Békés Megyei Népújság, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-04 / 80. szám
1968. április 4. 6 CsfltBrtSfc Nyolcadikosok klubja Decemberben alakult, s azóta már hat foglalkozást tartott a békéscsabai V. sz. általános iskolában a nyolcadikosok klubja. A jaminaá tanulók, akármilyen jó is a buszközlekedés, kicsit távol vannak az úttörőháztól, így aztán a tanárok nagy örömmel fogadták és segítettek annak idején és most is a 13—14 éves diákoknak azt a törekvését, hogy kéthetenként rendszeres klubfoglalkozást tarthassanak. A klub vezetősége az osztályfőnökkel és Róta Pál tanárral közösen állította össze a programot. Gyakra hívnak meg iskolán kívüli előadókat, s mint Győrky Magdolna titkár elmondotta, a szervezést és rendezést maguk a diákok végzik. Ez segít olyan foglalkozások összeállításában, amely valóban érdekli a fiatalokat, másrészt önállóságra, kezdeményezőkészségre nevel. A nyolcadikosok klubjának fő érdeme, hogy a legváltozatosabb témákról hallhatnak és vitázhatnak a klubtagok. Volt már szó a pályaválasztásról, a viselkedésről és illemről, a KISZ-életről és a KISZ-tagságra való felkészülésről, sőt még a világűr meghódításáról is. Még ebben az évben vendégül látják Ezüst György festőművészt és a Jókai Színház néhány művészét. A legutóbbi foglalkozást, időszerűen Békéscsaba 250 éves jubileumának jegyében tartották. Dr. Tábori György múzeumigazgató volt a klub előadója. A rövid, színes kis ismertetést a kérdések megválaszolása követte. A nyolcadikosok megtudták, hogy ezt a városrészt miért hívják Jaminának és bepillanthattak a jubileumi ünnepségekre készülő város régi és új történetébe. A kötött program után előkerültek a sakkok és társasjátékok, forogni kezdett a hanglemez a sztereolemezj átsző korongján, megélénkült a terem, mindenki szórakozott és kedvenc elfoglaltságát űzte. Alkalmi 'kis csoportok szerveződtek egy-egy sarokban, két tánc közti szünetben szó esett erről-arról, iskoláról, továbbtanulásról, kedvenc énekesekről. Aztán újra táncoltak, a nyitott ablakokon betódult a kellemes áprilisi levegő; közvetlen, baráti volt a hangulat. A jaminai nyolcadikosok otthonra találtak a klubban, a szülők és a pedagógusok nagy örömére. Jól érzik itt magukat a lányok és fiúk, amint ők mondták, „ez olyan jó, nekünk való kis gyülekezet”. A tanév végére olyan foglalkozást szerveznek, amelyen búcsút vesznek az iskolától és egymástól a nyolcadikosok, de meghívják a hetedikeseket is, hogy jövőre újra meginduljon és fogadja tagjait a nyolcadikosok klubja. Brackó István Kiszcly Jancsi és Gondos Andris állandó látogatója a klubnak. (Fotó: Demény Gyula) Szól a zene, táncolnak a nyolcadikosok. Felnőttek a gyerekek EZEK A SZAVAK nemrégiben a 90 éves Szász Imre bácsi ajkáról hangzottak el Muronyban, a Pecei Olvasókörben egy baráti találkozó alkalmából. Hogy kiket illettek e kedves szavak? Mindenekelőtt azokat, akik az 1930-as években mint a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma néven működő baloldali szervezet tagjaként meglátogatták ezt az olvasókört. Erről korábban tudósításban számoltam be. Talán a tudókányát és lassú, de biztos mozgással nyomult előre. A munkás- otthonokba ugyanúgy kommunisták gyűltek, mint a szakszervezetekbe, vagy a hozzájuk csatlakozó falukutatók által látogatott olvasókörökbe. Egyszóval, aki kapcsolatba került a párttal, szent kötelességének tartotta, hogy a jövőért dolgozzon. Az első kiverekedett tömeggyűlésről a korabeli Népszava úgy számol be, hogy ilyen kiáltások voltak hallN egy ven év után. sítás elég is lett volna az események ismertetéséhez, ha valami más, említésre méltó nem történt volna. És történt. Dr. Erdei Ferenc, dr. Ortutay Gyula valahogy így fejezték ki magukat, hogy a 30-as években tanítani jöttek és tanultak sokat, nagyon sokat. A FEHÉR HAJÉ, kedélyes Szász Imre bácsi pedig az olvasókör alakulásáról beszélt valahogy így: — A Pecei Olvasókör, avagy Kaszinó, kinek hogy tetszik, kezünk munkája. Ki ötven, ki száz vályogot, ki pénzt adott hozzá: egyszóval felépült. Amikor kész volt a kör, összegyűltünk. — Vegyünk egy kályhát? — Engedély kell az elnöktől. — Jót cselekedni nem kell engedély! És Csabáról a hátamon hoztam át a kályhát... Aztán a melegben Kossuth-nótákat énekeltünk, színdarabokat játszottak a fiatalok, bál, tánc, minden volt. Ügy gondoltuk, elég eleven a mi kaszinónk. Meghívtuk a kormányzót, látogasson el hozzánk, a parasztok közé. Még csak választ sem adott. — Ügy van, emberek? — Ügy! ÉS AMIKOR hangzott az „úgy” felkiáltás, valahogy eszembe jutott, hogy amikor az egyszerű pecei emberek dicsekedni akartak a kormányzónak saját kezük munkájával, miért is nem jöhetetett őfőméltósága. A Tanácsköztársaság fegyveres leverése után nagyon különös esztendők jöttek Magyarországra. A régi hírlapok tudósítása szerint: „A hónapok egyszeriben évek kínjává nőttek” — a pőrnép számára. Nagyon hűen fejezi ki az akkori helyzetet Zelk Zoltán versrészlete : „ ... S jönnek, akiknek ágy se int már, hálnak pádon, kapuk alatt, kinek arcát eső tüskéje tép, csontjukba fagy harap, Jönnek a gyárból kidobottak, a munkátalan alkotók, kiknek kezéből száz új város születhetne, hidak, kohók.” És a kommunista párt a „jogrend” eresztékébe feszítette csáhatók: „Éljen a Szovjetunió! Éljen a Kommunista Párt! Munkát, kenyeret!” EZ VISZONT Horthy dobhártyáját is megremegtette és megindult egy retorzió, amelyről a korabeli tudósítások így számolnak be: „Az 1930-as év után a végtelenül csendesnek látszó főváros nyugalmát a legszebb nyári reggelen rohanó rikkancsok lármája verte fel. Kiáltásuk úgy hangzott a csendben, mintha arra akarnák felszólítani a lakosságot, hogy álljanak készen, mert a város felé gyilkosok és rablók közelednek. — Statárium!... összeült a statáriális bíróság!... Statárium! Sallai és Fürst kommunisták a statáriális bíróság előtt!” — és kiabálták a rikkancsok tovább, hogy szenzációs a Mai nap. Szenzációs a Mai nap! További letartóztatások várhatók!” A LAKOSSÁG nagy része, mely szabadulni akart tehetetlenségének nyomasztó érzésétől, az utcán hullámzott és vádolta a vádlókat. A munkások is összeállították a maguk küldöttségét, bár jól tudták, hogy Horthy felfogása szerint nincsen joguk társaik életéért harcolni. De mentek, mentek, nem kérni, követelni ! Ilyen kusza, de valós gondolatok jutottak eszembe akkor, valahogy úgy, hogy ezek az emberek, akik a Pecei Olvasókört hozták össze a tánc, a dal kedvéért, talán most ijednek meg legjobban, hogy tudtukon kívül olyat tettek, amiért a kormányzó őfőméltósága éppen nem dicsérte volna meg őket — ha elfogadja a meghívást. Talán tovább fűztem volna gondolataimat, ha egy lágy hang ki nem zökkent belőle: — Nem azért jöttünk, hogy ne együnk, ne igyunk — és kedvesen kínálta főztjét mindenkinek a Népköztársaság Elnöki Tanácsa I két tagjának éppen úgy, mint a muronyi Lenin Tsz egész családjának. AZ ÖREG FALIÓRA ketyegett a 40 éves falon, azóta mutatja a telő napokat ott, ahol így nőnek , fel a gyerekek. Rocskár János FIGYELEM! Lágyhuzal 1,4, 1,8, 2,0, 2,2 mm-es korlátlan mennyiségben kapható az orosházi Altalanos fogyasztási ÉS ÉRTÉKESÍTŐ SZÖVETKEZET mezőgazdasági szaküzletében. Orosháza, Ady Endre u. 1. — Telefon: 537. 114593