Békés Megyei Népújság, 1968. május (23. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-19 / 116. szám
W®8. május 19, 3 Vasárnap ÉPÜL AZ ÚJ SZÁLLODA Változik a békéscsabai Kossuth tér arculata az új szálloda épülésével. Fotó: Demény Pedagógus párttitkárok és úttörövezetök járási tanácskozása Szarvason A párt szarvasi járási bizottsága tanácskozásra hívta össze az elmúlt héten az iskolákban dolgozó pedagógus oártalap- szervezetek titkárait és az úttörőcsapatvezetőket. A téma a világnézeti nevelés korszerűsítése, az ifjúság körében végzett politikai szervező munkának, a mai követelményekhez való igazítása volt. Mint a vitából kiderült: sok tennivaló van még annak érdekében, hogy érdekessé, a gyerekek számára vonzóvá avassák az úítörőfag- lalkozásakat, jó értei-niben vett romantikával, színes programokkal töltsék ki a fiúk, lányok vasárnapjait. Az úttörőélet eseményeinek hangsúlyozásában, a gyermekek nemes teljesítmén veinek megbecsülésében komoly szerep jut az értő otthoni nevelésnek, a családtagok elismerésének is. Ezért szükséges szorosabbá tenni a kapcsolatot a szülőik és a pedagógusok között. Az Ifjúsági mozgalommal tevékenyen foglalkozó tanárok fokozott megbecsülése is a megtárgval/t kérdések között szerepelt. Helytállnak a munkásőrök A szeghalmi járás 32 pártTanácskoztak a két békéscsabai téglagyár szocialista brigádjainak vezetői alapozerveae bében napirendre tűzték és megvitatták a rmm- kásőrök helytállását és kikép- zásd eredményeit. A taggyűléseken elismeréssel vélekedtek a munkásőrötk politikai, szakmai es a fegyveres testületben végzett tevékenységéről. Így például az elmúlt hetek egyik fő feladatát, a kétnapos lövészeti és harcászati kiképzést , pontos megjelenéssel és jó szakmai fel- készültséggel, eredményesen hajtották végre. A i ' ‘alapszervezeteik kommunistái dicsérték és további feszes helytállásra buzdították a munkásöröket. Kamásni Kamásni kartárs, a Makarónilyukasztó Vállalat allyukasz- tója a világ legjobb t embere volt. Nem ivott, nem dohányzott, egyetlen nő volt az életében, az is a felesége, önzést, kapzsiságot, irigységet nem ismert. Soha senkivel semmi kellemetlensége nem volt és inkább levágatta volna a fél lábát (igaz, hogy elég visszeres volt), semmint megsértsen valakit. Természetes ezek után, hogy bármire kérték is, nem tjudott nemet mondani. Rá is szállt a vállalat valamennyi felelőse. A sajtófelelős 13 féle sajtóterméket sózott rá, a Szívújságtól a Nép- szabadságig mindent megrendelt, ha meg is koplalta egy kicsit. A faliújságfelelős vele íratta az összes zűrös cikkeket a kongói kérdéstől a kínai helyzetig. A kultúrfelelős vele festette a színfalakat, ő cipelte a népi zenekar után a nagybőgőt. A természetjáró-felelős rábeszélte egy Magyarországot meg- hartilö gyalogtúrára a vállalat Nem volt abban semmi rendkí- | vüli, hogy a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat szakszervezeti bizottsága a napokban tanácskozásra hívta össze a két békéscsabai téglagyár szocialista brigádjainak vezetőit. Máskor is találkoznak, ha szükség van rá. A vállalat vezetői nemcsak várnak tőlük, hanem meg is osztják velük a termelés gondjait. Az évek során beigazolódott, hogy számítani lehet rájuk. A mostani tanácskozás rendezéséről külön is érdemes beszélni. A békéscsabai I-es számú téglagyár kultúrtermében úgy fogadta a szakszervezet a brigádvezetőket, ahogy a megbecsült, elismert embereket illik. Nem valami túlzott ünnepélyes- ! ségről van szó, hanem csupán tisztaságról, csinosan elrendezett aszkudarca képviseletében. (Akkor kapott visszeret.) Kamásni kartársnak sokszor annyi vállalása volt, hogy haza hordta a munkát és otthon gyakorolta a lyukasztói tevékenységét, különben kereset nélkül maradt volna. Ezek után nem is csoda, ha az emberek úgy tekintettek fel rá, mint a szocializmus igazi harcosára. És legutóbb mégis hiba esett: Kamásni kartárs a legnagyobb rábeszélés mellett sem volt hajlandó űrhajós jelöltnek jelentkezni, arra való hivatkozással, hogy neki gyomorsüllyedése van. — Ez egy röhej, ez csak egy üres kibúvó — nézett rá szúrós szemmel Strinfli Tódor főszervező. — Mit számít az a súlytalanság állapotában!? Csak persze, maga nem képes áldozatokra ... E „bírálattól” Kamásni kartársnak leesett az álla és talán még most is azon tűnődik, hogyan lehetne mindenkinek eleget tenni. OKI talokról, virágokról. Ilyen viszonyok között már eleve kedvező légkör teremtődött az eszmecserére, amit később a vita is igazolt. Ezt elősegítette az a rövid beszámoló, amit Vasas Györgyné, a szakszervezeti bizottság titkára tartott. Nemcsak a szocialista brigádok munkájáról, feladatairól beszélt, hanem azokról a kötelességekről is, amelyek a mozgalom eredményessé tételében a gazdasági és mozgalmi vezetőkre hárulnak. így többek között elengedhetetlenül szükséges a termelés műszaki feltételeinek biztosítása ahhoz, hogy a munkafelajánlást teljesíteni tudják — mondotta. Nem maradhat el. a rendszeres értékelés, ami a versenyszellem ébren tartásának alapvető követelménye. A szakmai és politikai továbbképzés megszervezése is a gazadsági, illetve a párt- és szak- szervezeti vezetőkre hárul. A brigádvezetők ezek alapján jó néhány „kényes” kérdést feltettek a jelenlevő vezetőknek és javaslatot is adtak arra, hogyan lehetne a szűkebb munkaterületükön a termelést sikeresebbé tenni. Szavaikból a felelősségérzet és az a törekvés csendült ki, hogy összefogva tegyék még eredményesebbé a vállalat munkáját. Berki László igazgató hozzászólásában megköszönte a helyes javaslatokat, majd ismertette azokat a feladatokat, amelyek a vállalatra hárulnak és azt is, hogy mit vár a szocialista brigádoktól. Dénes Ferenc, a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat pártbizottságának titkára a szocialista brigádmozgalom fejlődését méltatta, amely törés nélkül felfelé ível. Ide tartozik, hogy tavaly a két gyárban 4«, az idén pedig már 50 szocialista brigád dolgozik, a brigádok létszáma 619-ről 784-re nőtt. Ezen a tanácskozáson alakult meg a szocialista brigádok klubja, amely programot dolgbz ki politikai, szakmai továbbképzésre, előadások megtartására, ankétok rendezésére. A szocialista brigádok többször találkozhatnak majd a gazdasági vezetőkkel is. P. B. Oktalan és káros titkolódzás ÍUT ióta világ a világ, soha- sem egyenesen bölcseknek, hanem sok minden iránt érdeklődőknek, fogékonyaknak születtek az emberek. Nem valami filozófiai témakörbe akarunk belebonyolódni ezzel a légen és sokszor megállapított ténnyel. Még akkor sem, ha hozzátesszük, hogy az újabb és újabb generációk tárgyi és elméleti ismeretei a nagyon régi, a régebbi és a közvetlen elő- diek, azaz több társadalom, az egész emberiség fiziológiai és szellemi tapasztalatain alapulnak. , Hosszan lehetne részletezni a különböző találmányok, munkamódszerek, irodalmi és zenei értékek széles körű elterjedésének útját. Mi nem ezekre, hanem mindennapi életünk egy- egy jelenségére akarjuk ráirányítani a figyelmet. Éspedig mindjárt azzal, hogy nagy tudású, okos emberek-e azok. akik betéve megtanulták az évtizedek, évszázadok alatt tárgyi és szellemi alkotásokban rögzített ismereteket, s aztán nagy mell- veregetés közben „én bölcs vagyok" — jelszóval elhúzódnak az élet sodra elől, amely napról napra újabb tárgyi és s".elletni alkotásokat, újabb és újabb termelési eljárások, módszerek egész sorát veti felszínre? Nem újkeletű az önzés, régen '' gyakorlattá vált. és úgy körülbástyáz egyeseket, mint a kínai fal. A széles látókörű bölcsesség éppen a társadalom mind szélesebb rétegeivel, lehetőleg az egész világ népeivel való szoros kapcsolatot, kölcsönös véleményt és tapasztalatcserét sürgetett. Csakhogy ennek az irányzatnak szinte át- törhetetlen gátat igyekszik vetni az imperializmus egyeduralomra való törekvése, a jelentkező konkurrencia gyengítése, tönk- retevése. Nem bonyolódunk bele abba, hogy az e célból kialakított titkolódzás és bezárkózás következtében szinte hadseregeket kitevő számú gazdasági, tudományos és politikai kémhálózat jött létre világszerte. Még az egyszerű kézműi párosok a földművelők is kénytelenek voltak állandóan fürkészni, ellesni, úgymond, ellopni társaik munkamódszereit. Széles körű termelési és munka módszer-átadási lehetőség csak a magántőkén alapuló gazdasági rendszerek szétzúzása után alakult ki a világ több országa között. A magyar szakvezetők, de az egyszerű kétkezi munkások is a tapasztalatok gazdag tárházával tértek haza húsz év óta és térnek haza manapság is a Szovjetunióból és a baráti, szocializmust építő országokból. Többek között az ilyen testvéri tapasztalatcsere hozta létre az első atomreaktort is hazánkban. íyf it mutatnak ezzel szemben A * egyes jelenségek a mostani hétköznapi, az atomreaktornál százszorta, ezerszerte kisebb horderejű újításoknál, ész- szerűsítéseknél? Alig felsorolható sok helyen, ezzel az elutasítással fogadják az újságírót: „Űj mechanizmus, ennek következtében konkurrencia van. Megértheti, hogy nem nyilatkozom részletesen újításainkról, ésszerűsítéseinkről, termelési szervezésünkről és munkamódszereinkről.” És nem nyilatkoznak. Többek között az egyik üzemben egy emberi leheletet pótló és a gyártmány utókezelését meggyorsító egyszerű kis készülék elkészítésének módjáról sem. Arról sem, hogy egyik-másik részleg honnan és hogyan szerzi be az egyszerű fatömegcikkeket, mert „mások is megpróbálják és csökkentik a mi forgalmunkat". Ha ilyen kis apróságokat is körülbástyáznak „az új mechanizmus és konkurrencia van”- on alapuló titkolódzással, akkor mit csinálnak a nagyobb horderejű találmányok, újítások, a még nagyobb volumenű gyártást, termelést elősegítő eljárásokkal, munkamódszerekkel?! Enyhén szólva kibicsaklott állásfoglalás ez a mi szocializmust építő viszonyaink között, a csupán azért életre hívott, vagy életre hívni akaró konkurenciáról, amelynek az a legfontosabb célja, hogy növekedjen a termékek mennyisége, s főleg javuljon a minősége. Olyan emberek is rabjaivá'.kezdenek válni ennek a szocializmus építésére, a lakosság növekvő szükségleteinek mind jobb kielégítésére káros nézetnek, akik nem győzték panaszolni: „Nem engedtek tanulni abban az időben, nehogy a munkások és parasztok gyermekei annyit tudjanak, mint az uraké!” Ha már itt tartunk, akkor hadd jegyezzük meg, hogy a betűvetést és az alacsonyabb, magasabb fokú ismereteket egyformán tanulják az iskolákban száz és százezren és mégiscsak néhányan válnak közülük híres-neves tudósokká, professzorokká, újítókká és írókká. Mint ahogyan minden szakmabeliek között is akadnak nagyon kiválóak, ugyanúgy az azonos körülmények ellenére is lényeges minőségi különbség adódik az ipari és a mezőgazda- sági termelés folyamatában, így volt ez az elmúlt másfél, két évtized során is. incsenek hazánkban és nem is lesznek sohasem olyan hatalmas nagy gyárak, üzemek, állami és szövetkezeti gazdaságok, amelyek egy- maguk meg tudják termelni egyes cikkekből az ország lakosságának teljes szükségletét. E szerint mit érünk a többet, jobbat termelést elősegítő módszereket megismerni akarók előtti titkolódzással? Ilyen és még sok más szempontból is káros a gyártási, termelési eljárások véka alá rejtése. Többek között azért is, mert a mi gyáraink, gazdaságaink nem a kapitalista konszernekre jellemző egyeduralkodás kialakítására, hanem a szocializmus építésének, a lakosság növekvő igényének kielégítésére termelnek. Ebből és még sok más szempontból is nagy az üzemek és gazdaságok egymásra utaltsága. Szoros együttműködésük, kölcsönös véleménycseréjük, a tapasztalatcseréjük elengedhetetlen. Egymást segítésük pedig egyenesen a társadalom érdekeit szolgáló kötelezettségük. Nagy Jcár, hogy vannak önmagukat az ipari és mezőgazdasági termelésben annyira „jártasnak, bölcsnek” kikiáltók, hogy szinte szégyellenék valamilyen munkamódszerről még érdeklődni is munkatársaiktól, pláne más üzemekben, gazdaságokban. Ne tetézzék ezt megyénk termelőüzem meinek és gazdaságainak vezetői az oktalan titkolódzásból keletkező népgazdasági veszteséggel. Kukk Imre
