Békés Megyei Népújság, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-14 / 62. szám
1988. március 14. 5 CsütórtSk Rendes gyerekek Kilépek a csemegeboltból az utcára. Alig teszek néhány lépést, osztálynyi általános iskolással találkozom. Párosával haladnak el mellettem. Aztán már csak kedélyes csevegésük hallatszik. Hirtelen futó léptekét hallok a hátam mögött. Kéz érinti a vállam. Megfordulok. Szaladástól kipirult arcú lánykákkal találom magam szembe. Kezükben táska. Nyilván az előbb elhaladt kis seregből valók. Egyikük nagy zacskó szemes kávét tart elém, a drágábbikból valót: — A bácsi vesztette el? Találtuk. ösztönösen kapok a táskámhoz, de nyomban eszembe jut, hogy kávét nem vásároltam. Tagadólag bólintok és köszönöm figyelmességüket. — Nincs mit, bácsi — válaszol a kávé-csomagos, aztán összenéznek és szinte egyszerre mon- ják egymásnak: — Visszavisz- szük a boltba. És már rohannak is. Egy ismerős házaspár tanúja a jelenetnek. A férj bólogat: — Rendes gyerekek... A felesége helyesel. Elismerésükben van azonban valami zavaró, több meglepetést, mint dicséretet érzek ki belőle. Mintha azt mondanák: — Jé, hát ilyenek is léteznek? Valóban, lassan már az a helyzet, hogy többet hallunk is beszélünk rossz magatartásu, kilengő fiatalokról, mint ilyenekről. Holott az utóbbiak a többség! Naponta száz és száz apró, kedves jellemvizsgának lehetünk tanúi és „tárgyai”. Nem ártana, sőt jóval hasznosabb lenne ilyen oldalról is észrevenni és reklámozni a világ előtt társadalmunk fiatal évjáratú seregét. A munkaerő-helyzetet vizsgálják a békési járásban A békési járási pártbizottság j sével egyidejűleg a jövendő ágit. prop. osztályának irányi- szakemberek képzését is figye- tásával működő közgazdasági iembe veszik, azt is vizsgálják, kSS vizsgál. A járási népi ellenőr- i a szakközépiskolák zéssel együttműködve, a különböző községek és gazdaságok párt-alapszervezeteinek segítségével, a járás foglalkoztatottságáról kívánnak pontos felmérést készíteni. Például Békés — mely az ország második legnagyobb lélekszámú községe — területéről háromezren járnak rendszeresen munkába az ország legkülönbözőbb, sokszor meglehetősen távoli vidékeire. Ugyanakkor a helybeli mezőgazdasági üzemekben mindössze két és fél ezren dolgoznak. A munkaerőhelyzet elemzéoktatási lehetőségei milyen összhangban vannak a járás gazdaságainak és üzemeinek szükségleteivel. SOOOQOOGOOQOOOQOOOOOOQOOQOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOaO< Népszerű előadások Gyulaváriban Gyulaváriban a helyi általános iskola és a TIT még az ősszel megszervezte a szülök akadémiáját. Az előadások nevelési kérdésekről, a büntetés és jutalmazás hatásairól és hasonló témákról szóltak. A nyolcadik osztályos gyermekek szülei részére a pálya- választásról is beszéltek. Az előadássorozat igen népszerűvé vált a községben. Egy-egy alkalommal 100—120-an is megjelentek. MECNVÍl T a Hattyú vegytisztító szalon Békéscsabáit Lépéslsen nz idővel 1» ány marék toll kell egy p^. " nához? Ki tudja? Ök sem számolták, amikor gyűjtötték. Csak a cél vezérelte őket, hogy a szülő mamáknak legyen min pihenniük. Akkoriban a gyűjtés korszakát élték a nőmozgalom tagjai. Kalász Erzsébet is közöttük volt kezdettől fogva A régi időket úgy emlegeti, mint az összefogás szép emlékét. Az eleki asszonyok egy emberként segítették létrehozni a szülőotthont, a bölcsődét és napközit. — Ma már szinte hihetetlen, amit tettünk — mondja. — A napköziben például húsz gyermek ellátását vállaltuk, gondoskodnunk kellett az élelmiszerről, ami bizony nem volt könnyű. Előfordult, hogy egy reggelen még nem tudtuk, jut-e kenyér a kicsinyeknek az ebédhez. Akkor az ilyen és ehhez hasonló szociális ügyek voltak a nőtanács előtt a legnagyobb feladatok, ma persze egészen más foglalkoztatja az asszonyokat. Változtak az érdeklődési körök, változtak a körülmények és természetesen az igények is. Kalász Erzsébet — aki akkor sokat segített a nőmozgalomnak — velük együtt változott, de ma is a régi hittel, akarattal dolgozik, hű maradt a nőmozgalomhoz. Könyvtáros. p| ol lehetne többet foglalkozni az emberekkel, mint éppen itt? Nem szalasztja el ezt a lehetőséget Mivel a művelődési otthonban van a könyvtár, vállalta a nőklub kultúrfelelősi teendőit is. „Aki eljön a könyvtárba, megteszi az első lépést a fejlődés, a kultu- rálódás utján és eljön a klubfoglalkozásokra, egyéb rendezvényekre, is”. — Ez az elv vezérelte. Munkáját az olvasás megszereta cipőt, és reggel már meneteltünk... Ügy látszik, szűk neki a cipőm... Azt olvasd, amelyikben a szerelmet egy nyíló almához hasonlítom, amikor lehullik... Galamb azt olvasta, és a költő lehunyt szemmel élvezte... Legközelebbi útszakasz: a Murzuk oázisig tíz pihenővel és négy táborozással. Latouret őrmester felderiti az utat. Mindenki jól tudja, hogy ez a felesleges járőrszolgálat büntetés. Nem minden káröröm nélkül nézték a katonák, amint sorakozó előtt fél órával nekivág a sivatagnak. De hiába várták, hogy a vén katona fáradt lesz vagy komor. Sebhelyes arcán semmiféle érzelem nem látszott. Lepörkölt, fehér hiúzbajusza épp olyan harciasán és zordan meredt a légionáriusokra, és éppúgy felfedezett minden kis hanyagságot, szabálytalanságot, mint azelőtt. Még az éjszaka sötétjében indult el a nyolc ember, közöttük Galamb, Latouret őrmester mögött. Iljics került melléje. Iljics, vagy ahogy a légióban hívták: Kölyök, kissé szaporán lélegzett, ami az első komoly jele a kimerülésnek. Ilyenkor már a tüdő erei tágulnak... — Átkozott egy út... — mondta sípoló hangon. — Csak tudnám, meddig még, hiszen a Szahara errefelé már ismeretlen. — Fenét — nyugtatta meg Galamb. — Murzuk oázis még nagy gócpont a marokkói és az algériai karavánutak találkozásánál... Kölyök bánatosan csóválta a fejét. — Én többet tudok egy átlagos katonánál. Murzuk oázis az utolsó pontja a civilizációnak, innen az egyenlítőig csak egykét tudós jutott el már eddig. Fontos lett volna mindig ez a rész, mert ha Murzukon át a Niger vidékéig eljutunk, akkor Angol Guineáig építenek vasutat. Ezért az útért járt erre Horne- mann, Basth és legelőször Suetonius Paulinus, de ottvesztek. A Niger vidékén még egy hatalmas, ismeretlen földdarab van, amely vitathatatlanul azé lesz, aki hamarább eléri. — Mondd, Kölyök, hol tanulsz te ennyi feleslegeset ilyen utazókról, akik mindenbe beleütik az orrukat... Tisztára képtelenség a te korodban ennyi hiábavalósággal bíbelődni... Majd Murzukban megállunk és kész... — Tévedsz. Murzukban szpáhi és szenegáli helyőrség van. — De jól tudod! — nézett rá Galamb némi gyanakvással. Utóbbi időben nem szerette a különös ismeretekkel rendelkező katonákat. Ördög vigye a sok rejtelmet! Kölyök zavarba jött. — Igen... Véletlenül, egy hölgy révén ismeretségekre tettem szert... Sokat tudok, és különös módon elmondtak néhány érdekes adatot a szaharai politikáról... — Kérlek, hogy ezeket az adatokat másnak sorold fel. Én, fiam, őszintén megmondom neked, hogy jobban érdekel az utolsó szeretőd, feltéve, ha őnagysága valami szellemeset mondott, és van egy kedvenc dala, amit én később közvetítenék neked szájharmonikán. Kölyök kutatóan nézett rá. — Azt hiszem, te alakoskodsz. Pedig talán, ha őszintén beszélnénk... (Folytatjuk) I tetősével kezdte. Régi történetet elevenít fel. I I — Egyszer egy idősebb asszony i állított be. Kezében gondosan kendőbe kötött batyut szorongatott. Könyvek voltak. Még az elődömtől vitte el, amikor csupán négyszáz kötetes volt a könyvtár. Amióta itt vagyunk és köteteink száma tízezerre gyarapodott, nem járt itt. Csodálkozva és meglepetten állt a sok állvány között: — Erzsiké, adjon nekem valami jó olvasnivalót — szólt félénken. Kiválasztottam több olyan kő- j tetet, amelyről gondoltam, érdek- j lődési körének megfelel. Kissé kopottas, sokat forgatott olvasmá- j nyok voltak. Az asszony furcsáivá és rosszallóan nézett rám. Azután ! nagy elhatározással az egyik polc- ! ról levett egy selyemkötésűt. , — Ezt viszem el, ne féltse tőlem... — szólt. Verseskötet volt. — Jó, hát vigye. — Bár tudtam, hogy úgyis visszahozza. Harmadnap visszajött, elhozta a selyemkötésűt... Olvasatlanul. Azóta mindig csak olyat visz, amilyet javaslok. A könyvtár egyik leghűségesebb olvasója... ^ klub rendezvényeit hasonlóképpen szeretteti meg Kalász Erzsébet, betartva a fokozatosságot. Három éve működik a nőtanács klubja, s ma már nemcsak a korábban népszerű egészségügyi előadásra jönnek el az asszonyok, hanem a komoly természettudományi ismeretterjesztő témáit is érdeklik őket. Hogy mennyire, azt bizonyítja a foglalkozásonkénti hetven-nyolcvanas átlagos létszám, de nem ritka a százhúsz résztvevő sem. öreget, fiatalt egyaránt megnyer az olvasásnak, a nőket egyidejűleg a mozgalomnak is. Legifjabb „aktívái” az általános iskola Tulipán-őrsének tagjai. — Tíz lány van a Tulipán-őrsben — mondja —, lelkes kis gárda. A könyvtár hűséges látogatói, ugyanakkor a nőklub és a nőtanács egyéb rendezvényein nagy örömmel vesznek részt, műsorszámaikkal színesítik az összejöveteleket. Patronálják az öregek ; napközi otthonát is, s ha valaki beteg, hazaviszik az ebédjét, fel- i váltva látogatják. |j tánpótlás? Lehet, valahol I itt kezdődik a közösségi nevelés s talán majd évek múlva szintén a nőmozgalomban gyümölcsözik Kalász Erzsébetnek ez a fáradozása is. Kasnyik Judit j Vasalják a ruhát. Március 6-án nyitották meg Békéscsabán, a Lenin úton a Békés megyei Szolgáltató Ktsz mintegy 600 ezer forint költséggel létrehozott vegytisztító szalonját, és a következő napokban már meglepően sokan keresték fel a szövetkezet 186-ik részlegét. ízlésesen berendezett helyiség a fogadó, várakozó, ahol átveszik a tisztításra bevitt ruhadarabokat, amit meg is lehet várni. Közben [ rádió, tv mellett szórakozhat, I vagy újságot olvashat a vendég [ Az automata vegytisztító berendezés és a különböző rendeltetésű gőzvasalók segítségével a részleg dolgozói gyors és szakszerű munkát végeznek. Telefonhívásra házhoz is kimennek a tisztításra szánt ruháért. Az üzem jelenleg még egy műszakos, de hamarosan két műszakos lesz. Várakozó vendég. (Fotó: Demény)
