Békés Megyei Népújság, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-06 / 4. szám
IMS. január 6. 3 Szombat Áruajánlás — Házhozszállítás — Lakberendezési kiállítás A Mezőkovácsháza és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet nagy gonddal készöl a körzetébe tartozó termelő- szövetkezetek zárszámadására. A közös gazdaságok tagjainak levelet, illetve tájékoztatót küldenek a különböző árukról. A tartós fo- gyasztási cikkeket házhoz szállítják, a televíziót bekapcsolják, s általában minden használati utasítást megadnak a vásárlóknak. Üjdonságnak számít többek között az, hogy három napi próbaidőre kiadják a televíziókat, s ha a vevőnek nem tetszik, kérésére kicserélik megfelelő típusra. A körzet hat községében a zárszámadások időpontjában vásárokat tartanak a művelődési otthonokban. A torlódások elkerülése végett bevezetik azt, hogy a vevők előre kiválaszthatják, becso- magoltathatják az árukat, s amikor megkapják járandóságukat, haza- vihetik a kifizetett csomagokat. Mezőkovácsházán, a művelődési házban január 15-e és 20-a között nyitják meg azt a lakberendezési kiállítást, amelyen egymillió forint értékű különböző bútor között válogathatnak a látogatók. Az egy hétig nyitva tartó kiállításon az érdeklődők azonnal meg is vásárolhatják a nekik tetsző bútorokat. A tavalyihoz képest többszörösére növeli a termelést a Békési Vegyesipari Ktsz Egész évre szóló szerződés a kereskedelemmel A Békési Vegyesipari Ktsz 1967. április 1-én alakult meg 32 fővel. Háromnegyed év alatt több, mint négyszeresére növekedett a létszám, s a tervét ennek megfelelően csaknem 6 millió forintban határozta meg. amit azonban több mint 1 millió forinttal teljesített túl. Nagyobbrészt a belkereskedelemnek gyártott sportszereket, vaskapukat és kerítéseket, öltözőszekrényekef, valamint temetkezési cikkeket. A szövetkezet már az egész évre szerződést kötött a kereskedelemmel. Vasipari termékekből 26, faipari termékekből 6 millió forint értékben kapott megrendelést, Ezenkívül a lakossági szolgáltatás (villanyszerelési és kovácsmunkák, háztartási gépjavítás, motorszerelés) várhatóan mintegy 3 millió forintot tesz majd ki. Ennek alapján a létszámot (140-ről) 270-re növeli. A fejlesztés már megkezdődött, a különböző cikkek gyártásához szükséges anyag is nagyrészt biztosított. Az idén három műhelycsarnok ! készül el a szövetkezet új telep- ! helyén, ahol a vasipari termékek i szalagszerű gyártását alakítják ki. Bevezetik a darabbérezést és a minőséget külön díjazzák. A minőség javítására tanfolyamot is szervez a szövetkezet, a szakmunkás-utánpótlásra pedig húsz ipari tanuló képzését kezdi meg 1968- ban. Részükre külön tanműhelyt | alakít ki. A következő időszakban alurní- ! r.luimtermékek gyártását is ter- | vezi a szövetkezet. az elképzelés: Horthy úgy akar dinasztiát alapítani, mint egykor Hunyadi János, aki az ország nádora, fiát azonban már királlyá választják. Amikor az antant-politikusok manővereként gróf Károlyi Gyulának át kell adnia a helyét P. Ábrahám Dezsőnek, Horthyból hadsereg- parancsnok lesz. Ebből az alkalomból az újdonsült fővezér a Mars téri laktanyában egybegyűlt tisztekhez rövid beszédet intéz, s már ügyes párhuzamot von Hunyadi János és önmaga között: — Szegedi női kezek hímezték bele szívük melegét ebbe a zászlóba. Büszkeséggel tölt el az a tudat, hogy ezt a lobogót a magyar nemzeti eszme szolgálatában álló hadseregnek szánták. A régi legendás vitézeknek: egy Hunyadinak, egy Rákóczinak kellene feltűnnie, hogy felrázzák tespedéséből a magyar hazát. Ilyen veszélyben a haza még nem volt soha. Ha nem fogunk fegyvert, elveszünk örökre... A zászlószentelési beszédet egyébként Horthy meglepő szóképpel zárja: — Vegyétek most e lobogót e drága kincset és jelszavától legyen: „Ezen vagy ezzel!” Az altengernagy úgy látszik csak a flotta fegyverzetét isme ri, a szárazföldi csapatokét nem össze tevesz ti a spártaiak pajzsát a szegedi honhöígyek hímezte kelmével... A zászlószentelési ünnepségre felsorakozik az egész „nemzeti hadsereg”. Mindössze két gyalogzászlóalj, egy tüzérüteg, egy lovasszázad, egy utász-század és egy karhatalmi csendörszázad ttezteleg a főparancsnok előtt. A toborzásra tett újabb és újabb erőfeszítések meddők maradnak. Mindössze néhány tucat tanyasi kulák jelentkezik a felhívásra. Ez az a hadsereg, amelyben jóval több a tiszt, mint a közlegény... Arra azonban elegendő ennek a gyülevész hordának ereje, hogy miután az intervenciós csapatok túlereje leveri a hősiesen harcoló Tanácsköztársaságot, a Dunántúlra vonulva terrorral kezdje megalapozni az új rendet, Horthy uralmát. Amikor az első század, Prónayék útnak indulnak Szegedről a Dunántúlra, Horthy ezzel az utasítással indítja őket útnak: „Ütközben mindenütt verjétek agyon, akasszátok fel a kommunista vezetőket!” Maga a hadsereg főparancsnoka még egyelőre ott ül Szegeden a Kass Szálló különtermében, a P. Ábrahám Dezső kormány ülésén, s hallgatja a különböző híreket izgatottan tárgyaló minisztereket: Budapesten Peddl a miniszterelnök, aztán Friedrich István megkeresi alcsúti kastélyban Habsburg József főherceget, akit 1918 október végén IV. Károly „homo regius”-naik, királyi megbízottnak nevezett ki. Friedrich felszólítja Józsefet, hogy álljon az ország élére. József főherceg pedig hálából kinevezi Friedrichet miniszterelnökké. A P. Ábrahám kormány hiába ágál a franciáknál, hogy az övék az egyedüli törvényes minisztertanács, nem sikerül az antant támogatását megnyernie „jogai” gyakorlásához. (Folytatjuk) A népgazdasági és a helyi érdekek az új mechanizmusban ÍRTA: ERDEI FERENC 71 z új mechanizmusnak az a lényege, hogy hatékonyabb munkára ösztönözzön. Ezt pedig kétirányú hatással szolgálja: kedvez a jobb, eredményesebb munkának és kedvezőtlen következményekkel sújtja a rosszabb, kisebb eredményű vagy éppen eredménytelen munkát. Ilyen értelemben szigorúbb, élesebb feltételek között kell megtanulnunk gazdálkodni. A vállalatoknak kevesebb ráfordítással kell nagyobb teljesítményt nyújtani: jobb termékeket, gyorsabb és kielégítőbb szolgáltatásokat; az egyes dolgozóknak pedig külön- külön kezdeményezőbb és oda- adóbb munkát kell végezni, hogy a vállalat egész teljesítménye jobb legyen. Mert, ha nem ezt teszik, akkor csökken a vállalati nyereség, s ez kihat az egyes dolgozó személyi jövedelmére is. Az életbelépett új mechanizmus tehát azt jelenti, hogy a vállalatok is, a helyi tanácsok is felelősebbé válnak, s felelősségük többé-kevésbé közvetlen anyagi érdekeltségükben nyilvánul meg. Ez az az ösztönző, ami a jobb, hatékonyabb munkát fogja serkenteni. Azzal természetesen számolná kell, hogy ezek a feltételek a vállalatok számára is, az egyes dolgozók számára is élesebb helyzetet idéznek elő. De hiszen éppen ezt akartuk! Csak ezen a módon szüntethetők meg a régi mechanizmusban felpa- n aszóit jelenségek és csak így érhető el népgazdaságunk erőteljesebb fejlődése, a meglevő aránytalanságok leküzdése, pozícióink javulása a reemzefiközü versenyben. Ha nem lépnénk erre az útra, akkor fejlődésünk meglevő gátjai előtt torpannánk meg és végeredményben az élet- színvonal rendszeres emelésének aiapait adnánk fel. így érthető meg. hogy a reform sikeres megvalósítása egész népgazdaságunk érdeke, szocialista fejlődésünk halaszthatatlan követelménye. következésképpen nemzeti előrehaladásunk ügye. Azok a gazdálkodási feltételek — az új mechanizmus —, amelyek újévkor életbe léptek, ezt az általános népgazdasági érdeket szolgálják. Mégpedig nem úgy. hogy a részérdekeket, helyi érdekeket semmibe vennék, hanem úgy, hogy ezeket az egész népgazdasági érdekeknek megfelelő feltételek közé szorítják. Ez az új helyzet már eddig is kétirányú hatást váltott ki a vállalatok és egyéb gazdálkodó szervek körében, s mindkét fajta hatással a reform bevezetése után is számolnunk kell. ■pgyik az,' hogy igyekeznek a “ gazdálkodási feltételeken lazítani, mert szubjektíve úgy érzik, hogy bekövetkező nagyobb gazdálkodási önállóságuk túlságosan szoros feltételek között valósulhat meg. És ebben közösek az állami és a szövetkezeti, ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi vállalatok, sőt lényegében ugyanebben a cipőben járnak a helyi tanácsok és vállalataik is. Ez a magatartás az általuk képviselt részérdekek szempontjából teljesen érthető, viszont az új mechanizmus lényege, hogy haté- konyabb munkára ösztönözzön. Ezért az előrehaladásnak csak az az útja járható, hogy a szorosabb feltételeknek megfelelően eredményesebb legyen a gazdálkodás. Az lehetséges, hogy egyikmásik ponton — elegendő tapasztalat birtokában — majd igazítaná kell a feltételeken, de ez I csak kisebb változtatásokat j eredményezhet, mert egészében J véve nem lehet eltérni a reform i jól megfontolt alapelveitől, célj jaitól. j Máris érvényesül azonban a I célzott kedvező hatás. A vállalatok és helyi gazdálkodó szervek | körében nagyarányú kezdeményezőkészség, vállalkozókedv nyilvánul meg. Állami és szö- - vetkezeti vállalatok éppenúgy, 1 mint a helyi tanácsok sokoldalúan kalkulálnak, kooperációkat szerveznek, igyekeznek tartalékaikat feltárni. Ez jó dolog és ! indokoltan remélhető, hogy ez a lendület tartós lesz, állandó jel- ! lemzőjévé válik gazdasági életünknek, ha olykor kisebb-na- gyobb megtorpanás nem is kerül- hető el. ! De hogyan teremthető meg a ; szükséges összhang a népgazdasági és helyi érdekek között? Többféleképpen, de sokban elté- : rően, mint a régi mechanizmus- ] ! ban. TV/fíndenesetre szűkül a köz- “ * ponti eloszlás köre. bár ; nagyin ér lék ben nem zsugorodik ! 1 össze. Ez azt jelenti, hogy a I 1 vállalatok is, a helyi tanácsok is j I több forrás fölött fognak rendel- ! kezni úgy Is, hogy megnyissák és ! kiaknázzák őket, úgy is, hogy ! ! felhasználják. Ez a kör azonban j 1 — legalábbis most az indulásnál j | — nem nagyon tágas és éppen itt j i r an az első érdekütközés. A : J vállalatok és a tanácsok — a : maguk oldaláról nézve indokól- : tan —■ több forrást, kötetlenebb i felhasználási lehetőséget és I egyáltalán tágasabb gazdálkodási I feltételeket kívánnak. Általános I népgazdasági. érdekből viszont — ! az eszközökkel való helyi rend el - i kezést illetően — tartani kell a szorosabb feltételeket, mert a I gazdaságosság és hatékonyság i növelésének pillanatnyilag ez a ! legfőbb módja. És ebben csak ak- | kor lehet engedni, ha elindul- ; nak, megerősödnek azok a ked- : vező gazdasági folyamatok, ame- j Iveket a reform célzott, ,s a gya- [ korlatban derül ki, hogy iit vagy ott túlzottan szorító a helyzet, s a tapasztalatok alapján több í központi beavatkozásra, vagy j több helyi — vállalati, tanácsi — j önállóságra van szükség. A másik fő esete a központi és helyi érdekek egyeztetésének, ! amikor szépen bontakozik ki a j helyi kezdeményezés, de hogy az sikerrel járjon, ahhoz általános népgazdasági feltételek szüksége- j sek. Egyik jó példája ennek a mezőgazdasági termelőszövetkezetek sokféle fejlesztési törelkvé- J se. Mivel többet és gazdaságosabban keli termelniük, hogy az új mechanizmus feltételei között boldoguljanak, terveznek is sokféle újítást. Egészében véve szinte ugrásszerű termelésnövelést akarnak elérni Ehhez azonban újabb gépek és vegyi anyagok szükségesek. A termelőszövetkezetekben ezek hatékony felhasználásának minden feltételét igyekeznek megteremteni, de mi lesz, ha nem lesz elegendő használható gép és műtrágya, vegyszeres gyomirtószer és növényvédelmi anyag? Ezért izgulnak most mezőgazdasági ••vs gyüzemei nk. \T ty a másik példa az ipar * köréből. Vidéki iparunk nagy része vagy országos nagy- vállalat helyi gyáregysége, vagy olyan önálló vállalat, amely országos egyesülés vagy tröszt keretébe tartozik. A helyi egységek törik magukat, hogy helyi, orszá[ gos és exportszükségleteknek megfelelő gyártmányokait állítsanak elő. Ehhez a maguk körében minden, feltételt igyekeznek megteremteni. De ez nem elég. igyekezetük sikeréhez központi feltételekre is szükség van. Indokoltan foglalkoztatja őket az a kérdés, hogy ezek meglesznek-e. Körültekintő mérlegelés és központi elhatározás is szükséges ahhoz. hogy ezek a feltételek is megvalósulhassanak. A harmadik fő esete az országos és helyi érdekek egyeztetésének az, amikor olyan sürgető helyi szükséglet áll fenn, amit helyi forrásokkal nem lehet kielégíteni. Ilyen helyzet főleg két területen fordul elő. ■pgyik a gyenge. mostoha *“* adottságok között gazdálkodó termelőszövetkezetek esete. Ezekre nézve elismert elv', hogy állami dotációval kell önálló gazdálkodásukat elősegíteni. Ez vitán felül helyes és erre az országos elhatározások megvannak. A kérdés az. hogy a központi elhatározásnak megfelelő állami dotációt hova és milyen formában adják. Ezzel kapcsolatban a nagyobb felelősség a központi elosztás oldalán jelentkezik, míg a helyi szervekre a felhasználó1 hatékonyságának a felelőssége hárul. A másik fő terület a szociális, kulturális és egészségügyi szükségletek kielégítése. Sok olyan ..fehér folt” 'van még az országban, ahol az ilyen igények kielégítése vitathatatlan általános érdek, viszont a helyi források elégtelenek a szükségletek minimális kielégítéséhez is. Ilyen esetben elkerülhetetlenül központi forrásokra van szükség. Ezek megyei elosztásának felelőssége továbbra is a központi szervekre hárul, viszont a helyi felhalmo- zásér-t a megyei szemek viselik a felelősséget. Mindebből az a tanulság, tv gy a helyi — tanácsi és vállalati — önállóság' növekedése nem csökkenti az országos központi felelősséget, csak érvényesítési módszereit változtatja: adminisztratív módszerek helyett gazdaság- politikai és politikai eszközökkel kell operálniuk. A helyi, önállóbban gazdálkodó szerveknek viszont a gazdálkodási lehetősége és a felelőssége is növekszik. Döntően maguknak kell gondoskodniuk feladataik megoldásáról, ehhez viszont központi segítségre is számíthatnak, de csökkenő mértékben. A társadalmilag szükséges munkamegosztás és a helyes arányok kialakítása a gyakorlat kérdése. De ért a gyakorlatot újévtől kezdve el kellett kezdeni kialakítani. A z általános népgazdasági és a helyi — vállalati érdekek ütközésének és egyeztetésének még nagyon sok más változata van. A lényeg azonban az, hogy ezekkel reálisan szembe keli néznünk és a megoldást mind a központi, mind a helyi szervek oldaláról fáradhatatlanul keresnünk kell. Az új mechanizmus azonban mindebben döntő változásit hoz. Az ütköző és összeegyeztetendő érdekek is felismerhe- tőbben megnyilvánulnak, és reális összeegyeztetésük is sikeresebben megvalósulhat Ezért szükséges és érdemes vállalni az új, nehezebb, de több eredményt ígérő feladatokat. Ez egész szocialista építésünk és a helyi fejlesztés szempontjából egyaránt új lehetőségeket és új fejlődési perspektívákat teremt
