Békés Megyei Népújság, 1968. május (23. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-26 / 122. szám

1968. május 26.

4

Vasárnap

Biedermann

és a gyújtogatok

Pénteken este mutatta be a békéscsabai Jókai Színház Max Frisch: Biedermann és a gyújtogatok című tragikomédiáját. A rendező Máté Lajos szerint „a darabot igen könnyű megérteni — de nagyon nehéz eljátszani”. A magával a darabba! kapcsolatos vélemények már tisztázottak, a színházi produkcióról viszont a kritika és a közönség mond majd értékítéletet.

Elöljáróban csak annyit, tiszteletre méltó vállalkozása a színháznak a Biedermann és a gyújtogatok műsorra tűzése, mert a produkciót, a téma aktualitásán kívül a színészi játék is az idei évad egyik jelentős bemutatójává avatta. *

Biedermanné és Anna, a szobalány (Szentirmay Éva és Les- tyán Katalin) még semmit sem sejt, még teljes a polgári idill.

Eisenring, az egyik gyújtogató és Biedermann úr kettőse. (Szo- boszlai Sándor és Körösztös István.)

Kép a pokol-jelenetből, amely csak annyira misztikus, mint maga a valóság. A Biedermann házaspár mégis ártatlannak

érzi magát.

Mit tud On

Tíz embernek tette fel ezt a kérdést a riporter Budapesten. Ipari munkásoknak, háziasszonyoknak, városi születésű értelmiségieknek. A tíz kérdezett közül öten azt válaszolták: nem sokat. K.etten: a mezőgazdaság termeli az élelmiszert. Hárman: a termelőszövetkezetekben jól élnek az emberek.

Összefoglalva azt lehetne mondani, valóban nem sokat tudtak a kérdezettek a mezőgazdaságról. A mai falu, a mai mezőgazdaság nem a romantikus pacsirtadal és a kaszapengés, hanem népgazdaságunk fontos része, amelyről érdemes többet is tudni.

Ehhez segít hozzá egy most megjelent könyv, Sípos Gábor műve, melynek címe: Amit a mezőgazdaságról tudLucifert és a kártyaveiö cigányasszonyt elevenítették meg a gyulavári kiszesek

Már hetekkel ezelőtt Horváth Eszter KISZ-titkár irányításával nagy lelkesedéssel készültek a szombat esti vidám műsoros rendezvényre a gyulavári Lenin Tsz KISZ-szervezetének tagjai.

A műsoros est célja a babona- ság kifigurázása, valamint a szórakoztatás. Ez sikerült, s a nagy érdeklődés mellett megtartott egyórás műsorban megjelent Lucifer, a narrátor szerepében, majd a kártyavető cigányasszony, a seprűnyélen lovagló vasorrú bába és tartozékai: a fekete macska, a fehér ' egér, a papagály. A fiatalok nagy kacagást idéztek elő játé- j kukkal. A „jósnő” elhozta Lu- ca-pogácsáit, amelyben a fiatalok megtalálták szívük választottjának keresztnevét. A horoszkóppal is megpróbálkoztak. Lucifer pedig a Tejút-rendszer KRESZ-szabályaiból adott fel kérdéseket a földi halandóknak. A nagyon kedves, változatos és érdekes műsor kellemes szórakozást, ugyanakkor hasznos tanulságot nyújtott a részvevőknek. Hermann Imre

ni illik. Nem a termelési folyamatokat írja le, aki elolvassa nem lesz képzett kertész vagy állatnevelő, de megtanulja azt, amit tudni illik a népgazdaságnak erről az ágáról, öszefüggéseiről, feladatairól, szerepéről.

Színes, érdekes, izgalmas olvasmány, hézagpótló ismeretterjesztő mű, amely sikerrel adhat eligazítást nemcsak a városok ipari munkásainak, hanem az értelmiségieknek is.

Szlovák könifvki állítás

Szlovák könyvkiállítást nyitnak meg május 28-án, kedden Békéscsabán a városi tanács nagytermében. A kiállítás rendezői az első napi bemutatóra Prágából, Pozsonyból és Budapestről is várnak vendégeket. Érdekesnek ígérkezik az Eötvös Lóránd Tudományegyetem professzorának, Petrus Pálnak az előadása a mai szolvák költészetről, amely mintegy illusztrálja majd a kiállított versesköteteket.

KÉP A B

A magyar hajóipar termékei a városligeti tavon.

*

Randewi a K<W

* Omtfankit

\°j-/féfötörféftet18.

Jana faképnél hagyta a „vőlegényét” és a házmesterné nyomában a kis lakásba lépett. Azonnal a konyha felé vette útját, fölemelte a fedőket, beleszimatolt a lábasokba és azután egy fakanállal két borsószemet halászott ki a fazékból.

A házmesterné olyan aggódó tekintettel várta a véleményét, mint a kisdiák a vizsgabizottság döntését.

— Ezt meg kell kóstolnod, szívem — kiáltott ki Rudolfnak. A férfi is a konyhába ment, közben Jana a fakanálra újabb két szem borsót vett, és most Rudolfon volt a sor, dicsérni a házmesterné szakácsművészetét.

— Csodálatos — mondta Schirmbaum áhítattal. Közben arra gondolt, ilyen vacakot még életében nem evett.

Nehezen elbúcsúztak a bőbeszédű asszonytól, aki egészen a buszmegállóig kísérte őket és megesküdtette Janát, hogy este beszalad hozzá és megkóstolja

a garnírungot, amikor elkészül.

— Ezen is túl vagyunk — mondta Jana az autóbuszon. — Nem árt, ha a házfelügyelőhöz akkor megy be az ember, amikor akar. Nagyon kezdő lehetsz, szivi, ha éppen vele nem építetted ki a barátságot.

Az üzletben ámuldozva fogadták a főnök „menyasszonyát”. A legidősebb segéd feltűnés nélkül kiszaladt a boltból és néhány szál virággal tért vissza. Jana — miközben nagyon vigyázott arra, nehogy az ajkára kent rúzst elmázolja — puszit adott az idős alkalmazottaknak. Ezzel azután mindenkit levett a lábáról. De igazi népszerűségre akkor tett szert, amikor ebédszünetben maga köré gyűjtötte a bolt alkalmazottait.

— Ne haragudjanak, uraim — mondta —, hogy így betörök az önök nyugodt és békés birodalmába. De hát a szerelem — e szónál szendén lesütötte a szemét — nagyon nagy úr, és a leányok az én koromban boldogan engedelmeskednek neki.

Nagyon szeretem az én páromat és alig várom, hogy ma délután négykor kimondjam az igent az anyakönyvvezető előtt. Talán furcsa, de én azt szeretném, ha megajándékozhatnám önöket valamivel, hogy részük legyen abban a nagy boldogságban, amit az élettől kaptam. A párom úgy döntött, hogy egyhavi fizetésüket a záráskor a kasszánál felvehetik.

Schirmbaum kezdte magát furcsán érezni.

— Ezenkívül elhatároztam, hogy mindannyiukat megfiatalítom. Kérem, vegyék tudomásul, bogy egy férfi életkora a nyakkendőjére van írva. Jöjjenek velem ide a nyakkendőrészleghez és engedjék meg, hogy ízlésem szerint kiválasszak mind- annyiuknak egy-egy szép és értékes darabot.

Valóban szép nyakkendőket választott Jana és gondja volt arra, nehogy a feleségek otthon leszólhassák őket, tisztaselyem és terilén árut osztott szét az emberek között.

Ezután Schirmbaumba karoP és magával vonta. A raktárba mentek. Ott is töltötték az időt. A segédek lábujjhegyen járkáltak, nehogy megzavarják a szerelmeseket, és jó néhány vevőt elküldték, mert nem akartak a raktárba lépni.

Az „ifjú pár” délután elindult az anyakönyvvezetőhöz. Ja-