Békés Megyei Népújság, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-27 / 73. szám

IMI. március 37.

2

Szeré»

ifomocsin Zoltán interjúja

a Népszabadságnak, a rádiónak és a televíziónak

Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, a kommunista és munkáspártok budapesti konzultatív találkozójáról beszélgetést folytatott Várnai Ferenccel, a Népszabadság szerkesztő bizottságának tagjával, valamint Megyeri Károlyival, a Magyar Rádió és Televízió munkatársával, és válaszolt kérdéseikre. A beszélgetést kedd este közvetítette a rádió és televízió. Alább közöljük a kérdéseket és Komócsin elvtárs válaszait.

— A kommunista és munkáspártok budapesti konzultatív találkozóján ön vezette a magyar delegációt, s így aktív részese volt a találkozó előkészítésének és lebonyolításának. Ezért kívánjuk Öntől megkérdezni: hogyan érvényesült a találkozón a demokratikus, az őszinte, nyílt elvtársi eszmecsere módszere?

— A kommunista és munkáspártok budapesti konzultatív találkozóján részt vevő testvérpártok küldöttségei politikai, ideológiai kérdésekről, a nemzetközi kommunista mozgalom «lőtt álló gyakorlati feladatokról vitatkoztak. Valamennyi testvérpárt saját politikájának, elhatározásának megfelelően fejtette ki az álláspontját. Egy kérdésben nem volt vita a résztvevő testvérpártok küldöttei között. Abban, hogy a budapesti találkozón nyílt, szabad, demokratikus, elvtársi tárgyalásokat folytattak a jelenlevők.

— Ezt . a megállapítást csupán a román testvérpárt küldöttsége vonta kétségbe. Az ő megítélésük szerint — és ezzel a véleményükkel egyedül állnak — a találkozón nem volt elég' demokratikus vitalehetőség.

A valóságban valamennyi testvérpárt küldöttsége a teljes és igazi jogegyenlőség alapján fejthette ki nézeteit. Mindenki azt mondta, amit. gondolt, mindenki arról beszélt, amit saját pártja politikájának megfelelően szükségesnek tartott elmondani, mindenféle befolyásolás és mindenféle akadályoztatás nélkül. Sokatmondó tény az is, hogy a román pártküldöttség vezetője például, amíg részt, vett a találkozó munkájában, nem kevesebb, mint' 30 érdemi felszólalást mondott el. Voltak küldöttségvezetők, akik hússzor, mások huszonnégyszer szólaltak fel. Az egyik küldöttség vezetője, a találkozó utolsó plenáris ülésén, a záróközlemény- röl folytatott vitában, tizenhat- szőr szólt hozzá és tette meg észrevételeit.

— Ismeretes, hogy a román elvtársak elhagyták a találkozót. Véleménye szerint ez a tény befolyásolja-e a Román Kommunista Párttal való kétoldalú kapcsolatokat?

— A román küldöttség álláspontja az összes lényeges kérdésben meglehetősen eltért attól az állásponttól, amelyet a mi pártunk képviselt a budapesti találkozón. A magunk részéről nem értünk egyet azzal sem, hogy a román elvtársak elhagyták a találkozót. A többi résztvevő testvérpárttal együtt azt valljuk, nem volt igazi, komoly indok arra. hogy a román elvtársak ne vegyenek részt végig a találkozó munkájában. A testvérpártok egy része, köztük a mi pártunk küldöttsége is, nagy erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy valamilyen megoldást találjunk és elkerüljük a román elvtársak kivonulását. Köztudott, hogy ez nem sikerült. Ezt őszintén sajnáljuk, ugyanakkor hangsúlyozzuk, hogy a budapesti konzultatív találkozón történtek semmilyen vonatkozásban sem vethetnek árnyékot a magyar és a román párt- és államközi kapcsolatokra. Ezeket a kapcsolatokat — erre széles 'körű lehetőségeink vannak — továbbra is fejleszteni kívánjuk. A kétoldali párt- és állami kapcsolatok nem szenvedhetnek kárt a találkozón előfordult sajnálatos események miatt.

— A mi pártunk mindent megtesz azért is, hogy a román elv- társakat megnyerje: vegyenek részt a nemzetközi tanácskozás előkészítő bizottságának munkájában és novemberben vagy decemberben a moszkvai nemzetközi tanácskozáson is. Ennek érdekében, kezdeményezésünkre, a közeljövőben kétoldalú találkozóra kerül sor, amelynek keretében minden bizonnyal véleményt cserélünk a konzultatív találkozóról is, de még inkább az előttünk álló feladatokról.

— Amennyire ismerjük, hasonló az álláspontja a többi testvérpártnak is. A nemzetközi kommunista munkásmozgalomnak az az érdeke, hogy minél több testvérpártot megnyerjünk az előkészítő bizottság munkájában való részvételre, és arra, hogy részt vegyenek majd a moszkvai tanácskozáson. Ez teljes mértékben vonatkozik a Román Kommunista Pártra is.

— Hogyan értékeli a konzultatív találkozó világvisszhangját?

— A kommunista és munkáspártok vezetőinek körében, a testvérpártok sajtójában nagyon kedvező, internacionalistá visszhangra talált a budapesti konzultatív találkozó. Emellett — s ez a legfontosabb, a találkozót is ezért rendeztük — erősödött az egység azok között, akik pártjaik küldötteiként részt vettek a találkozón, és ezen túl a testvérpártok egész tagságában is. A kedvező visszhang a testvérpártok részéről az egység erősödésének a bizonyítéka.

•— Ami a negatív visszhangot illeti, abban sem volt hiány. A nyugati burzsoá sajtó egy része rendkívül ellenségesen írt a találkozó előkészítéséről és magáról a találkozótól. Ezek a körök nagy reményeket * fűztek ahhoz, hogy a találkozó kudarcba fullad és nem éri el a kívánt eredményt. A burzsoá sajtó egy másik része viszont arra törekedett, hogy objektív ismertetést adjon a nemzetközi kommunista mozgalom helyzetéről, és azokról az eseményekről is. amelyek a budapesti találkozón lejátszódtak.

— Nem volt hiány ellenséges hangú kommentárokban a Kínai Kommunista Párt és az Albán Munkapárt vezetői részéről sem. E két párt vezetősége, mint ez köztudott, jelenleg tagadó álláspontot foglal el az egység erősítésére irányuló törekvésekkel szemben. Ebből következik, hogy már eleve rendkívül ellenségesen írtak a budapesti találkozó létrejöttéről, és ugyanezt mondhatjuk el a találkozót kommentáló cikkeikről. Érvelésük teljesen a régi: útszéli, gyalázkodó hang a kommunista és munkáspártok döntő többségével szemben. Ez a hang természetesen csak ellenségeinknek okoz örömet, a kommunistákat, a kommunistákhoz közel álló haladó embereket viszont csak szomorúsággal töltheti el. Ám a kínai és az albán vezetőknek, bármennyire merev, tagadó állásponton vannak- az egységgel szemben, nincs lehetőségük arra, hogy az egység fejlődését megakadályozzák.

— A magunk részéről jobban szeretnénk azt, ha arról lehetne beszélni, hogy lehetőség nyílik az egység erősítésére ezzel a két párttal is. Amikor központi bizottságunk nevében meghívtuk a kínai és az albán pártot is a budapesti konzultatív találkozóra, vagy amikor most ismét meghívjuk őket az előkészítő bizottság

április 24-én kezdődő ülésére, bennünket az őszinte egységtörekvés vezet: azt szeretnénk, hogy e két párt képviselői részt vegyenek az előkészítő munkában, majd később a moszkvai nemzetközi tanácskozáson. A jelenlegi helyzetet tekintve azonban sajnos, nincs komoly remény arra, hogy újabb meghívásunkra pozitív választ kaphatunk.

— A mi pártunk megtiszteltetésnek tekintette, hogy a találkozó megrendezésére Budapesten került sor. Szeretnénk ezzel összefüggében megkérdezni : hogyan tevékenykedett a magyar pártküldöttség a találkozó idején?

— Jobban szeretjük, ha erről a kérdésről a konzultatív találkozón részt vett küldöttségek nyilatkoznak. De miután a Központi Bizottságnak és a párttagságnak is beszámoltunk róla, kötelességünk, hogy bizonyos ösz- szefoglaló módon a magyar közvéleménynek is számot adjunk a küldöttség munkájáról.

— Küldöttségünk pártunk nemzetközi politikájával összhangban fejtette ki tevékenységét. Amennyiben a Magyar Szocialista Munkáspárt sikeréről beszélünk — s erről szerénytelenség nélkül beszélhetünk a budapesti találkozóval összefüggésben —, akkor ez a siker pártunk politikájának sikere.

— A testvérpártok bizalmának jele az is, hogy a nemzetközi kommunista tanácskozás előkészítő bizottsága április 24-én itt ülésezik majd Budapesten. Milyen jellegű lesz a bizottság munkája, és miben áll a feladata?

— A testvérpártok most. dolgozzák ki álláspontjaikat, amit majd Kifejtenek az előkészítő bizottság április 24-én kezdődő megbeszélésein.

A mi pártunk ugyancsak most dolgozza ki elgondolásait. Eddigi ismereteink és elképzeléseink szerint. az előkészítő bizottság első ülése minden bizonnyal a szó szoros értelmében vett munkaértekezlet lesz, hogy kollektíván kialakítsák: a bizottságnak a továbbiakban milyen konkrét feladatokat és milyen módon kell a nemzetközi tanácskozás sikere érdekében megoldania. A testvérpártok, amelyek részt vesznek majd az előkészítő bizottság első ülésén, kifejtik álláspontjukat, és ugyanúgy, mint a konzultatív találkozón. kollektíván, egymás érveit, javaslatait megfontolva, kialakítjuk a legjobb megoldásokat. Az első ülés tehát előreláthatóan újabb előrelépés lesz azon az úton, amelynek a végén, ez év novemberében vagy decemberében eljutunk a moszkvai nemzetközi tanácskozáshoz.

— A budapesti találkozó olyan megállapításra jutott, hogy a moszkvai tanácskozásra minden kommunista és munkáspártot meghívunk, azokat is, amelyek valamilyen oknál fogva még nem vettek részt a tővárosunkban megrendezett értekezleten. Elképzelhetőnek tartja-e. hogy a moszkvai tanácskozás szélesebb körű legyen a budapesti találkozónál?

— Az összes testvérpárt meghívása a következőket jelenti: a budapesti konzultatív találkozóra még azt a nyolcvan, velünk együtt nyolcvanegy testvérpártot hívtuk meg. amelyek részt vettek az 1960-as moszkvai értekezleten. Most a konzultatív találkozón olyan álláspont alakult ki, hogy hívjuk meg már az előkészítő bizottság első ülésére, majd a további ülésekre, és magára a nemzetközi tanácskozásra is az összes ma létező marxista—leninista pártokat, ennek megfelelően az április 24-én kezdődő ülésre, az említett 81 párton kívül, meghívjuk a Jugoszláv Kommunisták Szövetségét, amely nem vett részt az 1960-as moszkvai tanácskozáson, továbbá azt a hat

testvérpártot, amely 1960 óta alakult.

— Mindent egybevetve, biztosra vehető, hogy a moszkvai nemzetközi tanácskozáson több testvérpárt vesz majd részt, mint a budapesti konzultatív találkozón. Lehetséges, hogy az előkészítő bizottság első, majd további ülésen hullámzást mutat majd a résztvevő pártok száma.

— A munkásmozgalomban hallani olyan véleményeket, miszerint a jelenlegi helyzetben csak a kétoldalú megbeszélések járhatnak megfelelő eredménynyel. Mi az ön véleménye, szcm- beállítható-e a két, Illetve több oldalií eszmecserék módszere?

— Mind a kettőre szükség van. Szükség van a kétoldalú találkozókra, de a nemzetközi kommunista mozgalomnak nagyon nagy szüksége van a többoldalú találkozókra is. Olyan regionális értekezletekre, amelyek már voltak az elmúlt időszakban, és olyan nemzetközi tanácskozásra, amelyeknek az előkészítéséről a budapesti konzultatív találkozón szó volt. Egyik a másiknak nem mond ellent, és egyik a másikat nem helyettesítheti. Biztosra vehetjük, hogy úgy mint eddig. továbbra is gyakoriak lesznek a kétoldalú találkozók. Ugyanakkor a testvérpártok Moszkvában sorra kerülő nemzetközi tanácskozása után is bizonyosan erőfeszítéseket tesznek arra, hogy hasonló nemzetközi tanácskozásokra a továbbiakban is sor kerüljön.

— A konzultatív találkozó úgy foglalt állást, hogy Moszkvában a kommunista és munkáspártok tanácskozását hívják össze, az antiimperialisla erők világértekezletét pedig esetleg csak azt követően célszerű megrendezni. Mivel magyarázható ez az állás- foglalás?

— A nemzetközi kommunista mozgalom mai helyzetében mindenekelőtt a kommunistáknak kell találkozniuk. Bátran állíthatom, hogy ez nemcsak a nemzetközi kommunista mozgalom érdeke, hanem az egész antiimpe- rialista haladó mozgalomé is.

— Az 1960-as moszkvai nemzetközi értekezlet óta az idő múlása is óhatatlanul szükségessé teszi egy új nemzetközi kommunista tanácskozás megszervezését. De még fontosabb az. hogy azóta a nemzetközi helyzet a világ különböző pontjain, elsősorban Vietnamban kiéleződött, bonyolultabbá vált. A vietnami háborús konfliktus magában hordja a háború továbbterjedésének és ezzel együtt egy új világháborúnak a veszélyét is. Mindez rendkívül fontossá tette, hogy a kommunista és munkáspártok kollektíván is elvégezzék azt az elemző, feladatmeghatározó munkát, amit nemzeti keretekben mint önálló, független pártok folytatnak. Más szóval: vessék össze a különböző föltételek között harcoló testvérpártok álláspontjait, és a kollektív tapasztalat és bölcsesség alapján, közösen is dolgozzák ki azokat a legfontosabb tennivalókat, amelyeket az antiimperialis- ta harc jelenlegi feladatai megkövetelnek.

— Ha a kommunisták körében megtettük ezt a fontos lépést, akkor e tapasztalatok birtokában mondhatjuk majd azt, hogy a teljes siker reményében kezdhetünk hozzá egy antiimperialista világértekezlet megszervezéséhez. Elvi-politikai jelentősége van tehát annak, hogy először a kommunista és munkáspártok, a marxista—leninista pártok nemzetközi tanácskozására kerüljön sor, majd ezt követően az antiimperialista világértekezletre.

— Végezetül egy olyan kérdésre szeretnénk választ kapni, amely nem függ ugyan össze a találkozóval, mégis sokat hallunk és beszélünk róla. Mi a véleménye arról a nagyfokú politikai aktivitásról, amely Csehszlovákiában figyelhető meg?

— Számunkra a jelenlegi események megítélésében a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának ez év januári ülésén hozott határozatai, továbbá a párt elnökségének azóta ismertté vált állásfoglalásai a mérvadók, mert ezekben tükröződik testvérpártunk véleménye. Ezekben az állásfoglalásokban feltárták azokat a nehézségeket, amelyek akadályozták a CSKP XIII. kongresszusán hozott határozatainak a végrehajtását. A párthatározatok azt célozzák, hogy a párt és a társadalom életéből kiküszöböljék az évek során felgyülemlett nehézségeket.

Ezek közül a legfontosabbak: a személyi kultusz maradványainak és az elkövetett törvénytelenségeknek a felszámolása; a pártban és a társadalomban a szocialista demokrácia érvényesítése és továbbfejlesztése; a gazdasági problémák egyértelmű rendezése; a cseh és szlovák nép egy államban, a szocialista állam keretein belül történő együttélésének és minden irányú fejlődésének az eddiginél eredményesebb biztosítása. Csehszlovák testvérpártunk határozatai összhangban állnak a marxizmus—leninizmus elvi követelményeivel. Megvalósításuk a párt erejének növekedését, a szocialista fejlődést biztosítják. A határozatok végrehajtása nyomán a párttagság és a társadalom körében nagy politikai aktivitás vette kezdetét. Ennek alapvető jellemzője és fő iránya, hogy megerősödjön a kommunista párt, fejlődjön, önállóbbá váljon a szocialista állam szerveinek és a társadalmi szervezeteknek a munkája, s a dolgozó tömegek aktív közreműködésével egymás után kiküszöböljék az elkövetett hibákat.

Csehszlovák testvérpártunk alapvető törekvéseit a magunk részéről helyeseljük. Ezt hangsúlyozva, nekem az a személyes benyomásom, hogy az alapjában jó irányú törekvéseket kifejező folyamatban bekapcsolódtak rossz irányú, szocializmusellenes, jobboldali erők is. A szocializmus építése, a dolgozó nép érdekei szempontjából csak az lehet célravezető, ha a kommunista párt Központi Bizottsága irányítja a demokratizálódás folyamatát. E követelménnyel összhangban az a kívánatos, hogy a szocializmus erői a párt vezetésével leküzdjék a jelenlegi helyzetben szinte szükségszerűen jelentkező érzelmi indulatoktól vezetett, anarchikus jellegű törekvéseket. Gondolva az 1956-os magyarországi tapasztalatokra, véleményem szerint az elhatározott célok megvalósítása érdekében Csehszlovákiában szükségessé vált a kommunisták és a szocializmus erői részéről két- frontos harc kibontakoztatása: harc a visszahúzó, konzervatív erőkkel, és harc a nacionalista, a burzsoá köztársaságot idealizáló jobboldali erőkkel szemben.

A jelenlegi csehszlovákiai események szükségszerűen maguk után vonnak személyi vonatkozású intézkedéseket, egyes vezető emberek leváltását is: Ezen intézkedések módját és mértékét csakis a Csehszlovák Kommunista Párt vezetői határozhatják meg.

A magyar kommunisták, a magyar dolgozó nép bizalommal viseltetik a csehszlovák kommunisták, a testvéri munkásosztály, a csehszlovák dolgozó nép iránt. Teljesen szolidárisak vagyunk a Csehszlovák Kommunista Párttal, a szocializmus csehszlovákiai erőivel. Szívből azt kívánjuk, hogy a mostani eseményekből győzelemmel kerüljön ki a kommunista párt, a szocialista építés nagy ügye. (MTI)