Békés Megyei Népújság, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-07 / 5. szám

1968. január 7. 6 Vásárnál» Haladó lokálpatrióták Ax endrődi tanácsiháza va- lótüz£in.űtlenül hosszú épülete, aho­gyan elhalad mellette gépko­csink, végig ki van világítva. Biztosan takarítanak — gondol­juk az ablaksorra tekintve. Ám az egyik előtt hosszú, kissé haj­lott hátú emlber járkál fel s alá Nyugtalanul vagy inkább igyek­vőén. magyarázva valamit a töb­bieknek. Mit csinálhatnak ilyenkor bent a tanácsirodában, jóval a hivata­los idő uitán? Álljunk meg egy percbe, s kukkantsunk be, mint hívatlan vendégek. S amint ki­nyitjuk az ajtót, egy pillanatra bökken ten állunk meg. Hiszen ez nem is Emdnőd! A járkáló hosszú ember éppenhogy Megyeri Sán­dor, a gyomai tanács elnöke, ök is meglepődnek egy pillanatra, s aztán, mint régi ismerősöket in­vitálnak az asztalhoz, „székfog­lalásra”. Az asztalon vagy három­íves színes térkép fekszik, azt ülik körül az endrődi és gyomai tanács vezetői közül nehányan. — Miféle várostérkép ez? — kérdezzük félig tréfásan. — Csak nem valami áttelepítést tervez­nek „a lakosság háta rnegett” Megyeri elvtársék? A tanácselnök hunyorítva mosolyog. — Olyasféle dologról van szó, csakhogy nem a lakosság ellené­re, hanem éppen a javukra... „A lakosság igényei egyre nö­vekednek. Kielégítésükhöz új utak, járdák, több víz, komolyabb kommunális beruházások, kultu­rális lehetőségek, a villamosítás fejlesztése, a munkaerőfoglalkoz­tatottság hathatósabb kiterjeszté­se szükséges. Ehhez minden anya­gi és szellemi erőt koncentrál­nunk kell, mert ezt követeli tő­lünk a fejlődő élet törvénye kö­nyörtelen szükségszerűséggel...’' Pártbizottsági üléseken hang­zottak el ezek a szavak Gyo­mén is, Endrődon is már régeb­ben. Talán nem pontosan ugyan­ilyen megfogalmazásban, de azo­nos értelemben. S a két község vezetőit valóban az élet tanította meg arra, hogy az anyagi erők szétaprózottsága nagy károkat okozhat. Endrőd’ön például fél­millió forintot fordítottak, és saj­nos teljesen eredménytelenül, i-vó- vízkutatásna, hogy enyhítsenek a víziben erősen szegény község eb­béli gondjain. Ugyanakkor a szomszédos községben, Gyomén, ez a kutatás eredménnyel járt, s fel is építették a törpevízmű- vet. „Társuljunk! Adjuk hozza a gyomaiak által feltárt gazdagon csordogáló forrás építése tovább­fejlesztéséhez, a vezetékek szere­léséhez a mi anyagiáinkat, s ve­zessék ide Gyoméról a vizet!” A két tanács együttműködé­sének talán az első, a lakos­ság számiára áldott gyümölcse volt ez a bölcs döntés. S ezt kö­vették újabb és újabb közös vagy gondosan egybehangolt dön­tések a tanácsüléseken. Mindkét községnek szép, harcos múltja van a Viharsarok történetében, s erre mindkét he­lyen büszkék is az emberek. Ám az új szelek új „viharokat” ka­varnak, az új eszmék új, haladó lokálpatriótákat nevelnek. Gyo­ménak 40 ezer hold a határa, és 11 ezer ember lakja. Endrőd 9,5 ezer lakosának döntő részben me­zőgazdasági dolgozói 20 ezer hol­dat művelnek. Ebben az összeha­sonlításiban van némi különbség. De abban már nincs, hogy az endrődiek ugyanúgy kérik a TÜ- Z ÉP-központtól egy központi te­lep építését, ahol építőanyagokat is lehet kapni, mint a gyomaiak; bogy mindkét község szeretne gázlerakaíot, hogy egy palack gá­zért ne kelljen bevonatozni Bé­késre vagy Békéscsabára; hogy kezdik a közös gázcseretelep épí­tését községeink határában. ígé­retet tettek a közös TÜZÉP-telep egészséges ivóvíz legyen minden : építésére; az utak, főleg a 46-os házban; hogy jó útjaik, átkelési szakaszaik legyenek; hogy’ aki szakmailag tovább akarja képez­ni magát, esetleg szakmunkás szeretne lenni, ne kelljen a hete­dik községbe menni tanulnia; hogy a házhelyigénylők, akik egyre többen vannak, ne a köz­ségek külterületein kapjanak tel­keket s építési engedélyt a „ha­gyományos” szokások szerint ; s főleg, hogy az iskolából kikerült fiatalok helyi munkalehetőségeket találva az iparban is, helyben dolgozhassanak. A térkép fölé hajolunk, mely színesen az asztalon hever, mint valami egydimenziós ma­kett, s rajta szinte seholsem lehet már találni „fehér foltokat”. Ez a térkép Gyoma és Endrőd egye­sített térképe. A jövő perspektí­vája. Annak a sok fáradozásnak az eredménye, melyet ki tudja hány közös tanácsülésen, a fel­sőbb szervekkel való értekezésen, külön baráti beszélgetéseken, sok­sok töprengésen' és éjszakákba nyúló vitákon át rögzítettek, s aztán szakszerűen tervrajzzá dol­goztak a két község vezetői. Az üres térség, mely a valóságban még elválasztja Bndrődöt Gyo- mától, itt már beépített. — Mi — mondja Megyeri elv­társ i— ezen a szakaszon 48 ház­helyet parcelláztunk ki, új ut­cát nyitunk. A villanyt már vé­gig beépítettük, az itteni lakók kérése volt ez is. — A mi oldalunkról már mi is kivilágítottuk teljes hosszban a két községet összekötő utat, s a külső területi- házhelykimérések helyett, hason lóképpen a gyomai élvtársakhoz, ezen a területen adunk ki 118 telkeit beépítés céljá­ból — mondja Kulik István, az endrődi tanács vb-titkára, majd így folytatja: — Kétszer jártam Szegeden, és végre is sikerrel. Az ÉM Tervező Vállalatnál elfogadták, hogy a jelenlegi helyén fejlesztésire már képtelen cipész ktsz a még beépí­tetlen területre költözzön át, ahol majdnem 10 006 négyszögöl telep­helye lesz, új, korszerű épületek­kel, s a jelenlegi 900 dolgozója helyett, néhány éven belül, 1800 munkást foglalkoztatnak majd. Egyedül, küiön-fcülön sok mindent nem tudnánk megvaló­sítani. Például a központi TÜ- ZÉP-telepre, a gázlerakatra az tizem telepítésekre, a kommunális beruházásokra stb. nem lennének elegendők szűkös anyagjaink — folytatja Megyeri Sándor —, még­is mindez kell. A „hogyant” ne­künk kell kitalálni. Igyekszünk is. összefogással. Most már elmondhatjuk: az idén meg­átikelési szakaszának korszerűsí­tésére, az autóbusz-forgópálya, váróterem építésére ugyancsak megvan a konkrét terv és ígéret Az orosházi vállalat gyomai kály­hakészítő részlegét 72 méteres csar­nokkal fejlesztik tovább — mint­egy 220 főt fog foglalkoztatni — s a Bács megyei KISKER veze­tősége ettől a részlegtől mintegy 8 milliós évi termelési értéket hajlandó átvenni. A Viharsarok Halászati Termelőszövetkezet helyben már megvásárolt egy épületet amelyben kialakítja gombkészítő üzeméi):. Tervezi, hogy a két község határában lét­rehoz egy újszerű halászcsárdát. Háziipari ktsz-ünk régi jó gaz­dálkodásának eredményeként mintegy 2 millió forintot tartalé­kol a bankban. Ezt az összeget — legalábbis részben — új profi­lok bevezetésére fekteti be, mely által az egy főre jutó kereset is, s a foglalkoztatottság mértéke is nőni fog. — A „hogyan" — mint mondtam, nem nagyon érdekli az emberek jó részét De azért hadd mondjak erről is néhány szót a már hallottakon kívül. Mi egy­szerűen nem várjuk, hogy mindez magától megvalósuljon, hanem, ha úgy tetszik, elébeme­gyünk a dolgoknak. Megyünk, kutatunk a lehetőségek után, ba­rátokat, támogatókat igyekszünk szerezni. Ebben egyik legfőbb se­gítőnk Varga Zsigmond ország­gyűlési képviselőnk, aki nagyon sok gondunkat segített már ed­dig is megoldani. A másik pedig, amit szándékosan hagytam utol­jára, hogy nagyobb hyömatéka legyen, a következő: Tavaly má­jusiban meghívtuk a megye párt­ós tanácsi vezetőit, valamint a járási elvtársakat egy kis baráti beszélgetésre. Ezen előadtuk ter­veinket, az ezzel kapcsolatos ne­hézségeinket, gondjainkat, egy­szóval e kpzös terv kivitelezési problémáit. Nagyon jó volt ez a beszélgetés. Az elvtársak javasol­ták: hogy mindezek ne maradja­nak szavak, osszuk meg a mun­kát, s amihez segítség szükséges, ne rés telijük felhívni őket sem. Szeptemberben ismét összeültünk és elmondtuk: mit sikerült idő­közben elérni, és milyen segít­ség kell a továbbiakban. — Me­gyeri elvtárs egy pillanatra a térképre veti tekintetét Az élettelen papír szinte megelevenedik a lelkes szavaktól, s a most még üres területen lát­ni véljük máris a pezsgőn lüktető életet. Nem a képzelet játéka ez, hanem a nagyon is elérhető, kö- zellévő, sőt már realizálódó való­ságé. Varga Dezső Népzenei vetélkedő és rádiófelvétel Sarkadon A SZÖVOSZ és a Magyar Rádió népzenei osztálya az elmúlt év novemberében országos népzenei vetélkedőt hirdetett. A Vetélkedő műsorszámait a rádió minden me­gyében hangszalagra rögzíti és eb­ből állítja össze majd azt a mű­sort, amit tavasszal sugároznak. A Békés megyei meghívottak ja­nuár 5-én délután és este Sarka­don, a községi művelődési otthon­ban mutatták be tudásukat és itt készültek el a hangfelvételek is. A szereplők között ott láttuk a dévaványai Kádár Ferenc bácsit és unokáját, a nádsíp mestereit, Sajti Mihályt, a sarkadi citerást, a Békési Földművesszövetkezet szimfonikus zenekarát, a sarkadi fúvószenekart, a nagyszénás! és a sarkadi népi zenekart, a gyulai Erkel szövetkezeti együttes ze­nekarát, a Kevermesi Fmsz ének­karát és sok más együttest, me­lyek már közismertek Békés me­gyében, sőt a megye határain túl is. A péntek esti sarkadi bemutató nagy közönségsikert aratott és minden bizonnyal kitűnő anyag­gal szolgál majd a tavaszi rádió­közvetítéshez. Kádár Feri bácsi és unokájának nádsfp-duettje. Munkában a rádiós-stáb: Borús István rendező. Litványi István technikus és Alföldi Fotó: Demény Új könyvek, könyvtári helyiségek a szeghalmi járásban A szeghalmi járásban évről év­re nagyobb forgalmat bonyolíta­nak le a könyvtárak. Az igények­Kedves vásárlóikat az áj évben új névvel a már megszokott nagy választékkal és szolid árakkal köszöntik a 5754 nek megfelelően igyekszenek új könyvekkel gyarapítani az állo­mányt. 1967-ben például az ál­lami könyvtárak csaknem 7 ezer kötettel gyarapodtak a járásban. A választékos készletből igen so­kan válogatnak ízlésüknek meg­felelően. Vésztőn például az ifjú­sági könyvtárba 665-en, a felnőtt I könyvtárba pedig 632-en járnak ' j könyvekért. ' Az elmúlt években korszerűsí- , j tésre, bővítésre is nagy gondot fordítottak. Vésztőn például az­előtt két helyiség állt az olvasók rendelkezésére, ahol kiválogath<*i- ták a könyveket, most pedig há­rom. Körösladányban szintén új helyet kapott a könyvtár, megfe­lelő körülmények közé került a dévaványai is. 1968-ban újabb községekben bővítik, illetve kor­szerűsítik a könyvtárat a szeghal­mi járásban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom