Békés Megyei Népújság, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-14 / 11. szám

Romvári Etelka Ülő nő mű, miben és minek a vonzási körében kételkedik az író vagy a kritikus, elég gyakran szó sem esik. Mindez Darvas József Zrí­nyi-drámájának előadása után kívánkozik ide, az­után, hogy tucatnyian mondták ki a „varázs­szót”: gondolatébresztő. Bi­zonyára nem szándéka sze­rint értik az írót Darvas ugyanis nem csupán gondo­latokat, hanem inkább felismeréseket kí­vánt ébreszteni. Ez pedig több is, más is. Állásfogla­lás, eszmei szilárdság, ér­zelmi elkötelezettség hitele­síti. Ebből következik, hogy a Thália Színházban bemutatott történelmi drá­ma nem összekacsínt a je­lennel, hanem határozottan és tudatosan szembenéz a mai magyar közgondolko­dás egyik problémájával, múlt-szemléletünk guban­cos szövevényével. Darvas Zrínyije kétfrontos vitadrá­ma. Kisiskolás korunk­tól belénk rögződött illú­ziókat oszlat. Hiszen ki nem tanulta és tanulja borzongó tisztelettel a Szi­getvár ostrománál felma­gasztosuló Zrínyi Miklós Kilencven éve született Molnár Ferenc Kanyargó és ellentmondásos pályát futott be K ilencven esztendő­vel ezelőtt szüle­tett a modern ma­gyar irodalom egyik legvitatottabb egyé­nisége: Molnár Ferenc. Művészi pályafutását és a halála óta eltelt másfél év­tizedet is a rajongó lelken- dezés, illetve Molnár mű­veinek éles bírálata kíséri. Nincs még egy írónk, aki­nek neve olyan ismert len­ne a világban, mint Mol­náré; ugyanakkor nem alaptalan az a vélekedés sem, hogy színpadot hódító darabjainak jó része aligha időtálló. A prózaíró Molnár Fe­renc legsikerültebb munkái állnak hozzánk legközelebb. A méltán világsikerű és oly sok változatban megfil­mesített ifjúsági regény, A Pál utcai fiúk mellett Az éhes város című regényt,. Új Rezső: Fü/íyös Miska Megy nagy úton kicsi legény igen pici, nagyon szegény de a jókedv a subája minden bús szem őt csudálja minden vígas fején táncol minden derűt szívhez láncol. Édes, kicsi, szegény jókedv semmi kincsből örök jótett rójad, rójad a világot téged derül aki látott csinálj éjszakából napot fejfalécből örömpapot bús viharból kacajzáport gyászmenetből ricsajtábort: fordítsa fel a világot fütyörésző vigasságod! Az aruvimi erdő titka és a Széntolvajok című elbeszé­léseit említhetjük. Ezekben a fényes külső­ségek közepette nagy vá­rossá növő Budapest sze­gényeivel vállal érzelmi azonosulást, és művészileg rangos ábrázolását adja a századforduló fővárosi éle­tének. Ekkor még a hu­manista polgár érzései, in­dulatai vezetik. Az első vi­lágháború előtti publicisz­tikája ugyanezért jelentős. Egy haditudósító emlékei címen jelenteti meg 1916- ban frontriportjait, ame­lyekben a polgári eszméd nyékből kiábrándult, de az imperialista háború mé­lyebb Összefüggéseivel szemben tanácstalan író portréja rajzolódik ki. For­dulóponthoz érkezett, s ő visszariadt a következete­sebb állásfoglalás követ­kezményeitől: nem előre ment, hanem hátrafelé. A bukott forradalmak után még az az óvatosan adagolt társadalomkritika is eltű­nik darabjaiból, amely ko­rábban Ady és más kiváló művészek bizalmát is meg­szerezte számára A drámaíró Molnár Fe­renc pályáján figyelhetjük meg leginkább a hanyatlás jeleit. Első színpadi kísér­letei bohózatok: a század­elő Budapestjének legna­gyobb sikerei. A folytatás igényesebb. A Liliom, A testőr és A farkas már olyan szerzőt emel a ma­gyar színházak — minde­nekelőtt a fényes Molnár­premiereket rendező Víg­színház — koronázatlan ki­rályává aki a hatásos szer­kezet és poén-időzítés for­mai eszközeit még figye­lemre méltó gondolatok, hangulatok és érzések kife­jezésében hasznosítja. Az önállósuló polgár, a buda­pesti középrétegek világ­szemlélete, emberről, hű­ségről, szerelemről, játékról és szegénységről vallott felfogása kap hangot ezek­ben a színjátékokban. A két világháború között vi­szont már csak szórakoztat­ni akar. Nyíltan megvallja. hogy a siker bűvöletében él. Csak olyan témák fog­lalkoztatják, amelyekről tudnivaló, hogv a polgári közönség érdeklődésére szá­míthatnak, biztosítják a a táblás házakat, a gazdag honoráriumot, nemcsak Budapesten, hanem Bécsi­ben, Berlinben és Npw Yorkban is. Molnár kanyargó és el­lentmondásos pályája ismét fordulóponthoz érkezik a harmincas évek végével. A fasizmus elől Franciaor­szágba, Svájcba majd az Egyesült Államokba költö­zik, de nem talál igazi ott­honra. Az egykor oly ter­mékeny Molnár Ferenc jóformán elnémul. Csak az emlékeit rögzítő és honta­lanságát panaszoló emlék­iratát írja, amely Űtitárs a száműzetésben címmel 1958- ban jelent meg Budapesten. Molnár Ferenc néhány darabjában él színpadjain­kon és java prózájában. Ér­tékeit az értéktelentől segít különválasztani maga az idő. d. L Takács Dezső Dunántúli falu Kiss Margit Házak KÖRŐS TÁJ __________KULTURÁLIS melléklet M ÍTOSZ HELYETT TÖRTÉNELEM Darvas József Zrínyi-drámájáról Pehelysúlyú fogal­makat kedvelő irodalmárok divatos jelzője manapság: „gondolatébresztő”. Mint­ha született volna bármi­kor is figyelmet érdemlő dráma vagy regény, amely nem kívánt és tudott hatni a befogadók értelmére. Mi­lyen meggondolás tehette hát gyakorivá ezt az elis­merésnek szánt homályos jelzőt? Terjedésének egyik oka az a fajta szellemi restség, amely kitér az ál­lásfoglalás elől. nem szeret sem igent, sem nemet mondani. Arról, hogy voltaképpen mit és főleg, minek az ér­dekében kérdez az illető gróf gyönyörű történetét. Azt a történetet, amelyet a régi magyar irodalom leg­nagyobb epikusa, a mártír dédunokája is méltónak tartott a költői halhatatlan­ságba emelni. Ez a törté­nelmi színmű nem az utol­sókig kitartó végvári kapi­tány önfeláldozását rakja körül kérdőjelekkel. Dar­vast a várostrom előtti évek, a mártíromságra késztető és kényszerítő po­litikai-emberi küzdelmek izgatják. Arról szól, amit a hősiesség lovagi gesztusa mondhatni évszázadokon át eltakart és kívülrekesztett a köztudaton, a nemzet múltjával és jövőjével szá­mot vető magyarok látókö­rén. Feltárja a várvédő Zrínyi Habsburg-hűségének motívumait, az állhatatos­ságát magyarázó és igazoló nemes elhatározást, amely a török elleni harcot teszi életcéljává. Azt is leplezés nélkül mutatja meg a drá­ma, hogy ez a cél — mint a nagy történelmi célkitű­zések általában — nem közelíthető ellentmondások, csalódások, átmeneti ku­darcok nélkül. Darvas hő­sét Miksa császár taktikázó ravaszsága, az udvaroncok cselszövése annyira kiáb­rándítja, hogy már-már sorsára hagyná Szigetet. A vár népe helyett saját maga és családja biztonsá­gával törődne, mert bel csapták, megsértették, mert fel kell ismernie, hogy cél­ja távolabbi, mint hitte. A dráma egyik gyen­gesége, hogy a fordulatot, futás helyett a maradást választó Zrínyi visszarette- nését az egész életért megta­gadó árulástól nem tudja eléggé meggyőzővé tenni. Ez sem változtat azonban a lényegen, hogy végül is a hatalmi har cokból és sú­lyos lelkiismereti válságból kiemelkedő politikus vállal­ja a halálos próbát, a húsz­szoros túlerővel szembeni várvédalmet. Ezért mond­hatjuk, hogy Darvas két fronton harcol igazáért. Elutasítja a romantizáló legendát, amely , a barokk eposz mitológiáját állította a történelmi igazság helyé­be. Elfogadja a történelmi források tanúbizonyságát, nem hallgatja el Zrínyi em­beri és erkölcsi gyengéit. Egy egész történelmi kor­szak kíméletlen játékszabá­lyait, pénz- és hataloméhsá- gét, hiúságát és gátlástalan­ságát is felmutatja, de csak mint az igazság részét, és nem is mint a legfontosabb részét. Csak a hősi példa hamis burkát és felhőtlen­né szépített-hazudott hát­terét tagadja meg. A lénye­get tiszteli és igaz voltá­ban meggyőzővé teszi Dersi Tamás

Next

/
Oldalképek
Tartalom