Békés Megyei Népújság, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-14 / 62. szám
1968. március 14. 4 CsütörM» Meri nem nyugdíjba ment Negyvenkét év alatt hányszor kell le- és felhúzni a bolt redőnyét, azt nehéz lenne kiszámítani. Seres Mártonná, a fogyasztási szövetkezet Petőfi-pusztai boltjának vezetője sem számolta a hosszú évtizedek során. Pedig negyvenkét évig egyfolytában dolgozott a fogyasztási szövetkezetek boltjaiban. Legutóbb 13 évet töltött Petőíi-pusztán, ahol az állami gazdaság dolgozói csaknem kivétel nélkül mind ismerik, megszerették. Sokszor fordultak hozzá egyéni gondjaikkal is, és Teri néni mint jó édesanya, mindig mosolygó, kedves fogadtatásban részesítette az embereket. Mosf, 42 évi munka után nyugdíjba vonult. Fájó szívvel búcsúzott a környezettöl, vásárlóitól és munkahelyétől, melyet nagyon szeretett, s ahol mindig szívesen dolgozott. — Szeretnék még dolgozni, hiszen úgy hozzám nőttek az emberek és nem is érzem jól magam munka nélkül, tétlenségre kárhoztatva — mondja —, de hát ez az élet rendje, helyünket át kell adni a fiataloknak. A család azonban hallani sem akar arról, hogy tovább maradjon, hiszen a hatvan év súly- lyal nehezedik vállaira, s bizony a nyugdíjra, a munka után megérdemelt pihenésre nagyon rászolgált. Mi is jó egészséget és pihenést kívánunk Teri néninek. M. M. TUDNIVALÓK a pedagógusok tanulmányi kedvezményeiről Az új Munka Törvénykönyvében foglaltak végrehajtására megjelent intézkedések közül egyik legfontosabb a továbbtanuló dolgozók kedvezményét szabályozó rendelet. Az új rendelkezések a továbbtanulásban részt vevő pedagógusokra is teljes mértékben vonatkoznak. Az oktatás sajátossásainak figyelembevételével a Művelődés- ügyi Minisztérium — a Pedagógusok Szakszervezetének egyetértésében — külön felhívta az érdekeltek figyelmét a kedvezmények biztosítására. A felhívás szerint arra kell törekedni, hogy a pedagógusoknak járó tanulmái nyi szabadságot a rendes évi szabadságon felül, elsősorban a tanítási szünetekben adják ki. A ! szünetekben ki nem adható szabadságot a szorgalmi időben kell biztosítani. A továbbtanuló nevelőket csak a legszükségesebb feladatokra lehet a szünetekben igénybe venni, ez azonban nem számítható be a tanulmányi sza- j badság idjébe. Az óvónők tanul- j mányi szabadsága az év bármely i időszakában — természetesen | mindenkor a vizsga előtt kiadha- ; tó. A gyermekvédelmi intézményekben dolgozó továbbtanulók szabadságát is álta’ában az okta- I tási időben kell biztosítani. Nemcsak máglyára való Aligha volt még olyan, a mezőgazdasággal fogalkozó személynek nagyon tetsző megyénk határa, mint éppen most. Nem az őszi vetésekre gondolunk elsősorban, bár azok is tűrhetően fejlettek a hótakaró nélküli, gyakori száraz fagyokkal eltelt tél ellenére. A legfeltűnőbb az, hogy csak nagyon keresve lehet szántatlan földeket, kukorica-, cirok-, napraforgó- és más növényi maradványoktól csúfított táblákat találni. Kedvezett az idő az ősz folyamán, s a korábbiaknál nagyobb szállítókapacitás állt gazdaságaink rendelkezésére. De kétségtelenül min_ den korábbi évinél nagyobb volt az emberek szorgalma is. Nem azt akarjuk most sorolni, firtatni, hogy a korábbi években hány szövetkezet határában mennyi kukorica-, cirok- és napraforgószár maradt vágatlanul vagy szél kuszái tan kúpokban — néhol még töretlen kukorica is — és hogy hány száz hold szántatlan föld maradt tavaszra. Az sem, hogy hány helyen terjengett füst, láng a földek jó részén a meggyújtott lábon álló és kúpba rakott kukoricaszártól. Új magnószalag A Polimer Ktsz hamarosan új j rint az új magnószalag az eddigitípusú magnetofon szalagot hoz gokkal jobb elektro-akuszforgalomba. A szalag hossza 360 1... . . , ., , ,, , ... méter, s így alkalmas nagy mű- | Ukai tulajdonságokkal rendelkevek felvételéhez. A kísérletek sze- 1 z'^Színészbál Csabán három felvonásban NYITÁNY Minden valamire való bál csak tíz óra után kezdődik el igazán. tgy volt ez a színészbálon is. Amíg a művelődési ház táncosai könnyű lépteikkel nem szentelték fel a parkettet, addig a már jó két órával előbb helyet foglaló közönség alaposan „kiülte” magát, a némi túlzással télikertnek nevezett — napközben hivatali menzaként használt — terem nem túl kényelmes székein. Voltak, akik kihasználva a tétlenséget, kétszer is megvacsoráztak, mások meg már fél tízre megitták az egész éjjelre tervezett boradagjukat. Így aztán érthető, hogy amikor a profi táncosok után a nagyközönség is a parkettra léphetett, minden asztal gazdátlanul maradt, a vendégek teljes létszámmal „a táncolás nemes művészetének gyakorlásául szolgáló” pár négyzetméternyi helyen szorongtak, egészen hajnalig. Táncolni, nemigen lehetett a zsúfoltság miatt, a párok csak álltak egymást átkarolva és ütemesen bólogattak a zenére. I. FELVONÁS A Körösből Centrummá keresz- telkedett áruház tavaszi divatbemutatóval lepte meg a nagyérdemű közönséget. A ruhák szépek, a manekqnek csinosak voltak. A divat-tolmács, Széplaky Endre viszont következetesen „fogyasztási ár”-at mondott a megszokott és közgazdaságilag helyes fogyasztói ár helyett, amikor egy-egy modellt, egy szelet papírosra írt szöveg alapján szavakban is bemutatott. A legnagyobb feltűnést mégis egy olyan ruha keltette, amelyet nem a divatparádén vonultattak fel. Egy fiatal hölgy ugyanis nadrágkosztümben jelent meg a bálon és táncolta végig az éjszakát. Nem titok, az ő szerelése vitte el a pálmát. II. FELVONÁS A műsor nagy tapsot aratott. A színészek díszletek, rivalda és súgó nélkül is kitettek magukért az alkalmi pódiumon, bár egyes naiv civilek túl rövidnek találták a produkciót. Ezek szegények elfelejtkeztek arról, hogy egy színész elsősorban szórakozni jön a színészbálba és nem szórakoztatni. Talán nem véletlen, hogy a Felkai—Gálfy duó, kifejezést adva a művészek jó hangulatának, éppen azt a dalt énekelte, hogy aztmond- jahogy: A boldogságtól ordítani tudnék... III. FELVONÁS Néhány szervezési hiba azért akaratlanul is becsúszott. Az még hagyján, hogy sokan lemaradtak a tombo áról, egyszerűen azért, mert nem tudták, hogy ilyen is van. De azt már a vendégek hölgytagjai is zokon vették, hogy a tervezett szépségverseny elmaradt. (Bár a rendezőknek lehetett egy olyan hátsó gondolata is, hogy a nyílt küzdelem helyett így minden egyes hölgy azzal a biztos tudattal tér haza, hogy úgyis ő nyerte vj/na el a Miss Szinészbál büszke címet.) —br— örülünk minden földművelővel és a mezőgazdaságtól mind több húst, zsírt, kenyémekvalót váró emberrel együtt a bekövetkezett nagyszerű fordulatnak. Ezek előrebocsátása után aligha sértő az a kijelentés, hogy még alaposabban és jobban is lehet gazdálkodni. A legtökéletesebb gépen, a legjobban automatizált üzemben is talál tökéletesíteni valót a fejlődés. A hosszú évszázadok stagnálása után alig egy-más_ fél évtizeddel ezelőtt fejlődésnek lendült mezőgazdaságunkban pedig különösen. A termésátlagok és a hozamok további gyorsabb növekedésének legfőbb gátját a földek tápanyagutánpótlása és az ennek következtében ismételten jelentkező takarmányhiány okozza. Ez csak látszólag nincs összefüggésben az ősszel szántatlanul maradt földekkel, a tavaszig kinthagyott, s aztán elégetett kukóricaszárral. Az őszi szántás elmaradása ugyanis holdanként 5—10 mázsa morzsolt kukoricával is csökkent- heti a termésátlagot. A kukoricaszár pedig egyrészt takarmány, másrészt táperőpótló tényező. Ősszel ugyanis koncentrátummal, cukorrépa melléktermékekkel dúsítva tápláló takarmány készíthető belőle. Ami ezenfelül megmarad, azt is érdemes összeszecskázni, kazalba rakni ősszel, s a tél folyamán alomnak használni, a szarvasmarha- és a juhállomány alá. Nem elkésett jótanács ez. Jó ■ egynéhány szövetkezetben és ál- ] lami gazdaságban már szokássá, I gyakorlattá vált a kukoricaszár többirányú hasznosítása. Másrészt, ha a földeken nincs is kukoricaszár, összerakva vagonszámra található még megyeszer- te. A kukoricamoly szaporodásának. kártételének megakadályozására hozott törvény értelmében június elejéig kivétel nélkül minden gazdaságban vágy le kell földelni, vagy pedig elégetni a kukoricaszár maradványokat. Mi is sürgetjük ennek a törvénynek az érvényesítését, ráadásul az eddiginél még nagyobb szigorral, ahol arra szükség van. A szármaradvány megsemmisítésének, vagyis a kukoricamoly elleni védekezésnek azonban nem a máglyarakás, az elégetés az egyedüli módja. Szövetkezeteink! mindegyike rendelkezik már szár- tépőkkel. Azt javasoljuk, szecskázzák folyamatosan össze a szármaradványokat és használják fél alomnak, részben az istállókban és hodályokban, részben pedig a nyári karámokban. Főleg az utóbbiakban, mert a korábbi években több helyütt térdig érő sárban tapostak az állatok a karámban. Ügy látszik, könnyebbnek ítélték a kukoricaszár elégetését, mint összeszecskázását, a karámban való összetaposását, s ezáltal szaporítani vele a talajtáperőt. Végül még egy javaslat: az olyan száraz őszökön, mint amilyen a tavalyi volt, próbálják összekötöztetni a szárszecska egy részét az erősebb konstrukciójú bálázógépekkel a betakarítás meggyorsítása, és a tárolás megkönnyítése végett. K. I. Képünkön: ellenőrzik a magnószalagot. MTI fotó — ■ Bereth Ferenc felvétel« Mooooaoooooooooooooooooooooooooooooooooosiooaaoo Szakszervezeti mozaik A Pedagógusok Szakszervezete megyei bizottságának szervezésében az elmúlt hetekben több küMöttgy ülést tartottak. A választások óta. eltelt időszak munkájáról számoltak be a járási bizottságok, és az új szakszervezeti jogosultságokat ismertették. * Március ííO-ig megyénk valamennyi állami gazdaságában és a gépjavító állomásokon, megrendezik a műszaki konferenciákat, valamint termelési tanácskozásokon értékelik az efemúfct évi munkát és megvitatják az idei tennivalókat. Szó lesz az idei munka1 senyékről, amelyeket a KMP megalakulásának 50. évfordulója alkalmából szerveznek. * Az ÉLeámezesügyL Dolgozók Szakszervezetének megyei bizottsága mellett működő bérbizottság holnap a tanácsi vállalatok dolgozóinak bózia- bórszint alakulásáról tanácskozik. P. HOWARD: /ßejAf faj/ 28. A hadnagy ment. Két altiszt közrefogta Galambot. A kórházszekérhez mentek, ahol Troppauer karját éppen bekötözték. — Közlegény! Ennek az embernek a fegyveréből lőtték ki a golyót rád! Troppauer ámultán felemelkedett. — Az ki van zárva. — Micsoda hang ez?! — rivalt rá a tiszt. — Te találkoztál vele előzőleg? — Igen. Galamb kért rá, hogy néhány verset olvassak neki, szereti a verseimet, mert én, ha nég nem említettem volna: költő vagyok, és... — Fogd be a szád! Volt ennél az embernél puska, mikor találkoztatok? Troppauer diadalmasan kiáltott — F,gy szál sem! Ott ült egy domb alján a Szahara közepén és nem volt nála más fegyver, csak a szájharmonikája... A hadnagy visszament. Kimérte, hogy a homokdombtól, ahol Galamb ült, hány lépés a táborig és vissza. Félóra idő kellett ehhez futólépésben. Tehát Galamb tisztázva volt. — Gyanakszol valakire? — kérdezte a hadnagy Troppauert. — Valamelyik irigyem lehetett. Egy művésznek sok irigye van. A tettes nem került elő. Galamb gondolkozott, hogy jelentsen-e valamit a kísértetről. Ez mégiscsak furcsa, hogy egy kísértet jár a nyomában, azután az ő puskájával megsebesítenek valakit... Mi a csudát akarnák tőle?... Lehetséges, hogy az a szép, szomorú rejtély volt a merénylő?... De mit vétett az ügyben Troppauer? Ott maradt Troppauer mellett, s a költő verseit olvasta fel, amit a beteg behunyt szemmel hallgatott. — Bocsánat, Galamb... A gróf úr jelent meg. Dallamos, finom hangja csupa tapintat és előzékenység volt — Kedves Troppauer — mondta a betegnek. — Nagyon szűk a cipőd. Állandóan sántítok. Kérlek, cseréljük vissza... A költő cipőt cserélt a gróf úrral. Galamb kíváncsian tudakolta a furcsa eset okát. — Még Oranban, mielőtt elindultunk — magyarázta Troppauer —, este megkért a gróf, hogy cseréljünk bakancsot, mert én úgyis bemegyek a városba, tehát ki kell tisztítanom, ö meg szeretne lefeküdni, de fele van vörös latyakkal a cipője, és bíbelődni kéne vele. Tudod, milyen a költő? Elcseréltem vele
