Békés Megyei Népújság, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-29 / 306. szám

1967. december 29. 2 Péntek Az amnesztia-komédia második felvonása Athén Az athéni junta hivatalos lapja csütörtökön nyilvánosságra hozta a második amnesztia-rendeletet. Ez a rendelet az úgynevezett köz­kegyelem további korlátáit ismer­teti. Nem vonatkozik a karácsony előtt nagy hanggal bejelentett amnesztia azokra a politikai fog­lyokra, akiket „az állam bizton­sága és a közrend szempontjából” veszélyesnek tartanak; azokra, akiket több mint egyszer ítéltek hat-hat hónapnál hosszabb bör­tönbüntetésre; azokra, akiket tár­gyalás és bírósági ítélet nélkül tartanak fogva a leroszi és a jaro- szi börtönszigeteken. Továbbá mindazokra nem vonatkozik, aki­ket 1967. április 21-e, a katonai puccs végrehajtása előtt tartóztat­tak le vagy ítéltek el. „Az állambiztonság és a köz­rend” szempontjából való veszé­lyességet, illetve veszélytelenséget egyénileg és azokon a bíróságo­kon kell eldönteni, ahol a vádat emelték a bebörtönzöttek ellen — hangzik a dekrétum. A vádható­ságok döntése előtt tehát lehetet­len megmondani — írja az AFP —, hogy hány embert fognak egy­általán szabadon bocsátani. A Reuter és az AFP a junta újabb okmányáról beszámolva megjegyzi, hogy továbbra is homá­lyos Mikisz Theodorakisz, a híres zeneszerző sorsa, öt április 21-én tartóztatták le „korábbi kommu­nista tevékenység” vádjával, te­hát a korlátozó intézkedések ér­telmében az „amnesztia” nem vo­natkozik rá. Viszont Papadopulosz miniszterelnök a karácsonyi han­gulatkeltés miatt előre beharan­gozott „közkegyelem” ismerteté­sekor név szerint említette a ze­neszerzőt a szabadulok között. A görög junta hivatalos beisme­rése szerint több mint 2500 ember sínylődik a görögországi börtö­nökben. A legújabb értesülések szerint átszállították Athénből azt egyik éged-tengeri szigetbörtönbe a Ha­zafias Front novemberi perének fővádlottait. Az átszállítottak kö­zött van az életfogytiglanra ítélt Konstantin Filinisz és Ionanisz Leludasz is. A junta csütörtökön rendeleti úton hét tábornokot nyugdíjazott. Hírügynökségeik megjegyzik, hogy a nyugdíjazás tisztogató akcióval egyenértékű, s azokat a táborno­kokat érinti, akik Konstantin ki­rály híveinek tekintendők. A jun­ta hatalomra jutása óta ez volt a hadseregben végrehajtott harma­dik tisztogatás. December 23-án, 93 éves korá­ban meghalt Zsebik Pál, aki mint a MÁV lakatosa, már fiatalon be­kapcsolódott a munkásmozgalom­ba. A Tanácsköztársaság idején Békéscsabán a Forradalmi Ta­nács és a Forradalmi Törvényszék tagja volt. A Tanácsköztársaság bukása után hónapokig vizsgálati fogságban tartották, amikor pe­dig szabadlábra került, rendőri felügyelet alá helyezték. A felszabadulás után a Magyar Kommunista Párt tagjaként Bé­késcsabán tevékeny szerepet vál­lalt a pártéletben és a vasút újjá­építési munkálataiban. Hajlott kora ellenére aktívan vett részt a munkásmozgalomban. Emlékét kegyelettel megőriz­zük. Emlékezés a hős parlamenterekre Ma két szovjet kapitány ha- lé. Amikor a gépkocsi elérte a Íz Egyesült államok vietnami agressziója állandó mérgező anyag a népek életében A magyarországi evangélikus egyház presbiteri ülésén határo­zatot fogadtak el, s ebben meg­bélyegezték az Egyesült Államok bűnös vietnami háborúját. A világ jóaíkaratú népeinek és az egyházak jelentős részének nö­vekvő tiltakozása ellenére az amerikai kormány bűnös módon még tovább fokozta és a jövő­ben is fokozni kívánja az agresz- sziót, felhasználva a modern há­ború minden pokoli eszközét, s ezzel elmondhatatlan szenvedést zúdít egy 31 milliós, emberibb sorsáért, szabadságáért és nem­zeti függetlenségéért küzdő kis népre. Ez az agresszió állandó mérgező anyag a népek életében, Ä CENTROPRESS CSÜTÖRTÖK ESTI HELYZETKÉPE A détkelet-ázsiat hadszínterek szesült. Róma ugyanis újból fel­közül ezúttal nem Vietnamból ér- j ajánlotta jószolgálatait, egyidejű- keztek a politikailag legfontosabb ) leg a VDK eilend légitámadások hírek, hanem Laoszból. A Viet­nammal szomszédos ország ame­rikai irányítás alatt álló kormány­hadserege támadást indított La- ^ második felében Kairóba látogat, osznak a Patet Lao által ellenőr­zött területei ellen. E fejlemény beszüntetését is javasolta az ame­rikai államfőnek. Tito jugoszláv államfő január a harmadik világháború szaka- deka felé sodorja a világot, és óriási akadály a népek jobb meg­értésének békés jövőjének útján — állapítja meg többek közt a határozat, majd kijelenti: Fokoz­zuk a tiltakozásunkat az Egyesült Államok háborús eszkalációjával szemben. Ezzel egyidőben a vérző országnak adott erkölcsi és anya­gi támogatással felelünk az Egye­sült Államok eszkalációjára, és gyakoroljuk az imádság szolgála­tát a vietnami nép élete, fejlődé­se és békéje érdekében. Azt is kötelességünknek érez­zük, hogy felhívjuk a keresztény egyházaikat, az egyházi világszer­vezeteket, és általában a keresz­tyén hívőket az egész világon, hogy egyértelműen ítéljék el az Egye­sült Államok kormányát a viet­nami véres agresszióért. Fokoz­zák tiltakozásukat az Egyesült Államok kormányzatának maga­tartása ellen, és támogassák min­den lehető módon a szenvedő vi­etnami népet. Iáiénak évfordulójára emléke­zünk. Szobraik Budapest kapud­ban állnak és bronzba öntött mementóként hirdetik: a fasiz­mus nem ismer semmiféle kímé­letet, s nem tartja tiszteletben a legelemibb nemzetközi jogsza­bályokat sem. 1944 karácsonyán a 3. Ukrán Hadsereg gyűrűbe zárta hazánk fővárosába szorult százezres hit­lerista sereget. Hitler Budapest feláldozásával akarta megvédeni a Német Birodalom területét. A szovjet főparancsnokság ez­zel szemben — a humanizmus elvétől vezérelve — nem elpusz­títani, hanem felszabadítani akarta szép fővárosunkat, meg­kímélni az emberéleteket, a gyárakat, a művészeti értékeket. A december 29-re virradó fa­gyos éjszakán a szovjet állások­ból hangszórók továbbították a körülzárt náci csapatok főpa­rancsnokához az ultimátumot. Egyben azt is közölték, hogy de­cember 29-én 13 órakor a ve- csési és a budaörsi országúton egyidőben parlamenterek viszik a szovjet parancsnokság írásos üzenetét. A jelzett időpontban Stein­metz Miklós, a magyar szárma ­zású szovjet kapitány, a spanyol polgárháború és a Nagy Hon­védő Háború hőse elindult gép­kocsijával a németek állásai fe­németek peremvonalát, a fagyos csendet géppuskaropogás és ágyúdörej törte meg, s mire a füst eloszlott, a szétlőtt gépkocsi mellett a vérrel itatott fehér zászlóval ott feküdt holtan Ste­inmetz kapitány. A fasiszta barbárok ugyaneb­ben az időben Budaörsnél meg­ismételték szörnyű gaztettüket. Itt Osztyapenko kapitány volt a parlamenter. Bekötött szemmel a parancsnokságra kísérték. Ott átvették tőle az ultimátumot, majd közölték: az ajánlatot el­utasítják. S amikor a parla­mentert tolmácsával együtt visszakísérték a frontvonalra, gálád módon, hátulról belelőt­tek; Osztyapenko kapitány hol­tan esett össze. Az írott történelem nagyon kevés példáját ismeri az ilyen förtelmes banditizmusnak, hi­szen a békeköveteket még a hadviselés őskorában is tiszte­letben tartották. A fasiszta orv­gyilkosok felrúgtak minden nemzetközi jogszabályt. Stein­metz és Osztyapenko kapitá­nyok a békét hozták a budapes­tieknek és hősi halált haltak 1944. december 29-én. Rájuk emlékezünk a mai napon, nem felejtve, hogy a fasiszta bűntet­tek soha nem évülhetnek el, so­ha nem kaphatnak bocsánatot. (b.) A pozsonyi Pravda a kínai nukleáris robbantásról Pozsony A pozsonyi Pravda a napokban bejelentett 7. kínai nukleáris rob­bantással kapcsolatban a követ­kezőket írja: „Mindenki úgy véli, hogy a jelenlegi kínai katonai po­tenciál nem befolyásolja a vilá­gon fennálló erőviszonyokat. E potenciál növekedése azonban Pe­king kalandorpolitikájával páru- sulva, a nyugtalanság elemét vi­sa az elkövetkező időszak kilá­tásaiba. Feltételezik, hogy a nuk­leáris területen dolgozó tudóso­kat és technikusokat elszigetelték a „kulturális forradalom” káoszá­tól. Ez ennek az eseménynek az egyik oldala. Másrészt viszont meg kell látni azt a rendkívüli ér­deklődést, amellyel a kínai veze- zetők mindenáron hozzá akarják segíteni Kínát ahhoz, hogy a nuk­leáris hatalmak sorába emelked­jék. (MTI) Mégsem lett király írta: Pintér István ezt megelőzően pedig felkeres több, nem arab ázsiai országot, hátterében az a tény áll, hogy j Mint ismeretes, január első felé- Laosz belső nyugalma immár j ben az EAK Brezsnyevet üdvözöl- évek óta nagyon törékeny egyen- | heti az országban. A két, egymást súlyi képet mutat. A jobboldal, a j j^vető látogatás ismét hangsúlyo- semlegesek és a Patet Lao kor- j san érzékelteti, hogy a szocialista mány-koalíciója gyakorlatilag j országok milyen komolyan veszik nem működik, ki-ki a maga terű- J elkötelezettségüket az arab népek létén rendezkedett be. A vietna­mi háború árnyékában azonban a laoszi jobboldal eddig mégis félt attól, hogy fegyveres erővel vál­toztasson e fura egyensúlyi hely­zeten. Az Egyesült Államok azonban most — szemmel láthatóan — el­határozta, hogy Laoszt is had­színtérré változtatja. Ez az első lépcső az eszkalációnak azon a minőségileg új szakaszán, amely­nek célja a vietnami háború ki- terjesztése egész Indokína ra. Kambodzsa is célpontja az ameri­kai hadvezetésnek, ám ez az or­szág belsőleg alapjában véve kon­szolidált, ezért kikezdésére nehe­zebb ürügyet találni. Nyugat-Európában feltűnést keltett, hogy Johnson római láto­gatásáról az olasz kormány sem­miféle közleményt sem hozott nyilvánosságra. A magyarázat er­re — írják a kommentátorok — az a durva elutasítás, amelyben m olasz kormány Johnsontól ré­nemzeti felszabadulása oldalán. Míg Brezsnyev a szocialista kö­zösség politikai és gazdasági se­gítségét viszi magával, Tito min­den bizonnyal az el nem kötele­zett országok diplomáciai, politi­kai akcióinak kölcsönöz új lendü­letet. Mindez belsőleg konszolidál­ja az arab világot, külpolitikailag pedig közelebb hozza a jelenlegi válság ésszerű, az arab országokat kielégítő megoldását. Miután a görög junta még a nyugati polgári sajtóban is újra lejáratta magát ál-amnesztiájával, az athéni kormány most nyilvá­nosságra hozta adatait, amelyek szerint több, mint 2000 embert tartanak fogva, ezzel szemben száznál kevesebbet bocsátottak szabadon. A görög fővárosban egyébként a régens részvételével készítik elő az újévi ünnepsége­ket, amiből arra lehet következ­tetni, hogy Konstantin rövid időn belül aligha érkezik vissza Athén­ba. Saida és a Taurus Horthy a Tengerészeti Aka­démián sem tartozik a jó tanu­lók közé. A tengerészéletet, a gyakorlati foglalkozásokat azon­ban kedveli. És mód nyílik rá, hogy bizonyítsa, mégsem olyan hasznavehetetlen, tehetetlen ka­masz, mint amilyennek apja tartja. S a flottáiban nagy sze­repe van a mozgékonyságnak, fizikai ügyességnek. A császári és királyi hadiflotta abban az időben még főként vitorlázik, s ha a hajókat már el is látták gőzgépekkel, azokat ritkán gyújtják be.. Horthy növendék túl is be­csüli ügyességét. Egy alkalom­mal, amikor az Oberbramgast- ra, a gyakorlatozó árboc csúcsán teljesítendő szolgálatra osztják be, fegyelmezett enkedik, vak- merősködik — és 20 méter ma­gasságból lezuhan. Sikerül azon­ban, az árboc mentén zuhanva, a kötelekben megkapaszkodnia. Jóllehet tenyeréről leég a bőr, néhány bordája, karja, állkap­csa eltörik, megússza ennyivel a dolgot. Kórházban foltozzák össze, de mire az iskolaév vé­gén kéthónapos hajóúti* indul az egység a Földközi-tengeren, már ismét szolgálatképes. A kenderesi születésű ifjú megismeri Dalmáciát. S Fiúmé­ban a világnyelveken kívül megtanul szerbül és olaszul is. A fiumei évek során Horthy — noha mindaddig hátul kullo­gott, s a rossz tanulóknak ki­járó bánásmód volt az osztály­része, végre sikert mondhat ma­gáénak. 1882-ben negyvenketten vonultak be az évfolyamra és 1886. október 1-én csak huszon­hetüket avatják fel másodosz­tályú tengerészhadapródnak. Köztük Horthyt is. A vörös-fe- hér-vörös osztrák—magyar csá­szári és királyi haditengerészeti lobogó alatt tesz esküt a csá­szárra és a királyra. S aztán megkapja első szolgálati beosz­tását, a Radetzkyn, az ócska, fá­ból épült fregatton kezdi má­sodosztályú tengerészhadapród- ként szolgálni a császárt és ki­rályt. Horthy 1889-ben tette le a tengerészeti vizsgát. Hadapródi minősítésében azt írják róla, hogy a gyakorlati dolgokban ügyes, s különösen szolgálaton kívüli viselkedését dicsérik, mondván: modora kifogástalan és jó társaságban forog, ahol szívesen látják. E nagyvilági modornak Horthy jó hasznát ve­szi, amikor a Saida nevű hajó fedélzetén 1892-ben csaknem két évig tartó, érdekes hajóútra indul, s módja nyílik megismer­kedni a fél világgal. Hajózásai során — a Saida az angol gyar­matvilágot járja be — a tenge­résztiszt nagy csodólójává válik a brit birodalomnak, a gyarmat­tartásnak, a hagyományos angol kormányzási módszereknek. Ten­gerész-pályafutása egyébként nem túlságosan eredményes. 1890 májusában avatták sorha- jó-zászlóssá, s még 1897-ben is a legalacsonyabb tengerésztiszti rendfokozatot viseli. • Hét évet kell várnia, amíg végre előléptetik másodosztályú sorhajóhadnaggyá. Később tol­mács lesz, az úgynevezett közös osztrák—magyar delegációnál, amelyet a kiegyezés értelmében alakítottak, s amely a két par­lament megbízásából foglalkozik a közös ügyekkel. Horthynak az a feladata, hogy a haditengeré­szet költségvetését magyarra fordítsa, s tolmácsoljon a szó­beli tárgyalásokon. Ez a nem túlságosan magas poszt módot nyújt rá, hogy megismerkedjen jelentős emberekkel, politiku­sokkal, magával gróf Tisza Kálmánnal, a miniszterelnökkel, s fiával, és politikája örökösé­vel, Tisza Istvánnal is. Ebben az időben Tiszáék erőteljesen kö­vetelik a hadsereg fejlesztését, a fegyverkezést. Ez Horthynak

Next

/
Oldalképek
Tartalom