Békés Megyei Népújság, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-16 / 12. szám

ms. január 17. 3 Szerda Átlagos éleikor 38 év Átlagkereset 23331 forint Közös vagyon 74 millió forint q füzesgyqrmati Vörös Csillqg Tsz-ben Tizenkilencedik zárszámadó közgyűlését tartotta a napokban a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz. A községi művelődési otthon nagytermét zsúfolásig megtöltöt­ték a tagok és a meghívott ven- j dégek. D. Tóth Ferenc párttitkár j üdvözlő saavai után Csirik Imre ! tsz-elnök ismertette a vezetőség beszámolóját az 1967-es esztendő eredmény eirőL A teremben szinte lélegzetvisz- szafojtva figyelt mintegy ezer ember. Valamennyien emlékeztek még a múlt évi tavaszra, nyárra. A nagyarányú belvízkár, a szokatlanul száraz nyár nem sok jóval kecsegtette a tagokat. Ha a vezetőség a mezőn járt: Mi lesz velünk? Lesz itt egyáltalán kukorica, cukorrépa? Érdemes megkapálni ezt a dűlőt? — Ilyen kérdésekkel fogadták őket a ta­gok mindenfelé. A füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz-ben ugyanás — ahol a tízezer holdas határban jó termőfölddé varázsolták a szikes talajt — a megyében elsőnek rendezkedtek j be készpénzfizetésre s a tagság megszokta a magas keresetet — féltek, hogy soványabb lesz a boríték, mint máskor. Jobbnál jobb ötletekkel álltak elő, mit hogyan lehetne módosítani. A vezetőség idejében gondoskodott a tervmódosításról, az elmúlt évek rendszeres jó i talajmunkája is meghozta gyü­mölcsét. így történt, hogy minden eddigi­nél jobb eredményekről adhatott számot a vezetőség. Kiderült többek között, hogy a Vörös Csillag Tsz közös vagyona j ma már meghaladja a 74 millió I forintot. Az egy tagra jutó va­gyon mintegy 71 ezer forint. Csu­pán a gépparkjuk értéke 13 mil­lió forint. Az évi termelési érték 1967-ben 71 millió 412 ezer forint volt, ami kilenc és fél millió fo­rinttal haladta tűi az előző évit. Az áruértékesítés felülmúlta az 52 és fél millió forintot, ami szintén 4 millió 100 ezerrel volt több az 1966-as eredményeknél. | és két üteg áll rendelkezésére. Erősítésül Szegedről és Miskolc­ról rendel fel csapatokat a fő­városba, s mivel azok lassan mozognak, kirohan az egyete­mekre, mozgósítja az egyetemi bajtársi szövetségek tagjait. A kormányzó sokáig aggódik: va­jon sikerül-e olyan katonai erőt felvonultatnia maga mögé, amely képes a király alakulatait fel­tartóztatni. A kormányzói had­parancsot, amely hangsúlyozza, hogy a nemzeti hadsereg Horthy kezébe tette le az esküt, tehát az ő parancsait tartozik követ­ni, sem Ostenburg, sem Lehár, sem a közben hozzájuk csatla­kozott komáromi helyőrség nem veszi tudomásul. Horthy az angol, francia és olasz jegyzéket elküldi IV. Ká- roiynak egy kísérőlevéllel: „Felség! Súlyos lelki küzdelem után, nyomasztó aggodalom kényszere alatt kérem Felségedet, ne foly­tassa útját fegyveres erővel a főváros felé... A kisentente most már nyíltan fenyeget a bevonu­lással. Erőviszonyaink pedig időközben csak • rosszabbodtak. A három oldalról benyomuló ellenséggel szemben ellenállásra képtelenek lennénk. De ha még fel is tételeznénk, ami lehetet­lennek látszik, hogy a végsőlúg védekező nemzet valahol mégis feltartóztatná az ellenséget, az ország jelentős részei akkor is Az állattenyésztők, növényter- I mesztők és kertészek egyaránt megérdemelték a dicséretet A j tehenészetben például az átlagos í tejhozam egy év alatt 2700 liter- j ről 3000 fölé emelkedett, ami j összességében mintegy 110 ezer! liter plusz tejet eredményezett j A fiatal almásuk 90 vagonnyi , kiváló minőségű termést adott. Jól fizetett a vöröshagyma, eu- ! korrépa és egyéb növényféleség, j A beszámolóból kiderült, hogy a Vörös Csillag Tsz-ben minden ledolgozott tízórás munkanapra 102 forint 26 fillér munkabér ju­tott a tagoknak. Az évi átlagos kereset 23 ezer 331 forint, az egy családra jutó kereset pedig több mint 30 ezer forint. A ta­gok évközben a tervezett kereset 75 százalékát megkapták. A zár­számadáskor még 6 millió 880 ezer forint munkabér került kifi­zetésre. Örömmel hallották azt is a beszámolóból, hogy gondoltak a vezetők a jövőre: 3 millió 15 ezer forintot kész­pénzben tartalékoltak. A szövetkezet rentabilitását mu­tatja többek között: az egy hold­ra jutó halmozatlan termelési ér­tékük 1967-ben 5 ezer 681 forint, volt igényes feladatokra, hiszen a tsz- ben az átlagos életkor mindössze 38. év, jóval az országos alatt van. A biztos kereseti lehetőség, a megfelelő munkakörülmény, a modern üzemi konyha, a fizetett szabadság, a magas szociális-kul­turális alap igen vonzó a falusi fiatalság számára. Az utóbbi hetekben 120-an kér­ték felvételüket az országos hírű szövetkezetbe. A vezetőség azonban úgy határo­zott, hogy a legközelebbi közgyű­lésen fél napot rászánnak ennek megvitatásálra. Csupán 8—10 új belépővel kívánják gyarapítani a létszámot, de a végső döntésit a tagságra bízzák, hiszen a munka­képes fiatalság, a több, mint 200 asszony állandó részvétele a kö­zös munkában biztosíték arra, hogy az új esztendőben a megnö­vekedett feladatokkal is megbir­kóznak. A felszólalók elmondották, hogy tavasz végén és nyár ele­jén nem bíztak ilyen nagy si­kerben. Jól esik, hogy a közös munka ilyen szépen gyümölcsö­zött. A vezetőségnek talpraesett irányításáért, a fegyelem megkö­veteléséért külön köszönetét mondtak. Az új év feladatairól a követ­kező közgyűlésen tárgyalnak. Annyit azonban már most is el­mondottak, hogy 1200 hold öntö­zésére készülnek a közeljövőben, nagy területen fordul termőre az alma, ezért tározót építenek. Bátran vállalkoznak a munka­A 19. zárszámadó közgyűlésen ott volt és felszólalt Láda And­rás, a szeghalmi járási pártbizott­ság első titkára és Nagy Mihály, a Körösök Vidéke Termelőszövet­kezetek Területi Szövetségének titkára is. — Ary — Nem bízzák a vak szerencsére a vadászatot a szeghalmi járásban sem Társadalmi életünkhöz hozzá­tartoznak a vadászok is, hiszen az elejtett vadakkal nemcsak ha­zánk, hanem jó néhány külföldi ország lakosait is finom falatok­hoz juttatják. Nem véletlen, hogy időnként napirendre tűzik a va­dásztársaságok munkáját a ta­nácsok. Nemrégiben a szeghal­mi járási tanács értékelte a járás 9 vadásztársaságának múlt évi tönkremennének. Az ebből szár­mazó súlyos elkeseredés és téli nyomor a bolsevizmus számára egyengetné az utat. Sőt, a kö­rülmények komoly mérlegelése arra a felismerésre vezet, hogy már korábbi időpontban is számolnunk kell bizonyos ve­szedelemmel... Ha Felséged fegyveres erővel tovább vonul Budapest felé, végzetünket nem kerülhetjük el és néhány nap alatt az ország megmaradt részei is idegen kézre kerül­nek. Ha Felségednek az lenne az óhaja, hogy az entente képvise­lőivel, velem vagy a kormány­nyal személyes érintkezésbe lépve, a helyzetről közvetlen meggyőződést szerezhessen, en­nek nincs akadálya. Felséged kis kísérettel tökéletes bizton­ságban teheti meg ide az utat. Egész életemben önzetlenül teljesítettem kötelességemet. Ma az a kötelességem, hogy jelent­sem: ha Felséged fegyverrel vonulna be Budapestre, Magyar- ország léte megszűnne. Legmélyebb hódolattal Horthy”. működését, gazdálkodását. Az írásbeli beszámolóból kitűnt, hogy a nimródok ebben a járás­ban sem bízzák a vak szeren­csére a vadászat sikerét. Már évek óta gondot fordítanak a vadállomány téli etetésére, a vér- frissítésre, á kaszálások idején elriasztott fácánok fészkeinek felkutatására, s a tojások kikelte­tésére. Dévaványán, Füzesgyar­maton és Körösladányban tavaly 3500 fácáncsibét neveltek fel, és engedtek szabadon. A szeghalmi és a füzesgyarmati vadásztársasá­gok elhatározták, hogy az idén mesterséges fácánnevelő telepet rendeznek be, ezekhez már meg­rendelték a száz—száz darab fá­cántyúkot. A vadásztársaságok mindegyi­ke jelentős mennyiségű szálas és abraktakarmányt gyűjt össze évente a vadállomány téli átte- leltetéséhez. Többek között a szeghalmi vadásztársaság 70 má­zsa lucernaszénával, 120 mázsa kukoricával és 120 mázsa ocsu- val rendelkezik. A körösladányi vadásztársaság 110 mázsa lucer­naszénát, 350 mázsa ocsut, 42 má­zsa cirokmagot, és 30 mázsa ku­koricát tárolt. A mesterséges kel­tetés, az állományról való téli gondoskodás mellett nagy gondot fordítanak a vadállomány leg­főbb ellenségeinek, a dúvadaknak az irtására is. A dévaványai va­dászok az elmúlt évben 45 rókát, 500 szarkát, 80 kóborkutyát, a vésztői vadászok pedig összesen 160 rókát pusztítottak el. Ä levelet Komáromban veszi át a király képviseletében Ra- kovszky, s Horthy soha nem kap választ rá. Illetve: válasz­képpen a király vonata folytat­ja útját Budapest felé. (Folytatjuk) A legtöbb vadat a szeghalmi | vadásztársaság ejtette az elmúlt j szezonban: 1633 nyulat és 1141 j fácánt lőttek ki. ugyanakkor élve j 120 nyulat. és 548 fácánt fogtak be. A dévaványai vadászok pedig 11390 nyulat és fácánt lőttek ki. ' és 653 élő nyulat fogtak be. Lesznek-e vágottharomfi-szakboHok megyénk városaiban? A boltok szakosításának kor­szakát éljük. Ha lassan is, de kezd eltűnni — még falun is — az üz­letek mindent egy helyen (élelmi­szert, ruházati cikkeket, petróleu­mot és kocsikenőcsöt) árusító sza­tócs jellege. Az évekkel ezelőtt meghirdetett nagyon helyes elv, ■vagyis a „mindent a maga helyén és bő választékban’’ gyakorlattá válása elé sok akadály gördül még megyeszerte. Szerepel az akadályok között a pénz-, az épít­kezési keret- és az anyaghiány, de az illetékes szervek vonakodása, s egyes kereskedelmi, gyártó egy­ségeknek az az álláspontja is, hogy „adjanak bolthelyiséget a la­kosság ellátásáért elsősorban fe­lelős tanácsok, s mi majd ellát­juk azokat áruval.” Adtak és adnak ezután is, ami­kor tudnak, s olyat, amilyen van, legtöbb esetben csak afféle szük­ségmegoldásút. Ha nem adnak, sem lehet az a válasz, hogy „ak­kor nem árusítunk!” A kbsz-ek, a mezőgazdasági tsz-ek és állami gazdaságok egy része sem ezzel válaszol immár évek óta, hanem igyekszik saját erőből is szolgál­tatóházakat, elárusító helyeket ki­alakítani, építeni. Évekkel ezelőtt láttak hozzá ehhez, amikor még nem, vagy csak alig került szóba az önálló gazdálkodás, a megter­melt áru egy részének belátás szerinti forgalomba hozása mind­azokon a helyeken, ahol igényt tartanak rá. Dicséretes a BOV megyei és környékbeli gyáregységeinek az a törekvése, hogy mind több vágott és élő baromfit hozzanak forga­lomba a megye városaiban és azokban a nagyobb községekben, ahol jelentős számban élnek bér­ből és fizetésből. A baj csak az, hogy nem vált be megfelelően sem a vágott, sem az élő baromfi forgalomba hozásának eddigi mód­ja. Egyrészt azért, mert csak ke­vés bolt rendelkezik a vágott ba­romfi tárolásához elengedhetet­lenül szükséges hűtőszekrénnyel vagy pulttal. A rendelkezésre ál­lók is olyan kicsik, hogy csak ki­sebb mennyiséget mernek rendel­ni. Ennek pedig két nagy hátrá­nya van. Az egyik az, hogy költ­séges a kis tételek kiszállítása, másrészt az, hogy a napot végig­dolgozok hiába szaladgálnak be 4 —5 boltot is, már nem, vagy csak ritkán jutnak hozzá vágott ba­romfihoz. Az élő baromfi árusí­tásához is csak kevés boltban vannak meg a szükséges feltéte­lek, s ezért nem szívesen foglal­koznak az árusításával. Mindezt nemcsak a kereske­delem irányítói és dolgozói ismer­ték fel, hanem a BOV bókéscsa­| bai és orosházi gyáregységeinek vezetői is. Békéscsabán már ré­gebben igényelt a gyáregység üz­lethelyiséget, kimondottan vágott baromfi árusítására, Orosházán most tárgyalnak róla. A kérés in­doka nagyon kecsegtető. Az, hogy a jól felszerelt szakboltokban nemcsak az eddig ismert fagyasz­tott aprólékot, egész vagy dara­bolt baromfihúst tudnának árusí­tani, hanem a jobban kedvelt előhűtöttet is. kiegészítve a vá­lasztékot májjal. pástétommal, liba- és kacsasülttel, tepertővel, meg sokféle konzervkészítmény- nyel. Ám a refrén itt is az, hogy „ha adna a tanács üzlethelyise- get”. Békéscsabán megrekedt az ilyen irányú igény. kielégítése. Lehetséges, hogy Orosházán sem vagy csak nagyon nehezen tud­nak helyiséget biztosítani. Gyulán. Szarvason, s az ilyen szaküzletet örömmel fogadó járási székhelye­ken sem bővelkednek üzlethelyi­ségekkel. Példa rá, hogy a megye folyóiból, tavaiból évente kikerülő 38—40 vagon halnak csak egy kis hányadát tudják városainkban, járási székhelyeinken frissen vagi' feldolgozva forgalomba hozni. A lakosság igénye, ellátása szempontjából bűn lenne bárki részéről belenyugodni az eddigi állapotokba. Abba, hogy a bősége­sen feldolgozásra kerülő baromfi­húsból, a halhoz hasonlóan, csak szűkös választékban, s csak elvét­ve lehessen kapni megyénk váro­saiban — szaküzletek hiányában. A kevés fuvarköltséggel járó helyben árusítás üzleti érdeke a BOV mindkét gyáregységének. A kis- és nagykereskedelmi válla­latoknak pedig hivatással járó kö­telességük is ez, a forgalombaho- zatal után járó tisztes haszon mel­lett. Mivel közös érdekről van szó, lássanak hozzá a gyáregységek vagy saját maguk, vagy a keres­kedelmi szervekkel összefogva az üzlethelyiségek kialakításához, felépítéséhez valamennji város­ban és a változatosan forgalomba kerülő baromfihús iránt igényt mutató járási székhelyeken. Adja­nak ehhez segítséget, ahol mód van rá, helyiséget is a tanácsok, , de ne ez legyen a legfontosabb feltétel. Az önálló gazdálkodás közepette le kell szokni arról a korábbi gyakorlatról, amikor a kereskedelmi és termelési egysé­gek egy része elvárta, hogy kész üzlethelyiséget kapjon hivatásá­nak gyakorlásához, a lakosság áruigényének kielégítéséhez. K. I. Betegségek — kártevők — növényvédő gépek — vegyszerek Nagy érdeklődés kísérte a Tar- hosi Növényvédő Állomás 1968. évi első kezdeményezését, amikor meghirdette a betanított növény­védő-munkás tanfolyam szervezé­sét. Január 5-én Tarhoson 36 szövetkezeti gazda és állami gaz­dasági dolgozó tanítását kezdték meg. A növényi betegségekkel, a kártevőkkel, a növényvédő gé­pekkel és a vegyszerekkel ismer­kednek Kovács Gábor növényvé­dő főmérnök vezetésével. A nyolc­hetes tanfolyam után vizsgát tesz­nek, s ezzel a mezőgazdasági üze­mek betanított munkásaivá vál­nak. Ugyancsak növényvédelmi tan­folyamot szerveztek nyolchetes időtartamra Telekgerendáson is. Itt január 15-én, hétfőn kezdték az oktatást. A tanfolyam hallga­tói a Felsőnyomási Állami Gaz­daságból és a telekgerendási Vö­rös Csillag Tsz-ből jelentkeztek, összesen 33-an vannak. A tan­folyamot Hursán Mihály, a nö­vényvédő állomás mérnöke veze­ti. A telekgerendásiak oktatásá­ba szép számmal bekapcsolódnak az állami gazdaság szakemberei is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom