Békés Megyei Népújság, 1968. május (23. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-26 / 122. szám

tf€8- május 26. 2 Vasárnap Munkás demonstráció Párizsban MiüiiCIlfsSŐI — ItlíndCiirtfl SZÖUL Szöultól délre elsüllyedt egy ki­sebb teherhajó. A mentési mun­kálatokban részt vevő alakulatok eddig 16 holttestet halásztak ki a tengerből, húszán azonban még mindig hiányoznak. Az utasok többsége nő volt. MADRID Goldwater „Hitlerhez hasonlóan tömeggyilkos ösztönökkel rendel­kezik, lelkileg és fizikailag alkal­matlan a vezetésre”. A szövetségi bíróság 75 000 dollár büntetést szabott ki az ügyben. MOSZKVA A transzformátor művek dolgo­zói Zaporbzsjeben 417 000 kilo­Burgiba tunéziai elnök pénte- j voltamper teljesítményű transz­ken Franco tábornokkal tárgyalt formátort indítottak útnak _ 1.11. lT-Ó^rlÓcolrrol _ Krasznojarszkba, a Jenyiszej to­lyón épülő vízi erőmű számára. Ez lesz a világ legnagyobb vízi erő­műve. BERN A svájci külkereskedelmi defi- : cit áprilisban 23 000 000 svájci frankkal emelkedett és elérte a A hétvége egyik jelentős eseménye volt a nagyszabású munkás demonstráció piinkön a felvonulók egy csoportja. Párizsban. Ké­Egy hét a világpolitikában N(!r,umah felh;:ása 07 Ghana nepehez Forró tavasz Franciaországban - Amerikai taktikázás Párizsban Nem kis problémákkal küzd az ötödik köztársaság, De Gaulle Franciaországa. Az „erős központi hatalom” gyöngéd ezekben a he­tekben ország-világ előtt megmu­tatkoznak: hibái, mulasztásai, a dolgozók rovására hozott intézke­dései most egyszerre kerülnek a figyelem középpontjába. A mun­kásság megmozdult, tízmilliós sztrájkmozgalomban mutatja meg erejét, s bár a bizalmi szavazás a parlamentben meghozta a so­vány többséget, Georges Pompi­dou kormányának súlyos válsága ezzel korántsem oldódott meg. A Francia Kommunista Párt és a CGT szakszervezeti szövetség ál­tal vezetett tömegek imponáló egységben fejezték ki, hogy ra­gaszkodnak követeléseik teljesíté­séhez. Politikai jelszavaik között a baloldal közös programjának ki­dolgozását sürgetik. Kifejezésre juttatták azt az elszántságukat is, hogy nem csatlakoznak a Quartier Latin anarchista befolyás alatt álló diáktüntetésekhez, nem en­gedik provokálni magukat, nem kaphatók felelőtlen kalandokra. Az imponáló egységben sztrájkoló tömegek nyomására a miniszter- elnök kénytelen volt bejelenteni, hogy megkezdődnek a tárgyalások a kormány, a tőkések és a szak- szervezetek között. A szakszerve­zetek közölték, hogy a tárgyalások megkezdése nem jelenti a sztrájk végét. A szakszervezetek állást foglaltak a kormány és a tőkések kísérlete ellen, hogy a régi recept szerint egy-egy munkésesoport követeléseinek kielégítésével meg­bontsák a sztráj kólók egységét Ebben a helyzetben De Gaulle tábornok újra megkísérli, hogy már többször bevált módszerével próbálja lecsillapítani a háborgó tömeghangulatot. Néhány perces péntek esti rádió- és televíziós beszédében bejelentette, hogy nép­szavazáson kér felhatalmazást re­formtervei megvalósításához. Ha az ország „nemet” mond erre a javaslatra — jelentette ki — ak­kor lemond, ha pedig „igennel” a bizalmát nyilvánítja, akkor „vég­rehajtja az elavult intézmények megreformálását az élet minden területén”. A baloldal azonban el­utasítja a dolgok alapvető ren­dezését elodázni szándékozó kí­sérleteket és a tábornok alterna­tívájával szemben a baloldali egy­ség programjának mielőbbi ki­dolgozását állítja szembe. Kétség­telen, hogy ezekben a napokban az ország jövőjét formáló esemé­nyek zajlanak le: „forró” tavasza van Franciaországnak. Párizsban a héten folytatódtak a vietnami—amerikai tárgyalá­sok. A tárgyalásokon egyre in­kább nyilvánvaló az amerikaiak időt húzó taktikája. A VDK küldöttsége — követve eddigi szi­lárd alvd álláspontját — egyetlen kérdést állított a megbeszélések középpontjába: az Egyesült Álla­mok haladéktalanul és feltétel nélkül vessen véget a bombázá­soknak és a VDK elleni minden hadicselekménynek. A vietnami küldöttség szóvivője sajtóértekez­letén elvetett minden olyan gon­dolatot, hogy a megbeszéléseknek í valamiféle határidőt kellene! szabni. Ügy tűnik, hogy az Egye- : sült Államok — bár rákényszerült a tárgyalásokra — továbbra is í valamiféle katonai megoldás áb- j rándjadt kergeti. A VDK védelmi képességének nagymérvű növeke- ! dése és a dél-vietnami szabadság- ! harcosok erősödő offenzívája azon- j ban kilátástalanabbá teszi az amerikai taktikát. Nairobi Dr. Kwame Nkrumah, akit 1966 februárjában katonai puccs útján távolítottak el Ghana el­nöki tisztségéből, s aki jelenleg Conakryban tartózkodik, a hatal­mon levő katonai kormányzat erőszakos megdöntésére szólítja fel Ghana népét. Nkrumah felhí­vását a Londonban megjelenő Africa And The World című lap legújabb száma közli. Ghana volt elnöke . rámutat felhívásában, hogy ha Ghana meg akar menekülni a teljes po­litikai, társadalmi és gazdasági összeomlástól, akkor azonnal cse­lekednie kell. (MTI) a két országot érintő kérdésekről, s a nemzetközi helyzetről, külö­nös tekintettel a Földközi-tenger medencéjére és az arab világ ese­ményeire. Burgiba pénteken ér­kezett a spanyol fővárosba há­romnapos hivatalos látogatásra. WELLINGTON Két napon belül a második erős ; ... . , , földrengés rázta meg Üj-Zéland | 169 0™ 000 svájci frankot. nyugati partvidékét. Az eddig ! WASHINGTON okozott károkat egymillió új-zé- Amerikai szervek engedélyt landi dollárra — 466 000 font ster- ; adtak egy ötödik atlanti-óceáni lingbe becsülik. I tenger alatti kábel megépitésére. A NEW YORK i 70 400 000 dollár költséggel épülő Barry Goldwater, aki 1964-ben >ábel az Egyesült Államokat és a republikánus párt színeiben In- í Spanyolországot köti majd össze, dúlt az elnökjelöltségért folyó j Működését 1970. március 31-én küzdelemben, megnyerte azt a j kezdi meg. pert, amelyet a már megszűnt i Az Egyesült Államok aranytar- Fact Magazine elnevezésű ameri- j taléka áprilisban 8 156 100 000 dol- kai folyóirat és kiadója ellen indi- j lárral csökkent és értéke a hónap tott. A folyóirat 1964 októberi számában ic’ írvosok véleményét végén 10 547 000 000 dollár volti Az aranytartalék értékszintje 32 összegezve megállapította, hogy j év óta nem volt ilyen alacsony. Eiuiazott hazánkból Zs. Szambu mongol államfő Szombaton délután elutazott Magyarországról Zsamszrangijn Szambu, a Mongol Népköztársa­ság nagy népi hurálja elnökségé­nek elnöke, aki Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének meghívására hivatalos baráti látogatást tett A magyar, mongol és vörös zászlókkal díszített Ferihegyi re­pülőtéren több ezren gyűltek ösz- sze a vendégek búcsúztatására. A búcsúztatáson megjelent többek között Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Apró Antal, az hazánkban. A mongol államfővel 1 MSZMP Politikai Bizottságának együtt elutazott felesége, Dezsi- ' tagja, a Minisztertanács elnökhe- dijn Nyamá, valamint kísérete. j lyettese. (MTI) Londoni levél: nip and up** it hoz az angliai mái*? Megjelent a „Béke és szocializmus' legújabb száma A folyóirat májusi száma Marx születésének 150. évfor­dulója alkalmával cikkeket kö­zöl a marxi tanítás jelentőségé­ről. Palme Dutt: Marxizmus és in­ternacionalizmus című írásában nyomon követi a proletár inter­nacionalizmus eszméjének fej­lődését, s megállapítja, hogy az internacionalizmus elve a fej­lődés minden szakaszára érvé­nyes elv. Azok a szervezeti for­mák viszont, amelyekben ez az elv realizálódik, folyton változ­nak, a nemzetközi helyzettől függően. Ugyancsak a nemzet­közi kommunista mozgalom egységének kérdésével foglalko­zik Gus Halinak, az Egyesült Államok Kommunista Pártja főtitkárának a cikke is. A szo­cializmus politikai gazdaságta­nának néhány fontos kérdését tárgyalja Lev Leontyev, a Szov­jetunió Tudományos Akadémiá­jának levelező tagja A marx­izmus és- a szocialista áru- és pénzviszonyok című cikkében. A szerző elemzi az értéktör­vénynek, az áru- és pénzviszo­nyok mechanizmusának s a pi­acnak sajátos jellegét és szere­pét a szocialista gazdaságban. A folyóirat egész fejezetet szentel a népek imperialistael­lenes harcát türköző cikkeknek. A kommunista és munkáspár­tok életéből című rovat ismer­teti — többek közt — a Cseh­szlovák KP akcióprogramját, s beszámol a norvég és az indiai testvérpárt kongresszusáróL A feleségem ma két teljesen egyforma csoma­got tett le elém; egy-egy font zabpehellyel. Az egyiket egy hónapja vette, a másikat ma hozta haza ugyanabból a Kensington street-i üzlet­ből. — Látsz-e valami különbséget köztük? — kér­dezte. A minőség és a csomagolás ugyanaz. Mégis volt köztük különbség; méghozzá nagyon is je­lentős: az elsőért két schilling 2 penny-t fizet­tünk, a másodikért 3 shillinget, vagyis csaknem egyharmadával többet. Biztos, hogy az angol háziasszonyok, akik egyébként is takarékosak, legalább olyan jól ismerik az árakat,' mint a feleségem. A taka­rékosságra az élet tanította meg őket. A kol­bászt és a sajtot negyedfontonként vásárolják, ez 115 gramm. Ha valaki fél font súlyú árut vesz, akkor nyilván vendégeket vár, ha pedig három­negyed fontot kér, akkor az eladó visszakérdi, hogy jól hallotta-e. Az angol háziasszony egy gramm kenyeret sem vesz feleslegesen és nem egy fej káposztát vásárol, hanem felvágatja felébe. Soha nem ad ki egy fél penny-t sem szükségtelenül. Bármilyen jó gazdasszonyok legyenek is az angol nők. sok mindenről le kell mondaniuk, mert az utóbbi másfél-két hónapban rendkívül gyorsan emelkedtek az árak. A napokban hazafelé a Metróban két idősebb munkás beszélgetésére figyeltem fel. „Fogadok egy korsó sörbe, hogy.nincs olyan áru, aminek ne emelkedett volna az ára” — mondta az egyik. Mégsem fogadtak, mert társa így repli- kázott: „Én ezt tíz korsó sörben is lefogadom!” Átlapoztam az utóbbi két hónap újságjait. A lapok eleinte még közölték, hogy egyik vagy másik cikk ára emelkedett. Aztán már nem is írtak róla; mór nem téma, nem érdekes, meg lehetetlen volna felsorolni a több mint 1500 árucikket, ugyanazzal a visszatérő mondattal: „az ára ennyivel meg ennyivel emelkedett”. A kenyér? 11 százalékkal lett drágább, a 9 pennys zsemlét most 10-ért adják. Mindössze egy penny az árkülönbség! De éppen ezekből a pen- nykből tevődik ki a családi költségvetés. A hús? Amiért korábban 20 shillinget fizettünk, ma 24. Emelik a lakbért. Minden városban másként ugyan, de ahogy az angolok mondják: „up and up”, egyre följebb. Drágábbak lettek az újságok: 4 helyett 5—6, illetve 9 helyett 12 penny. A villanyáram 15— 20 százalékkal drágult, a ruházati cikkek 10—15 százalékkal. De hát mi is történt? ..Leértékelték a font sterlinget” — magyarázzák hivatalos helyen. Mindenki a fontdevalválásra hivatkozik. Bár amikor az intézkedést hozták, televízióbeszédé­ben Wilson miniszterelnök azt bizonygatta, hogy ez nem sújtja majd a lakosságot, hogy pénz­tárcájuk ezt nem sínyli meg. A miniszterelnök ma már nem beszél erről. Minden angol tudja, hogy Wilson — enyhén szólva — pontatlanul fogalmazott. A font sterling ma is ugyanolyan zöld színű papírdarabka, rajta van a királynő fényképe, nem hiányzik az Angol fiánk főpénz­tárosának az aláírása sem. Ez a papir azonban — a miniszterelnök szavai ellenére — ma ke­vesebbet ér, mint két hónappal ezelőtt. A gyárigazgatók azt mondják: új gépekre van szükség, és ezt valakinek meg kell fizetnie. Ar­ról persze hallgatnak, hogy hova lesz a ha­szon. Magyarázatért sem a gyártulajdonosok, sem a kormány nem megy a szomszédba. „Ha a zsebünkbe nyúlunk, éppen annyi shil­linget találunk benne, mint két hónappal ez­előtt — mondogatják keserűen az angolok. — A mi zsebünkről senki sem gondoskodik. A kormány befagyasztotta a béreket.” Anglia kemény telet élt át — hogy Wilson szavait idézzem. S ez esetben egyet kell érte­nünk a brit kormányfővel. De mit hoz az ang­liai nyár? Meg az ősz? Ezt kérdezi most a dol­gozó Anglia. S külön aggodalommal teszi fel a kérdést a csaknem 600 ezer angol munkanél­küli és kétmillió hozzátartozója. n. a

Next

/
Oldalképek
Tartalom