Békés Megyei Népújság, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-03 / 286. szám

1967. december 3. 7 Vasárnap Ella (Felkai Eszter) bűvkörében a rádióriporter: Cserényi Béla, a szomszéd: Gálfy László és a férj: Székely Tamás. Fotó: Demény Zenés vígjáték a színházban Pénteken este 7 órakor mutatta be a Békés megyei Jókai Színház Michel Andre—Szenes—Fényes: Lulu című zenés víg játékát. A darabot Szitányi András diplomarendezéseként láttuk és abban Szabó Éva, Felkai Eszter, Gálfy László, Szé­kely Tamás, Széplaky Endre, Cserényi Béla és Kardos Gábor alakították a főbb szerepeket. A Lulu-t december 31-ig tartja műsorán a színház, majd táj előadásokon is bemutatják. Emile, a dörzsölt vagány is hurokra kerül egyszer; Szép­laky Endre és Székely Tamás. Migrain nyomoz; Szabó Éva, Székely Tamás és Gálffy László. Nem utópisztikus álom, hanem követelmény A kultúrálod ás és a ter­melés kapcsolatát kü­lönösen jól látó em­berek hajlamosak ar­ra, hogy egy-egy ne­gatív tapasztalat után általáno­san is borúlátó hangulatiba es­senek a magyar könyvtárügy fejlődését illetően. Van ebben a borúlátásban némi igazság, nem is némi, elég sok, csak éppen ott 'tévednek, hogy a távlatok ko­rántsem sötétek, hogyha vissza­menőleg megnézzük, honnan ho­vá jutottunk, akkor a további bizalomra ezer ok is akad. Nincs olyan kis település, ahol leg­alább kölcsönzőhely ne lenne, és nincs olyan flalu, ahol ne fogad­ná az érdeklődőket közművelő­dési könyvtár (ha többször nem, hetenként kétszer-háromszor néhány órára) — a könyvtári munka színvonala, és hatása azonban már egészen más kér­dés. Az is egészen más, hogy a színvonal és a hatás# hol tart­hatna már, ha vezetők és nem vezetők mind nagyobb számban és tudatosan ismernék fel a megcáfolhatatlan igazságot: a művelődés és a termelés olyan dialektikus egységet képez, mely alól nincs kivétel, sem nálunk, sem másutt Az alapkérdés tehát ez, és en­nek bizonyítása egyszerű: az az ember, aki szakmáját jobban is­meri, aki az emberiség által fel­halmozott ismeretanyagból töb­bet sajátít el, aki szélesebb ho­rizontot lát és értékel a való­ságból, az az ember önmaga éle­tét (és másokét is) jobbá, szeb­bé kívánja formálni, követke­zésképpen nagyobb részt vállal a társadalom tennivalóiból, töb­bet, jobbat termel, alkot, érté­kesebben járul hozzá a társa­dalom jólétének fokozásához. Még egyszerűbben: a művelt ember perspektívát teremt ma­gának, tudja miért él és dolgo­zik, és nagyobb ismeretek bir­tokában többre is képes. H ol kapcsolódik ehhez a könyvtár? Ott, hogy az ismeretek megszer­zésének legegyszerűbb eszköze a könyv, módja az olvasás. Természete­sen, az ismeretszerzésnek sok Békéscsabai úttörők alkotásainak kiáüítása Gyomén A gyomai cukrászdában már hagyomány, hogy a megyében élő festők, képzőművészek alkotásai­ból kiállításokat rendeznek. A napokban a felnőtt művészek alkotásai helyett gyermekek, a békéscsabai Kállai Éva Űttörőház képzőművész szakkörének legjobb műveit mutatták be. A cukrász­da vendégei érdeklődéssel fogad­ták a pajtások munkáit, s igen jó véleményt mondtak egy-egy festményről, mely komoly tehet­ségre vall. Csupán az a baj, hogy sokan nem tudják, kik ezek a művészek. Olvashatják ugyan a képeken Módis Éva, Laurinyecz Pál, Trézdng Gábor és mások ne­veit, csak éppen azt nem tudják, hogy ezek úttörők, VI—VIII. osz­tályos tanulók. Bizonyára nagyobb lenne az ér­deklődés, ha a közönség tájéko­zódna arról, hogy e festmények gyermekek alkotásai. Jó lenne, ha a jövőben egy táblán vagy feliraton közölnék, kiknek a kiál­lítását láthatja a közönség a gyo­mai cukrászdában. útja-módszere van, a tanulástól egészen a szórakozásig, mind­ezek mögött azonban óriási le­hetőségeivel ott van a könyvtár, még a legkisebb település köl­csönzőhelye is. Az viszont ipar nem önmagától adódó, hogy mi­lyen impulzussal és potenciál­lal; ez jórészt elsősorban a könyvtároson, majdnem elsősor­ban pedig a könyvtárhálózat központján, majd a helyi, járá­si és megyei vezetőkön múlik. Múlik azonban még másokon is, de meghatározóan a fentieken, mert a könyvtárügyben is igaz az, hogy már egy-két igazán hozzáértő, az összefüggéseket vi­lágosan látó vezető önmaga kö­rül olyan közege(t képes terem­teni, amelyben természetes az, hogy a könyvtárak ügye, az em­berek művelődésének ügye fon­tos, és nem huszadrangú — „még erre is szakítunk időt” — kérdés. Tehált nem szükséges rossz, olyan, ami a „komoly” kérdésekkel foglalkozó testületi ülések napirendjét „muszályból terheli”, hanem olyan ügy, melynek objektivitását felismer­ték, és nem próbálkoznak a le­hetetlennel csatázni, miszerint „foglalkozni kell ezzel is, mert van nálunk néhány sznob, akik azt hiszik, hogy a kultúrából meg a könyvekből kenyeret le­het sütni”. A csodálatos para­doxon csak az, hogy valóban ezekből, vagy ezek által lesz több, jobb kenyér, hús, tej, sőt tejszín is, gazdagabb,_ emberhez mind jobban méltóbb élet. J ön a tél, és itt állnak a tél előtt falusi, köz­ségi könyvtáraink is. Gondokkal birkózva, szerény eredményeket védve és növelve. Sajnos azon­ban, szinte kivétel nélkül alap­vető nehézségekkel küzdenek. Helyiséghiány, szakemberhiány, gyenge vagy rosszul gyarapítött könyvállomány — ezek a leg­szembetűnőbb bajok. A helyi­séghiányon segíteni sok-sok tíz­ezer forint kellene, és ennyi pénzt a szögről leakasztani nem lehet, nincs az a községfejlesz- tésd alap, amelyben más beru­házások, javítások, építkezések rovására ne menne, ha a helyi könyvtár önállósítását szeretnék megoldani; dicséretes, hogy sok községben mégis sikeresek ezek a próbálkozások. Nyilvánvaló, hogy a szűk, korszerűtlen he­lyiségben. zsúfolódó könyvtár nem vonzó, ott megfelelő olva­sószolgálati munkát nehezen le­het végezni, és nem is válik a község egyik kedvelt kulturális középpontjává. A közelmúlt ter­hét is cipeljük itt: volt idő, amikor a művelődési otthonok tervezői és építőd csak a „repre­zentatív ünnepségek rendezésére alkalmas „nagytermek kialakí­tásán törték a fejüket, és mdt­sem adtak a szakköri, könyvtári szobákra, helyiségekre, pedig permanens szellemi élet csak ilyen körülmények között való­sítható meg. A szakemberhiány a másik, amit most, a főszezon előtt mindenki újból felfedez. Nem könnyű kérdés ez sem. A türelmetlenség itt sem lenne jó tanácsadó, de a liberális meg­nyugvás még kevésbé. Tény, hogy megyénkben még mindig 35 tiszteletdíjas könyvtáros mű­ködik (vannak közöttük olya­nok, akik már szereztek némi szakismeretet, végezték tanfo­lyamokat), de ezek a tiszteletdí­jas könyvtárosok egyszerűen csak könyvkölcsönzdk, akiik he­tenként összesen. 4 vagy 8 órá­ban kiadnak és beszednek köny­veket, ezt is inkább hivatástu­datból — vagy minek nevez­zük? — és nem a havi 170—250 forintért. Más oldalról nézve: harmincöt községünkben végül is nincs könyvtári élet, csak kölcsönzés! A tiszteletdíjas t könyvtárosság megszüntetésében előbbre járná, azt hiszem, nem türelmetlenség. Hogy miért, az egész cikk erre kíván rámutat­ni. A gyenge könyvállomány, az elavult, szemléletben is túlha­ladott művek sem jó propagálói ' az olvasásos ismeretszerzésnek, szórakozásnak. És az sem, ha a könyvtár lemarad az igények mögött, ha mezőgazdasági, mű­szaki és más szakkönyvei szin­tén régiek, vagy hiányoznak, vagy valamiféle mázos látszat kedvéért „magas tudományos színvonalú”, magyarul: örökös időkig porosodó könyveket vásá­rolnak a közérthető és a falusi embert munkájában érdeklő is­meretterjesztő könyvek helyett. A kifejezetten tudományos mű­vek a szakemberek számára íródtak, a tsz-gazdát a kisállat- tenyésztés, a kertészkedés és hasonló érdekli, mert ez a köz­vetlen világa. Aki ezt elmu­lasztja felismerni, vagy nem- akarja, az rossz könyvtáros, és rosszul gazdálkodik az állomány gyarapítására szánt pénzössze­gekkel. Á téli hónapok a falusi ember számára renge­teg olvasásra fordít­ható időt hoznak, és az sem mindegy, hogy szabad idejüket hogyan töltik, miként használják fel. A kimű­velt emberfők sokaságának igé­nye ' nem utópisztikus álom, mondhatnánk ügy is, hogy kö­nyörtelen követelmény, mert jobban és szebben élni, áhhoz a tudás napvilága kell. Céljaink lényegéből fakad, hogy ezt akarjuk, és ezért néha a jogos türelmetlenség lendületet adó energiáit is felhasználni dicsé­retes bátorság. Sass Ervin A SZOLNOK MEGYEI TANÄCS ÉPÍTÉSI | ÉS SZERELŐIPARI VÁLLALAT j Szolnok, Dózsa György út 5. az alábbi szakmákban vesz fel dolgozókat: kőműves, ács, villanyszerelő mellé segédmunkás, fűtésszerelő, épületlakatos, épületasztalos, épület- bádogos, szobafestő-mázoló, tetőfedő-szigetelő, parkettás férfi segédmunkást, faipari gépmunkást, gépkocsirakodót. Munkásszállást biztosítunk, különélési pótlékot fizetünk. Jelentkezés a fenti címen. . 49612 IMPORT ÉS HAZAI GYÁRTMÁMYÜ pb-gáztűzhely korlátlanul beszerezhető Makó, Hódmezővásárhely, Szeged, Szentes vasárudáiban. CSM VEGYESIP ARCIKK KISKERESKEDELMI HÓDMEZŐVÁSÁRHELY, TELEFON: 165. VÁLLALAT 73725

Next

/
Oldalképek
Tartalom