Békés Megyei Népújság, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-07 / 5. szám

január 7, ? 7 Vasárnap Itt tedd rá — ott tedd rá Megmondom őszintén, nem véletlenül választottam Írásom­nak ezt a régi cirkuszi kupié címet. Ugyanis ez jutott eszem­be, amikor a kereskedelmi és vedéglátóipari vállalatnál az ár­reformmal kapcsolatos kalkulá­ciókat néztem. Akár egy slágert is idézhetnék, mondjuk: „Min­den olyan más" — vagy módo­sítva, mindenütt olyan más. Az üzletvezetők közül ki így, ki úgy értelmezi a haszonszerzési lehetőségeket; a kalkulációt. Egyesek izzadósig gyötrődtek azon, hogyan is legyen több ha­szon. Ez helyes is. Csak egy, ami engem bosszant, hogy a haszonkulccsal úgy totóznak: itt tedd rá — ott tedd rá. Én mint szerény vásárló, velük együtt drukkoltam, ugyan, hogy teszik rá, és hova teszik rá, hogy nekem is'tetszen. Ugyan­is egyes árak, főként szabad ■ áraknál a nagy gazdasági elő­nyök mellett a visszaélések le­hetőségeit is magukba rejtik, főként ha nem találjuk el, hogy mit hova tegyünk rá. Január másodikja óta néhány üzletben, vendéglátó egységben megfordultam, ott tapasztaltam az itt tedd rá — ott tedd rá kal­kulációt. Hogy mennyire bizony­talan az üt tedd rá és ott tedd itt az alábbi példa. Az egyik vendéglátó egységben azt mond­ja a barátom mint üzletvezető: „Képzeld, a kávé 10 százalékkal lett drágább nálunk.” Néztem nagyot, mivel tudtam, hogy lesz olyan hely üzemek­ben, ahol egy dupla 2 forintba fog kerülni. Másutt marad a 3 forint stb. Jó, egyeztem bele és lestem, hogyan mutatja be a kalkulá­ciót. Azt a bizonyos bűvös 10 százalékot. A kalkuláció így néz ki: egy szimpla fekete 1,50 fo­rint. Engedélyezett 10 százalék­kal 1,65. A felfelé kerekítés egyszeri jogalapján a vásárló 1,70-et fizet... Érthető? — Értem, értem — rebegtem —, de a dupla mennyibe kerül? — Annyi mint két szimpla, 3,40. Ugyanis mi szimplába szá­molunk. Kettő szimpla — egy dupla, érthető? Saját szempontjából igaza van, mert teszem azt, ha a 3 forintos duplára tenné a 10 szá­zalékot, akkor a balga vásárló 3,30-at fizetne. De mivel most már ö nem duplát iszik „hivata­losan”, hanem kettő szimplát egybe, így 3,40-et fizet. Javaslatom: inkább óét tedd rá, ahol nekem is mint vásárló­nak tetszik; BUM tedd rá. rá módszer, bizonyítékul álljon —ár aocoooooeceooeooeoooeoooftooooocoooooooooocoooooooo HAJÓTÖRÖTTEK Nem lenne célszerűbb, Ödön, ha abbahagynánk a füstjelzé­seket? Füzér József rajza ÖT PERC HUMOR Az igazgató belép a hivatalba és látja, amint az egyik tisztvi­selő a titkárnővel csókolódzik. — Ezért fizetjük önt?! — mondja felháborodva a főnök. — Szós sincs róla, én ezt díj­talanul csinálom — hangzott a válasz. * — Éva, hallottam, hogy férjül vetted Tamást? — Igen. — Látod, én azt gondoltam, hogy csupán flört az egész. — Tamás is azt hitte. * Megkérdezték az egyik nyolc­éves kislányt, férjhez megy-e, ha felnő. — Nem — válaszolta. — Most a házaspárok legfeljebb néhány évig élnek együtt, s utána a szerencsétlen asszony négy gyer­mekkel egyedül marad. • Jóska az órajavító szövetke­zetből hazahozta az órát. Ami­kor hazaért, látja, hogy ez óra áll. Dühösen visszament a szö­vetkezetbe. — Elrontották aa órámat. Rosszabb állapotban van, mint javítás előtt. Mit csináltak vele? — Semmit sem — válaszolta az órás —, hozzá sem nyúltunk! * A férj a feleséghez: — Mond, ki marad ma a gye­rekkel otthon? A te anyád vagy az én anyám? • ' — Szörnyű nószemély, már nem bírom ki vele tovább! — Válj ei tőle.. — Dt hiszen nem a Mesé­sem! Anya: — Hajnalban kell ha­zajönni? Hol voltál az éjsza­ka?... A lány: — De anyuka, kép­zeld dl a fiúk valahová eldug­ták a ruhámat, meztelenül még­sem jöhettem haza.. • A kártyás haldoklik: — Látod, látod... Mennyi fe­lesleges időt elveszítettél az életedből kártyázással...! — mondja neki szemrehányóan a felesége. — Igen. Keverés közben... ÍVV^VWWWWWVWWWWNA^VO/WWWWWWWVWWWWWW, WWWWWVA M. Zaharov: Esetem a hiúzzal Oj munkahelyemen már a legelső napon vá­ratlan esemény történt. — Vaszilij Vaszilje- vics! — üvöltötte falfe­héren a porond felügye­lője, amikor berontott az irodámba. — A hiúz megharapta a tigrist. A nőstényt S méghozzá olt a porondon, a nézők sze- meláttára! — Már milyen érte­lemben? — kérdeztem. — A szó szoros értel­mében. Pontosan a tar­kóján. Rá kellett lőnünk a... tűzoltófecskendővel. Nem boldogul vele az ál­latszelídítő sem. — Hívják csak ide! — mondtam, s félretettem a napi ügyeket. — Az állatszelídítőt? — Miért éppen az ál­latszelídítőt? Hát ő ha­rapott?! — Nem, nem ő, de hát akkor... nem értem. Kit hívjunk be önhöz? — Hát azt, aki hara­pott. Azt hívja ide! A felügyelő nagy sze­meket meresztve tántor­gott ki az irodából, majd néhány percen belül két egyenruhás ember kísé­retében tért vissza, akik pórázon vezetve hozták a hiúzt. A se élő, se holt állatszelídítő tűzol­tófecskendővel követte őket, s mindkét piszto­lyát élesre töltötte. — Nincs beszámítható állapotban — mondta remegő hangon —, ráug­rik az emberekre, mint róka a nyúlra. • — Minden világos — nyugtattam meg a kö­röttem állókat, — ilyen esettel előző munkahe­lyemen is találkoztam már. Kérem önöket, hagyjanak bennünket magunkra. — Én is menjek? — rebegte az állatszelí­dítő. — Persze, hogy men­jen! Csak az maradjon itt, aki a nősténytigrist megharapta! — most már kijöttem a béketű­résből. Végre kettesben ma­radtam. A hiúzzal. Egy ideig szótlanul tanulmá­nyoztuk egymást, végül elszántam magam a be­szélgetésre. — Ügy gondolom, hely­telenül viselkedtél — mondtam neki szelíden, kissé elgondolkozva a történteken. — Hát sza­bad ilyet tenni egy jól nevelt hiúznak? Megha­rapni saját földijét? Hát lehet ilyet tenni? Ezután gondterhelten hallgattam egy sort. Hallgatott a hiúz is. — Persze, ha nem munka közben történik — folytattam egy kis idő múlva —, akkor near kerítenénk ekkora fene­ket a dolognak. De a po­rondon, a nézők szeme- láttára...! Ez igazán csú nya dolog. Mit gondol­janak ezek után a néző’' Mit tanuljanak tőled? Arra akarod őket taníta­ni, hogy ha hazafelé mennek, ők is egymást harapdálják? igen? Ezt akarod elérni? Beszélgetésünk első óráját a békés egymás mellett élés bonyolult problémájának szentel­tem. A második óra el­ső felében a feszült nem­zetközi helyzetről festet­tem hátborzongató ké­pet, majd a még meg­található hiányosságok­nál horgonyoztam le, de az érdemek fel sorol val sem maradtam adós. Nem bizony...! A negye­dik órában csupán szűk körű családi dolgokról beszéltem. Majd az ál­talános emberi problé­mákat ecseteltem. A hatodik óra végén kinyi­tottam az ajtót, és ki­szóltam a folyosón vára­kozó állatszelídí tőnek: — Tessék, vigye el in­nen ezt a kismacskát! A szelídítő belesett az ajtón, és nem akart hin­ni a szemének. Bizonyá­ra azt hitte, álmodik, mert kétszer is magába csípett, hogy meggyő­ződjék: ébren van-e? — Hát ezt., ezt hogy csinálta?! — kérdezte elképedve. — Hát,, nem veit éppen könnyű, de ment. Ezzel a módszerrel ránc- baszedtek már kemé­nyebb legényt is!... Fordította: Krecsmáry László Mily cm a pulőverdivai? A kardigán, a szett, a kuli kedvelt a nők körében, mert nem gyúródik, és kezelése köny- nyű. Mindig jól öltöztet. A Budapesti Kötő Háziipari Szövetkezet fontos szerepet tölt be a kötött-, illetve a pu­lóverdivatban. A gyári pulóve­rek mellett az ő termékeik hírnevet szereznek a magyar kötöttárunak külföldön is. Dr. M-aczke Károlyné tervező elmondotta: — Exportálunk számos or­szágba. Kanadába, Dél-Amerika államaiba, Szovjetunióba, sőt olyan „pulóver nagybatalom”- nak is, mint Japán. — Melyek az új divaitszínek? — Az őszi erdő színed divato­sak, a tűzpiros színtől a vörös- barnán át a mélybarnáig. Hal­ványdrapp gyapjúszettünket például fehér és négerbarna szegéllyel készítjük. (Első ké­pünk.) Evek óta most először nem szerepel a rózsaszín. Estére a fekete és a fehér „világdivat”. Népszerűek a fehér horgolt pu­lóverek (második képünk), amelyeket külföldön különféle alkalmakra nagyon szívesen viselnek. Fekete pulóvereink sokszor gyönggyel, aranyszállal, sőt ékkövekkel hímzettek. Kü­lönösen az angoloknak sokat exportálunk ebből, fekete bár­sony szoknyával viselik. — A kötött és a horgolt ver­senyben van... — Igen, a kötött mellett nép­szerű a horgolt is, mi azonban kombinálni szoktuk a két anya­got. Például síkkötött pulóvert, ruhát, horgolt dísszel látjuk el. K. M. FÉRFI KÖTÖTTKABAT Anyaga körülbelül 1,20 kg vastag gyapjúfonal, négyes és ötös kötőtűvel kötve. Minta: Elkészítjük a szüksé­ges szemmennyiséggel az alap­sort, ezt visszafelé fordítottan végigkötjük. 1. sor: (első és utolsó szem a mintán nem szerepel) 1 fordí­tott, 2 sima, ezit ismételjük, 1 fordítottal fejezzük a sort. 2. sor: 1 sima, 1 szemet fordí­tottan leemelünk, 1 szemet for­dítottan lekötünk (ismétlés). 3. sor: 1 fordított 2 sima (az előző sorban fordítottan leemelt szemet a rajta levő ráhajtással együtt kötjük le simán). (Ismét­lés.) A második és harmadik sor ismétlésével kötjük a kabátot. Háta: 96 szemre kezdjük és 4 sort kötünk 1 sima, 1 fordított kötéssel 4-es tűvel, itt tűt vál­tunk és a mintát körülbelül 41 cm magasságig kötjük. A karöl­tőre elfogyasztunk mindkét ol­dalon 1x3, 3x2 szemet s ezután kezdjük a raglánfogyasztást (szél szem nem számít) 1 sima, 1 fordított, 1 sima, 2 szemet fordítottan összekötünk. A sor végén a negyedik és ötödik sze­met fordítottan összekötjük, 1 sima, 1 fordított, 1 sima. Min­den sornál a fogyasztást e két szemmel visszük. Huszonötször fogyasztunk, marad 28 szemünk. Eleje: Először a jobb oldalt kötjük, ötvenegy szemmel kezd­jük, a hátával azonos módon dolgozunk, körülbelül 14 cm magasságnál a kívánt helyen 25 szemet a vékonyabb tűre átve­szünk és 1 sima fordítottan 4 sort kötünk. Ez az oldal a szél­től körülbelül 12 cm-re kezdő­dik. A szemeket befejezzük. A következő soron amennyi sze­met átvettünk, annyit beszapo­rítunk és úgy dolgozunk tovább. Körülbelül 60 cm-nél a nyak- kivágást fogyasztjuk 1x3, 4x2, 2x1 szemmel. A ragián vonalat a hátrésszel azonos módon ké­pezzük. Négy szem marad, ezt egyszerre fejezzük be. Ha ké­szen vagyunk, bejelöljük a gomblyukak távolságát és a bal eleje résznél munka közben belekötjük a széltől 3—5 szemmel a zsebhez hasonló, módon. Ujja: 39 szemmel kezd­jük, 8 cm-t kötünk 1 sima, 1 fordított bordázattal a véko­nyabb tűvel. A vastagabb tűvel kötött résznél minden negyedik sorban szaporítuhk, összesen tizenötször, lesz 69 szemünk. Hónaljnak lefogyasztunk 2x3 szemet mindkét oldalon. Ezután az elejéhez hasonló módon ke­rettel készítjük a ragián fo­gyasztást míg 7 szemünk marad a tűn. Ha minden darab készen van, gyengén átgőzöljük, összeállít­juk és a nyakkivágást, valamint az eleje-részt tűre szedjük. Kö­rülkötjük 1 sima, 1 fordított bordázással. Végül a zsebeket belevarrjuk és a gombokat is fel­varrjuk, lehetőleg „hátsó” gombbal, mert ez megakadá­lyozza a kötés kiszakadását. — Szegedin* « l

Next

/
Oldalképek
Tartalom