Békés Megyei Népújság, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-04 / 80. szám
IMS. április 1. 7 Csütörtök K*» Áprilisi napsütésben Ahol véget értek a 1945 TAVASZÁN a Szovjetunió Vörös Hadserege feltartóztathatatlanul nyomult egyre tovább nyugati irányba. Vas megye tíz napig volt hadszíntér. Itt voltak a dunántúli hadműveletek utolsó napjai, amelyek befejeztével felszabadult az ország. Közel az osztrák határhoz van az a kis falu: Nemesmed- ves, ahol hazánk földjén utolsót dördültek a fegyverek. Ennek a kies vidéknek domborzati viszonyai alkalmasak voltak az utóvédharcokra. Ezekre március utolsó és április első napjaiban került sor. Először Csákánydoroszlónál, majd Vas- szentmihálynál próbáltak a németek ellenállni, s minthogy nem sikerült, néhány napra Ne- mesmedvesnél állt meg a front. A krónika ezt így jegyezte fel: „Április 3-án este 7 óra felé egy szovjet járőr megközelítette Nemesmedvest. A harc az esti órákban kezdődött, amelynek áldozatául esett a kis községnek több mint fele, mert a visszavonuló németek felgyújtották.” A MA IS ÉLŐK emlékezetében még elevenek azok a nevezetes napok. íme két nemes- medvesi ember véleménye. Unger Gyula: „Házunkkal szemben, az úgynevezett Savanyú hegyen, amelyet szőlő és gyümölcsös borított, voltak a harcállások. A szovjet katonák a mélyedéseken keresztül közelítették meg a falut.” Tomasics Rudolf: „Április 4- én kiszorították a szovjet csapatok a németeket Nemesmed- vesröl. Amikor előjöttem a rejtekhelyről (mások is megerősítették, hogy elsőnek ő merészkedett elő), a községben már csak szovjet katonai alakulatokkal találkoztam. Nyugalom volt, amelyből arra következtettem, hogy számunkra véget ért a háború.” Tomasics bácsi elmeséli, hogy hirtelen támadt örömét és fel- szabadultságát közölni akarta az elrejtőzött lakosokkal is. A közelben levő haranglábhoz szaKoszorázásí ünnepség a fővárosban A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa hazánk felszabadulásának 23. évfordulója alkalmából szerdán délelőtt koszorúzás: ünnepséget rendezett a Szabadság térd szovjet hősi emlékműnél. A zászlókkal díszített téren sok száz fővárosi dolgozó gyűlt össze. A koszorúzási ünnepségen megjelent Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér .Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Nemes Dezső, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai. Ott volt az MSZMP Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a kormány több tagja, a politikai, gazdasági és kulturális élet sok más vezető személyisége. Részt vett az ünnepségen a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. Ott volt az SZMBT küldöttsége is, amely T. X. Szoko- lov vezetésével tartózkodik hazánkban. Kürtszó harsant, amikor Losoncai Pál, az Elnöki Tanács elnöke Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter kíséretében a térre érkezett. A díszőrség parancsnoka jelentést tett Losonczi Pálnak, aki ezt követően , Czinege Lajossal együtt ellépett a díszőrség előtt, és üdvözölte az egységet. A szovjet és a magyar himnusz elhangzása után megkezdődött a koszorúzás. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyetes elnöke; az MSZMP Központi Bizottsága nevében Kádár János, a Központi Bizottság első titkára és Biszku Béla, a Központi Bizottság titkára; a forradalmi munkás—paraszt kormány nevében Fock Jenő, a kormány elnöke és Apró Antal, a kormány elnökhelyettese helyezett koszorút az emlékmű talapzatára. A Szovjetunió budapesti nagy- követségének koszorúját F. J. Tyi- tov nagykövet és Sz. D. Zotov vezérőrnagy, katonai attasé helyezte el. A budapesti diplomáciai testület nevében Jan Kil- janczyk, a Lengyel Népköztársaság nagykövete, a diplomáciai testület doenje, Dumitru Turcus, a Román Szocialista Köztársaság nagykövete, dr. Herbert Plaschke, az NDK nagykövete, W. Mus vezérőrnagy, a Lengyel Népköztársaság nagykövetségének katonai és légügyi attaséja, E. Birlea alezredes, a Román Szocialista Köztársaság nagykövetségének katonai és légügyi attaséja, G. Spakowska alezredes, az NDK nagykövetségének katonai és légügyi attaséja koszorúzott. Elhelyezték a Magyar Partizán Szövetség, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség, a Magyar— Szovjet Baráti Társaság, Budapest Főváros Tanácsa koszorúját is. A koszorúzási ünnepség az In- ternacionálé hangjaival ért véget, majd a díszőrség díszmenetben vonult el a szovjet hősök emlékműve előtt. (MTI) csaták... ladt, s a harang szavával adta tudtára a község lakosainak — s amit akkor még nem tudott —, az egész országnak, hogy hazánk felszabadult. — Azért harangoztam — mondja 23 év után Tomasics bácsi —, hogy most már jöjjenek elő az emberek, mert minden rendben van... A FALU TEHÁT felszabadult és véget értek a csaták. Itt, a magyar földön utoljára folyt hadműveletek színhelyén, 1949. május 29-én felszabadulási emlékművet avattak. A kis emlékmű építését Czin- kóczi Pál határrendőr tizedes kezdeményezésére a falu és a szentgotthárdi üzemi munkásság emelte. Azóta is a határőrök gondozzák az emlékművet, s ők őrzik azt a nemzeti- színű zászlót is, amelyet 1949 májusában, az avató ünnepségen, ezen az emlékművön lengetett a szél. A falu lakosságával együtt a határőrök is ott vannak minden év április 4-én, s a nagy történelmi dátumra emlékeznek. MÁR TERVEZIK azt a hatalmas emlékművet, amely hazánk felszabadulásának negyedszázados jubileumán kerül felavatásra, s amely az eljövendő nemzedéknek hirdetni fogja: 1945. április 4-én, ebben a hegyek övezte kies fekvésű kicsinyke Vas megyei községben, Nemes- medvesen, egész népünk számára véget ért a fasiszta elnyomás, a szolgasors. Markovits Ilona Mezei András: Pusztulnak régi udvarok. Száz év után tenyérnyi fényt, nyári egymarék csillagot visszakapja a teljes ég. Csak a poroló táltosa, csak a sámlin a nénikék tudják a parcellák helyét — Csak az a kuporgó gyerek! Gangok repülnek rácsosán, akár a helikopterek. Talpak alatt a csillagok: csapágyak, örök rollerek. Mint a harangok bonganak, ma is oly tisztán hallani — A bontás kalapácsa cseng, s a lépcsők szilofonjai. Romja nem fáj, csak fénye már, ahogy a mosott kő ragyog; hisz végül birtokba veszem, mit elébb megtagadok.
