Békés Megyei Népújság, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-09 / 6. szám
t*M. január 9. 3 Kedd A táppénzes gyógyszerköltségek alakulásáról, a szakszervezeti kultúrotthonok munkájáról tárgyal az SZMí elnöksége A Szakszervezetek Megyei Tanácsa Elnöksége január 12-én tartja legközelebbi ülését Békéscsabán, az SZMT-székház nagytermében. Ezen Bányai Béla tájékoztatja az elnökséget a január 1-j árintézkedésekkel kapcsolatos tapasztalatokról, majd az elnökség megtárgyalja az 1967. évi táppénz- és gyógyszerköltség alakulását, az ezzel kapcsolatos feladatokat. A beszámolót Sorbán József, az SZTK igazgatója terjeszti az elnökség elé. Ezenkívül tájékoztató hangzik el a kultúrotthonok munkájáról és a vezetőségeik újjáválasztá- sáról, valamint a munkaügyi döntőbizottságok továbbképzéséről. Gazdaságosabb az állattartás a gyomai Győzelem Tsz-ben A mezőgazdaság átszervezése idején alakult a gyomai Győzelem Tsz, s ezért az egyszerre jelentkező nagy igényeik közepette csak ideiglenes, vagyis többnyire szerfás épületekben tudták elhelyezni az állatállományt. A kezdetlegesség még nem szűnt meg, ennek ellenére a korábbi négyszáz helyett most hétszáz szarvasmarhát tartanak, ezen belül száz tehén helyett háromszázat. Ráadásul a tehénállomány zöme már gümőkór- mentes, s a tehenenként! tejtermelés az évekkel ezelőtti évi 1400—1500 literről 2800—2900-ra növekedett. A sertésállomány valamelyest csökkent az utóbbi években a kívánt fejlődés helyett. Ennek egyrészt az a magyarázata, hogy az emberek nem szívesen vállalják a községtől távol levő állatok gondozását, bekötő út hiányában. Másrészt az, hogy az utóbbi evőkben 8—10 vagon árubaromfit neveltek, értékesítettek, s ez lekötötte a takarmány jó részét. A jövőben árubaromfi helyett húszezer tojótyúk-állományt tartanak. Elhatározták azt is, hogy eddigi 8—900-ról 1200-ra növelik az anyajuh-állományt ken arról volt szó, miként lehetne megmenteni a halálra ítélt Korvin Ottót és kommunista társait, s egyúttal átjuttatni a határon a Magyarországon rekedt Szamuely Lászlót. A terv megvalósításába a provokátor Csuvarán kívül bekapcsolódott néhány szélhámos is. Nekik az volt a szándékuk, hogy a bécsi emigráció megbízásából Magyarországra utaznak, ott kezükbe kaparintják a foglyok kiszabadítására szánt nagy pénzösz- szeget, aztán megszöknek vele. A Prónay-különítmény azonban Csuvara információi alapján elfogta őket, s az árulás nyomán sikerült Szamuely Lászlót is letartóztatniuk. A szélhámosokat nem is kellett nagyon megverniük, hogy elvállalják, amit Prónayék akartak. Prónay szerint ugyanis nagyon használna Horthy népszerűségének, ha nyilvánosságra kerülne: az Ausztriába menekült kommunisták orvgyilkosokat küldtek Magyarországra, hogy meggyilkolják a fővezért. A letartóztatott szélhámosok már „beismerő vallomást” tettek, az pedig igazán nem okoz gondot Prónay- nak, hogy Csuvara úgy beszéljen, ahogy kell. Civilben, lefüggönyözött kocsiban siet Horthy a titkos találkozóra, hogy magától Csuvará- tól, a „bátor” kémtől hallja, hogy miként akarják őt, a főA kollektív felelősség elmélyítésének is gazdasági alapja van Hogyan látja egy járási párttitkár a jövőt? Vincze János elvtárssal, a mezőkovácsházi járási pártbizottság titkárával beszélgettünk arról a várható fejlődésről, gondról, amely ugyan szóba került mór a különböző szintű megbeszéléseken, az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésének előkészítése során, de mégis most vált csak igazán aktuálissá, amikor már „naptárilag is” az új mechanizmus gyakorlatában. vagyunk. — Hogyan készült 1968-ra a járás? — Gondolom, ahogyan mások is. Végigcsináltuk az összes ezzel foglalkozó tanfolyamokat már 1965 óta. Ügy érezzük, sikerült megérttetni mindenekelőtt a ' párttagsággal az új mechanizmus előnyeit. A változással egyetértés van nemcsak a párttagság kőiében, hanem a széles dolgozó tömegele körében, is, és ezt alapvető jelentőségűnek tartjuk. — Az előkészítő munkának milyen konkrét eredményei vannak? — Elértük, hogy már a múlt évben előtérbe került jobban, mint bármikor azelőtt, a közgazdasági szemlélet. Annak kutatása, hogy „mi mibe kerül”, és ez, mondhatnám úgy is, fordulatot jelentett a gazdasági kérdések eldöntésében. Másodszor pedig: nem tápláltunk illúziókat az új gazdasági mechanizmus bevezetésének első évi eredményeivel kapcsolatban. Őszintén beszéltünk mindig altról, hogy a célkitűzések csalt úgy válnak valóra, ha mindenütt nagyobb gondot fordítanak a 'termelésre. Olcsóbban, jobban termelni, és ne úgy, hogy mindenki mást csinál join. Hogy durva példát említsek, a tsz, ne kisipari üzemeket fejlesszen, a íktsz pedig ne olyan profilt, ami nem viszi előre a gazdaságos termelését, hiszen a reform alapgondolata, hogy a népgazdaságban rejlő lehetőségeket a helyi tartalékok feltárásával mindjobban kihasználják az emberek. Még egyszer aláhúznám: a termelés fokozass a legfontosabb. A mi járásunkban a mezőgazdaság a fő profil, amelvezért a kommunisták eltenni láb alól. Csuvara pompásan játssza szerepét, kitűnően mondja él a mesét, amelyre őt Prónay maga tanította ki. A fővezér. a legmagasabb elismerésben részesíti a provokátort. — Hasznos szolgálatokat tett a nemzeti keresztény hazának! — mondja neki, de még hálá- sabban szorítja meg Prónay Pál kezét. Az ünnepek után az egész magyar sajtó a fővezér elleni kommunista merénylet-terv meséjét zengi. A fővezérség közleménye szerint a kommunisták „levegőbe akarták röpíteni a miniszterelnöki palotát, a fővezérség épületét és az Operaházat”, hogy „a hadsereget megfosszák vezérétől és az így támadt zavarban megdöntsék a mai kormányrendszert.” A merénylet-terv legendája valóban segíti Horthy népszerűségét. S természetesen az sem számít, hogy Váry Albert koronaügyész maga jelenti: nyomozás során kiderült: senki nem szőtt terveket a fővezér megölésére. Az egész koholmány csak arra jó, hogy Horthyt jelentősebb színben tüntesse fel. A fővezér már rég eldöntötte magában, hogy az állam élére kerül. S ha tétovázna, ambiciózus felesége nem engedné megtán torodra. (Folytatjuk) lett a ktsz-ekben tömörülő ipar sem jelentéktelen. — A termelés fokozása volt eddigi gazdaság-poli- titkánlcban is a fő cél — jegyezzük meg. — jegyezzük meg. — Ez így igaz. Csakhogy emellé nem sorakozott kellően az a hajtóerő, amely a kívánt ütemben képes is lett volna fokozni a termelést, vagyis az emberekkel való foglalkozás, az emberek anyagi ösztönzése. Más szóval az a kollektív felelősség, amelyről nemrég olvashattunk a Népszabadság hasábjain lezajlott vitában. Én a magam részéről — s hozzátelhetem, a járás vezetői közül valamennyien úgy értünk egyet e vita lényegével, hogy a kollektivizmusnak is gazdasági alapja van. Ha helyes gazdaságii koncepciók érvényesülnek a gyakorlatban, ez a kollektív felelősséget fokozza. Hiszen, ha a munkás érzi, hogy több a jövedelme a több és jobb munka u-tán, akkor a szó és a tett fedi egymást és hogy ennél tovább menjek — nagyobb hitele lesz a jövőben a mi szavunknak is. A korábbi megbeszélések igazolták, hogy az emberek nagy többsége bízik szavunk hitelében és ezt a bizalmat kell tovább fejlesztenünk. Az elmúlt 10—20 év tapasztalatai is bizonyítják ezt a termelőszövetkezetek szervezésében, megszilárdításában, ahol együtt mentünk az emberekkel, őszintén feltártuk a hibák okát. mint például a medgyesibodaáisi, pusztaott- lakai isz-ekben — ott as emberek segítségével meg is oldottuk a problémáikat, ott nemcsak talpra álltak, hanem elismerésre méltóan meg is erősödtek a szövetkezetek. — Mit tud ajánlani a járási titkár az alapszervezetek vezetőségeinek? — A jó vezető — akár politikai, akár gazdasági posztra gondolunk — még nem. minden. Egyékét ember nem fordítja meg a rossz irányiba került szekérru- dat, ha még annyi éjszakát is tölt a hosszú vitákkal, melyekben elvileg kialakítja a helyes irányt. Ahhoz, hogy a szekénúd egyenesbe kerüljön, mindennap győzködni kell az emberekkel, mindennap meg kéül értetni velük a feladatokat, azok célját és értelmét. Mert minden napnak megvan, a maga problémája, amelyet legjobban az egyszerű emberek éreznek és ha ez valamilyen jelzőrendszeren át nem jut el a vezetőig, akkor hasadás van a kollektivizmusban. Éppen ezért szükséges még jobban együtt lenni az emberekkel, mint bármikor azelőtt pártszervezeteinknek s a többi társadalmi szerveknek is. Ma már idejét múlták a kinyilatkoztatások, ezeknek az idejük régen lejárt. A gazdaság direktirányításos módszeréből az effajta kinyilatkoztatás, feladatadás stib. következett, mondhatnám úgy is, szükségszerűen. A módszereket azonban mindig meghatározza az új cél, az új feladat mélysége és mennyisége. Ha mór itt tartunk, már mint a pártszervezetek új módszereinél, hadd mondjam el, miben látom én a kielégítő gyakorlatot, amely eredményre viszi is a kitűzött célt. Szerintem a leglényegesebb, hogy mindig reálisan, a való életből, lehetőségekből kiindulva kell értékelni és kitűzni a közvetlen tennivalókat. Persze, ez még nem új, hiszen ezt igyekeztünk tenni korábban is. De a valóságot mélyebben, részleteiben kell elemezni, megtalálni azokat. az összefüggéseket, melyek tudatos egybekapcsolása aztán előre viszi az ügyet. Példát mondok erre. Egy ktsz-ben vágj' tsz-alapszervezelben is erre kell törekedni. Egyik (községünk tsz- ében két brigád művelt cukorrépa-földei. Az agyúi brigád 120, a másik 240 mázsás eredményt ért el. Itt a pártalapszervezetnek az a feladata, hogy kimutassa és elemezze e különbség emberi oldalait, mondhatnám úgy is, „káderproblémáit”, a munkaerő-elosztásban. szervezésben fellelhető hiányosságokat és ezeket a gazdasági vezetés elé tárja akik aztán mindezt összesítve a szakmai tapasztalatokkal igyekezzenek kiegyenlíteni a fenti aránytalanságot. És csaknem mindenütt található kisebb-nagyobb aránytalanság, helytelen munka- szervezésből, hanyagságból, meg nem értésből fakadó különbözőség egy-egy üzemen, termelőszövetkezeten vagy tsz gazdálkodási ágon belül. A pártszervezet éppen a hibák emberekre ható elemzésével inspirálja a gazdasági vezetőket, hogy minél kevesebbek legyenek ezek a fogyatékosságok és ennek folytán minél egységesebb kollektíva, minél nagyobb a gazdasági eredmény. Ezekben a dolgokban kell kezdeményezőbbeknek és bátrabbaknak lenniük a pártalapszerveze- ietknek. Ne várjanak felsőbb '-«■ trukcióra. — Milyen eredményeket vár járásában az új gazdasági mechanizmus első évétől? — Lehet-e erre egyáltalán felelni? Egy biztos. Tovább szeretne fejlődni, gazdagodni az egész járás, egyszóval könnyebben, jobban szeretnének élni az emberek. Hogy ez megvalósuljon, magunkon múlik, beleértve a vezetőket is; Magyarán, a kollektív felelősség elmélyítésén. És más is biztos. Az, hogy a termelésben, áruértékesítésben, de még a káderek helytállásában is biztosan lesznek nehézségek, amelyekre számítanunk kell. Itt van például a termelőszövetkezeteknek egy olyan elképzelése, hogy közös keltetőt hozzanak létre. Vajon nem lenne-e célszerűbb inkább a meglevő fmsz-keltető kapacitásának jobb kihasználása? Vannak olyan elképzelések, hogy közös cirokfeldolgozót építsenek a termelőszövetkezetek. Tudomásom szerint a szegedi feldolgozó kapacitását sem tudják teljesen kihasználni. Vajon érdemes-e milliókat beleölni egy ilyen vállalkozásba, nem célszerűbb és gazdaságosabb-e, ha a tsz-tagok téli foglalkoztatását házi seprű- és egyéb kötéssel oldják meg a szövetkezetele? Az új beruházásokhoz sok-sok pénz kell, és szövetkezeteinknek bizony gondolniuk kell arra, hogy a régi gépparkjuk lassan elavul, s a tartalékokat új gépek vásárlására kell fordítaniuk. Ezen túl pedig a meglevő közös vállalkozásokat lenne inkább szükséges tovább fejleszteni. Például arra törekedni, hogy a közös hizlalóban hogyan lehet olcsóbban előállítaniuk egy kilogramm sertéshúst. Vagy hogyan lejiet a meglevő ktsz-eket továbbifejleszteni, amiben látunk lehetőséget és perspektívát. A battonyai dohányszárítók nagy része kihasználatlanul áll, de sajnos, partikuláris érdekből még nem engedi át őket a Dohányipari Tröszt. Pedig Battonyán igen eredményesen lehetne fejleszteni az asztalosipari ktsz-t, amely fokozhatná a foglalkoztatottságot az asszonyok körében is. Mezőhegyesen a vasipari fctsz fejlesztésére van lehetőség, s ebben nem is akadékoskodik az állami gazdaság, amely hajlandó lenne átadni erre a célra az épületeket. Mindezeknek a problémáknak a megoldásában a pártszervezeteknek az első vonalban kell állniuk, mert ezek azok a helyi lehetőségek, amelyeknek kutatását és kihasználását a reform népgazdasági feladattá tűzte, s amely egyben politikai feladat is. Varga Dezső Falusi fiatalok szava lóversenye A KISZ KB Intéző Bizottságának és a SZÖVOSZ Igazgatóságának együttműködési határozata alapján ez évben a falusi fiatalok, s a Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetekben dolgozó Idszesetk részvételével április 6-án és 7-én Kőszegen országos szavalóver- senyt rendeznek. A megyei döntőt február 4-én Békéscsabán, a Megyei Művelődési Házban, a területi selejtezőt pedig február 24—25-én a karcagi művelődési házban tartják. Innen a legjobbak jutnak az országos döntőbe. Kloltés/ülelelt a Szakma Kiváló Tanulója országos versenyre A már hagyományossá vált Szakma Kiváló Tanulója országos verseny előkészületei folyamatban vannak. A Békéscsabai 611. számú Kulich Gyula Ipari Szakmunkásképző-Intézet a következő nyolc szakmába í nevez be: esztergályos, géplakatos, általános lakatos, autószerelő, villanyszerelő, kőműves, bútorasztalos, mező- gazdasági gépszerelő. A megyei elődöntőt január 20 és február 20 között, tartják. Ezen dől el. hogy kik képviselik a megyét az országos versenyen, ■ ahol mindazok, akik a szakmai szintet elérik, április 4-én megkapják a szakmunkás-bizonyítványt. Területi versenyt is rendeznek a Szakma Kiváló Tanulója címért olyan szakmákban, amelyekben országos verseny nincs. így férfi-és női fodrász, rádió-, tv-műszerész. gépjármű-villamossági műszerész, cipész és cipőfelsőkészítő tanulók kerülnek majd a területi bizottság elé. Közülük — szakmánként — a három legjobb kaphatja meg soron kívül a szakmunkás-bizonyítványt. Az országos és a területi véi- senyre egyaránt a megye intézetei, illetve iskolái jelölik ki a tanulókat a legjobbak közül és a nevezéseket Békéscsabára küldik el. ÉVM Belonelemgyárló Vállalat Budapesti Betonárugyára, Budapest XXI.. Rákóczi F. u. 289 (Csepel), valamint Budapest Vili.. Asztalos Sándor u. 12. sz. alatt Levő üzemedhez azonnali belépéssel felvesz mozaiklap gyártó munkára női segédmunkásokat. A munka végzése gyártócsarnokban történik. A bérezés módja telj eisítmény bérezés, kei-eseti lehetőség 100 százalékos normakitelj esités esetén 1300—13-00 Ft-ig. BégyakoirLásd idő után ennél magasabb kereset is elérhető. Azonkívül felveszünk még elektromos vezérlések terén nagy szakmai tapasztalattal és gyakorlattal rendelkező villanyszerelőket, valamint 5 év feletti üzemi gyakorlattal rendelkező autószerelő, autóvillanyszerelő, lakatos, láng- és ívhegesztőt, kőműves és ács szakmunkásokat. A bérezés időbérben történik 7—10,50 Ft/ó. Munkásszállást és napi egyszeri meleg étkezést térítés ellenében biztosítunk. 1968. január hó 1-től minden második héten szabad szombat. Felvételre jelentkezés Csepelen, a munkaügyi csoportnál vagy Budapest Vili., Asztalos Sándor u. 12. sz. alatt levő üzemvezetőnél. 5965
