Békés Megyei Népújság, 1968. május (23. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-05 / 104. szám
1668. május 5. 7 Vasárnap Vasárnap a kultúrházakban Mit csinálnak vasárnap a kultúrházakban, milyen lehetőségeket kínál munkaszüneti napokon a kultúra háza? Ezt a kérdést tűztük magunk elé, amikor a megye népművelőivel útnak indultunk egy derűs vasárnap délután, Csende Béla, a megyei tanács művelődésügyi osztályának népművelési csoportvezetője, Panyp István főelőadó, Francz Vilmos, a mezökovácsházi járás népművelési felügyelője és az újságíró 'voltak tagjai a kis csapatnak. Békés megye déli része felé indultunk, a mezőkovácsházi és az orosházi járásba, A mezőkovácsházi kultúrkom- binát az első állomás. A szokatlanul nyárias áprilisi meleg, kellemes hűvösséggé szelídül az épület falain beiül, kora délután van, még kevés a látogató. A földszinti, hatalmas színházteremben egyedül a helyi Kék Fény nevű zenekar akkordgitárosa próbál, készül az esti ifjúsági klub tánc- mulatságára. A hangerő olyan hangosra van állítva, hogy az ajtón kívül úgy tetszik, fél tucat zenekar hangversenyezik odabent. Az emeleti klubhelyiségben szintén zene szól, magnószalag végtelen hosszú, barna kigyója tekeredik körbe-körbe a tárcsán. Néhány fiú és lány ül a fotelekben, beszélgetnek. Talán az előző esti Omega-koncertet vitatják meg. A könyvtár bejárata mellett kétoldalt, üvegezett vitrinben színes könyvborítók utalnak az aktualitásra, a költészet napjára, a versekre, a verseskötetekre. Litausz- ki Tibor igazgató így búcsúzik: — Végre itt a jó idő és nem kell fűteni! Rengeteg pénzt, illetve szenet megettek a ház kazánjaiVégegyházán üres a művelődési otthon. A nagyterem tükörfényes parkettjén, körben a fal mellett egymásra rakott székek sorakoznak katonás rendben. Az itteni rend kicsit ellentétben áll az előcsarnok — ruhatárból lett — büféjének rendetlenségével. Az egyik kis teremben bekapcsolt tv-készülék árváskodik1 az üres székek előtt Vasárnap nincs rendezvény. Egyedül a négy éve épült, s már most repedező mennyezetű mozi fogadja vendégeit. Az utcán - feltűnően nagy a forgalom, sok ember sétál a nyárias melegben. Egy eltévedt darázs haragos berregéssel berepül a mozi nyitott ajtaján és körözni kezd. Már útban Mezőhegyes felé Francz Vilmos arról beszél, hogy szeretnék a helyi termelőszövetkezetet megnyerni patrónus- ként, hogy a művelődési otthon kiadásainak egy részét a tsz fedezze, hiszen az otthon az egész községért van, s a kölcsönös érdek alapja lehet a közös finanszírozásnak. Mezőhegyesen két kultúrotthon- ban is jártunk. A MEDOSZ zegzugos folyosóinak csendjét csak a nyugdíjasok klubjának szokásos vasárnapi kártya-csatazaja töri meg. A volt vadászkastély szakköri szobái a könyvkötők, modellezők, zenekari tagok szorgos hétköznapjainak tevékenységét tükrözik: a présben szenvedő papírlapok, a félkész repülőmodellek, s a kottaállványon maradt zenekari partitúra kivonata. A cukorgyári kultúrotthon emeletes épületének szobáit enyhe kátrányszag tölti be. Nem nehéz ijjtalálni, hogy honnan származik ez a kellemesnek egyáltalán nem mondható illat. A büfébe is jut belőle a feketekávé és a fagylalt mellé. Körbejárjuk az épületet. A zeneteremben zongora ásít, a mellette levő szobában régi típusú tv-készülék trónol egy alacsony asztalkán. Ittlétét inkább csak a kegyelet, mint a hasznosság indokolja, ugyanis annak idején ez volt az első tv Mezőhegyesen. Több mint tízéves. A könyvtár zsúfolt. Az ötezret is meghaladó könyvállomány kinőtte a jelenlegi könyvtártermet. Érdekes egyébként, hogy a me- aöhegyesi mozik vetítőgépeinek hangberendezése a fültanúk szerint nem megfelelő. Vetíteni éppen lehet, csak a szöveg nehezen érthető. Ennek ellenére mégis telt ház van a vasárnapi délutáni előadáson, igaz, hogy a „Kőszívűt” vetítették. Csaknem sötét van már, amikor Békéssámsonba érünk. Az első dolog, ami feltűnik, hogy a művelődési otthoni Mozi feliratának neon O-betűjében verébcsalád fészkel. Az előcsarnokban egyébként három lány üldögél, a klubszoba viszont zsúfolt. Nem azért, mert sok fiatal éli itt szokásos vasárnapi klubéletét, hanem mert a helyiség nagyon kicsi. Egy gitáros és egy dobos fülrepesztő játéka teszi még „teltebbé” a klubot, még szerencse, hogy az ablak nyitva van. A társalgó viszont telj eisen üres, amely mint tv-terem, úgy látszik tabu a fiatalok klubfoglalkozása előtt. Viszont, s ez már ritka és elismerésre méltó törekvés, a könyvtár ajtaja nyitva van. Illés Fe- rencné könyvtáros munkaszüneti napokon is az olvasni vágyó emberek rendelkezésére áll. A vasárnapi nyitvatartási különösen az indokolja, hogy hét közben a községbeliek többsége más helyeken, főleg Vásárhelyen dolgozik és inkább ráér vasárnap, mint hétköznap a könyvtárba menni. A tótkomlós! művelődési otthonba nem sokkal a népi táncosok próbája előtt toppanunk be. A nemzetiségi együttesek májusi seregszemléjére készülnek. Az udvarról behallatszik a gyülekező lányok és fiúk esti terefe- réje. Az iroda falán elismerő oklevelek, fényképek között hatalmas tabló szemlélteti az ez évi, idáig megvalósított programot, három fő rovatra bontva. Az első rovat a TIT és egyéb előadások számáról árulkodik. Negyedév alatt húsz ilyen jellegű rendezvény volt. Ez aránytalanul kevésnek tűnik a szakköri foglalkozások nagy számához viszonyítva. Mert hasznos és bizonyára látogatott a citerazenekar, a balett, a művészi torna és a bábcsoport foglalkozása, de a szemlélőnek akaratlanul is az a benyomása, hogy az otthon tevékenységében az ismeretterjesztés és a közművelés háttérbe szorul a nagyon is széles skálájú szakköri munka túlsúlya miatt Kardoskút a következő állomás. A jól kivilágított művelődési otthon előcsarnokában Az eszpresszó kora délutáni álmos hangulatát egy pillantás alatt szétrobbantja a megjelenésük. A férfi barnacsíkos öltönyt, szürke svájcisapkát visel, az nsz- szony rózsás nylonkendőt, zöld kardigánt. A kislány a leginkább városias jelenség közöttük, sötét orkánkabátjában. De nem is a külsejük, sokkal inkább a mozgásuk, egymásba kapaszkodó tanácstalanságuk az, amire felfigyelnek a fal mellett unatkozó párok. Az ajtótól körülbelül egy méterre hunyorogva megtorpannak, szemmel láthatóan csak most mérik fel, hová jutottak. A zenekar pódiumát, a mindenféle fém- és műanyag lapokkal csillogó bárpultot, egyszóval mindazt, ami egy ilyen lokál képében tetszelgő kis eszpresszó fegyvertárához tartozik. — Mondtam, hogy itt nincs, nem lehet... — súgja félhangosan az asszony. A férfi azonban — az előbbi bizonytalankodástól dühösen — lerázza magáról a visszahúzó kezet, és szinte kiáltva két pohár szódát kér. Csak úgy állva, a terem közepéről. Nagy csönd követi a rendelést, aztán az egyik — nyilván törzsvendég — hölgyike hangosan felnevet. Vele nevet lovagja, a egy fiú és egy lány pingpongozik, a moziban az Aidát vetítik, csaknem telt ház előtt. Nappal iskolaként „üzemel” az otthon, két termét iskolás gyerekek foglalják el, ezért, ilyenkor este kicsit furcsának tűnik, hogy a felnőttek iskolapadokból nézik a tv műsorát. Nagybánhegyesen viszont még kevesebb érdeklődőt találunk az Aranykesztyű lovagjai című filmsorozat adása közben. Bekukkantunk a móri sötét nézőterére is. Egy NDK filmet vetítenek; maximális számítások szerint 25 (!) néző előtt... A klubteremben éppen a napokban fejeződött be az a képzőművészeti kiállítás, amelyet Szokolai Sándor műveiből rendezték. A három hétig nyitva tartó kiállítást egyébként 350 látogató tekintette meg. A szomszédos Magyar- bánhegyesen kivilágítva és eléggé üresen fogad bennünket a művelődés háza. (Ez az intézmény ugyanis, a bejárat fölötti nagybetűs felirat szerint, a hagyományos művelődési ház elnevezéssel ellentétben „A MŰVELŐDÉS HAZA”. A járás egyetlen függetlenített igazgatónője, Hajdara Magdolna nem látszik elégedettnek a csaknem üres épületben. Vasárnap nincs rendezvény, leszámítva a már szokásos tv-t és mozit. Viszont a szemközti Alföld-vendéglőben lelt ház van. Szól a zene, nincs egyetlen üres hely sem a sörfoltos abroszú asztalok mellett, az embernek az az érzése, hogy a fél falu ott szorong a cigaretta- füsttől homályos helyiségben... • A vasárnapi körutazás tapasztalatainak összegezése nem különösebben nehéz feladat, de a levont következtetés nem ad okot elégedettségre. A meglátogatott kultúrházak, művelődési otthonok többsége csaknem teljesen üres és kihasználatlan vasárnap. Nem hisszük, hogy a hagyományos mozin és tv-n kívül ne tudnának egyéb művelődési, szórakozási programot biztosítani a kultúrházak különösen vasárnap, munkaszüneti napokon, amikor arra leginkább szükség lenne, még akkor is, ha a nagyközönség igénye még nem mindenütt jelentkezik halaszthatatlanul kielégítésre váró következményként. Brackó István sötét szemüveges fiatalember is, akinek egyébként valóban van oka az örömre. Fél óra alatt ugyanis semmi más nem jutott eszébe, mint ez: „Szerintem mégis az Aradszky a legjobb fej”. Éppen kapóra jön tehát számukra ez a kis „ingyen buli” Az idős pincér — a vendégek szórakoztatására — ugyanazzal a hanglejtéssel, amivel a férfi, csak még hangosabban, továbbadja a rendelést a presszós kisasszonynak: — Két pohár szóda! A házaspár és a kislány is látja, érzi a minden oldalról áradó gúnyt, de eddigre végképpen le- foszlik róluk a félénk bizonytalanság. A düh páncéljából néznek farkasszemet a tettetett udvariassággal hajlongó pincérrel, kuncogó csitrikkel, a nagy dobbal, a bárpulttal. Szép lassan kortyolgatják, megosztva hármójuk között a két pohár szódát, és komótosan kiballagnak. — Szerintem jó fejek voltak — veti el magát ismét a sötét szemüveges fiatalember a székében. Asztálszomszédnöje kuncog még egyet-kettőt, aztán visz- szatelepszik ismét az eszpresszóba a kora délutáni unalom. B. D. Két pohár szóda Lope de Vega hemnfafó a Jókai Színházban Pénteken este Lope de Vega művészetét idézték a Békés megyei Jókai Színházban, amikor Kőváry Katalin rendezői diplomamunkájaként a nagy spanyol szerző A kertész kutyája című komédiáját mutatták be. Az előadás szereplői közül sok tapsot kapott Diana grófnő szerepében Stefanik Irén Jászai-díjas, valamint Pákozdy János, Dánffy Sándor, Cserényi Béla és Valkay Pál. Tetszetősek a jelmezek, melyeket vendégművész, Mialkovszky Erzsébet tervezett. „Én gróf lehetnék és te hitvesem, És minden üdvök üdve várna rám...” — mondja Teodoro Dianának. (Stefanik Irén, Pákozdy János.) Tristan: „Egy nagy tudósnak — így az adoma — Egy inasa volt és gazdasszonya...” Dánffy Sándor Teodoro inasának szerepében Berki Ildikóval. Amikor kitör a vihar Diana házában. Marcella: Tóth Gabriella, mögötte Berki Ildikó és Cseresnyés Rózsa. Fotó: Demény.
