Békés Megyei Népújság, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-06 / 4. szám

1968. január 6. Szombat A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság határozataiból Kéthónapi vizsgálat befejezése után, 1967. december 27-én tár­gyalta a Népi Ellenőrzési Bizott­ság megyénk sertés- és szarvas­marha-tenyésztésének, értékesí­tésének alakulását. A vizsgálati jegyzőkönyv megtárgyalása után, több jelentős határozati javasla­tot terjesztett a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya elé. A BEDOLGOZÓI MUNKA NAGYOBB BECSÜLETE A munkaügyi miniszter rende­letben szabályozta a bedolgozók foglalkoztatását. A szabályozás leglényegesebb vonásairól, a be­dolgozók helyzetében bekövetke­ző változásokról dr. Nagy László­tól, a Munkaügyi Minisztérium főosztályvezetőjétől kértünk tájé­koztatást. — A rendelet a bedolgozók fog­lalkoztatásának olyan egységes központi elveit fekteti le, ame­lyek keretei közt a vállalatok önállóan eldönthetik, milyen for­mában és mértékben vegyék igénybe a bedolgozást — mondot­ta dr. Nagy László. — Minden vállalat foglalkoztathat tehát bedolgozókat, sőt nemcsak fizikai munkák elvégzésére, hanem olyan rutin jellegű, adminisztrá­ciós vagy műszaki munkákra, is, ahol a teljesítmény mérhető, normázható. S bedolgozónak is jelentkezhet mindenki, aki meg­felel az adott munka követelmé­nyeinek. Ezzel ez a gazdaságos, előnyös foglalkoztatási forma az eddiginél szélesebb területre ter­jedhet ki. Ugyanakkor azonban biztosítani kell, hogy a bedolgo­zás összhangban legyen az adott terület munkaerőhelyzetével. A rendelet ennek a szabályozását a megyei tanácsokra bízza. A taná­csok irányelveket adhatnak ki annak érdekében, hogy a legin­kább rászorulókat alkalmazzák bedolgozóként; egyes esetekben kötelező közvetítést is elrendel­hetnek, vagy indokolt esetekben egyes dolgozói kategóriákra el­tilthatják a bedolgozóként való foglalkoztatást — Hogyan szabályozza a rende­let a bedolgozók jogi helyzetet, amely eddig sok vitára adott okot? — A szabályozás abból indul ki, hogy egyrészt fenn kell tarta­ni a bedolgozás legfőbb előnyét, a rugalmasságot, másrészt vi­...... ... . szont azoknak, akiknek ez a A házta.ii_ kocaállomány nőve- munka az állandó megélhetésük, lése és minőségének javítása ér- több jogot, nagyobb biztonságot dekében indokolt kihelyezni me- I kell adni Ennek megfelelően a gyénkben minden évben négy-öt- | rendelet a vállalat és a dolgozó A férőhelyek szétszórtsága, korszerűtlensége miatt célszerű, hogy a beruházási, felújítási, korszerűsítési hiteleket egy szerv irányítsa, mert a trösztök és a vállalatok által folyósított hite­lek nincsenek összhangban. El- aprózódottságuk miatt nem szol­gálják a férőhelyek komplettíro- zására való törekvést. A kupágotai SERTÖV ered­ményei azt bizonyítják, hogy a koncentrált sertéshizlalás gaz­daságosabb a decentralizáltnál és biztos árutermelő bázist képez. Ezért célszerű megyénkben a vállalkozások számának gyor­sabb ütemű növelését elősegíte­ni. A szarvasmarha- és a baromfi- tenyésztéshez hasonlóan szüksé­gesnek látszik egy olyan magyar sertésfajta kitenyésztése, amelyik az új követelményeknek minden szempontból megfelel. * zatlan időre lép kapcsolatba. A meghatározott munka befejezté­vel a bedolgozás felmondás nél­kül megszűnik. A határozatlan időre létrejött kapcsolat közös megegyezéssel, vagy felmondással bármikor megszüntethető. A fel­mondási idő 15 nap; erre azon­ban nem jár külön díjazás, csak ha az Illető a felmondási idő alatt még munkát végez. A be- j dolgozónak kiadható munka naptári éven át eíléri az azonos, vagy hasonló munkakörben fog­lalkoztatott, rendes munkavi­szonyban levő dolgozók számára előírt követelmény 75 százalékát, erre az időre a szabadságot, és a juttatásokat úgy kapják, mintha a kötött formában dolgoztak vol­na, A rendelet feloldja azokat a merev szabályokat, amelyek mind a vállalatok, mind a bedől­ték ezt a foglalkoztatást, s lehe­tővé teszi, hogy kölcsönösen elő­nyös megállapodást köthessenek. Egészen bizonyos, hogy a jövőben mind több vállalat, és az eddigi­nél több dolgozó él majd a lehe­tőségekkel, amelyek haszonnal járnak mind aiz egyén, mind a társadalom számára. S. E. ezer előhasi kocát, a termelőszö­vetkezetek, a földművesszöv.etke- zetek és az állatforgalmi válla­lat útján. A kihelyezett kocák megvásárlásánál módot kellene adni arra, hogy pénzben, hízott sertésben, illetve süldő-törlesztés­ben egyenlítsék ki egy-két éves időtartam alatt a háztáji gazdasá­gok. A Jelentkező abraktakarmány- hiány pótlása érdekében á vetés- szerkezet lényeges módosítása nélkül célszerű csökkenteni a ke­vesebb takarmányértéket adó szá­las takarmánynövények vetéste­rületét a kukorica vetésterületé­nek javára. A kukoricafajtákon belül gyorsabb ütemben kell el­terjeszteni a már kipróbált, nagy termést adó hazai és külföldi hib­rid fajtákat, ezekhez gondoskodni kell a szükséges műtrágyaigény kielégítéséről is. Célszerű elősegíteni, hogy a ter­melőüzemekben a takarmányo­kat lehetőleg ne vonják be az ál­talános jövedelemelosztásba. In­tézzék úgy, hogy a háztáji bizott­ság által összeállított szükségleti terv alapján kapjanak takarmányt a háztáji állattartók. között megállapodással létesített bedolgozói munkaviszony két formájára ad lehetőségeit. A be­dolgozás lehet eseti, időnként adott megbízás, s lehet állandó jellegű, sőt az utóbbi keretében a munkaadó azt is vállalhatja, hogy meghatározott mennyiségű munkával állandóan ellátja a be­dolgozókat Ez utóbbi forma mindkét részről a rendes munka­viszonyhoz hasonló kötöttségek­kel, s ugyancsak megfelelő jutta­tásokkal is jár. Teljes egészében azonban ez sem azonosítható a rendes munkaviszonnyal, hiszen a bedolgozó nem a vállalat terü­letén és nem feltétlenül szemé­lyesen végzi a munkát — Melyik forma a célszerű? — Ez a vállalat sajátosságaitól függ, s ezért a vállalatvezetésnek a szakszervezeti bizottsággal egyetértésben kell eldönteni, hogy a kötött vagy a kötetlenebb foglalkoztatásit választja; esetleg egymás mellett mind a kettőt al­kalmazza. Természetesen a mun­kára jelentkező dolgozók igényei­vel is számolni kell, azzal, hogy ők milyen megterhelésre, eseten­kénti megbízatásra vagy rendsze­res munkára vállalkoznak. — Milyen feltételekkel lehet kötetlenebb formát választani? — Ebben az esetben a vállalat és a dolgozó vagy meghatározott munka elvégzésére, vagy határo­mennyisége negyedéves átlagban gozók számára kedvezőtlenné tet- nem lehet több, mint amennyi az azonos, vagy hasonló munkakör­ben, rendes munkaviszonyban le­vő dolgozók által törvényes mun­kaidő alatt elvégzendő. A bedol­gozóra a vállalatnál alkalmazott bértételek érvényesek. A vállalat, amennyiben elégedett a munká­val, prémiumot, nyereségrészese­dést és jutalmat is fizethet bedol­gozóinak. (Viszont nem fizetheit állásidőt, túlórát stb.) A munká­val járó költségek fedezésére a vállalat rezsitérítést is megálla­píthat. A selejtesen végzett mun­ka után azonban sem költségtérí­tést, sem bért nem kell fizetnie. E kötetlenebb ' foglalkoztatás kereteiben is mód van rá, hogy a vállalat a rendes munkaviszony­ban levő dolgozóknak járó külön­féle juttatásokat kiterjeszthesse a bedolgozókra is. Így szabadságot is adhat, s erre az Időre átlagkere­setet fizethet a bedolgozónak. Ha a bedolgozó nem jogosult a szabadságra, a vállalatnak — ké­relmére — két hétre akkor is mentesítenie kell őt a munka alól, erre az időre azonban díja­zás nem jár. Amennyiben a be­dolgozó a vállalt kötelezettséged­nek nem tesz eleget, a juttatások megvonhatók. — Mivel jár a kötött bedolgo­zói forma? — Ezt a formát ott alkalmaz­zák, ahol a folyamatos munkával való ellátás biztosított, és rend­szeresen foglalkoztatnak bedolgo­zókat, mert a termelés érdekei ezt állandóan megkívánják. A vállalat és a dolgozó írásbeli | megállapodást köt, amelyben a vállalat arra kötelezd magát, hogy I állandó foglalkoztatást biztosít, a dolgozó pedig rendszeres munka végzésére vállalkozik. Ha a vál­lalat a biztosított munkamennyi­séggel nem látja el a dolgozót, a kiesett időre munkabért kell fi­zetnie, amely nem lehet keve­sebb, mint az elmaradt munka díjának ötven százaléka, de leg­alább havi 250 forintot el kell érnie. Ebben a foglalkoztatási formá­ban a 15 napos felmondási időre a dolgozónak munkadíjat kell fi­zetni akkor is, ha a vállalat nem látja el őt munkával. Ebben az esetben a bedolgozó­ra hasonló felmondási tilalom érvényesül, mint a Munka Tör­vénykönyve alapján a rendes munkaviszonyban levőkre; a szo­ciális és kulturális juttatások, kedvezmények is hasonlóan ille­tik meg a bedolgozókat, mint a vállalat más alkalmazottait. (Naptári évenként 12 munkanap alapszabadság és minden munka- viszonyban, illetve kötött bedol­gozói viszonyban töltött két év után egy nap pótszabadság jár részükre. A szabadságidőt ugyan­úgy kell díjazná, mint a rendes munkaviszonyban állóknál.) A kollektív szerződésnek a be­dolgozókra vonatkozó függeléke előírhatja, hogy amennyiben a kötetlenebb bedolgozásban részt vevők átlagos teljesítménye egy Január 12-én ülés tart az SZMT elnöksége A Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksége január 12-én ülést tart, melyen meg­tárgyalják a január 1-i árintéz­kedésekkel kapcsolatos tapasz­talatokat, majd Sorbán József, a SZOT Társadalmi Biztosítás megyei igazgatójának vezetője az 1967. évi táppénz és gyógy­szerköltségek alakulásáról, va­lamint a szakszervezeti bizott­ságok ez irányú felvilágosító munkájának hatékonyságáról számol be. Végül az elnökség meghall­gatja a kultúrotthonok vezető­ségválasztásáról és a munka­ügyi döntőbizottságok kiokta­tásáról szóló jelentést. Ne múlja divatját ÉRTESÍTJÜK Orosháza lakos­A BÉKÉSCSABAI GÉPJAVÍTÓ ÁLLOMÁS, ságát, hogy az orosházi veze­tékrendezés 120/35/20-as nagy­feszültségű hálózatait 1968. Szarvasi út, felvesz január 8-án feszültség alá építőipari művezetőt helyezzük. A vezetékek és szerelvények és kőműves őrigádvezetőt érintése ÉLETVESZÉLYES! Bérezés megegyezés szerint. 143378 DÁV Békéscsabai Üzletigazgatósága 143458 í Az elmúlt két évtized alatt sok-sok jelző ragadt hazánkra. Többek között fejlett iparral rendelkező agrárország, az át­szervezések országa is voltunk. Nem kis büszkeséggel nyugtáz­tuk a tanuló ország jelzőt sem. Ez alatt nemcsak az iskolába járást, a könyvek szapora for­gatását értettük, hanem azt is, hogy a falvaik és városok mind­egyikéből népes csoportok utaz­tak különféle gépjárműveken és vonaton k i sebb-nagy óbb távol­ságra, meg az ország határain túlra is — tapasztalatcserére. Az ilyen utak is siettették le­gyűrni száz és ezer dolgozó pa­raszt idegenkedését a gépi szán­tástól, gépi betakarítástól, a termelőszövetkezeti gazdálko­dástól. Emellett pedig felmér­hetetlenül értékes, új állatte- nyésztésd, növénytermesztési, s a nagyüzemi gazdálkodás ered­ményességét növelő eljárással, módszerrel ismerkedtek meg. Az utóbbi években nagyon le­csökkent a tapasztalatcserére utazók száma. Elég kevés olyan termelőszövetkezetről tudunk, mint például az újkígyósi Aranykalász, ahol még a kül­földi utazás költségeit sem saj­nálják a vezető szakemberektől, ha meg akarnak ismerkedni va­lamilyen új agrotechnikai mód­szerrel. Az ahány ház, annyi szokás, és megannyi tanulság- mondás pedig most sem vesztett érvényéből. A kézműipar terje­désének kezdetén és aztán is csak azok számították hazánk­ban igazi mesterembernek, akik több ország számos műhelyében szerzett tapasztalaitokkal és is­meretekkel rendelkeztek. Nem állítjuk, hogy teljesen el­vetettük immár a tapasztalat- sezerzésnek ezt a módját. A baj csak az, hogy mind kevesebben utaznak külföldre ilyen céllal, s ami ismeretet összegyűjtenek tarsolyukba, az nem válik elég­gé széles körökben közkinccsé. Szaíkfolyóiraitaink is kevés he­lyet szentelnek az ilyen tapasz­talatoknak, s az a kevés is csak kevesek szeme elé kerül. Az természetesen hiú ábránd, hogy valamikor is minden szövetke­zeti gazda előfizet a szakfolyó­iratok mindegyikére. Az előfize­tőik tábora egyelőre főként az állami és szövetkezeti gazdasá­gokból, a vezető beosztású szak­emberekből tevődik össze me­gyénkben. Bizonyság erre a Ma­gyar Mezőgazdaság 2200—2300- as példányszámú megrendelése. A szakismeretek terjesztésében sokat segít a rádió és a televí­zió, de a politikai napilapok is. Ám mi ezeket együttvéve is ke­vésnek tartjuk. Ugyanis nem elegendő az, hogy a gazdaságok előfizetik a szakfolyóiratokat, s azok leginkább az irodában hánykolódnak mindaddig, amíg begyújtás céljára fel nem hasz­nálják. Az előfizetett folyóira­toknak kint lenne a helyük a különböző üzemágak brigádszál­lásain, pihenőhelyein. Az sem elegendő, hogy a vezető szak­emberek rendszeresen tanulmá­nyozzák a szakirodalmat Fel­tétlenül fontos lenne az olva­sottakról- hetenként egy-két óra hosszas vitát konzultációt tar­tani a gépcsoport, a tehenészet, a sertés- és a bairomfitenyészeit dolgozóival, s késztetni őket az alkalmazható módszerek beveze­tésére, az eredményesebb mun­kát elősegítő újabb módszere­ken való gondolkodásra, töpren­gésre. Az ötlet ugyanis újabb ötleteket szül. Nem azért időztünk a szak- propaganda terjesztésének ennél a módjánál annyit, mintha ez helyettesítené a tapasztalatcse­re-látogatásokat. Erre is nagyon nagy szükség van, annyira, hogy nem szabad sajnálni tőle sem az időt, sem a költséget, mert az ilyen utakon szerzett ismere­tek, tapasztalatok, s az azok nyomán támadt ötletek alkal­mazása többszörösen megtéríti a ráfordított időt és költséget. Az időt és a költséget jelentő­sen csökkentené, ha rendszere­sen kiváló állattenyésztési, nö­vénytermesztési szakembereket hívnának meg a termelőszövet­kezetek egy kis körülnézést kö­vető gyakorlati előadásra. Különösen a túlságosan hul­lámzó állattenyésztési ertxiimé- nyek követelik a tapasztalat- csere változatos formájának fel­elevenítését. Ugyanis nemcsak a tartási és takarmányozási viszo- . nyakkal magyarázható az, hogy az egyik szövetkezetben 5—6, a másikban pedig 40—50 százalé­kos a malacelhullás, vagy hogy az egyik helyen 3,8, a másik he­lyen pedig 5—6 kiló takarmány szükséges egy kilogramm ser­téshús előállításához. így sorol­hatnánk a hús- és a tejterme­lés és még több minden más ön­költsége közti nagy különbsé­get is. A világért sem az vezette tol­iunkat ezek leírásakor, hogy egyik szövetkezet szakembereit túl, a másikét pedig lebecsül­jük. A tapasztalatcsere szüksé­gessége diktáltatta mindezt ve­lünk. Az a tudat, hogy szinte annyiféle az állattenyésztés és a növénytermesztés hozama, ön­költsége, ahány szövetkezet mű­ködik megyénkben. Továbbá az, hogy ne becsülje túl egyetlen szövetkezeti vezető és szakem­ber sem a tudását, mert a szak­mai gőg előbb-utóbb megbosz- szulja magát, jelentős vissza­esést okoz a gazdálkodásban. Ez pedig akárhogyan nézzük, még­iscsak nagyobb szégyen, mintáz állandó tanulás egymás munká­jából, tapasztalataiból, a szak- folyóiratokból és az ismeretek • Tyéb tárházából. Kukk Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom