Békés Megyei Népújság, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-03 / 286. szám
KÖRÖSTÁJ __________ _____________ t KU LTURÁLIS MELLÉKLET QV ATT J_y A harminc évvel ezelőtt tragikus körülmények között elhunyt József Attilára emlékezni úgy tudunk igazán, ha életútjának apró állomásait is megkülönböztetett figyelemmel kísérjük. A költő Békés megyei kapcsolatainak feltárása során ezúttal a nehezen nyomon kísérhető battonyai adalékokat adjuk közre. Bár József Attila battonyai kapcsolatai ez ideig nem kellően feldolgozottak és rendszerezettek, több adat utal arra, hogy 1922- ben a költő itt is megfordulhatott. Battonya akkor a régi Ceanád vármegyének Makó utáni második legnagyobb közigazgatási területe volt, s tudjuk, hogy József Attila édesanyjának halála után gyámja, Makai Ödön ügyvéd támogatásával Makón, a DEMKE internátusbán tanult. Saitos Gyula: József Attila Makón című könyvében a következőket olvashatjuk: „...a battonyai szerb pópa görögkeleti vallásóráiról azzal az indoklással maradt el, hogy ő nem szerb, hanem görögkeleti román vallású”. Ennek a felekezeti hovatartozásnak pontos megjelölését később is fontosnak tartotta maga a költő: „Anyám Brackó István: Rekviem két szólamra József Attila émlékének M mffii A költő halálának 30. évfordulójára kun volt, az apám félig székely, félig román vagy tán egészen az” — írta 1936- ban, „A Dunántúl” című költeményében. József Jolán, a költő nővére pedig elmondta, hogy Attila az első makói diákév eltelte után komoly probléma elé került: a szín jeles eredményt elért kisdiáknak nem akartak bizonyítványt adni, s a hiányzó hittanjegy pótlására csak pártfogói, Galamb Ödön és Tettamanti Béla ösztönözték hatékonyan. Ebben az időben több okból kiindulva kamaszos daccal öngyilkosságot is megkísérelt, József Attila, mert ahogyan írja, elhagya- tottságában nagyon egyedül érezte magát. Valószínűnek látszik, hogy a diákköri szerelmi csalódások, az egyre hidegebbé váló családi légkör mellett a hiányzó hittanjegy megszerzése is a kiváltó ökok egyikét képezhette. Több adat utal arra, hogy végül is a hiányzó hittanjegy pótlására a költőnek Battonyára kellett utaznia. t Természetesen ennek a feltételezésnek igazságát bizonyítanunk kell. Mindenekelőtt szerettünk volna nyomára bukkanni a battonyai görögkeleti (román) plébánia irattári anyagában a költő vizsgáját kétséget kizáróan igazoló iratnak. Kifejezetten ezzel a szándékkal szálanként átlapoztuk az 1921—1923 közötti anyagot, sajnos azonban a költő személyére vonatkozó adatokat nem találtunk. Van azonban az irattárban egy 1922-ből származó hivatalos írás, amely a felekezeti hitoktatás körzetesítésére vonatkozik. A körülményekre ebből is következtetni lehet. A makói Bajza utcai állami iskola igazgatója arra kérte a magyar- csanádi görögkeleti lelkészi hivatalt, hogy adjon megbízást a Makón található hitoktatók egyikének, hogy az intézet egy görögkeleti vallású tanulóját „hittan tanításban részesítse, mert városunkban ilyen egyház nincsen, s vallástanulás nélkül hittanjegy nem adAki magányosan kószál a síneken azt nem fogadja be a világ. Száz-számra veszti halottait menedéket ad a gyilkosnak is de te hiába bolyongsz itt békéltető nyugalmat keresve. Ha megfulladnál partjára kivetne a víz, tested nem zabálnák föl a halak. Ha meggyújtanák halotti máglyád nem égnél meg, lábad alatt jéggé válna az izzó farakás. Ki vagy te, hogy a borzalmak okádékában hadakozol, egyedül sorsodban csalódottan is... ? Hemzsegtek körülötted a napok ... És eljött érted a sárga szerető. Rohantál leszegett fejjel úgy vélted várnak még valahol, még fölnyúltál kezeddel, még lesimítottad egyszer az arcod — de fogad már bádog-habokba mart szived már késekkel teli. Én tudom mit tettek veled Lelgázták csillagrendszered S mert nem tudtál lapulni, csúszni Biztonságos árral úszni Kitömték ronggyal a tested Hálót dobtak rád Megfenyegettek Aki magányosan kószál a síneken azt nem fogadja be a világ... nem várja asszonya nem várja vacsora ágya is vetetten inge elszakadva versét még megírja de el is felejti szakadék szélén áll lent örvénylő semmi vonatkerék döccen átfordul egészen azóta ott fekszik sután temetetlen ható, érdemjegy megszerzéséről pedig az iskolának gondoskodni kell”. Valószínű, hogy a magyarcsanádi lelkészi hivatal a makóiak kérését a battonyai görögkeleti anyakönyvi kerülethez juttatta további intézkedés céljából. A hittanórák látogatásának, a hittanjegy megszerzésének körülményei tehát nagyjából hasonlóak József Attiláéhoz. Öt is minden bizonynyal az első Makón töltött év után a makói gimnázium kötelezhette arra, hogy jegyét Battonyán szerezze meg. Ehhez azután olyan körülményeik is hozzájárultak, melyekre több szóbeli visszaemlékezés kontrollálása alapján juthattunk. A költő egyik iskolatársa, Kiss Károly battonyai volt Édesapja, id. Kiss Károly igazgatótanító tanügyi berkekben forgolódó ember lévén, talán segítséget is ajánlhatott fel á valláserkölcs területén nem kellőképpen tájékozott diáknak. Kiss Károly nem volt osztálytársa József Attilának, azonban a DEMKE internátusbán közeli kapcsolatba került vele. Mint valamivel idősebb diák, védelmezője és önképzőköri vitapartne- ’ re is volt. Megkérte édesapját, egy-két napig fogadják és szállásolják el maguknál József Attilát. Kiss Károly visszaemlékezése szerint a költő 1922 nyarán két napot töltött Battonyán, s azután többször ellátogatott ide. Visszaemlékezéséből az is kiderül, hogV Comea Simon görögkeleti (román) felekezetű esperesnél vizsgázott Attila, feladata pedig az volt, hogy a „Miatyánk”-ot mondja el románul. Ennek nem tudott eleget tenni, mert nem beszélte ezt a nyelvet. A költő battonyai ismerősei elmondották, hogy József Attila ezt bátran meg is mondta. Érdekes, hogy Comea Simon (aki egyébként energikusan nacionalista egyéniségként él a visszaemlé- kezők tudatában) mégis elfogadta a vizsgát, s József Attila könnyed, jó hangulatban tért vissza Batto- nyáról Makóra. Rövid battonyai tartózkodása idején megismerkedett itt néhány irodalmat kedvelő fiatallal, többek között Szabados János Elemérrel és Bánhegyi Istvánnal is. Az előzőekben elmondottakat mindketten alátámasztották visszaemlékezésükben, és érdekesnek látszó irodalomtörténeti adalékokkal is kibővítették. Esténként együtt sétáltak a község sétányán, a sok történelmi vihar színterét képező „promenádon”. A költővel való fiatalosan szenvedélyes beszélgetések és viták témáját állításuk szerint József Attila akkor még szokatlan szabados vallásos felfogása képezte. Mindez feltételezhető, egyKoszta Rozália Anya gyermekével részt az eddigiekben elmondottak alapján, másrészt pedig későbbi versélmények ismeretében. így érthetjük csak meg igazán a költő önjellemzésének azt az állítását, hogy „a görögkeleti vallásban megnyugvást nem lelt, csak papot”. A korán jelentkező diákköri kellemetlenségek, az akkor súlyos vádnak számító val- lástalanság sok gondot okozhatott néki, s az összefüggések mélyebb okainak meglátására késztethette. Másrészt az Ady, Juhász Gyula reminiszcenciákat is átvevő költő példaképeinél is találkozhatott olyan versekkel, melyek hatással lehettek rá. Gondoljunk csak Ady úgynevezett „istenes verseire”, vagy Juhász Gyula „Tápai Krisztus” című művére! Mind Szadabos, mind Bánhegyi megemlítette, hogy József Attila lelkesen beszélt .egy készülő új versének alapgondolatáról, melynek a „Pléh-Krisztus” címet szerette volna adni. Ilyen című költeményt vagy címváltozatot mind ez ideig nem ismer azonban a József Attila kntika. Merész állítás lenne annak feltételezése, hogy ez az „elveszett” vers (lega'ábbts alapgondolatait tekintve) azonosítható lehetne azzal a „Lázadó Krisztussal”, amely miatt a fiatal költő először kerül majd komolyabb összeütközésbe a „Renddel”. Bánhegyi István állítása szerint azonban a költő nagy lelkesedéssel beszélt battonyai ismerőseinek arról, hogy a konvencionális istenhit bizonyos ’ revízióra szorul. Az ember, az egyén és különösen a költő azonosíthatja magát a Teremtővel, s a dolog természetességéből adódóan „lentről” és „belől- ről” jobban láthatja a föld lakóinak ezernyi baját- gondját, mint az irreális körülmények között magasan trónoló isten. Hogy ennek a felfogásnak a kialakításához a battonyai hittanvizsga közvetlen élményanyaga támpontot adhatott-e, azt ma már nehéz lenne eldönteni, azt azonban feltételezhetjük, hogy a „Pléh-Krisztus” egy esetlegesen megfogamzó, kialakulóban levő költői téma lehetett a „Lázadó Krisztus” végső megfogalmazása felé. A költőnek Battonyával kapcsolatos egyéb emlékei további vizsgálódást kívánnak. Ezeknek összegyűjtése és feldolgozása még alaposabb kutatást igényel. Ha azt akarjuk, hogy valóban „egész népét tanítsa”, s nem „középiskolás fokon”, minden apró mozzanatnak tüzetesen utána kell néznünk. \ mi felelősségteljes feladatunk ez, mert immár harminc éve halott. Pedig, ha jól meggondoljuk: 62 éves lehetne. Takács László «WV\^\AAAAAAAAAA/W 'VWVWWW ‘■íZU'ókÁ Mladonyiczky Béla Táj
