő­ször papucscipője, nylonkarórája és szilon esőköpenye is. A házbelieknek Terus néni mondta el, hogy ázsiai influenza köszöntött be hozzájuk. Mindenki tisztelettel nézett a Somos-lakás ablakaira. Hiába, no — mondta a segédházfelügyelö felesége —, protekcióval minden sikerül. < Harmadnap felkelt, negyednap elment szokott cuk­rászdájába, ahol barátnői lelkes örömmel fogadták. — Milyen volt? — kérdezték kórusban. — Gyerekek — felelte Somosné a kávéját kever- getve —, azt nem lehet elmondani: Azt érezni kell. Alexin Andor Tusnádfürdő

Next

/
Oldalképek
Tartalom