Békés Megyei Népújság, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-14 / 11. szám
1968. Január 14. 6 Vasárnap Nem bürokrata Zokni Zoltán, a Szivarvég Szagtalanító Vállalat alszaglásza félénken kopogott az osztályvezető ajtaján, gondosan odacsoszolgatta cipőtalpát a lábtörlőhöz, majd belépett. — Osztályvezető elvtárs... elnézést a zavarásért, de a múltkori munkaértekezleten azt tetszett mondani, hogy az új gazdasági mechanizmus szelleme már most megköveteli, hogy minden lépésünkről tudjon... És csak azért jöttem, hogy bejelentsem, nekem most sürgősen ki kell mennem a... Az osztályvezető fel sem nézett, csak ridegen közbevágott. — Adja be írásbanl — De kérem, osztályve.'.. — Semmi kérgm! Nem bürokrácia ez, de nekem is fedeznem kell magamat. Így szépen lefűzöm egy dossziéba és bármikor ki tudom mutatni, hogy ki, mikor, hol járt... Zokni kényszeredetten topogva nyekergett: — Kivételesen ... nem lehetne szóban... sürgős... — Szó sem lehet róla! Pár perc múlva Zokni hozta a papírt. Az osztályvezető gondosan átnézte és felhördült: — Mi ez? Ennyi az egész? „Tisztelettel bejelentem, sürgős dolgomat kell elvégeznem, melynek tudomásul vételét kérem. Zokni Zoltán alszaglász”. — Se fejrész, se dátum, se indokolás! Mit képzel, ki fogadja el így tőlem egy esetleges felülvizsgálat során? Tessék pótolni a hiányosságokat! Pár perc múlva visszajött Zokni, az osztályvezető gondosan vizsgálódott: — Na, nézzük csak... nézzük csak .1. igen, igen ez is megvan, megvan... Hát ez mi? Ez magának indokolás? Mi az, hogy muszáj? Kacagnom kell! Nyilvánvaló, ha valaki hivatalos idő alatt Családi Egy anyóka a postán £gy szól: — Táviratot szeretnek feladni, de nagyon gyengék a szemeim. Volna olyan kedves, hogy leírná, amit mondok? — Nagyon szívesen, nénikém, — felelte a fiatal tisztviselőnő és kezébe fogta a tollat. — Tehát, írja: Szerencsésen megérkeztem, mindenki jól van és üdvözöl benneteket. Én is csóakar menni valahová, akkor a „muszáj” kényszeríti, de azért az indokolás legyen részletes! — De osztályvezető elvtárs, annyira sürgős, hogy nincs időm indokolni... — Engem az egyáltalán nem érdekel, tessék precízen dolgozni! Az új gazdasági mechanizmusban ... Zokni kirohant, egy perc múlva már jött is vissza. Az osztály- vezető már nyájasan mosolygott: — Lóm-lóm, milyen gyorsan tud mozogni. Na tehát aszongya, hogy: „sürgős anyagcsere lebonyolítása”. — Nem is tudtam, hogy építkezik. Vagy a nejének vett valami ruhaanyagot és nem tetszik neki? Zoknikám, vigasztalódjon, én is így járok vele minden születésnapján ... — De kérem., — Ne türelmetlenkedjék, hoz- | zájárulok az anyagcseréhez, de ezt még be kell jegyezni, hogy j hol szándékozik azt lebonyolíta- ni... t — De... de.:. — Ejnye, Zokni kartárs, maga túl sokat vitatkozik! Be kell látnia, hogy ennek megjelölése számomra nagyon fontos, mert teljesen fedve vagyok olyan eset- j ben, ha netán máshova megy az illető, mint amelyet megjelölt, j Nem kis dolog ám az én felelősségem a beosztottjaimért... Zokni felsóhajtott: .— Hájjájjajj... Az osztályvezető atyai jósággal vigasztalta: — Jól van na, ezért már nem j kell visszamennie, nem vagyok én \ bürokrata, beírom én magam.; Tehát tulajdonképpen hova is akar menni7 Zokni Zoltán megsemmisütten motyogta: — Most már sehova... OKI távirat kotlák drága Mária, Péter. Fülöp, Konrád, Lizi, Annácska, Gréti. — De anyókám — szakította félbe a tisztviselőnő —, nem volna egyszerűbb, sőt olcsóbb is, ha csak annyit táviratozna, hogy csókollak mindnyájatokat? — Az lehet — tiltakozott az öregasszony —, de mégse tehetem. Nem akarom, hogy János, a vöm, azt higgye, hogy őt is csókolom. TARKA - BARKA — Mit gondol? — kérdezi az egyik katolikus pap a másikat. — Megérjük mi azt a napot, amikor feloldják a tilalmat? —Mj aligha, de a gyermekeink biztosan. * — Az én anyukám nem tud gyermeket nevelni — panaszkodik egy gyermek a másiknak. — Miért? — Este, amikor friss vagyok, lefektet, viszont reggel, amikor álmos vagyok, azt mondja: kelj fel! * Egy tudományos kongresszuson beszélget két professzor. — Nagyon kellemetlen, amikor az ember előadást tart, látja, hogy a- teremben egyesek megnézik, hogy hány óra van. — Ó, igen, de ennél még rosz- szabb, ha az ember azt látja, hogy megrázzák az órájukat, vajon nem állott-e meg. * Egy fiatalember bútorozott szobát alkar kibérelni, és azt szeretné, ha az új tulajdonos- nő kedvező benyomást szerezne róla. Ezért tehát így szól: — Amikor a régi lakásomat elhagytam, a lakásadónő sírt. — Ez nálam nem történhet meg, mert itt a lakbért előre kell fizetni. Ha egy szamárnak azt mondod: csacsi, úgy érzi, hogy „kend” helyett „uramnak” nevezted. * íme egy újsághír, amely a rövid velős fogalmazás nagydíjára pályázhat: „Mayer úr gyufát gyújtott, hogy megnézze, vajon autó-tankjában van-e elég benzin. Csütörtökön temetik”. * A kártyás haldoklik: — Látod, látod ... Mennyi felesleges időt elveszítettél az életedből kártyázással... ! — mond- 1 ja neki szemrehányóan a felesé- | ge. — Igen. Keverés közben ..; ’ wvwwvvwvwvwwwwv. Januári képrejívény Milyen eredménnyel zárta az évet ez a tsz? (A helyes megfejtési az olvasóra bízzuk.) (Zsoldos Sándor rajza) W W ÍZLÉS és dívái Elsődleges a forma, a sziluett. Minden divatigény hoz valami új formát: régen a hordóvonal uralkodott, ezt követte a zsák. a tubus, s most a trapéz. Nagyon fontos az anyag. Az egyenes ruhákhoz vastag, durva szövésű anyagok illenek. A trapéz vonalhoz szintetikus vagy kötött, főként formatartó anyagok alkalmasak. Az alpaga, a yester jó sziluettet ad. Az új sziluett a lefelé bővülő mértani forma, a trapéz Ehhez a kalap magasított ugyan, de rendszerint karima nélküli vagy „cowboy” kalap. A táska kicsi és szögletes, a cipő botsarkú és szintén szögletes orrú. A divatos nő sohasem lehet részleteiben — csak kalapban, csak táskában vagy cipőben — elegáns. Az igazi elengancia, a formák ösz- szessége: a sziluett. Mi az ízlés? Az a tehetség vagy megtanult jótulajdonság, amivel a legújabb divatból — egyéniségét, testalkatát az alkaOtthonra: ideális a nadrág és a pulóver. (Fölötte viseljük a meleg háziköntöst). lomsizerűségét figyelembevéve — a nő kiválasztja a neki legelőnyösebb ruhafélét és a kiegészítőket. Egy kis gyakorlati tanács: reggel általános és szükséges a háziruha. Ez köntös vagy pongyola. Aki ízlésesen és korszerűen akar öltözködni, ne a hosz- szú matlasszé pongyolát válasz- sza, hanem a rövid, jó meleg szövetből készült házikabátot, hosszú nadrággal. Munkában, iskolában, hivatalban legpraktikusabb a szoknya és a blúz, az új divat szerint mellénnyel vagy kötött kabáttal. A teltkarcsúaknak egyenes mellényt és hosszított derekú szoknyát ajánl a tervezőnő, a magas karcsúaknak a rakott vagy hollos szoknyát, a buggyos, bekötött blúzmegpldásokat. (Terylén anyagot, mert nem gyúródik, kopásálló; szintetikus biuzt, amit ha este kimosunk, reggelre száraz, vasalni sem kell). Alkalmi ruha: nem azonos a feltűnő, lúldiszített ruhákkal. Az Munkába: Trapéz vonalú kötényszoknya. masasnyakú puli val. alkalomszerűség is többféle lehet: baráti társaság, koncert, színház, mozi, táncos szórakozóhely. Baráti társaságba kis szövetruha vagy finomabb szoknya, pulóver a legmegfelelőbb; színházba, koncertre szépszabású, egyszerű, elegáns, finom anyagú ruha, kompié vagy kosztüm táncos helyre dekoltált, külön! ges anyagú és szabású ruha. K. »V Szórakozáshoz: Szép mintájú kötött kosztüm.